Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)

1979-10-01 / 10. szám

1979. október «ITTVAKÖfcT 3. oldal ROMÁNIA CIONISTA SEGÍTSÉGGEL AKARJA MEGDÖNTENI A MAGYAR EMIGRÁCIÓ ERDÉLYÉRT FOLYÓ KÜZDELMÉT * KILENCVEN MAGYART AKARNAK ELÍTÉLNI, MINT HÁBORÜS BŰNÖST * WASS ALBERTET VÁDOLJÁK ROMÁN NÉPBÍRÓSÁGI ADATOKKAL * ÖSSZEESKÜVÉS AZ ERDÉLYÉRT KÜZDŐ MAGYARSÁG ELLEN Napról napra jobban kirajzolódik az az összeesküvés, mely az ERDÉ­LYI MAGYARSÁG felszámolását tűzte ki programjául. Mozgalmunk­nak többször volt alkalma meggyő­ződni arról, az elmúlt év folyamán, hogy az Egyesült Államok kormá­nya leírta az erdélyi magyarságot és a Magyar Népköztársaság kormá­nya hallgatólagos beleegyezését adta a román beolvasztási folyamathoz. A SZITTYAKÜRT olvasótáborá­nak is alkalma volt tudomást szerez­ni azokról a heves vitákról, melyet mozgalmunk képviselete vívott az Egyesült Államok Biztonsági Taná­csa előtt. Az egész emigráció előtt ismeretes az a küzdelem, melyet a HSzM a kenti egyetemen vitt véghez a történelemhamisító román pro­fesszorok ellen. A FIGHTER er­délyi számát pedig nemcsak az emigráció, de az amerikai kongresz­­szus képviselői, az ENSz delegá­tusai, külföldi követségek és poli­tikusok a világ különböző részein megdöbbenéssel olvasták. Mozgal­munkon kívül a különböző Erdé­lyért küzdő emigrációs szervezetek, kulturális csoportok ugyancsak ki­vették részüket ebben a harcban. Mindezek az akciók már magában nyomasztó hatással nehezedtek a román kormány nemzetgyilkos poli­tikájára. Mégis talán az az elvetett malomkő, mely teljesen megvadí­totta a román kormányt, az a Hun­gária Szabadságharcos Mozgalom szereplése volt az Egyesült Nemze­tek előtt, ahol a világ közvéleményé­nek jutott tudomására a román kor­mány magyar-ellenes politikája. Ugyancsak ez volt az az alkalom, amikor a Magyar Népköztársaság kormánya leleplezte saját magyar­­ellenes politikáját azzal a nyolcol­dalas memorandummal, melyet széj jel osztott a diplomaták között. Ez volt az a Memorandum, melyben a Magyar Népköztársaság Kormánya elítélte a területrendezési kérdést, melyben megtagadta az erdélyi ma­gyarság emberi jogait, melyben le­­fasisztázta mindazokat a magyaro­kat, akik Erdélyért szót emelnek. Ez volt az a Memorandum, mely lovat adott a soviniszta román kor­mány alá, hogy cionista segítséggel elhallgattassa a nemzeti magyar emigráció hangját. — Míg otthon Illyés Gyula, Csóri Sándor és még néhány öntudatos magyar író a koc­kázatokat vállalva, vért verejtékezve küzd minden leírt betűért mely az erdélyi magyarság ügyét szolgálja, addig itt az emigrációban a román kormány cionista segítséggel, Buda­pest jóváhagyásával azon erőlködik, hogy belefojtsa a szót Wass Albert­ba, akinek csak az a bűne, hogy ki meri mondani: “ADJÁTOK VISZ­­SZA A HEGYEIMET!” Miután a román jellem orvtáma­dásban és hazugságban nyilvánul meg, így ismét hazug koholmányok­kal és cionista üdvhadsereggel akar­ják megmenteni Erdély feletti ural­mukat. A román—cionista együtt­működésre újabb fényt derített a Fort Lauderdale News, augusztus 29, 30 és 31-én megjelent cikksoro­zata, melynek központjában Wass Albert áll. A cikksorozat nyíltan vá­dolja Wass Albertet, 89 meg nem nevezett magyar állítólagos “hábo­rús bűnöst”, a Nyilaskeresztes Pár­tot és Szálasi Ferencet. A hírlap azt már elfelejti megemlíteni, hogy több ártatlan magyart végeztek ki a kom­munista népbíróságok 1945 után, mint a többi nemzetek együtt­véve, hogy Magyarországon meg­menekültek a zsidók és kevesebbet szenvedtek, mint maga a magyar nép. A Fort Lauderdale News újság­írója Dan Christensen három részes cikksorozatban elemzi Wass Albert ellen felsorolt vádakat a “Convicted of WW II War Crimes, Ocala Retiree is Probed by U.S. cím alatt. A cikk szerint a román népbíró­ság 1946-ban halálra ítélte Wass Albertet, mint háborús bűnöst. A román kommunista bíróság azzal vádolta Wass Albertet, hogy feliz­gatta a magyar honvédeket, hogy öljenek meg négy román civilt, melyre 1940. szeptember 23-án sor került a Sucutard nevű községben, továbbá elősegítette a meggyilkolá­sát legalább még két másik egyén­nek, akik közül az egyik egy pap volt. Wass Albert nem tagadta, hogy a román kommunisták halálra ítél­ték, de semmiféle gyilkosságról nem tud, amivel vádolták. Az újság sze­rint Wass Albert kijelentette, hogy ő egy cionista-román összeesküvésnek az áldozata. Wass Albert ügye jelenleg az Igazságügyi Minisztérium (Depart­ment of Justice) speciális osztaga (Special Task Force) által kivizsgá­lás alatt van és a nyomozó osztály ügyvédei azon fáradoznak, hogy ki­kutassák, hogy tagja volt-e a Nyilas­keresztes Párt-nak. Ha megfelelő bizonyítékot tudnak összegyűjteni a nyomozók, akkor Wass Albert ál­lampolgárságát bíróságilag fogják visszavonni — írja a lap. Az Igazságügyi Minisztérium nyo mozója az elmúlt nyáron néhány hetet töltött Romániában, hogy adatokat gyűjtsön Wass Albertról és Valerian Trifa román vasgárdistá­ról, aki a Michigan Államban lévő Román Orthodox egyház vezetője. Nicolae Badea a washingtoni ro­mán követség első titkára azt mon­dotta, hogy kormánya szívesen át­venné Wass Albertet, ha az Egyesült Államokból deportálnák. “Ő egy bűnöző, akit 1946-ban halálra ítél­tek! Ö felelősségre lesz vonva bű­neiért. Az ő cselekedeteire nincs vé­delem” — mondotta Badea. Wass Albert őszinte válaszában kifejtette a sajtónak, hogy mind­ezekről ő nem is hallott, még­­kevésbé valami köze lenne hozzá. Amikor ezek az állítólagos gyilkos­ságok történtek, még Sucutard kö­zelében sem volt, hanem a Kolozs­vár környéki hegyekben, mint erdő­mérnök dolgozott. A román bírósági dokumentu­mok szerint, melyet a Fort Lauder­dale News négy hónapig tartó ki­vizsgálása alatt megszerzett, 1946. március 13-án a román népbíróság 22 embert ítélt halálra, akik között volt Wass Albert és Édesapja. Wass Albertet ugyancsak vádol­ják, hogy ő volt a kezdeményezője a Bujor család gyilkosságának is, aki a Murensi de Campie falu papja volt. Habár a dokumentumok nem pontosak, hogy hány ember lett meggyilkolva — írja a lap —, a fel­jegyzés kettőről tesz említést, egy papról és egy szolgálóról, de az idő­pont nincs megnevezve. A gyilkos­ságok “mind tények” — írja a ro­mán népbírósági dokumentum —, melyek halálbüntetést vonnak ma­guk után. A hírlap beismeri, hogy Wass Al­bert ellen felhozott vádakat kompli­kálják a politikai és nemzetiségi kö­rülmények és a határváltozások, melyek a háború alatt és után tör­téntek. Továbbá komplikálja a hely­zetet még a politikai-klíma, mely a háború utáni bíráskodásokat jelle­mezte. Wass Albert többször felhívta a hatóságok figyelmét, hogy a román kommunisták koholt vádakkal akar ják behálózni, mert ő nemzeti ma­gyar érzelmű és hosszú évek óta nyíltan előljár az erdélyi magyarság védelmében, mint az Erdélyi Világ­­szövetség elnöke. Wass Albert kijelentette, hogy különböző forrásokból tudomására jutott, hogy a New York-i cionista csoport és a román kormány között egy megegyezés van, amennyiben őt kiacfják a román kormánynak, Ro­mánia 15.000 zsidónak ad kiván­dorlási vízumot. Eugene Theroff, az Igazságügyi Minisztérium kivizsgálási csoportjá­nak ügyvédje azt mondotta, hogy Wass Albert neve szerepel azon a listán, mely kétszáz egyént nevez meg, mint gyanúsított “háborús bű­nöst”, akik az Egyesült Államokban laknak. A listát eredetileg az Emig­rációs Szervezet állította össze, de ez év elején a kivizsgáló csoport vette át, hogy lenyomozza ezeket az egyé­neket. A múltban sok vád érte az Emigrációs Szervezetet, hogy nem járt el a “háborús bűnösök” ügyé­ben. Ezek között a legélesebb kri­tikus, Elizabeth Holtzman New York állami képviselőnő volt, aki szerint az Emigrációs Szervezet fél­szívvel, kevés anyagi támogatással és szervezetlenül kezelte az ügyet. “Mi most vizsgáljuk a Wass-ak­­tát, hogy meghatározzuk, hogy van-e elég bizonyíték ellene ahhoz, hogy eljárást indítsunk ellene, avagy nincs alapja az egésznek” — mon­dotta az Igazságügyi Minisztérium megbízottja. “Ami a Wassról van, az vázlatos”, de hozzátette: “ahhoz nem fér kétség, hogy halálra volt ítélve, gyilkosságok miatt”. Az Igazságügyi Minisztérium egy másik hivatalnoka szerint, az ügy Wass állampolgárságának vissza­vonásához “gyenge alapon áll”. Ennek fő oka, hogy nincsenek élő tanúk. Néhány lehető tanúra ugyan találtak Izraelben, de ezek nem tud­ták pozitívan megnevezni Wasst. Egy másik igazságügyi megbizott azonban kijelentette, hogy törvényi­leg nem szükségszerű az élő tanú a háborús bűnnel gyanúsított ügyé­ben. “A tanúk csak egy plusznak számítanak. Ezt bizonyította az ötö­dik körzeti bírósági ügy a Federen­­ko-ügy, mely demonstrálta, hogy csupán azt kell bebizonyítani, hogy csalárd úton jött be az országba, hogy nem hozott nyilvánosságra egy olyan tárgyi tényt, mely kizárta volna, ha köztudomásra kerül” — mondotta a megbízott. Több forrás tudomására hozta a Fort Lauderdale Newsnak, hogy a kormánynak jó ideje tudomása van Wassról és a kezdeti kivizsgálások az ő háború alatti aktivitásának kér­désében csak most kezdődnek. Az igazságügyi minisztérium sze­rint Wass Albert állampolgársága visszavonható pusztán morális ala­pon, ha tényleg ő szorgalmazta a gyilkosságokat, ha hazudott, hogy nem volt tagja a náci pártnak, vagy annak magyar formájának, a Nyi­laskeresztes Pártnak. Wass Albert ismételten kijelentet­te, hogy soha nem volt tagja semmi­lyen fasiszta gyülekezetnek. “Miután a németek hitleristák és nácik voltak, így ti minket is nácik­nak neveztetek. Mi nem voltunk nácik. Mi a hazánkért harcoltunk. Mi egyben biztosak voltunk, ha az oroszok jönnek be hazánkba, min­dennek vége. És pontosan ez tör­tént. Az egyetlen politikai hovátar­­tozásom az életem folyamán az volt, hogy az Erdélyi Magyar Párthoz tar­toztam” — idézi a lap Wass Alber­tet. Ennek ellenére kérdések merül­nek fel Wass politikai kapcsolatai terén. Egy forrás szerint Wass Al­bert emigrációs aktájában az áll, hogy a hivatalt élénken érdekelte, hogy Wass tagja lehetett-e a Nyilas­keresztes Pártnak. A Nyilaskeresz­tes Párt, az Emigrációs Szervezet tiltott listáján szerepelt, ami annyit jelentett, hogy aki ennek a pártnak a tagja volt nem jöhetett ebbe az or­szágba. Továbbá, az a nyomda, me­lyet Wass kontrolál, néhány könyvet hozott ki olyan személyektől, akik szimpatizáltak a Nyilaskeresztes Párttal. Az ötvenes években az Emigrá­ciós Szervezet egy kivizsgálást kérel­mezett Wassal szemben, felforgató tevékenységgel gyanúsítva. Ez a ha­tározat egy emigrációs hivatalnok 1953-ban Európában kelt levelére volt alapítva. Ez a kivizsgálás lát­szólag semmit sem eredményezett, ha egyáltalán kivitelezésre került. “A kormány hivatalnoka, aki írta a levelet, egy kivizsgálással foglalko­zott, amit nem fejezett be és nem tudta ki fejezte be, de abban az idő­ben egy DP egyén, akinek a nevére nem emlékezett azt mondotta, hogy ő tudna egy névsort szerezni a ma­gyar Nyilaskeresztes Párt tagjairól.” A forrás a levélből idézett: “Miután a szervezet a tiltott lis­tánkon szerepelt és a magyar meg­felelője volt a német Náci Pártnak, engem érdekelt és biztattam, hogy szerezze meg a névsort. Ö azt mon­dotta, hogy a listát a magyar kor­mány volt tagja kicsempészte Ma­gyarországról. Én beadtam a listát a kémszolgálatnak (CIA) minden más anyaggal, amit meg tudtam szerezni a besúgómtól. Ahogy emlékszem, a lista nagyon hosszú volt, és az

Next

/
Thumbnails
Contents