Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1979-12-01 / 12. szám
4. oldal «imAKOftt 1979. december hó Néhány szó a karácsonyi bélyegekről imperialisták voltak a román politika szemében. Ma^ a legkedvesebb turista vendégek, akik számára minden van és minden jót az asztalra raknak a jó nyugati márkáért. A Fekete-tenger üdülőinek 60%-a nyugat-németek számára van fenntartva. A kommunista kelet-német turistákat éppen csak, hogy megtűrik a tengerparton. A turistákkal kapcsolatosan a kelet-európai kommunista országok turistáit hosszíLnapokra és éjszakákra odaszegezték az országúihoz, mert bukaresti rendeletre egyetlen benzinkút sem adott cseh, lengyel, magyar, kelet-német, jugoszláv autósoknak benzint. Ha egy helyi teherautós egy galon benzinnel kiakarta segíteni a magyar vagy más nemzetiségű bajbajutott autóst, azt a rendőrség azonnal letartóztatta. 15 ezer kommunista országbeli autós maradt az út szélén, lehúztak a tarlóra vagy a kukoricás szélén táboroztak, szidva a román rendszert. Nemes valutáért adtak csak benzint. Ma Romániában újra papokat tartóztatnak le. Most a román görögkeleti egyház papjain van a legnagyobb terrornyomás, három vezető ortodox főpap van börtönben és számos baptista lelkész. A bukaresti rezsim egyházellenes és ismét a titkosrendőrség az úr. Mindenre képesek, ha nemzeti érdekeik úgy kívánják. Az Egyesült Államok Kongresszusa minden évben ellenőrzi, hogy a román kormány mennyire tartja be az emberi jogokat és csak ezek után hagyja jóvá Romániának a megkülönböztető kereskedelmi és vámtarifa ügyét. Jó volna, ha a helyzettel ismerős, és az ottani kisebbség sorsát figyelemmel kísérő egyénekkel is tárgyalna, vagy legalább is meghallgatná az U.S.A. kormánya az emigrációs magyarság panaszát erdélyi véreink ügyében. RÖVID HÍREK * AZ ERDÉLYI VILÄGSZÖVETSÉGbe tömörült Brasilia! Erdélyért Mozgalom gondozásában megjelenő erdélyi tárgyú — portugál nyelvű — könyv megjelenésére 1979. szeptember 29-től 1979. november 15-ig, a következő honfitársaink adományoztak: Cziráky Aladár, Risoczky Lajos, v. prof. Almay Péter, Németh István, Gomber Károly, Görlich Alajos, Hajnády Endre, égy magát megnevezni nem akaró hölgy, Szabó Béla, Zolcsák József. * * * * Az Erdélyi Világszövetségbe tömörült magyar szervezetek és egyházak szeretettel üdvözlik soraikban az újonnan csatlakozott, illetve megalakult: “Erdélyi Világszövetség Nyugat-Pennsylvaniai Szervezet”et, a “The Dancers Hungária” (USA) és az “Erdélyi Világszövetség Detroiti Szervezet”-ét. * * * * A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG 10 és fél millió lakosából több mint 2 millió nyugdíjas. Ez azt jelenti, hogy a magyar népi állomány a 2000. évre 6—7 millióra csökkenhet. (Összehasonlításképpen: Románia az ezredfordulóra 30 millióra tervezi lakosságát!) * * * * AZ IZVESZTYIA hírül adta nemrég, hogy egy Zadikian nevű terroristát kivégeztek. A hírrel együtt egy zsidó levelét is hozza a lap, amely szerint “Zadikian durva kitörései a forradalom előtti orosz pogrom szellemében fogantak. Annyira gyűlölte a zsidókat, hogy a bírósági tárgyaláson még Hitlertől is idézett, amivel igazolni akarta gaztettét.” (Jewish Chronicle, 79. II. 2.) Az emberiség egyik legősibb szenvedélye a gyűjtés, amit a modern ember nem tudott levetni magáról, úgyannyira, hogy ma többszázmillióan gyűjtik pl. a postabélyeget. így sok országnak, különösen a törpeállamoknak komoly bevételt jelent a bélyegkiadás. Minthogy a bélyeggyűjtők zöme képtelen már lépést tartani az évente megjelenő emlék, alkalmi stb. kiadású bélyegek áradatával egy újabb módja kapott lábra: a motívum gyűjtés. így pl. egyes csak virágokat, mások állatokat, halakat stb. ábrázoló bélyegeket gyűjtenek. A motívum gyűjtésnek egyik újabb változata a karácsonyi bélyeg gyűjtése, különösen az angolszász országokban, mint Amerika, Kanada, Ausztrália _stb. Ezekben a nagykiterjedésű, gazdag országokban az ügyes üzleti reklám hatására az idők folyamán egészen beteges méreteket öltött a karácsonyi ajándékozás, az üdvözlő lapok küldése, ami egyre jobban háttérbe szorította az ünnep vallási jelentőségét. A karácsonyi üzletelésbe aztán a posta is belekapcsolódott: így pl. Ausztrália 1952, Luxemburg 1955, Lichtenstein 1957 óta ad ki karácsonyi bélyeget. Amerikában 1963 óta adnak ki karácsonyi bélyeget, hol vallási, hol üzleti, 1970 óta vallási és üzleti motívummal. Mint érdekességet említem meg, hogy a magyar posta 1943-ban adott ki először és utoljára három értékből álló, művészi karácsonyi bélyegsorozatot, amelyek vallási és művészeti szempontból egyike a legszebbeknek. Ezeket csak azért írtam, mert a vett hírek szerint Ausztrábában érdekes vita keletkezett az idei karácsonyi bélyegek körül. Ugyanis a.három értékből álló sorban a 15 centesen ikon, a 25 centesen különböző nemzetek színeibe csomagolt karácsonyi csomagok, az 55 centesen Kisdedet tartó Madonna látható. Nyugat-Ausztrália fővárosában, Perthben megjelenő The West Australian című újság szept. 18-i számában J. C. Veszély — a neve után ítélve nyilván magyar, vagy legalább is magyar származású —, a szerkesztőhöz írt levelében — miután kifejti, hogy a karácsony Krisztus születésének az ünnepe — élesen elítéli, hogy a 25 centes bélyegen ott látható a jugoszláv zászló is rajta a “vörös csillaggal”, ami magának az Antikrisztusnak a jelvénye, s így semmiképpen sem egyeztethető össze karácsony magasztos szellemével, / 1 Veszélyes levelére a lap szept. 25-i számában Keith L. Eckert, az ausztrál posta igazgatója személyesen válaszolt, és többek között ezeket írta: “Veszély levelében bírálta a jugoszláv zászlónak a bélyegen való feltüntetését. A Jugoszláviából származók jelentős részét alkotják Ausztrália lakosságának, sorrendben a negyedik nemzetiségi csoport, ami több, mint ötszázaléka a tengerentúlról származóknak. Továbbá, Ausztrália diplomáciai kapcsolatban van Jugoszláviával és mindketten tagjai a Nemzetközi Posta Uniónak. Ettől függetlenül, Jugoszlávia lakóinak hetven százaléka keresztény, s így a karácsonyi szezonban ötven százalékkal több levél megy Ausztráliából Jugoszláviába, mint máskor. A jugoszláv kormány természete (nature!) nem ok arra, hogy zászlójukat kizárjuk. ” Veszély viszontválaszában leszögezi, hogy az 1952-ben. hozott határozat értelmében a karácsonyi bélyegnek az ünnep szellemét kell tükröznie. Márpedig a bélyegen lévő díszcsomagok, ha mindjárt különböző nemzeti színekben is vannak csomagolva, vagy éppen ezért, inkább üzleti jellegűek. O, mint írja, nem a jugoszláv színeket kifogásolta, hanem a rajta lévő vörös csillagot, a marxizmus jelvényét, ami nyílt támadás karácsony szelleme ellen azon a bélyegen, amit éppen erre a célra adtak ki. Hamár minden áron csillagot akartak a bélyegre tenni, a csomagokat felülről beragyogó betlehemi csillag sokkal jobban megfelelt volna erre a célra, mint az istentelen marxizmus jelvénye, a vörös csillag. Miután a posta igazgatója érvül statisztikai adatokat is felhozott, megállapítja, hogy 1947-ben Ausztráliában 5866 jugoszláviai születésű személyéit, akik, mivel a vörös csillagot csak 1947-ben tették a jugoszláv zászlóra, a vöröscsillagos zászlót nem ismerik el sajátjuknak. Eddig ennek a nem mindennapi, nyilvános sajtóvitának a lényegi része. Mint ismeretes, Ausztráliában jelenleg meglehetősen “baloldali” kormány van uralmon. így aztán egy pillanatig sem lehet azon csodálkozni, hogy karácsony nagyobb örömére még a vörös csillagot is rálopták a karácsonyi bélyegre. De vajon, miért ez a hirtelen, nagy ausztrál — jugoszláv barátság? Bár Veszély kimondottan csak elvi alapon kifogásolta a vörös csillagot, van ennek a vitának magyar vonatkozása is. No nem azért, mintha irigyelnénk a jugoszlávoktól ezt a kétes dicsőséget és a vöröscsillagos jugoszláv zászló helyén szívesebben látnánk a vöröscsillagos “magyar” zászlót. A II. világháború óta Ausztráliának, ha számban talán nem is, szervezettségben és aktivitásban a magyar egyik legjelentősebb nemzetiségi csoportja, amit a hivatalos körök is elismernek. Ennek ellenére, a mai napig nem sikerült nekik a köztudatba bevinni és hivatalosan elismertetni, hogy a Jugoszlávia területéről származók nem mind szlávok, hanem akad közöttük szép .számmal magyar is, sőt még bánáti sváb is. Még inkább áll ez csehszlovák és román viszonylatban^ Túl a kérdés elvi jelentőségén, ez az aránylag jelentéktelen, helyi kis vita élesen világít rá, hogy a szabad földön élő magyarokra mennyi, súlyos feladat vár még. Hiszen még Amerikában is az elszakított területekről származó magyarokat hivatalosan csehszlovákokként, románokként, jugoszlávokként tartják nyilván, még akkor is, ha az illetők születése pillanatában az a terület Magyarország volt. Ezt a kérdést márcsak azért sem lenne szabad elhanyagolni, mert ebben az elanyagiasodott világban minden vonatkozásban csak a tömeg, a mennyiség számít. így aztán, nem mindegy, hogy a különböző országokban, de különösen Amerikában, hány magyart tartanak nyilván. Reméljük eljön annak is az ideje, amikor Krisztus Jézus, Isten egyszülött fiának születését világszerte, legalább a keresztények, szeretetben, békében fogják megünnepelni és nem alacsonyítják le üzletelésre, pénzhajhászásra, népeket, nemzeteket egymásnak úszító, bűnös politizálásra. CSIKMENASÁGI Tüntetés az ausztráliai parlament előtt A Human Rights általános kinyilatkoztatásának 30. évfordulóján Ausztrália is elkötelezte magát az emberi jogok megsértése elleni tevékenységre. Ennek alapján az ausztráliai magyar egyesületek, melyek legnagyobb része már előzőleg csatlakozott Erdélyi Világszövetségünkhöz, beadvánnyal fordult Peacock külügyminiszterhez, hogy az ausztrál kormány tegyen erélyes lépéseket az Erdélyben élő elnyomott magyarság emberi jogainak visszaállítása érdekében. A külügyminiszter nem vitte az ügyet a parlament elé, hanem levélben kijelentette, hogy nincs bizonyítéka a vádak alapjához. (Hogyan is lett volna bizonyítéka, ha csupán román köröktől kért információkat, melyek természetesen tagadóak voltak, s amellett miért is zavarnák az ügyet, amikor Ausztrália jelentős import üzletet kötött Romániával? . . .) A magyar egyesületek természetesen felháborodtak, s október 24-én tüntetést rendeztek a parlament előtt, s tábláik egyikén Peacock lemondását követelték. A TV s a “Camberra Times” riportere be is számolt a mozgalomról, s annak okairól is, ami már eredménynek számít, mert problémáról az ausztrálok is tudomást szereztek. A tüntetéshez a szomszédos államokból: Victóriából és New South Walesből érkező magyarok is csatlakoztak. Egy 6 tagú bizottság új beadványban követelte az ügy tárgyalását, melyet aláírtak, s kihallgatást kértek a miniszternél, hogy azt átadják. E delegáció tagjai voltak az Erdélyi Világszövetség Human Rights Csoport részéről: dr. Ady János és Csapó Endre, a “Magyar Élet” lapszerkesztői, az Erdélyi Szövetség New South Wales állambeli elnöke: dr. Altoijay Ervin, Erdélyi Szövetségünk fővárosi csoportjának elnöke (jómagam), a New South Wales állami Magyar Szövetség elnöke: Majláth György, s a Szabad Magyarság elnöke: Törzsök Sándor. A kihallgatásra órák múlva került sor, mialatt a tüntetők szétszéledtek. A miniszter előtt szószólónk Ady János volt, aki amúgyis ismert ausztrál politikai körökben. Roppant higgadtan, de határozottan adta elő a magyarság követelését, s ismertette a bizonyítékokat. A miniszter először még kételkedett, s újabb bizonyítékokra volt kiváncsi, melyek megküldését megígértük. Azok megérkezése után, mint ígérte, az ügyet részletesen fogja tanulmányozni. A félórás kihallgatás után N.S.W. állam szenátora L^jovics Misa hívott meg bennünket a parlamenti étterembe egy kis kávézásra. E szlovén eredetű, magyar-barát szenátorral egy óra hosszat beszélgettünk. Megkért, hogy követelésünket, bizonyítékainkat írjuk le 200 másolatban — legfeljebb egy oldal terjedelembe —, azokat juttassuk el hozzá, melyeket ő személyesen fog szétosztani a parlamenti tagok között — megfelelő időzítéssel, hogy mikor Peacock az ügyet a parlament elé viszi, azok már jóelőre tájékozottak legyenek. A derék, jóakaraté Lajovics Misa szenátornak — ezután is hálás köszönetünket fejezzük ki és erősen reméljük, hogy a magyarság panaszait végre orvosolni fogják. — Adja a Jóisten! '■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a
