Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1979-11-01 / 11. szám
12. oldal $ZITTVAKOfcT 1979. november . ÉDES HAZÁMNAK AKARTAM SZOLGÁLNI. . Amikor megírtam a “Két székely emlékére’’c. megemlékezésemet KájoniJános születésének 350. és Benedek Elek halálának 50. évfordulójáról, akkor még nem tudtam Domonkos Pál Péter, KájoniJános és Petrás Incze János ferencesekről szóló: “. . . édes Hazámnak akartam szolgálni ...” című remek munkájáról, mely ebben az évben jelent meg otthon, a Szent István Társulat kiadásában. Most, hogy kezembe került ez a munka, nemcsak a történelmi hűség kedvéért, hanem Kájoni János iránti tiszteletből is kötelességemnek tartom, hogy az alaposan dokumentált munka alapján helyesbítsem Kájoni Jánosra vonatkozó adatokat. Ezek szerint Kájoni János, “a magyar zene-, a magyar irodalom-, a magyar nyelv-, a magyar történelem-, növénytan-tudomány kiemelkedő, sokoldalú mívelője”, aki tevékenységét a Székelyföldön fejtette ki, majd később Moldvára is kiterjesztette, nem Jegenyén, hanem Kiskajonban (Szolnok-Doboka m.) született orthodox oláh szülőktől, amit számtalanszor írásban is lerögzített. Mégis egész életében csak magyarul és latinul írt és beszélt, s a keresztény magyar kultúra fejlesztésén munkálkodott még Moldvában is. Kicsi korában a katolikus magyar Jegenyére (Kolozs m.) került, ahol a család áttért a katolikus hitre és annyira magyarra vált, hogy mégjudit lányuk is nemes és nemzetes Rácz Istvánhoz ment feleségül Csíkszeredára. Minthogy Jegenye akkor a jezsuiták birtoka volt, az “értelmes fiú” a jezsuiták valamelyik iskolájába került, ahol zeneembert, orgonistát neveltek belőle. 1647-ben Csiksomlyóra ment és belépett a ferencesek rendjébe. Beöltözése után Brassóba küldték orgonát vásárolni és annak elhozatalával, felállításával bízták meg. Tanulmányai elvégzésére Nagy szombatba küldték, ahol 1655-ben Zongot Zsigmond nagyváradi püspök szentelte fel. Szerzetesi működését a csiksomlyói ferences anyaházban kezdte meg. Csiksomlyón, Szárhegyen, Mikházán szolgált mint barát, házfőnök, a Szent István ferenzes tartomány (Custodia) főnöke és a szomszédos Moldva katolikus csángó híveinek irányítója. 1678-ban pedig a Szentszék az erdélyi püspökség apostoli vikárius generálisának nevezte ki. Sokirányú egyház elfoglaltsága mellett újra felépítette a tatárok által 1661-ben elpusztított csiksomlyói templomot, rendházat, kijavította és újjáépítette a megrongált orgonát — ő építette a szárhegyi és udvarhelyi templomok orgonáit is —; a vesszőből, vályogból épített mikházi rendház helyett kőből, téglából új rendházat épített; 1675-ben pedig felállította Csiksomlyón a ferencesek három betűtípussal rendelkező, fából készített “nyomdácskáját”, melyet Kolozsvárot még 1907-ben is használtak. A történelmi nevezetességű nyomdát a románok 1924-ben megsemmisítették. Zenei, Írói, irodalmi munkásságáról 24 munkája tanúskodik. Közülük a leghatalmasabb' az 1138 oldalas, örökbecsű Cantionale Catholicum, amit 1676-ban az általa felállított nyomdán nyomtak ki, s amit 1719- ben, 1805-ben és 1920-ban újra kiadtak. Külön meg kell említeni még a Magyar Herbáriumot, a Custódia történetét 1650 —84-ig, az 1036 oldalas Latin és Magyar versgyűjteményt, az Organo Missalét, melynek “Missa Siculorum” c. darabját ő szerezte, a “Kájoni kódex” néven ismert Nagy zenegyűjteményt, melyben számos magyar táncdallamot, sőt még “két oláhtánc”-ot és “két cigánytánc ”-ot is feljegyzett. Latin Mise-énekeskönyvét és a Kájoni kódex laptöredékét a MTA kézirattárában, a Csikcsobotfalvi Kájoni kéziratot pedig az Országos Széchenyi Könyvtár zeneműtárában őrzik. A Herbárium egyik 1700-ban készült másolata 1978-ban került elő. Kájoni János, ez a szászból magyarrá lett Heltai Gáspárhoz hasonló, nagy erdélyi ferences, aki mindent azért tett, mert Istennek és édes Hazájának akart szolgálni, 1687-ben Szárhegyen halt meg. A csiksomlyói születésű Domonkos Pál Péter 1929-ben elsőként kezdte gyűjteni Moldvában a csángó-magyar népzenét és közben megkezdte a csángó-magyarok életének és történetének a tanulmányozását is. így nem csoda, hogy a munkája valóságos kincses-bányája a csángó-magyarok, csíki és háromszéki székelyek és a ferencesek történetének. Munkájának mégis az a legnagyobb értéke, hogy a saját kutatásai során feltalált dallamokkal kiegészítve eb ben a könyvben újra kinyomatta Kájoni örökbecsű, hatalmas munkáját, a Cantionale Catholicumot. Nem lenne teljes ez az írásom, ha röviden nem emlékeznék meg a könyv “Petrás Inczejános: Tudósítások” c. második részéről. Petrás Inczejános 1813-ban Forrófalván, Moldvában született az ottani kántor fiaként. A Petrás család Baranyából származott át Moldvába. A család őse már a XVII. században ott élt és naplót vezetett magyar nyelven a csángók életéről. Középiskoláit, akárcsak az apja, Kantában, a minoriták kézdivásárhelyi gimnáziumában végezte el és belépett a rendbe. Szerzetesi és papi kiképzésre Egerbe küldték és 1834- ben ott is szentelték fel. Az újmisés “hitküldér” — ahogy magát nevezte — hazatért Moldvába missziósnak és egész életét a csángók katolikus hitükben és magyarságukban való megtartására szentelte. Nagy szükség is volt rá, mert az olasz missziós püspökök, tisztelet a kivételnek, mindent elkövettek, hogy a csángókat éppen a valláson keresztül eloláhosítsák. Petrás Borszéken megismerkedett Döbrentei Gáborral, a MTA titkárával, aki a csángó-magyarok helyzetének feltárására 38 pontos kérdőívet küldött neki, amit olyan részletesen válaszolt meg, hogy az a csángók akkori történetének a legfontosabb forrsámunkája. A MTA-val való igen hasznos kapcsolata 1851- ben, Döbrentei halálával megszakadt. 1861-ben alakult meg Magyarországon a Szent László Társulat, amelyik “a keleti — sajátlag — a moldvai csángó-magyarok” segélyezését tűzte ki céljául. Petrás azonnal felvette velük a kapcsolatot, ami igen hasznosnak bizonyult, mert így a Társulat adományai, segélyei mindig a megfelelő helyre kerültek és a megfelelő célra lettek felhasználva. Petrás egyházi ténykedése mellett néprajzi tevékenységet is folytatott és az ezzel kapcsolatos közleményei, meg az összegyűjtött csángó népdalai “Rokonföldi” aláírással a Magyar Nyelvőrben jelentek meg. Petrás Incze Jánost, a csángó-magyarok áldozatos lelkű papját, testilelki támaszát, 1886-ban rablógyilkosok (?!) ölték meg. Forrásmunka értékű levelezését és népdalgyűjtését a MTA kézirattárában őrzik és azokat Domonkos Pál Péter ebben a könyvében tette először közzé. A Szent László Társulat Petrás halála után folytatta tevékenységét. Az ő megbízásukból Auner Károly temesvári kanonok megírta németül a moldvai csángó-magyarok történetét, amit érdekes módon Pacha Ágoston, a későbbi temesvári püspök, fordított le magyarra és “A romániai magyar telepek történeti vázlata” címmel 1908-ban jelent meg. A II. világháború után 1947-ben a román kormány száznál több magyar tanítót nevezett ki Moldvába a csángó-magyar gyermekek tanítására. Ezek között volt Kallós Zoltán is, aki akkori gyűjtését “Balladák könyve” és “Új guzsalyom mellett” c. munkáiban adta közre. Amint ismeretes, 1958 óta Moldvában már egyetlen magyar iskola sincs. Domonkos Pál Péter, számos hasonló tárgyú kisebb munka írója, ezzel az 1520 oldalas, hatalmas, doku(Folytatás az 2. oldalról) melyek a nemzet biológiai öngyilkosságához vezethetnek. Éppenígy a probléma túlzott leegyszerűsítése, ahogy a megoldást kizárólag abban látják, hogy emelni kell a fizetéseket s a szociális juttatásokat, növelni kell a gyermekintézmények számát és legfőképp több lakást kell építeni. Ez is fontos, mind együttvéve — s azon belül elsősorban a lakás —, de nem minden. Az emberek lelki beállítottságát — mai kifejezéssel: a fiatal házasok “hozzáállását” — kellene' megváltoztatni, azonban erre ez a rendszer soha nem lesz képes.Sajnos a fiatalok gondolkodásmódjának megváltozására adott körülmények közt nem számíthatunk. Annak mégis örülnünk kell, hogy az eddigi teljes némaság után végre foglalkoznak a kérdéssel. Persze egy minisztertanácsi ülésről kiadott közlemény és két-három újságcikk még nagyon kevés. Amerikaiasan szólva, ennek kéne a legelső és a legfontosabb “issue”-nak lenni otthon, meszsze megelőzve minden mást. Mert ha nem születnek majd új generációk, ha elfogy a magyar nép, ki építi majd a szocializmust és kinek? . . . Mégis: a hivatalos politika valami egészen érthetetlen közönyt tanúsít e húsbavágó kérdéssel szemben. Csak egyetlen példa erre, de talán a legmegdöbbentőbb: szeptember 25-én Kádár János nagy beszédet mondott Csepelen. A hosszú beszéd a másnapi újságok több mint két teljes oldalát elfoglalta és nem volt a magyar életnek olyan területe, olyan kérdése, mellyel a mindenható párt első titkára abban ne foglalkozott volna. Azaz egy volt: a népesedési helyzet! Soha jobb alkalom: pár nappal előbb, szeptember 20-án feküdt a minisztertanács előtt a riasztó népesedési statisztika és Kádár János még csak annyira sem érdemesíti a kérdést, hogy megemlítse azt beszédében. Hogy felhívja az ország figyelmét a közelgő tragédiára, hogy felszólítsa a magyar anyákat: szüljetek több gyermeket, különben elfogy a nemzet! Vajon miért ez a hallgatás? Talán megtiltották neki, hogy erről beszéljen? S akármilyen hihetetlenül is hangzik, aki ezt kérdezi, nem jár messze az igazságtól! A napokban beszéltem egy otthonjárttal, aki nem herendit vásárolni ment haza, hanem a problémák mélyére nézni. És azt mondta nekem, hogy a jövőért aggódó, felelősséget érző otthoni körökben azt beszélik: szovjet utasításra nem szabad szóvátenni a születések csökkenését, mert az oroszok érdeke az, hogy minél kevesebb magyar éljen a Dunamedencében . . . Sokan mentációs munkának a 24. órában való megírásával felbecsülhetetlen szolgálatot tett az egyetemes magyarságnak, mert páratlan gazdagságú népzenénk és népköltészetünk itt közölt darabjai, valamint az általa feltárt döntő fontosságú történelmi adatok különben örökre elvesztek, vagy legalább is feledésbe merültek volna. így ez a munka a történészek, de különösen az erdélyi, a székely és csángó kérdéssel foglalkozók részére pótolhatatlan forrásmunka. A Szent István Társulat ezt a hatalmas munkát a tartalomhoz méltóan olyan remek nyomásban és kiállításban adta közre, hogy az párját ritkítja. Ugyanakkor sajnálattal kell megállapítani, hogy a Szent István Társulat hála az otthoni rendszernek — a gyerekek hitoktatásánál elengedhetetlenül szükséges katekizmust “papírhiány” miatt képtelen kiadni, illetve újra nyomni. CSIKMENASÁGI jelenti: attól félnek, hogy Moszkva lassú kipusztulásra ítélte a magyarságot és az ország teljes eloroszítását tervezi. Akár igaz ez a feltevés, akár csak rémhír, az mindenképpen jellemző, hogy ilyesmi egyáltalán felmerülhet otthon az emberek tudatában. De sajnos megerősíteni látszik ezt a hiedelmet, hogy az otthoni hatóságok csak formális, tessék-lássék álintézkedéseket hoznak a népszaporulat javításáért, a társadalmi szervek pedig - pl. a párt és a Hazafias Népfront, melyek sokkal kisebb jelentőségű ügyekben óriási kampányokat szoktak meghirdetni — szemet húnynak a fenyegető tragédia fölött. A legszomorúbb az, hogy akad kormány, vagy rendszer, amely kiszolgálja ezt a szándékos magyarirtást! Számunkra pedig nem marad más, mint bízni a Mindenhatóban, Aki ezer éven át megtartotta népünket a Hazában és dörömbölni, dörömbölni, dörömbölni . . . KKM Megkezdődött a téli foglalkozás minden hétfő este. Az Amerikai Magyar Lövész Egyesület egy újítással próbálkozik, a magyarság öntudatának ápolására minden héten hétfőn 7-től 8:30-ig magyar történelmet és illemtant tanítunk 10 évesektől fői egészen 18 éves korig. Nem engedhetjük meg, hogy ifjaink az amerikai iskola rendszer fertőjén nevelkedjenek fel. Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 35245, Puritas Station Cleveland, Ohio44135, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $10.00 — egyes szám ára 85 cent — Légiposta előfizetés: USA, Kanada és Mexico egységesen 14.00 dollár. Európa, Dél-Amerika és a Földközi-tengerrel határos ázsiai és afrikai országokban 18.00 dollár. Ázsia, Ausztrália és New Zealand 20 dollár és 50 cent. A csekket kérjük “Szittyakürt” névre kiállítani. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102. É<v] Független Magyar Hírszolgálat H
