Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

ttlTTVAKOfci A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA XIX. évfolyam, 1. szám 1980. JANUÁR Ára: 85 cent 1980. ESZTENDŐ ELÉ! Azokhoz szólok itt, kik zengő szép nyelvünket megőrizték még eb­ben a soknyelvű világban, s ha más már nem maradt közelükben ki jünk Washingtonba, úgy Cleveland­­ból mint Kaliforniából. Itt az alka­lom. Ügy az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh mint az Erdélyi Vi­Dr. Wass Albert és felesége megértené: Istennel társalognak s távolodó emlékeikben élnek magya­rul. Karácsony derült reánk újra, a szeretet kedves, szelíd ünnepe. Messzi-régi karácsonyok emlékeitől könnyesedő szemünkhöz adjon mo­solyt az Ür ezen a napon, mert szeretet nélkül és mosoly nélkül fa­batkát sem ér ez a megveszekedett világ. Szellemi karácsonyfáinkon gyújt­suk föl a szeretet s az emlékezés lángocskáit, hogy az önzés, gyűlöl­ködés fagyott sivatagában legyen mi mellett melegedhessen a lelkünk. Mert karácsony után ránk szakad nyomban az ÚJ esztendő is. Szám­adás napja, számvetés napja. Mi rosszat tettünk? Veszekedtünk egy­más között? Irigykedtünk? Széthú­zást szítottunk összefogás helyett, amikor már amúgy is oly kevesen vagyunk kik magyarul kívánnánk cselekedni, kik szívünk mélyén hor­dozzuk még a hűség terhét, s a jö­vendő gondját Hazánk s Nemzetünk iránt? Tegyünk hát fogadalmat, magya­rok, hogy szeretettel leszünk egy­mással szemben s elfeledünk hán­tást, sértődést. Hiszen évről-évre kevesebben vagyunk s ami még hátra van ebből az életből azt vétek lenne cívódásra pazarolni. Különösképpen most, amikor a nagy próbatételek idejét éljük. Az erdélyi magyar nemzet-tömb jöven­dő léte forog kockán. Mentésükre meg kell tennünk mindent, még a lehetetlent is. Nincs áldozat, túlsá­gosan nagy, nincs fáradalom túlsá­gosan nehéz, amikor Erdélyről van szó. Hiszen az elszakított részek magyaljainak veszte a Csonka Haza népére nézve is pótolhatatlan erő­veszteséget jelent, amit elkésve jóvá­tenni többé nem lehet. Itt az Egyesült Államokban vá­lasztások évébe léptünk újra. Ideje, hogy végre magyar képviselőt küld­lágszövetség amerikai tagozata kü­­lön-külön is felhívást intéz m^jd az amerikai magyarsághoz és levél-ter­vezeteket is bocsújt a magyar cso­portok rendelkezésére, melyekre minél több aláírást gyűjtve (nem csupán magyaroktól) befolyást gya­korolhat minden magyar csoport a maga, illetékes képviselőjére és szenátorára. Harcban állunk, melyből nincs félreáliás, visszavonulás, csupán győzelem vagy pusztulás. Pusztulni könnyű. De, aki magyar, az a győ­zelmet választja, még ha ina szakad belé s térdig kopik a lába, mint ősi népmeséinkben a sárkányölő, ki­rálylányt szabadító hűségeseké. Csupán a szeretet isteni erejére támaszkodva győzhetünk a gonosz­ság és gyűlölet fölött. Szívleljük hát meg végre a karácsony tanítását mi­előtt ránkvirrad az új esztendő. Wass Albert UJ ÉVI ÜDVÖZLET AZ AMERIKAI MAGYARSÁGHOZ Főt. Dömötör Tibor az AMSz igazgatóságának elnöke Az 1980-as esztendő küszöbén az Amerikai Magyar Szövetség nevében szeretettel köszöntjük az amerikai magyarságot. — Történelmi időket élünk, amikor váratlan események váratlan és előre nem remélt fordu­latokat válthatnak ki a világpoliti­kában. A magyarság, amely mindig hivatása magaslatán állt a harcok­ban és háborúkban, sohasem készült fel megfelelő formában a békére. Míg mások évtizedekkel a bekövet­kezett események előtt felkészültek a váratlan és sokszor még általuk sem remélt fordulatokra, addig a ma­gyarság váratlanul és készületlenül került szembe a bekövetkező törté­nelmi eseményekkel és idegenek ál­tal ránk erőszakolt döntésekkel. Ezért vesztettük el az első világhá­ború után az országot, a második vi­lágháború után a szabadságot és az 1956-os szabadságharc után a ma­gyar feltámadás lehetőségét. Félő, hogy a hihetetlen gyorsasággal pergő világesemények újra készületlenül érnek bennünket és így ismét mások döntenek sorsunkról és jövendőnk­ről, megkérdezésünk nélkül és aka­ratunk ellenére. Feltétlenül fontos, hogy az amerikai magyarság, mely a szabad világ magyarságának legna­gyobb erejét, legkiválóbb minőségét és létszámát jelenti, idejében kidol­gozza a magyar terveket és mindent elkövessen azoknak végrehajtására az adott történelmi helyzetben. El­érkezett az ideje a történelmi ma­gyar összefogásnak, céljaink össze­hangolásának és akaratunk kifeje­zésének. Az Úristen után egyedül rajtunk múlik a magyar jövendő! Meg kell tanulnunk végre, hogy ide­genektől semmit sem várhatunk, csak a magunk erejére, tehetségére és akaratára építhetünk. Az 1980-as esztendő történelmi esztendő a ma­gyarság számára. Hatvan évvel ez­előtt darabolták fel szeretett hazán­kat és helyezték idegen és ellenséges uralom alá fajtánk történelmi haj­tásait. Amikor a trianoni döntések jóvátételét követeljük, akkor nem­csak az elszakított magyar területe­kért és azoknak magyarságáért har­colunk, hanem harcolunk a jelenlegi Magyarország határain belül élő magyarság fennmaradásáért és meg­mentéséért is. Amikor a jelenlegi Magyarország határain belül élő magyarság szabadságáért, függet­lenségéért szót emelünk, akkor ön­magunk fennmaradásáért is harco­lunk. Az 1980-as esztendőben min­dent el kell követnünk az amerikai magyarság megerősítésére, az Ame­rikai Magyar Szövetség újjáépítésére és minden magyar összefogására. Félre kell tenni mindent, ami elvá­laszt bennünket egymástól. Minden széthúzás és minden elválasztás csak ellenségeink érdekeit szolgálja és ká­rára van a magyar jövendőnek. A magyar feltámadás érdekében össze kell fognunk minden magyart, fia­talt és öreget, szegényt és gazdagot, öreg amerikást és új menekültet, ha­zánkból érkezőket vagy az elszakított területekről kidobottat egyaránt. Csak így lesz értelme a magyar igéknek, jelentősége az amerikai ma­gyar életnek és hivatása az Ameri­kai Magyar Szövetségnek. Ezekkel a gondolatokkal várjuk sorainkba az amerikai magyarságot és hisszük a magyarság javára eredményeket ho­zó új esztendőt. Isten áldd meg a magyart! Magyarnak lenni és maradni 1980-ban “Magyar gyöngeség, hogy máso­kat felértékelünk, leértékelünk ahe­lyett, hogy a történelmi eseményeket a maguk tárgyilagos valóságában szemlélnők, inkább saját elképzelé­sünk és érzelmeink szerint ítélke­zünk. ” 1956. november 8. óta eszem az emigráció savanyú és édes kenye­rét. Azóta sokszor felvetőtött a gon­dolat előttem: Megmondjam? Ne mondjam meg? Meg kell monda­nom! A magyar nemzet elbírja a nem kedvező tényeket még akkor is, ha egyes magyarok nem értik vagy nem akarják megérteni, hogy tudatlan­ság, elfogultság és mások iránt érzett pökhendiség és szolgaiság vezette a magyar nemzetet a Muhi pusztáig, Mohácsig, 1703 — 1711-ig, 1848- 1849-ig, 1867-ig, 1914-ig, 1920-ig, 1945-ig és a jelen nemzetietlen, anyagias Csonka-Magyarországig, valamint emigrációs magyarság fá­ból vaskarikát fabrikáló törpe ma­gyarjaihoz. A magyar nemzet házát, a Kár­pátoktól az Adriáig nem szónoki nagyzolás, nem költői képzelet alkot­ta, hanem a magyar hősök szerezték meg örökre. Szónokaink, költőink sokszor kétségbeesetten, minden ér­dek nélkül, iparkodtak meggyőzni ellenségeinket, “barátainkat”, a ke­resztény és nem-keresztény világ lel­kiismeretét, hogy kedvezően ítélje meg a magyarságot. Kárbaveszett fáradság volt és marad mindaddig, amíg mi magyarok, gyökeresen nem változtassuk meg gondolat- és ér­zelmi-világunkat a magyarság törté­nelmi hivat ott ságár ól. Ma, hatvan év elteltével, mikor a két világháború “győztesei”, a “sza­bad” világ materialista és nihilista tömegei, a pánszlávizmusnak kom­munista zakóba öltöztetett tömegei és vezetői kisajátították maguknak a jogot, igazságot, türelmet, szabad­ságot és minden elképzelhető jelsza­vat, nem tűrnek meg maguk körül senkit, aki szolgailag és minden jézusi erkölcs nélkül nem veti alá magát az ő többségű akaratuknak, akkor, nekünk magyaroknak, egy kötelességünk van: hinni abban, hogy amit a hősök megteremtettek, azt csak hősök tudják visszavenni az elkövetkezendő új-világ rendezése­kor. Vannak magyarok, akik azzal ér­velnek, hogy a csehek, oláhok, szer­­bek a magyarságra nézve veszedel­mes propagandával hozták létre je­lenlegi országukat. Ezek a magyarok vagy nem tudják, vagy nem akarják tudomásul venni, hogy minket ma­gyarokat még a jelenlegi elesettsé­­günkben is gyűlölnek, félnek tőlünk, irigykednek ránk mivel ők, az ellen­ségeink, tudják nagyon is jól, hogy a magyarságot elpusztítani, kiölni be­lőle a hivatottságot, a múltat, jelent és jövőt csak a magyarok saját ma­guk tudják megtenni. Ezért vesz erőt rajtam egy végtelen fájdalom és egy végtelen undor, mikor magyarok idegen néven emlegetik az ősi ma­gyar városokat, testvéri szeretettről beszélnek a gyilkosainkkal kapcso­latban, utópikus álmokat kergetnek

Next

/
Thumbnails
Contents