Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)

1979-12-01 / 12. szám

8. oldal «IttVAKÖfct 1979. december hó

tudatuk” tartja őket össze — akárhol is legyenek szétszóródva? . . . Tehát miért nevezi a maguk “történelemszemlélete” politikai bűnösnek mindazt a “magyart”, aki büszke akar lenni pl. a “kettős honfoglalás”-ban résztvett őseire? Aki, mint mondjuk, “rövid fejű kun” nem fogadja el a “hosszúfejű voguloktól”, a maguk “történelemszemlélete” által erőszakosan neki ítélt “hagyatékot” — hanem Adyval így kiált fel:

“Árpáddal jött, magyarul élt,

Anjouknál kopját nem törött,

Tán török elől megfutott S hamar koldusra vetkőzött,

De érteni mindig tudott,

De magyarul mindig tudott S tán tépetten és nem hősön,

De tisztán -adott át a Jelennek Engem az én Ősöm.”

És miért kell mindent dicsérni, imádni és példaképként állítani — ami idegen? ... A mai “magyar” művészeti, irodalmi és tudományos szemlék bővelkednek az idegen népekről szóló írásokban és nincs bennük semmise, mely a saját értékeinket említené.

Micsoda “történelemszemlélet” az, mely az iskolákban nem tanítja a saját nemzetének a történelmét? . . . Van-e mégegy országa a világnak — a mai Magyarországon kívül —, ahol a saját nemzeti történelem tanítása ki van rekesztve az iskolákból? . . . Nincs Uram ... és ezért maguk a felelősek elsősorban — a hivatásos történészek.

A “Magyar Nemzet” sírbatételének előkészületei ezek a rendelkezések. Nem véletlenek, hanem a magyar nemzet ellenségeinek intézkedései. De ennyit még a valóban magyar-ellenes Ferenc József sem engedett meg magának . . . illetőleg szándéka volt, de az eltiprásban is élő magyar nemzeti öntudat hordozóinak ellenállásával nem tudta ezt a szellemi genocídiumot végrehajtani.

A mai “marxista és finnugor történelemszemlélet” azonban elérte azt a “kultúrfokot”, hogy a magyar nemzet fiainak kultúrkiképzésében nincs benne a saját nemzeti múltjuk. Olyan ez dr. Bartha, mint amikor a maga saját gyermeke elmegy maga mellett az utcán anélkül, hogy hederítene az apjára.

Ebben az állapotban most már villámként hullnak azok a szavaim a magyar élet felhős egéből, melyeket maga idéz és én is ideírok mégegyszer, azzal a hozzáadással, hogy: nem villám az, hanem a sűrű viharfelhőket is áttörő, életet adó Napsugár reménysége és ígérete — így:

“A Feltámadásban csak az otthoni magyar ifjúság ereje és az emigráció apostolainak szava a fontos. Az otthoni magyar ifjúság élniakarása, fajtisztaságra való törekvése — tehát, hogy magyar fiú magyar lányt vegyen el és a magyar lányok csak magyar fiúknak adják oda magukat — ez a jövőnk.”

Hiába nevezi maga e szavaimat “kancsali eszmefuttatásnak” — ha maga magyar —, tudat alatt éreznie kell, hogy csak így maradhat meg “magyarnak” a Magyar Nemzet.

És meg fog maradni — a ragyogószemű, magyarlelkű fiatalok akaratából!

* * *

A tisztánlátás és láttatás érdekében hivatkozom a finnugor teória szemléleti lényegére, mely egy hipotetikus nyelvrokonosítás burkolatába áltudományos származást és őstörténetet kíván tartalomként behelyezni.

Ezt a “behelyezést” azonban tudományos úton azért nem tudja végrehajtani, mert a “burkolatkészítés” sem történt meg a tudomány törvényeinek és módszeres bizonyítási eljárásának a betartásával, hanem a nyelvrokonítás adatainak módszeres hamisításával.

Meg kell ismernünk pontosan ezeket a részleteket, mert ezekből tevődik össze a

FINNUGOR GÉNESIS ÉS ANNAK TERVSZERŰ LÉTREHOZÁSA

A.) A BUROK KÉSZÍTÉSE:

1. A módszeres hamisítás elindulásakor, az önhatalmúlag “urali”-nak elnevezett és ugyancsak önhatalmúlag a magyarság rokonainak kijelentett népek (vogul, osztják, cseremisz stb.) megtelepedési idejére vonatkozólag, sem néprajzi, sem történeti adat rendelkezésre nem áll.

2. Ezek az igen csekély számú és a nagy szlávságba már felszívódott népek a cári Oroszországban született orosz állampolgárok, sem saját országuk, sem saját önkormányzattal rendelkező népi kisebbségi szervezetük nincs. Orosz nyelven beszélnek és annyira nem ismerik saját nyelvüket, hogy még a XIX. század derekán sem remdelkeznek a saját nyelvük szókészletét feltüntető szójegyzékkel.

3. 1849-ben Magyarország elveszti Ausztria ellen megkezdett szabadságharcát. A magyar szabadságharcos hadsereget nem Ausztria, hanem szövetségese, a cári Oroszország győzi le. Az országot birokbavevő Ausztria nemcsak a szabadságharcosokat végezteti ki, hanem kérlelhetetlen bosszúval fordul a magyar szellemi és kultúrvilág képviselői és termékei ellen is. A magyarországi iskolaügy, népnevelés, tanítás, tananyag és tudomány gyakorlatát, szabályozását és művelését osztrák érdekű és sokszor magyarul nem beszélő új hatalmasok irányítják. A legfelsőbb magyar nyelvtudományi szaktekintély a magyarul nem beszélő Budenz lesz. Az elnyomó hatalom hatalmas összegeket fordít arra, hogy az erre a célra különleges gonddal kiválasztott egyének induljanak a finnugornak nevezett, primitív népek szálláshelyeire, a XIX. század közepén feltalálható vogul, cseremisz, osztyák stb. nyelvi anyag összegyűjtésére. A kiküldöttek feladatukat teljesítik, elkészítik a kívánt szójegyzékeket — annak ellenére, hogy egyik “gyűjtő” sem beszélte az általa “összegyűjtött szavak nyelvét”, a jelzett népek pedig már nem a saját nyelvüket beszélték, hanem az oroszt.

4. Ugyanezek — már magyarrá lett — a császárhű “tudományos szakértők” elkészítik ezeknek az uráli népeknek az állítólagos “népköltészetét” és “mitológiájukat” is megtalálják — annak ellenére, hogy ezek a primitív

népek ilyesmit addig — míg a magukat “magyarnak” nevező “kutatók” tudomásukra nem hozták — önmaguk tulajdonaként nem ismertek.

5. Az így “összegyűjtött” és könyvekben kiadott “tudományos anyag” a magyar nyelvi származtatás forrása lett. A magyar nyelv finnugor eredete hivatalosan elismert tételé vált és a tiltakozó, igaz magyar szaktudósok elnémítására bevezetett erőszakos eljárások tették rá a koronát erre a módszeres hamisításra.

*

B. ) A FINNUGOR SZÁRMAZÁS:

Az így hivatalosított “nyelvrokonságból” — amikoris az akkori ismeret szerint már 1000 éves magyar nyelv szavait, a XIX. században már nem beszélt uráli nyelvekből hipotetikusan összeállított nyelv-zavarból származtatták és ezt a hipotetikus szóösszeállítást finnugor ősnyelvnek nevezték el — hamarosan “származástan” született.

A magyarság legközelebbi rokonaiként a vogulok lettek elismerve és a magyar nép őshazája az északi tundrákra került.

Minden bizonyíték nélkül, egyszerű hatalmi szóval közhírré lett téve az a valótlanság, hogy “a magyarok — ebben a feltételezett őshazában — együtt életek az uráli népekkel. Minden szokást, kultúrát onnan kaptunk és a magyar népnek semmi kultúrkincse nincs, mert ami nála jelenleg mutatkozik, az mind az uráli népektől átvett’ anyag.”

így lett a magyarság az “európai kultúra” koldúsa.

Ezek a “tudományos” könyvek Európa minden nyelvére átkerültek. Az elnyomó hatalom gondoskodott arról, hogy minden nyelven kiadásra kerüljenek. A magyar nemzet egyetemein is így kellett tanítani. Voltak, akik cáfolták és igaz bizonyítékokkal napvilágra hozták ezt a hamisítást, de azok sajtót csak külföldön kaptak. Magyarországon ilyenek sem állást,

sem életlehetőséget szerezni nem bírtak.

*

C. ) A MAI ÁLLAPOT:

A mai “marxista tudományos szemlélet” folytatja a hamisított tétel fenntartását. A múlt századbeli osztrák kultúr-terror módszerei ma is élnek. Aki mást akar hirdetni, tanítani — sajtót, állást nem kap, hanem hírlapilag gúnyt és kipellengérezés tárgyává válik.

Napirenden van az újabb és újabb “tudományos” munkák kiadása, de természetesen csak olyanok, melyek, az “uráli rokonaink” témát tárgyalják. (Viszonzásra és visszhangra ezek a munkák az “uráli rokonaink”-nál nem lelnek, mert ezek az “uráli rokonaink” — természetesen ma mind oroszok — egyetlenegy ilyen című könyvet nem adnak ki: “Magyar Rokonaink”.)

*

D. ) HOGYAN CÁFOLUNK: ...?...:

I. Nyelvtudományi alapon:

a) A magyar nyelv felépítésében és szerkezetében sokkal fejlettebb és szókincsében sokszorosan gazdagabb azoknál az uráli nyelveknél, amelyekből a finnugor áltudomány származtatja.

b) A finnugor nyelvek ősnyelve nem bizonyítható. Semmiféle írott nyelvemlékük nincs. Ugyanakkor a magyarság — latinbetűs — írott nyelvemlékei (a Tihanyi Apátság Alapítólevele) 1000 évesek. Magyar nyelvünk mah-gar írású (sumir) nyelvemlékei pedig 5000 év távlatából tükrözik a magyar nyelv ősi voltát.

c) A magyar nyelv — nyelvtörténetileg kimutatható — hosszú idő alatti tökéletesedési folyamata a nyelvtani és nyelvi különlegességeiben, igeragozásában és szóképzésében semmiféle rokonságot, vagy hasonlóságot az urálinak nevezett nyelvekkel nem mutat. (Pl. egyetlen uráli nyelv sem használ igei előragot, vagyis az igekötők teljesen hiányoznak. Határozott névelőjük nincs. A tükör-szimmetriás ragozást nem ismerik . . . stb.)

így teljes határozottsággal állítható és a sumir-magyar nyelvazonosság segítségével ékesen bizonyítható, hogy mindazok a magyar szavak, amelyeket a hipotetikus nyelvanyaggal dolgozó, jelenlegi finnugor nyelvtudományi-szemlélet az uráli nyelvekből származtat — a magyar nyelv anyagából, közvetítéssel átvett, kölcsönszavak.

Tehát a vogul, osztyák stb. urálinak nevezett nyelvekben esetleg előforduló rokonhangzásban és szóhasonlatban a magyar az átadó és az uráli a közvetítéssel átvevő nyelv.

Ugyanis közvetlen nyelvi kapcsolatot sem a történelemtudomány történései, sem az embertani kiértékelések nem bizonyítanak.

*

II. Finnugor történelemszemlélet cáfolata:

A finnugor nyelvrokonság hipotézisét hatalmi szóval tétellé változtató, elnyomó uralom — szintén feltételezett adatok segítségével — megalkotta a feltételezett együttélés olyan történelmét, ahol hiányoznak a valóságos adatsorok és azokat feltételezések és ötletek helyettesítik be, mert az uráli népeknek és a magyar népnek közös őstörténete és közös története nincs.

Azért nincs, mert a magyar ezekkel a népekkel soha együtt nem élt. Együttélési bizonyíték sincs. Ha nincs együttélés — úgy közös történelem sem létezhet.

Tehát a “finnugor történelemszemlélet” nem a tudomány önzetlen szolgálatát végzi, hanem a magyarságot elnyomó politikai hatalom érdekében olyan történelmet “szerkeszt”, a kiagyalt feltételezésekkel és ötletekkel, aminőt tőle az uralkodó rendszer kíván.

*

Hl. Mit mond az embertan?

Az uráli “őshaza” területéről magyar koponya és magyar sír nem került elő. Ha lett volna “együttélés” erről a temetők beszélnének, mert a 86.6 rövödfejű koponyaindexű magyarság csontvázai ott lennének a temetőkben. De nincsenek — tehát soha ott magyar nem települt.

A vogulok és osztyákok más fajtájúak. Nem rövidfejű turániak, mint a magyarok, hanem a paleoszibériai embercsoporthoz tartoznak. Kistermetű (1.56 cm) — közép — és hosszúfejűek.

A magyart azonosítani, vagy származtatni ezekből a népekből — teljesen lehetetlen. BADINY JÖS FERENC