Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1979-12-01 / 12. szám
1979. december hó tflTTVAKOftT 7. oldal Visszakanyarodhatunk tehát munkatársunk — Árkay László — által bemutatott 15 régi magyar tudósunk héber—magyar nyelvi hasonlításaihoz és mai ismereteinkkel kiegészíthetjük e 15 tudósunknak két és fél évszázadon, töretlen vonalban vitt tudományos munkáját. Miután Cyrus Gordon felismertette velünk azt a valóságot, hogy a héber nyelv anyai vonatkozásait sumir-babilonban kell keresnünk — annak a 15 kiváló tudósunknak, akiket az 1849-es esztendőben elindult magyar-ellenes kultúrpolitika némított el, a héber—magyar nyelvhasonlítási munkájába nyugodtan helyettesítsük be a “héber” szót annak annak anyanyelvi változatával — így: “sumir-babiloni” ás máris itt áll előttünk mindaz, ami ellen a “marxista és finnugor történelemszemlélet és nyelvészet” tiltakozik: a sumir-babilonimagyar nyelvazonosság valósága. Tudatosan írom így “sumir-babilóni”, hiszen a magyarság szabír ága feltétlenül részt vett Hamurabi Babilonjának brutális nyelvcseréjében, mert másképpen nem indokolhatók a magyar nyelvben hemzsegő “akkád szavak és képzők”. Itt van előttem dr. Bartha közleménye és — milyen érdekes — most és ebben a pillanatban szemem arra a kitételére esett rá, amit így ír az emigrációban fakadó történelemszemléletről: “Tárgyilagosságuk ritka pillanataiban az ő értelmükben is felötölhet, hogy belső huzakodásaiknak és propagandájuknak tárgya, a sumér eredet, oly távol áll a tudományos nyelvtörténeti hasonlításoktól és a magyar őstörténettől, mint Makó Jeruzsálemtől.” Hiszem, hogy a leírt tárgyilagos adataim meg fogják győzni a kedves olvasót arról, hogy talán mégsincs olyan messze az a magyar Makó attól a Jeruzsálemtől, melyet nem a héberek alapítottak és ősi nevén Hyerosolyma a neve. De minek mondjam dr. Barhanak azt, hogy a nem marxista és nem finnugor és nem is magyar, hanem az önzetlen tudósok humanisztikus történelemszemlélete megállapította, hogy a hunok már az i.e.-i 1200. év körül a palesztinai parton nyargalnak és filiszteus-hunokat is emlegetik, akik uralkodóikat Turan címmel illetik és ide tartoznak a magyarországi jászok is, akikről eddig nem sikerült megállapítani, hogy kitől és mikor tanultak meg magyarul. Minek beszéljek erről dr. Barthának? Aki nem olvas, aki azt mondja, hogy történész és nem halad a korral, az éppen olyan elmaradott, mint az, aki azt mondja, hogy “fizikus”, de fogalma sincs az atomhasítás legújabb eredményeiről. Olyan tudóssal, aki nincs a tudományában “a jour”, azzal kár vitatkozni. Most már talán be is fejezem mondanivalómat, de nem tudom megtenni annak a hangsúlyozása nélkül, hogy megmondjam őszintén: nem tudom milyen célt akart dr. Bartha Antal elérni ezzel a furcsa című írással. Ugyanis László Gyulával kezdi, aztán belemegy — nagy lendülettel — minden leszólásának, ami — szerinte — a “sumir eredet fikciója”. Mindent, ami a dél-felé mutató magyar eredetkutatást ösztönzi, azt “áltudományos légvárak épitésének” és “beteges tüneteknek” nevezve. Azt a furcsa és érthetetlen kifejezést is használja, hogy a “gyógyítás nem teljesen tartozik a történettudomány hatáskörébe”. Itt megint van valami, ami n.é.sz.v. Ugyanis vizsgáljuk meg a konkrét eseteket. Milyen “betegség” tüneteinek véli dr. Bartha azt, hogy dr. Novotny, a Tihanyi Apátság Alapítólevelének magyar szórványaiban sumir szövegeket lát? . . . Ide írok egy ilyen szöveget, melyet bemutattam a 29. Orientalista Világkongresszuson, Párizsban — a Sorbonne-on összegyűlt és magyarul nem beszélő szumerológusoknak, akik azt sumirnak ismerték el és sumirul értették meg. A latin fonetikával írt sumir szöveget a felső sor és annak helyes sumir formáját az alsó sor mutatja: NE-WE-MA -AG-GU -C -BAR-DU-OS NU-WU-MAH-AG-HU-U-KE-BAR-DU-US ESE-UL-WE-K -ERE-US ZEN T ESE-UL-WE-KE-GERE-US ZIEN-TU IE-LE -SE-U-C GE-LEH-SE-U-KE Mai magyar nyelvünkön így mondjuk: “Ne i-mád-ju-k bárdus (földmíves) őseink erős szent jeleseik(et).” Ezt a bámulatos felfedezést “beteges tünetnek” csak egy valóban beteg mentalitású ember nevezheti, mert ha pl. a németeknek, vagy a zsidóknak birtokában lenne egy ilyen 5000 éves nyelvazonossági bizonyíték, már az egész világsajtó tele lenne vele. (Láthatjuk pl. az Ebla-i Királyságról szóló ékiratok híresztelését, melyek a “legősibb semita nyelvről” beszélnek akkor, midőn a kiértékelések sumir — tehát aglutináló — nyelvanyagot bizonyítanak és szó sincs “semita” ősnyelvről.) Ha az ember többször elolvassa dr. Bartha értekezését, rájön arra, hogy írásának összeállítása valóban “beteges tünetet” mutat. Már maga az a határozatlan módszer, ahogyan László Gyulával foglalkozik — olyan “üldözési mánia”-féleség. Nem vehető ki világosan, hogy szidja-e, vagy dicséri, mert elégedetlen vele és a végén azt írja, hogy “mint jelkép — követésre méltó”. Valószínű dr. Bartha — ebben az “ideges állapotában” — saját magára is értette azt a kitételt, hogy a marxista történelemszemlélet által “beteges tünetnek” nyilvánított állapot és ilyen “beteges tünetű kutató” ezen “betegségnek nyilvánított állapotának” izolálása és gyógyítása “nem teljesen tartozik a történettudomány hatáskörébe.” Azt hiszem, nem kell bővebben körülírnom azt a “hatáskört” ahova a nem marxista történelemszemléletűek “gyógyítása” — azaz felfogásuk “átváltoztatása” — tartozik. Adott esetekből ismerjük ezt a “hatáskört”. Éppen ezért kértük és kérjük mindazokat a magyar testvéreket, akik a “nemes honszerelem által vezérelve” foglalkoztak eddig a magyarság déli irányú származási kutatásával, hogy függesszék fel kutató munkájukat. Ne foglalkozzanak sumir tudományokkal. Sem nyelvi sem történelmi vonalon. Kéijük, hogy az emigrációs kutatókkal szakítsanak meg minden kapcsolatot, mert ha nekünk véletlenül még írnának is — soraikra innen választ nem adunk és megszakítottunk minden kapcsolatot az eddigi ismertekkel, mint dr. Novotny, dr. Zakar és Harry Gizella, hírlapokból és könyvekből ismert személyekkel. Ugyanis annyian vagyunk itt a szabad világban, akik már érvényesítjük a szumir-magyar azonosság és származás valóságát, hogy már nincs szükségünk a hazai kutatók segítségére. Önök már úgyis megtették azt, amit bírtak. Kutatási eredményeik már megjelentek nyomtatásban — most már nyugodtan élvezzék csak az “ezerszínű Magyarország” szépségeit. Foglalkozzanak inkább a magyar falu népével. Segítsék vissza a magyar parasztot — az egyiptomi írással para-su-tu néven nevezett tudós földmívest — az ő megérdemelt méltóságába. Megint elkanyarodtam a tárgytól — mert hiszen László Gyulával kapcsolatos Bartha-féle írást akartam ismertetni. Itt a sok személyeskedés ping-pong labdáját követni nem tudom. Á lényeg, amit szerettem volna kivenni dr. Bartha írásából arra vonatkozna, hogy: Elismeri- a “kettős honfoglalás" történését — vagy nem? . . . Határozott választ erre vonatkozólag ugyanis nem adott. Nekem azért nagyon furcsa dr. Barthának ez a “László ellen éleskedő” írása, mert figyelemmel kísértem László Gyula régész tanár úr amerikai előadó útját. Minden előadásának hangszalagja hozzám pontosan beérkezett és azokból a Napfény világosságával megállapítható volt az a sajnálatos tény, hogy az a László Gyula, aki az emigrációs történelemszemlélet iránti szeretettel való bánásmódot hirdeti egyik oldalon — előadásai során bizonyságot tett arról, hogy a “marxista történelemszemlélet hűséges támogatója”. Egyetlen egyszer sem bizonyult előadó útján olyan “marxista szemléletű” paripának, aki valamelyik akadálynál (értsd alatta: a nekiszegezett kényes kérdéseknél), bármilyen kis “kitörési” szándékot mutatott volna. Ellenkezőleg. Mindig be akarta terelni a hallgatóságot a “marxista szemlélet” berkeibe. Hogy ez mégsem sikerült neki — az az emigrációs történelemszemlélet sumir vonatkozási erejének és igazságának érdeme. így — mi —, innen a szabad világból úgy látjuk, hogy László Gyula azon “szeretetteljes” megnyilatkozásai, melyekkel dr. Bartha kiélezett írásában elégedetlenül foglalkozik, nem annyira őszinték, mint inkább a kiadók által sugalmazott, propagandisztikus megnyilvánulások, annak érdekében, hogy az emigrációs körök vásárolják csak jó dollárokért a László-féle könyveket. Mert ugye kell a dollár a hazai kiadóknak. Azért írom, hogy ezeket a “szeretetteljes” szavakat nem kell komolyan venni, mert ha László Gyula ezt komolyan és igazán értette volna, úgy előadó kőrútján is hangoztatta volna ugyanezt. De nem tette ... és miért? Mert szivvel-lélekkel a “marxista szemléletek” kiszolgálója. A “kettős honfoglalás” azonban megmarad ... és ez nem illik be a finnugorizmus hipotézisébe. Nem tudjuk másképpen megmagyarázni László Gyulának ezt a felfedezését, mint úgy, hogy a “vak tyúk is talál szemet”. Bármennyire is követője a “marxista történelemszemléletnek”, a régészeti anyag kiértékelésének világánál, a tudós és kereső régész öröme tört fel belőle akkor, amikor rájött erre a valóságra. Most fel kell vennem ismét a “Bartha-módszert” és személyeskednem kell. Tudom, hogy ellenszenves az én tudományos működésem a “marxista történelemszemléletnek és nyelvtudománynak”. László Gyulát is be kell sorolnom a velem szemben állók sokaságába (hiszen előadó körútja alkalmával még azt is felhozta ellenem, hogy a neki írt “egyetlen” levelemben, amivel megküldtem neki a “Káldeától Ister-Gamig” c. — azóta közismert — munkámat, le mertem tegezni őt. Most utólag mentem magam az öregebb kolléga jóhiszeműségével.). Nem követem a “szemet-szemért, fogat-fogért” törvényt. így a “kettős honfoglalás” tárgyában nem szolgálom vissza László Gyula irántam kifejezett ellenszenvét hasonló kellemetlenkedéssel, hanem jóvá kell hagynom a “kettős honfoglalás” névvel illetett bizonyítékait akkor is, ha ő azt csak “feltevésnek" minősíti. Ezt a jóváhagyást pedig azért hirdetem igy hírlapilag is. mert az Ister-Gam-i “tizennégy” oroszlán mindegyikén megtalálható az oroszlánok odafestésének és így az oroszlános szentély építésének a dátuma, amit a csillagászat titkait jól ismerő őseink — a sumir földön és Egyiptomban is jól ismert — precissziós kalendárium rejteki nyelvezetén ábrázoltak a jelképen. Persze ezt csak az tudja megfejteni, aki ismeri hagyományaikat. Ezt is közlöm az “Ister-Gami Oroszlánok Titka” c. könyvemben. Előrevalónak elégséges lesz csupán annyi, hogy az építési dátum a jelkép szerint a Kr.u.-i 602. esztendő. Ez az évszám megmagyarázza a “palmettás oszlopfőket” és az “indás kapudíszítéseknek” a jelenlétét és építészetileg is igazolják az eddig “avar-kornak” nevezett időből származó építményt. László Gyula “kettős honfoglalás” első történésének idejét tehát helyesen állapította meg a 602. év előtti “magyar és nem avar” beérkezésekre vonatkozólag. Dr. Barthának üzenem — éppen erre vonatkozólag —, hogy az igazságok hirdetése nem a “nemes honszerelem egészséges állapotának”, hanem a kutató tudós jellemességének és becsületességének a terméke. Ez a tétel minden tudósra érvényes, bármilyen nemzetiségű is legyen az. Kérem dr. Bartha történész urat, hogy fontolja meg jól e szavaimat, hiszen az igazságra való törekvés minden istenfiúságos ember lelkiismereti kötelessége. Az utolsó szó jogán pedig hálásan köszönöm, hogy a “sumir származás igazságának és módszerének szellemi forrásaként” a Káldeától Ister-Gamig című munkámat nevezte meg. Az utókor majd megállapítja, hogy ki járt el helyesen. Maga-e, aki kipellengérezett — vagy én, aki le mertem írni azt, amit leírtam azzal a céllal, hogy a magyar gyermekek legyenek éppen olyan büszkék a magyarságukra, amilyenek a többi nemzet fiai is a saját nemzeti voltukban. Ugyanis ez az, amit nem értek meg a maguk “történelemszemléletében”. írásaikban nincs nemzeti szín. Hiába van nemzeti zászlójuk, nemzeti lelkiségük helyett egy érthetetlen “mea culpázás” vehető ki minden munkából, ami “magyar történelmet” hirdet. Mintha a “magyar” lenne a világ legbitangabb bűnöse, úgy írnak saját magukról, s ha valaki azt meri hirdetni, hogy “egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók”, azt rögtön “reakciós felforgatónak" bélyegzik. Én úgy hirdetem, hogy: a nemzeti öntudat nem politikai lényeg és nem is nemzeti sajátosság, hanem minden népnek — az egymás szeretésében és egymáshoz való szoros összetartozás érdekében kifejtett — családias érzése. Természetesnek tartom tehát, hogy minden népségnél megtalálható, mely elhatározta, hogy nemzetet alkot és különválva, a saját országában lakik. Hát nem ennek érdekében küzdöttek a zsidók? Nem a "nemzeti ön
