Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
4. oldal ttimAKÖfcT 1979. október akkori címeit tartalmazta az állítólagos tagoknak. A forrás szerint — írja a lap — a névsor be lett adva a hadsereghez Army’s Counter Intelligence Corps. A CIC tett kivizsgálást a Displaced Persons Commission-nál. Azt nem lehet tudni pontosan, hogy a levél, mely nem vonatkozik Wass-ra, miért volt az ő aktái között. “Lehetett Wass, aki a listát adta, vagy ő rajta volt. Ki a pokol tudja?” — mondotta a forrás. Mindenesetre a levél lehet jelentős. Ha Wass volt az a magyar vezető, aki a besúgó volt, akkor szorosabb kapcsolata volt a fasiszta kormánnyal, mint bevallotta, ha pedig a listán volt, akkor lehet, hogy a Nyilaskeresztes Párt tagja volt. a háború alatt, amikor a hazám igen nagy bajban volt, arra mindig büszke vagyok. Én úgy cselekedtem mint egy hazafi és újra megtenném. És ezért az országért is megtenném ugyanazt, éppen úgy, felvenném a fegyvert és harcolnék! Sohasem szaladnék!” — mondotta Wass Albert. A romániai bírósági tárgyalások dokumentációinak másolatát az Anti-Defamation League (ADL) of the B’nai Brit szolgáltatta az Emigrációs Szervezetnek az ötvenes években, mondotta az Igazságügyi Minisztérium megbízottja. Ezeknek a másolatát megkapta a Fort Lauderdale News. Az ADL az információkat egyenesen a román kormánytól kapta. Arthur Titlebaum, az ADL miami igazgatója mondotta: “Közel három évi hiábavaló próbálkozás után az Emigrációs Szervezettel most reméljük, hogy az Igazságügyi Minisztérium speciális nyomozó osztálya nyíltan előre fog haladni és végső határozatot hoz a Wass-ügyben.” A Forth Lauderdale News-ban megjelent terjedelmes cikkből elegendőt merítettünk ahhoz, hogy bemutassuk milyen eszközökkel dolgozik a román kormány. Ugyancsak tanulságul szolgái, hogy a cionisták mindig a magyar nemzeti törekvések útjában állanak, ha az éppen az ő érdeküknek megfelel. Mozgalmunk tervszerűen küzd Wass Albertért, vissza nem riadva semmilyen cionista, román vagy egyéb szervezettől. Mozgalmunk kérésére a SPOTLIGHT munkatörzse is kivizsgálást indított Wass Albert és a 89 meg nem nevezett magyar testvérünk ügyében. A további fejleményekről részletes tájékoztatót adunk. vKvvv Iv/.v7 5 Z iZU LVCO IVCUl ’ jaui tanúul g •V.V.V. •w* £ Wass elutasította, hogy ő lett volna a besúgó, akitől a lista származik és ugyancsak tagadta, hogy a Nyilaskeresztes Párt tagja lett volna. A levél Wassról továbbra is az Emigrációs Szervezet birtokában marad, de a lista már nincs ott. Az az egyén, aki a levelet írta Paul Lockwood, egy nyugalmazott emigrációs hivatalnok, azt mondotta nem emlékszik sem a levélre sem listára. Más információk Wass háború alatti politikai aktivitásáról Major Robert, magyar újságírótól származik, aki Ausztriában lakik és úgy jellemzik, mint a magyar Simon Wiesenthal. “Az ő múltbeli politikai aktivitásairól Magyarországon csak annyit tudok, hogy a háború vége felé, 1944 vége felé, és 1945 elején Nyugatra menekült Budapestről magyar náci Nyilaskeresztes Párt vezetőivel és a háború végén a Kultuszminisztériumban szolgált. Vajon ő tett-e valamit az alatt az idő alatt, mikor az ország nagy része már a szovjet hadsereg által volt megszállva, az ember nem tudja” — mondotta Major. Wass Albert emigrációs irataiban feltüntette, hogy 1943-ban bevonult a magyar hadseregbe és mint hadnagy augusztustól decemberig a szovjet fronton volt az első vonalban Pinsk-nél. Későbbi frontszolgálatát Balaton-nál töltötte 1945 márciusig, mikor Prágába menekült, ahol családját kereste. Onnan Bajorországba menekült, ahol amerikai fogságba esett. A Fort Lauderdale News, mint írja: Wass Albert ismételten kihangsúlyozta, soha sem követett el háborús bűnöket. “Ki a háborús bűnös? Ha fegyver van a kezemben és egyenruha van rajtam és háborúban vagyok és lelövök valakit, akkor én egy háborús bűnös vagyok? Akkor minden amerikai katona háborús bűnős, én is az vagyok. A háborúban voltam. Én éppúgy egy irányba lőttem mint mindenki más. Nekem nincs mit takarni. Bármit tettem egész életemben, különösen azokban az években “Kdnyádi Sándor, a legsokszínűbb és legkiegyensúlyozottabb székely kői tő” — írtam róla, amikor 1973-ban Sütő András, Farkas Árpád stb. társaságában Amerikában járt — ebben az évben töltötte be 50. évét. Ebből az alkalomból a budapesti Magvető kiadta “Fekete-piros versek” című kötetét, Kiss Károly pedig interjút készített vele, ami a Magyar Nemzet 1979. júl. 29-i számában “A sajátosság párhuzamai — Beszélgetés Kányádi Sándorral” címen jelent meg. Ebből az interjúból sok olyasmit tudunk meg magáról Kányádiról és az ottani életről, amit mi kinn eddig nem igen tudtunk és nehezen tudunk megérteni. Kányádi az Udvarhely megyei Nagygalambfalván született, ahol ősei a 16. századeleji “lustrán” már szerepelnek, ahol az 1562-ből való feljegyzés szerint Pál mester volt a tanító és a román, gót elemeket őrző templomuk egyik zárókövét Anjouliliom díszíti. Nagygalambfalván szü letett mintegy 150 évvel ezelőtt Feleky Miklós színművész, a Nemzeti Színház tagja, honvéd kapitány is, akinek színtársulatában játszott Petőfi is. Iskoláit Székelyudvarhelyen a református kollégiumban végezte, s mint “a megkésett háborús nemzedék” tagja, 21 éves korában érettségizett, amikor a híres kollégiumban már románok is tanítottak. Első verse az alig 18 éves Páskándi Géza jóvoltából 1950-ben, éppen érettségije napján, a bukaresti Ifjú Munkás c. lapban jelent meg. Tehát ő is a Király Károly-féle ifjú kommunisták közé tartozott, akiknek “Lobogónk Petőfi!” volt a jelszavuk. Ezzel kapcsolatban ezeket mondta: “Én ezt most sem tartom olyen rossz jelszónak ... Az volt a baj, amikor a zászló rúdját kezdték használni. Amikor az elmélázókat, távolabb állókat, nem olyan lelkeseket a zászló rúdjával kezdték térítgetni, jobb belátásra bírni ...” Első verses kötete, a “Virágzik a cseresznyefa” 1955-ben jelent meg. Ezt követte a “Fától fáig”, a “Legszebb versei”, a “Szürkület”, és most a Budapesten kiadott “Fekete-piros versek”, ami tüstént el is fogyott és újra ki fogják nyomni. (Ez a felsorolás valószínűleg nem teljes.) Együtt a magyar néppel “HOSSZÚ FOGSÁG UTÁN SZÓLOK A MAGYAR HAZA MINDEN GYERMEKÉHEZ. NEM ÉRZEK GYŰLÖLETET SENKIVEL SZEMBEN. ORSZÁGUNKAT A HŐSIESSÉG CSODÁLATOS EREJE FELSZABADÍTOTTA. SZABADSÁGHARCUNK PÁRATLAN A TÖRTÉNELEMBEN. FIATALSÁGUNK ÁLDOZATKÉSZSÉGE ÉS BÁTORSÁGA MINDEN ELISMERÉST MEGÉRDEMEL. IMÁDKOZZUNK MOST A HARCOK ÁLDOZATAIÉRT. NAGYSZERŰ KATONÁINK, MUNKÁSAINK ÉS PARASZTJAINK A HAZAFISÁG EGYEDÜLÁLLÓ PÉLDÁJÁT ADTÁK A VILÁGNAK!” (Mindszenty József hercegprímás 1956. okt. 31-én elmondott beszédéből) De Kányádi nemcsak költő, hanem műfordító is, mert ahogy mondta: “. . . mint erdélyi magyar költő, becsületbeli ügyemnek is tartom a hídverés eszméjét . . . Legszebb hódításnak tartom a műfordítás imperializmusát, amelyik a szom széd népek művelődéséből igyekszik valamit bekebelezni . . . Sokan elmarasztalólag is föltették már a kérdést, hozzátéve, minek kell egyoldalúan hidat verni . . . Ezzel nem értek egyet. Épül, s egyszer nyilván összeér .. . ”, Bárcsak igaza lenne! Sajnos, a valóság nem ezt mutatja. Az 50-es években kezdett neki a műfordításnak és először a Szász népköltészeti kötete készült el. Lefordította a fiatalon elhúnyt Labis román költő és a tragikusan elhúnyt “költőtársának” A. E. Baconskynak a kötetét is. Most egy jiddis népköltészeti antalógián dolgozik, melynek gerincét a máramarosi elpusztult, szétvándorolt chasszid zsidóság — fa vágók, földművesek, kiskereskedők^) — Eizikovics Mihály temesvári tanár által összegyűjtött népköltészeti anyaga fogja alkotni. Szándékában van a Romániában élő szláv népek népköltészetéből is összeállítani egy antalógiát. Mert, amint mondta: “Engem nem is a annyira a történeti-régészet, de a költészettel igazolható igazság, valóság érdekel egy-egy nép életében ... A sajátosságokat szeretném kihangsúlyozni, azt, ami megkülönböztet bennünket. Amelyről mégis minduntalan kiderül sors-párhuzamunk, sors-közösségünk . . Aki olvasta a “kommunista” Király Károly memorandumát a román kommunista párt vezetőihez, a csonkaországi “kommunista” Kunszabó Ferenc vádiratát a magyarirtó román kommunista rendszer ellen és a 61 erdélyi magyar értelmiségi levelét a román értelmiségiekhez, az rögtön tudja, mit jelent az, amikor a 45-ös fiatal kommunista nemzedékből kinőtt Kányádi a “zászló rúdját” emlegeti és amikor azt mondja: “Sokan elmarasztalólag is felvetették a kérdést . . . minek kell egyoldalúan hídatverni . . . ” és így tovább. “Lakodalmas” című versét ezekkel a sorokkal zárja: Temető kapuja sarkig ki van nyitva, de nem megyek én oda, nem, nem, nem oda hanem inkább járom, járom ezt a táncot. Vásson el csizmám térdig! Kivárom a nóta végit. 50. születésnapja alkalmából szívből kívánjuk neki és minden román uralom alatt sínylődő magyarnak, hogy ki tudják várni a nóta végit! CSIKMENASÁGI
