Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1979-11-01 / 11. szám
«ITTVAKÖHT 1979. november 6. oldal csapatai 1920-ban már Varsó felé menetelnek és ezekben a válságos időkben a francia külügyminiszter helyettese, Paleologue (volt szentpétervári francia követ, a háború kitörése előtt és alatt) váratlanul Budapestre érkezik (naplója érdekes kútfő a cári Oroszország utolsó évtizedéről). A magyar fővárosban a lengyelek megsegítéséről tárgyalt. Erre minden tőle telhetőt hajlandó lett volna megtenni az új magyar vezetés és felmerült a közös lengyel-magyar határ, sőt esetleges teljes felvidéki reviziót jelentő fegyveres akció lehetősége (vagy csak annak délibábja), a bizakodó magyarok előtt (1. Prónay naplója és Juhász Gy.: Magyarország külpolitikája 1919 — 1945, Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1975). De végül is diplomáciai huzavonák (a csehek nem voltak hajlandók magyar katonaságot átengedni), bürokrata késedelmeskedések, politikai melléfogásaink és végül Weygand francia tábornok vezérkari zsenije, Pilsudsky vitéz légiói megállították a Szovjet hadsereget a varsói csatában és kikergették Lengyelországból. Az új rezsim, különösen az erős kezű, de szociális érzésű Pilsudsky marsai halála után, hasonló betegségekben szenvedett, mint a magyar ellenforradalmi rendszer: a szociális kérdések megoldatlansága, mamut birtokok árnyékában földnélküli-jánosok, feudális csökevények (mindkét országban a rendiség szelleme és egyes, idejétmúlt intézményei átnyúltak a XX. századba, akadályozva az egészséges nemzeti fejlődést) és kisebbségi tömegek, elsősorban 4 millió ukrán, azon kívül német meg zsidó szembenállása a lengye-KÖNYVESPOLC “...Akkoron lészen majd sírás-rívás és fogak csikorgatása...” — valahol így vagyon megírva. Ám, mintha az Élet — nem is oly rég — múltidőbe írta volna át ezt az ódon jóslatot. Ezrek égtek el poklok tüzében, s alig maradtak, akiket az meg ne perzselt volna. Akad rá még szemtanú elég. De akadt köztük, aki bár éppúgy tanúskodhatna borzalmak borzalmáról, ártatlanok szenvedéséről és kínhaláláról, eleven ördögök vérgőzös orgiáiról — mégsem ilyesmiről tanúskodik... ...Hanem arról az élő megszentülésről, ami benne ment végbe. A zarándokban, aki kálváriajárás után az Úr pitvarában nyert puha ágyat, meleg otthont. S vallomását költői szárnyalással tárja megnem-szentült sorstársai felé, hogy egy-kétszáz versének és rajzos karcolatainak átérzésével mi lehessünk szemtanúi egy sorstárs metamorfózisának. Dicsfénybe torkolló kiengesztelődés? — még képzetének a súlyától is összerogy a vergődő ember. A költőre azonban — aki nem is költőnek született — költői szárnyat növesztett. A harcost — aki harcra született — győzelmek győztesévé emelte: az ellentétek világa hever a talpai alatt, s ő, aki legyőzte azt, emberfölötti magasságban, vigyázzba állva várja az intést, amikor megnyílik számára az Örök Kapu az Égen. A sors sújtására megalkudni, vigasztalódni, még meg is békülni — fel-fel tűnő fokozatok a lélek skáláján. De az ellentétek szintézisével táplálni a lelket, az Élet ékköveként ragyogtatni az engeszteltséget — a fűszál hajladozásában, pillangó szállongásában, gyermekarc mosolyában, a szülőföld varázs-színű mozaikjaiban látni meg az Istennek az emberre sugárzó mozgását —, ez már rálátás az Istenfia ritkuló lábnyomaira a rögös útszélről. A versolvasás művészi romantikumát már-már elemésztette a gépzakatolás. Itt azonban a versformákból Szemtanú hitvallása ömlik, s ahogyan a könyv balra forgatott lapjai szaporodnak az olvasó kezében, úgy érzi telítődni önmagát is a megengeszteltség szellemével, ami nem csalfa mámorba kábít, inkább magasztosuló érzés kozmikus erejével emel a földhözragadottság fölé. Oda, ahol a merev valóság prizmáján széttörő ellentétek egybehajolva teszik tündöklővé az Örök Fényt. Fölborzolódott emberek és borzult önmagunk között, jó néha ellen-gravitációból szippantani. * * * A verseskötet-------------ZARÁNDOK AZ ÚR PITVARÁBAN----------------------------------------írta: Szemtanú----------------------------első kiadásából már csak néhány példány van. Kiadója: J. H. Csia 1536 Elmwood Avenue, Lakewood, Ohio 44107. U.S.A. szívesen elküldi még ezeket is díjtalanul, mint eddig is, annak, aki igényli. Mert nem haszonért szálltak át a tengeren a versek, hanem úgy, mint édes Anyaföldünk üzenete. A kiadó azonban megköszön minden költség-hozzájárulást, ami megkönnyíti a kötet második kiadásának terheit is. MAGYAR TÁRSASÁG 1450 Grace Avenue. HUNGARIAN ASSOCIATION Tel.: 226-4089 Cleveland. Ohio 44107 (Area Code: 216) ÁRPÁD AKADÉMIA_______________________MAGYAR TALÁLKOZÓ ÁRPÁD REND Kedves Magyar Testvéreink, Kedves Barátaink! Szives tudomásukra hozzuk, hogy az idei, immár VII. MAGYAR KONGRESSZUST — 19. MAGYAR TALÁKOZŰT az ÁRPÁD AKADÉMIA évi közgyűlését, 1979. évi november 23—25. között rendezzük meg Clevelandban, a Cleveland Plaza Hotel termeiben, amikor újra három napon keresztül, baráti légkörben találkozhatunk távol élő magyar testvéreinkkel. lekkel végül: a geopolitika, a német —orosz malomkő, és a nagyon távol fekvő tehetős barátok, a nyugati hatalmak. A lefegyverzett, elszigetelt trianoni Magyarország népe és az egész, négyrészre szakított nemzet örökké hálás lehet a lengyeleknek, mert nem voltak hajlandók bekapcsolódni az ellenünk kialakított Kis-Antant fojtogató gyűrűjébe', sőt cseh-ellenes politikát követtek és kimutatták mindenben magyarbarátságukat. Ez kölcsönös volt és különösen a harmincas években Gömbös Gyula miniszterelnök, majd Horthy kormányzó varsói látogatásával sokatígérőnek látszott. De jött a sorsdöntő 38-as év — a versailles-i szégyen-békét felrúgó Németország; az osztrák csatlakozással közös német —magyar határ; majd a Felvidék részleges visszatérése Magyarországhoz, ugyanakkor 1941: LENGYEL KATONÁK A NAGYCENKI TÁBORBAN Teschen Lengyelországhoz. 1939 tavaszán Kárpátalja magyar katonai visszafoglalásával a történelmi magyar—lengyel határ helyreállítása! Sajnos, rövid boldogság volt — angol —francia biztatásra, garanciákra hallgatva, a lengyelek visszautasították Hitler javaslatait a danzigi kérdés békés rendezésére. Ez, a nyugatiak hasonló tárgyalásait megelőző Molotov—Ribbentrop-féle megegyezés után öngyilkosság volt. Nyugati történetírók eléggé elhallgatják Henderson brit követ berlini fáradozásait a béke ügyében, ami a mindkét oldali felek intrazigenciája miatt nem sikerülhetett, de semmit sem von le a diplomata becsületes szándékainak érdeméből. A háború a magárahagyott Lengyelország gyors legyőzésével, ideiglenes kettéosztásával, megszűnésével végződött, de az angol — francia hadüzenettel új világégéssé szélesedett. A német vezetés döntő hibája, ami háborúvesztéshez vezetett, hogy nem állította vissza ütközőállamként Lengyelországot, és később, a Szovjet visszaszorítása után, az önálló Ukrajnát (mint Brest-Litovskban, 1917-ben), amikor Hitler csapatai mélyen oroszföldön álltak. Ha tényleg, a szociális igazság alapján, új lengyel és ukrán nemzeti államok alakultak volna, Szovjet- Oroszország sohasem fészkelhette volna be magát Közép-Európába és nem húzhatta volna le a vasfüggönyt a két világ közé. Az úgynevezett Lengyel Kormányzóság gyönge pótmegoldás volt és ezt súlyosbította a megszállt területek népének, elsősorban a lengyelek és ukránok durva kezelése, bizonyítva a németség örökletes hibáját, a lélektani érzék hiányát. Ez is háborúvesztő ok, bár részben a partizán-tevékenység váltotta ki, vagy súlyosbította; de ez már külön tanulmány tárgyát képezi. A magyar kormány teljes semlegességet tartott be a 39-es háború alatt. Ellenállt a német hadvezetés követelésének a magyar vasutak használata tekintetében és befogadta a lengyel menekülteket, védte, mentette őket és szabadföldre való távozásukat elősegítette. Ezzel a hagyományos lengyel—magyar barátság szellemében járt el, hisz hosszú évszázadok óta nem volt fegyveres összetűzés a két nép között. Ki is érdemeltük ezzel a lengyelek háláját, de nem a győztesekéét. A II. világháború alatt katonáink a lengyel falvakban biztonságot és segítőkészséget találtak, egy kicsit otthon érezhették magukat. Lengyelország, bár megnyirbálva, német területekből kárpótolva és korán bolsevizálva, a nyugatiak, volt szövetségesei által “kissé” elárulva, de mégis helyreállt. Ma több mint 30 milliós erősen katolikus, magyarbarát ország. Ne felejtsük el, hogy az 56-os forradalmak sorrendje Kelet-Berlin, Varsó és Budapest volt. Ok szokásuk ellenére, bölcs mérséklettel éltek és nem utolsó sorban, kínai segítséggel — Chu-en Lai személyesen utazott Varsóba és így sikerült a forrongó lengyeleket és a felbőszült, de tanácstalanul habozó oroszokat megegyezésre bírni. (Kis szerencsével így történhetett volna Budapesten is!) Az 56-os magyar forradalom vérbefojtását, mint a világ legtöb b nemzete, a lengyelek is könnyes szemekkel, teljes együttérzéssel vették tudomásul. Fölrémlett előttük, hogy csak hajszálra kerülték el ugyanazt a sorsot. Éppen ezért mégjobban szeretnek minket. Mi következik az elmondottakból? Végigmentünk a lengyel —magyar viszony rivaldafénybe állított fejezetein, de nem volt időnk, hogy a színfalak mögé is hosszabb vizsgálódó tekintetet vessünk. Megállapítottuk a lengyel— magyar mostoha sors azonosságát. A történelem tanulságai és a jelen tapasztalatok alapján leszögezhetjük, hogy mindmáig talán legőszintébb, legközvetlenebb barátunk Lengyelország. A magyar—lengyel viszony mérlege kissé a mi javunkra billen (Nagy Lajossal, Báthory Istvánnal), de általában a sok-sok százados csere kölcsönös megelégedéssel és megértéssel zajlott le. Ebben az is érdekes, hogy mint minket, legtöbb szomszédjuk nem szereti őket sem. És az nem jó, ha mindenki ellenségünk. Ezért is végtelenül fontos és megbecsülendő mindkét népnek ez a történelmi gyökerekből táplálkozó barátsága. És nemcsak otthon, Európában, hanem a világ négy táján élő emigrációnkban. Külön szerencsének tartom, hogy áldozatos lelkű bujdosók Lengyel Magyar Világszövetségbe tömörültek (Polish—Hungarian World Federation): Közös problémáinkat és a magyar kisebbségek sorsát ismertetik a nyugati nemzetekkel és az egész világgal. Reménykedünk egy igazságos Közép-Európa rendezésben, a pánszlávizmus vereségében és a lengyel —magyar összefogásban, közös ország-határban és küzdünk mindezekért. De ez csak nagyvonalú, józan magyar és lengyel vezetéssel mivelhető ki, nem fellegekben járással, légvárépítéssel (lásd az “Intermaritum” fantasztikus tervér a II. világháború után). A lengyeleknek reál-politikát kell kimunkálniuk az ukránok és németek felé, a románoknak felénk — minekünk pedig velünk együtt élt, Trianonban (1920) és Párizsban (1946) ellenünk hergelt és a történelmi Magyarországból kimetszett nemzetiségekkel — méregteleníteni kell Közép-Európát. Csak így alakulhat ki a Kárpát—Dunatáj békéje, a Pax Hungarica, a Magyar Béke.
