Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)

1979-11-01 / 11. szám

1979. november

Ma, Nyugat-Németország egyik legnagyobb és legforgalmasabb városa. Világváros. Azt a közeli (erlangeni) egyetem és a hatalmas Siemens művek irodái az ország egyik legfontosabb ipari, kereskedelmi és kultúrközpontjává avatják. Mi magyarok régen ismertük Nürnberget. Ha valaha beszélgetés közben felmerült a város neve, mindjárt eszünkbe jutott, hogy Zrínyi idejében több tízezer marhát hajtottak oda a hajdúk eladásra (lásd: Ungarbrucke, két kőből kifaragott magyar szilaj ökörrel), hogy előteremtsék nagynevű költőnk török ellenes hadjárataihoz az anyagi előfeltételeket. Aztán azt is tudtuk, hogy Nürnberg a világ egyik legismertebb művésznek, a magyar származású Ajtossy-Dürernek volt otthona, akit mindig elszerettek volna sikkasztani tőlünk a germanisztikum fanatikusai. De ismertük még Nürnberget Wagner “A nürnbergi mesterdalnok” c. operájának rendkívülien szép dallamaiból. Később, a harmincas évek folyamán, sokat hallottunk Nürnbergről az ott évente megrendezett hitlerista (N.S.D.A.P. pártnapjain keresztül.

A második világháború után lett azonban Nürnberg világhíres.

Miért? — Mert 1945. november 20-án, az Európában győztes nagyhatalmak katonai bírósága nevében Sir Geoffrey Lawrence, Anglia főbírája Nürnbergben nyitotta meg az első ülését a Nemzetközi Katonai Bíróságnak, az úgynevezett “háborús főbűnösök” ügyeinek tárgyalására.

Több mint tizenegy hónapig tárgyalt ez a rendkívüli “katonai bíróság” és összesen 403 nyilvános ülése volt, míg 1946. október 1-én ítélkezett felettük, mely ellen nem lehetett fellebbezni.

A háborút vesztett és összeomlott Harmadik Birodalom 22 vezetője lett a bíróság elé állítva. 12 személyt halálra ítéltek és az ítélet kihirdetése után 15 nappal, 1946. október 16-án, éjjel végrehajtották. Hét német politikai, illetve katonai vezetőt hosszú börtönbüntetésre ítéltek és három személyt felmentettek.

Ma, több mint harminc évvel a nürnbergi tárgyalások után számtalan jogi, társadalmi, politikai és katonai kiértékelés jelent meg a perrel kapcsolatosan. Szakirodalma sok kötetre rúg. A per után következő első évtizedek “szakirodalma” nagyrészt a nürnbergi ítéletek mellett foglal állást és erőszakosan követelte, hogy minden nemzet, fogadja el az ítéleteket, mint nemzetközi jogalapot és de facto a támadó (agresszív) háborúkat vizsgáló és ítélő ügyek egyetlen jogi alapját. Azóta Izrael háromszor folytatott támadó háborút szomszédai ellen, Kína lerohanta Tibetet; a békés India Goat és Kelet-Pakisztánt, USA belekeveredett Vietnámba; így megváltoztak a vélemények, ma már mindenki úgy magyarázza a nürnbergi ítéleteket, ahogyan kedve tartja.

Ma már egyes kiértékelők és magyarázók nyíltan hangsúlyozzák, hogy nemcsak a veszteseknek kellett volna ott állni a vádlottak padján, hanem a győztesek számtalan vezetőinek is. De még többen állítják, hogy a nürnbergi ítéletek nem az igazságszolgáltatást segítették, hanem, hogy az a nemzetközi jogszolgáltatás megcsúfolása volt. (E sorok írójának véleménye szerint nincs igazság, hanem csak Jog-szolgáltatás — a két fogalom között a külömbség felmérhetetlen.)

E cikk tartalma nem foglal állást a nürnbergi ítéletek mellett, vagy ellen. Annak politikai, jogi, katonai, illetve erkölcsi jelentősége a történelem ítélőszéke elé tartozik. Azt meg úgyis mindenki tudja, hogy a történelem ítélőszékének eredményei idővel változnak (csak egy példa: II. Rákóczi Ferencet kiátkozták a katolikus egyházból, de hamvai mégis

_________________1---------------tfltmicm

NÜRNBERG

a kassai Székesegyház díszsírhelyén van elhelyezve).

A nürnbergi tények ismerete alapján egyszerűen közölni szeretnénk, hogy mi történt ott és miért lett Nürnberg a világ legismertebb, vagy leghírhedtebb városa.

A “nagyhatalom” (Anglia —USA — Franciaország —Szovjetunió), már

1944 elején elhatározta, hogy-a vesztes Németország vezetőit az Egyesült Nemzetek Bírósága elé fogja állítani. Anglia eredetileg 10 “háborús főbűnöst ” nevezett meg és ezek között volt Hitler Adolf birodalmi vezér és kancellár, Himmler a fegyveres SS birodalmi vezetője (Reichsfuhrer), Bormann, Hitler titkára és későbbi helyettese, valamint Dr. Goebbels propaganda miniszter. Az amerikaiak (USA) egy 16 névből álló listát állítottak össze, a franciák és a szovjet soha nem jelentette be előre a neveket. A “négyhatalom” együttesen bűnösnek nyilvánított négy német szervezetet és az egymásnak küldött beadványaik, leveleik alapján ennek a négy szervezetnek valamennyi tagja előre “háborús bűnösnek Tett nyilvánítva, csak az ítéletek kihirdetését akarták az International Military Tribunal-ra bízni (az Egyesült Nemzetek nem merte nevével fémjelezni az ítéleteket, s így a bíróság neve megváltozott). A négy szervezet: a fegyveres SS, a Gestapo (német titkos rendőrség), az SA (fegyveres pártszolgálat) és a német Vezérkar. Ezen szervezetek valamennyi tagjait egyszer és mindenkorra “háborús bűnösöknek” nyilvánították.

Angol —amerikai javaslatra négy törvényt hoztak, amely alapján a vádlottakat felelősségre vonták:

1. Összeesküvés (Conspiracy)

2. A béke ellen elkövetett bűntény (Crimes Against Peace)

3. Háborús bűnösség (War Crimes)

4. Az emberiség ellen elkövetett bűntény

(Crimis Against Humanity)

1945 augusztus végére a négyhatalmi bizottság megegyezett a katonai bíróság tagjainak kinevezésében.

Bírák:

Lord Geoffrey Lawrence, elnök Anglia

Donnedieux de Vabres Franciaország Francis Biddle, U.S.A.

I. T. Nikichenko, vezérőrnagy Szovjetunió Ügyészek:

Sir Maxwell Fyfe, Anglia

Auguste Champetier de Ribes,

Franciaország

Robert H. Jackson, U.S.A.

(akkori amerikai Chief Justice)

R. A. Rudenko, tábornok Szovjetunió

Itt fel kell hívni olvasóink figyelmét arra, hogy a bíróság maga “Nemzetközi Katonai Bíróságnak” (International Military Tribunal) nevezte, de csak egyedül a Szovjetunió volt az, amely katonai bírókat és katonai jogászokat, illetve ügyészeket nevezett ki e “bíróság”-hoz. Az angol, francia és amerikai bírák sohasem voltak katonák és e három állam nem merte katonai bírákra, illetve jogszakértőkre bízni a tárgyalások levezetését.

Olyan katonai bíróság, amelynek tagjai nem katonák, eddig még nem létezett!

Eredetileg Henry Morgenthau, Jr. (Roosevelt politikai tanácsadója, későbbi pénzügyminisztere) tervei alapján többtízezer németet szerettek volna e bíróság elé állítani. De az angolok ezt nem engedték meg (egyedül azért, mert azt mondták, hogy túl soká fog tartani és hatalmas anyagi megterhelést jelent).

A Morgethau terv alapján minden

vezérkaritisztet és pártvezetőt ki kellett volna végezni, s német ipart megsemmisíteni (ezt meg is tették), minden német fiúgyermek megtermékenyítő képességének megfosztását, valamint Németországot negyven évig katonailag megszállni.

Hosszú vita után, mint elsőrendű “háborús főbűnösök”, huszonkét embert állítottak a Nemzetközi Katonai Bíróság elé.

1. Herrmann Go ering, Reichsmarschall (Vezértábornagy), a légierők főparancsnoka;

2. Rudolf Hess, Hitler helyettese és a NSDAP főtitkára (1942-ig);

3. foachmin von Ribbentrop, dr. külügyminiszter (1938 — 1945);

4. Wilhel Keitel, Feldmarschall (tábornagy), az OKW főparancsnoka (Vezérkari Főnök);

5. Ernst Kaltenbrunner, dr. ügyvéd, vezérezredes, a Reichsicheheitshauptamt parancsnoka;

6. Alfred Rosen bér, dr. pártfilozófus, a “Voelkische Beobachter” főszerkesztője;

7. Hans Frank, dr. ügyvéd, a megszállt Lengyelország “kormányzója”;

8. Wilhelm Frick, dr. diplomata, belügyminiszter (1933 — 36), s a volt csehszlovákiai “Protector”;

9. Julius Streicher, Nürnberg Gauleitere es a “Der Sturmer” főszerkesztője;

10. Wlather Funk, dr. Közgazdász, pénzügyminiszter és a Reichsbank elnöke (Schacht után);

11. Alfred Jodl, vezérezredes, a Vezérkar Hadügyi Osztály parancsnoka;

12. Arthur Seys-Inquart, ausztriai pártvezér, később a Birodalom hollandiai főmegbízottja;

13. Fritz Sauckel, volt tengerész, Thuringia Gaueitere és tárcanélküli miniszter;

14. Albert Speer, mérnök, előbb munkaügyi miniszter, később az egész fegyverkezés vezetője;

15. Konstantin von Neurath, dr. diplomata, külügyminiszter 1938-ig;

16. Martin Bormann, Hitler titkára, később helyettese (ügyét távollétében tárgyalták);

17. Baldur von Schirach, író, ifjúsági vezető, később' bécsi Gauleiter;

18. Erich Raeder, nagyadmirális, a tengeri erők főparancsnoka (1943-ig);

19. Kari Doenitz, nagyadmirális, előbb a tengeralattjárók, később az egész tengerészet (1943) főparancsnoka, Hitler halála után Reichspresident (Államelnök);

20. Hjalmar Schacht, dr. közgazdász, pénzügyminiszter (1939-ig) és nagykövet;

21. Franz von Papén, dr. helyettes kancellár, később Ausztria és Törökország nagykövete;

22. Hans Fritsche, dr. a propaganda minisztérium Rádió Osztályának vezetője.

A nürnbergi börtönben volt még Robert Ley, a munkaügyi bizottság birodalmi vezetője (Reichsleiter), de a tárgyalások megkezdése előtt cellájában öngyilkos lett. Ugyancsak letartóztatva volt Gustav Krupp, a világhíres Krupp művek tulajdonosa, de előrehaladott kora és beszámíthatatlan elmeállapota miatt nem került a “főbűnösök” közé.

A négyhatalmi bíróság legnagyobb “háborús bűnösei”: Adolf Hitler, birodalmi vezér és kancellár; Heinrich Himmler, a fegyveres SS főparancsnoka és a birodalmi rendőrség főparancsnoka; Joseph Goebbels, dr. propaganda miniszter, berlini Gauleiter és Martin Bormann, Hitler titkára és helyettese soha nem kerültek a bíróság elé, mert az első három az összeomlás alkalmával ön11. oldal

gyilkosságot követett el, Bormann pedig nyomtalanul eltűnt.

A tárgyalás teljes anyaga megtalálható a "Trial of the Major War Criminals Before the International Military Tribunal” című 42 kötetes kiadványban, amit 1947-ben adott ki az amerikai katonai kormány Nürnbergben. De ez csak a tárgyaláson elhangzott hivatalos szöveget tartalmazza. Ezen kívül legalább kétszáz kiadványt ismerünk, amelyek az előkészületekkel, jegyzőkönyv felvételekkel, kihallgatásokkal és nyomozásokkal foglalkozik. Ma már ismerjük egyes vádlottaknak emlékiratait is (pl. Doenitz, Raeder, von Schirach, von Papén, Speer stb.).

A halálra ítéltek nevei: Goering, Ribbentrop, Keitel, Kaltenbrunner, Rosenberg, Frank, Frick Streicher, Sauckel, Jodl, Seys-Inquart és Bormann. Hermann Goering, Reichsmarschall a légierők főparancsnoka a kivégzések előtt pár órával ismeretlen körülmények közt megmérgezte magát, s így elkerülte a bitófát. Bormann nem volt jelen (mint már említettük 1945 májusában a berlini fővezérség bunkerjából, Hitler halála után és az oroszok bejövetele előtt eltűnt — minden ellentétes hírekkel szemben, ma sem tudja senki, hogy mi történt vele).

Az ítéleteket a nürnbergi börtön tornatermében hajtották végre. Elsőnek Ribbentrop-t akasztották fel, másodiknak Keitel-t — utolsónak Seyss-Inquart. A tizenegy holttestet (Goeringet is) erős katonai fedezettel még ugyanaz éjjel Münchenbe szállították és a müncheni állami krematóriumban elégették. Hamvaikat másnap az Englishegarten néven ismert park főgyűjtő szennycsatornájába szórták.

A kivégzettek celláit és az ítélet végrehajtás helyszínét, a tornatermet, másnap a börtönbüntetésre ítélt “háborús bűnösökkel” takarítanák ki a négyhatalmi börtönőrök.

Rudolf Hess, Walther Funk dr. és Erich Reader életfogytiglani börtönt kapott, Albert Speer és Baldur von Schirach húsz-húsz évet, Konstantin von Neurath tizenöt esztendőt és Kari Doenitz tíz évet.

Hjalmar Schacht dr., Franz von Papén dr. és Hans Fritsche dr. felmentést kaptak és szabadlábra helyezték őket.

Az elítélteket a Berlin melletti Spandau-i börtönbe szállították, ahol a négy megszálló hadsereg alakulatai őrizték őket. Ma Rudolf Hess az egyedüli “lakó”, aki 1942-ben Angliába repült, és már elmúlt 85 éves.

Három hivatásos katonatiszt (törzs tiszt), Keitel, Kaltenbrunner dr. és Jodl azt kérvényezték a Nemzetközi Katonai Bíróságtól, hogy sortűzzel végezzék ki őket és Raeder nagyadmirális pedig azt, hogy életfogytiglani börtönbüntetését változtassák meg halálos ítéletre. A megszállók Főparancsnoksága mind a négy elítéltnek kérvényét elutasította.

A háborús “főbűnösök” pere alatt és után folytatták a másod, harmad, vagy tizedrangú “bűnösök” tízezreinek a tárgyalását. Hogy hány embernek a sorsa függött ettől a négyhatalmi bíróság döntésétől, ma már szinte lehetetlen megállapítani. Több százezret szolgáltattak ki a kommunista államoknak. A nürnbergi bíróság szellemében az erőszakos hazatelepítés, kiszolgáltatás a négy földrészre kiterjedt (egyedül Ausztrália kerülte el ezt a sorsot) és milliók és milliók életét, halálát, vagy sorsát határozták meg, illetve pecsételték meg.

És ma Nürnberg neve erre emlékeztet mindenkit! NYITRAIJÓZSEF

OLVASÓINK SZÍVES FIGYELMÉBE: Szerkesztőségünk megvételre keresi Málnási Ödön: A MAGYAR NEMZET ŐSZINTE TÖRTÉNETE című könyvét.