Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
2. oldal «ITTVAKÖfeT 1979. október OKTÓBERI GONDOLATOK (Folytatás az 1. oldalról) Erdély uniója, felelős magyar minisztérium, csak hogy a legfontosabb eredményeket említsem. Aztán, mint a tavaszi fagy, úgy forrázta le reményeinket a Habsburg kamarilla államcsínyje, Jellasics horvát bán fegyveres betörése, melynek célja a rügybe szökkent magyar szabadság eltiprása volt. Alkotás, reformok helyett fegyvereké a szó és sikerek, nyert csaták végén ott van Világos, nemzeti tragédiánk között is a legfájóbb, mert modern nemzeti fejlődésünket- derékba törte ketté. Október 6, a Nemzet gyászünnepe: 130 évvel ezelőtt e napon végeztette ki Haynau osztrák főparancsnok az orosz segítséggel megvert honvédség 13 vezénylő tábornokát. A fiatal honvédsereg több mint egy éve harcban állott az osztrák nagyhatalommal. Az országot megtisztították az ellenségtől, a Habsburg Házat (talán elsietve, de joggal) trónfosztottnak nyilvánították a debreceni országgyűlésen. De a Szent Szövetség másik legreakciósabb fejedelme, az orosz cár, két hadsereget küldött a személyesen segítségért könyörgő Ferenc Józsefnek és a túlerővel eldőlt a magára hagyott honvédek sorsa. Görgey Arthur, honvéd-tábornok, amikor az aradi várban Kossuth Lajostól átvette a teljhatalmat, a temesvári csata kimenetelétől tette függővé a teendőket és az elveszvén, kénytelen volt a további harcot beszüntetni. 49 augusztus 13-án, sok csata és hadjárat hőse, Görgey, a magyar történelem egyik legnagyobb hadvezére, a reménytelen helyzetben Világosnál, Arad mellett letette a fegyvert. De önmagához és hős katonáihoz méltón nem az osztrákok előtt, akik soha A kis észak-bajorországi falu, Oberammergau, lakossága 1632- ben, a 30 éves háború idején, a svéd hadsereg által behurcolt pestisjárványtól való menekülés emlékére fogadalmat tett, hogy az isteni-gondviselés iránti hálából 1634-től kezdve 10 évenként eljátsszák Krisztus kereszthalálának történetét, a passiót. A község fogadalmát a mai napig beváltotta és a 10 évenként eljátszott és az idők folyamán az amatőr szereplők ellenére mesteri tökélyre fejlesztett passiójátékok világszerte ismertté váltak, úgy annyira, hogy az egész évben megismételt játékokra a zarándokok százezrei tódulnak a világ minden részéből. A passiójátékok legfőbb vonzóereje, hogy a szereplők és statiszták a falu lakói közül kerülnek ki, akik már évekkel előbb készülnek szerepükre és minden népi és világi betoldás nélkül az újszövetségi Szentírás szövegéhez hűen játsszák. Mint volt egri kisdiák, jól emlékszem rá, hogy 1924-ben Eger is tele volt az Oberammergaiu passiójátékokat hirdető plakátokkal és többen el is mentek megnézni azokat. Köztük volt Mikófalva (Heves m.) plébánosa is — a nevére már nem emlékszem — és a megrendítő élmény hatására megfogadta, hogy ugyan-Jogfosztott sors verseskönyv képekkel, fényképekkel illusztrált 160 oldal — Ára: 6 dollár. Megrendelhető a szerzőnél: PETER SERES P. O. BOX 38165 LOS ANGELES, CAL 90038 nem bírták legyőzni, hanem a cári orosz hadsereg parancsnoka, Rüdiger tábornok kezébe, a cár kegyelmébe ajánlva Magyarországot és bajtársait. De hiába volt Görgey gesztusa. A cár kegye csak addig terjedt, hogy őt személyszerint saját foglyának tekintette és ezáltal megmentette az életét, de nem a becsületét, mert bűnbakként haláláig (az első világháborúig) emelt fővel hordozta az “áruló” nevet, amelyet az elmenekült Kossuthék ragasztottak rá. Az oroszok kivonulása után Haynau, mint teljhatalmú császári katonai kormányzó megkezdte hóhéri munkáját, a magyar forradalom és szabadságharc felszámolását, megtorlását. Habsburg receptre olyan magyarirtást végzett, melyre nem volt példa Caraffa eperjesi vértörvényszéke óta és amelyhez hasonló csak Kun Béláék (ma otthon dicsfénybe állított) rémuralma és Rákosi Mátyás moszkovita bandájának terrorja hasonlítható. Az önkényuralom, a Bach-korszak tíz évre kizárta nemzetünket Európából; de már 1851-ben, országjárásra indul Ferenc József császár. Erre az elhamarkodott lépésre írta meg Arany János a Welszi Bárdok című hatalmas költeményét, mely egyben kortörténeti dokumentum is, mert híven fejezi ki a Nemzet hangulatát “Körötte csend / S amerre ment / A néma tartomány.” De a kibékülés még sokáig váratott magára; először ki kellett szorulnia Ausztriának Olaszországból; majd a poroszok kiszorították Németországból és azután, 1867-ben, megtörtént a kiegyezés, Deák és Andrássy életműve. Ez a közjogi vívmány azomban csak elkendőzte, de nem oldotta meg a magyar sorskérdéseket. A azt megcsinálja ő is a falujában. Hihetetlen elszántsággal és akaraterővel 1925 nyarán fogadalmát be is váltotta, olyan sikerrel, hogy a Mikófalvi passiójátékokra a MÁV különvonatokon szállította a nézők ezreit az ország különböző vidékeiről. Én magam is kétszer láttam és mint életem egyik megrendítő élménye, ma is élénken él emlékezetemben. Hogy 1924 után Oberammergau mikor és hányszor tudta beváltani fogadalmát, nem tudom. Az biztos, hogy 1944-ben nem tudták megrendezni a passiójátékokat. Valószínűleg emiatt tolódott el a játékok megtartása a 4-es évekről a 10-es évekre, úgy, hogy a legközelebbi játékokat 1980-ban fogják megtartani, amire már évek óta készülnek. Ha jól emlékszem, tavaly olvastam először az 1980-ban megtartandó játékokról azzal kapcsolatban, hogy a zsidóság világszervezetei tiltakoztak a játékok megtartása ellen, mert szerintük, mivel Krisztust a zsidók ölik meg, antiszemita. Közben valamiféle megegyezés jöhetett létre a játékok rendező falu vezetősége és a zsidó világszervezetek között, mert a brooklyni (N.Y.) egyházmegye hivatalos lapja, a Tablet, aug. 23-i számában “Jews respond to passion play revisions’’ címmel újabb közlemény jelent meg erről a kérdésről. A közlemény szerint Nat Kameny, az Anti-Defamation League of B’nai B’rith elnöke kijelentette, hogy az 1980-ban Oberammetgauban megtartandó passiójátékokon eszközölt változtatások lényegesen csökkentették a játékok antiszemita jellegét. Dr. Leonard Swidler, a Temple milleneumi önálltató, görögtüzes hazafiság, a törpe második liberális nemzedék 51 éves haladékot kapott a Sorstól, mely mögött ott tornyosul a trianoni Végzet, az országromlás. Amikor gyásznapokon emlékezünk, olyankor önvizsgálatot is tartunk. A fények mellett az árnyékot is meg kell látnunk: Csak így lesz a történelem az élet tanítónője! Szálljunk magunkba, hintsünk hamut a fejünkre és ismerjük el, hogy nem mindég mások, kívülállók, idegenek, de sokszor s^játmagunk voltunk szerencsétlenségeink előidézői. Ne menjünk az Árpádok korába, se Mohácsig vissza. Vegyük Rákóczi Ferencet, a legnagyobb magyar emigráns példáját. Korát megelőző szociális érzékkel és vallási türelemmel próbálja a jobbágynyúzó urakat, meg a felekezeti torzsalkodásba feledkező rendeket magasabb szintre emelni. És ezt a felvidéki nábobot, a legönzetlenebb, leggazdagabb, legbecsületesebb fejedelmi sarjai is képesek voltak megrágalmazni, mondván, hogy csak saját hasznát keresi: és elárulják, nemcsak egyesek, de vármegyék, egész országrészek. Az ő erkölcsi nagysága, különösen a balsors, a hazátlanság sötét napjaiban, évtizedeiben az egekig magasodik. Ezt a magasztos példát kellene követnie a mai magyar emigrációnak, mert az kivezetné erkölcsi válságából, széthúzásából. De nem a Széchenyi—Kossuth, vagy a Kossuth—Görgey ellentét volt egyik oka 48—49 csődjének? Amikor Görgeyre, erre a katonai zsenire kellett volna bíznia Kossuthnak a fővezérséget, akkor ismételten a totyakos, csatavesztő Dembinskyt nevezi ki! Minisztertanácson Kos-Universityn a vallásközi kérdések professzora és a Journal of Ecumenical Studies szerkesztője szerint is “a kérdések zömét kielégítő módon megoldották”. Ezzel szemben két nagy zsidó szervezet vezetősége nem fogadja el, hogy a változtatások csökkentenék a játékok antiszemita jellegét. Marc Tannenbaum rabbi, az Interreligious Affairs for the American Jewish Committee igazgatója azt állítja, hogy “az alapvető kérdés továbbra is fennáll”, mert “a játék szerint Krisztust a zsidók ölték meg”. Éppen ezért az általa képviselt bizottság sorról-sorra újra át fogja vizsgálni a játék szövegét, hogy kimutassa a bennmaradt antiszemita elemeket. — Eddig a közlemény. Történelmi tény, hogy az Ószövetségben megígért Megváltó, Istennek fia, Krisztus személyében emberi testet öltött, itt élt a földön, tanított, a kereszten kínhalált szenvedett és feltámadott. Az is történelmi tény, hogy az akkor élt zsidók nem ismerték el Krisztust a megígért Megváltónak és ezért keresztre feszítették. Ezen mitsem változtat az a tény, hogy a zsidók a mai napig sem ismerik el Krisztust Megváltónak és Istennek. Ez kizárólag az ő dolguk. De ez egy pillanatra sem jogosítja fel őket arra, hogy beleszóljanak a kereszténység hittételeibe, még akkor sem, ha azokat passiójáték keretében — mint amilyen az oberammergaui is — vallják meg és tesznek hitet mellettük. Vajon mit szólnának a zsidók, ha a keresztény szervezetek követelnék mindama kitételeknek a törlését a Talmudból, amelyek sértők, megalázók, bántok a nem zsidó “gójok ”ra. Mert az is tény, hogy a Talmud teli van ilyen kitételekkel és azt tanítják a felnövő zsidó fiatalságnak. V. E. I. suth kierőszakolja Buda ostromát, az ellenség üldözése és Bécs elfoglalása helyett! Nem kisebbíteni akaijuk Kossuth apánk nagyságát. Öt a magyar nép szívéből nem lehet kitépni. Csak idő és földrajzi távlatból, ma és messze a hazától, keressük az igazságot. Kutatjuk, hogy hol vétettünk, hol tévesztettünk utat? Két nagy ellentétes jellem ütközése (Kossuth a tüzes, érzelmi ember, Görgey a hideg ész, logikus természettudós). Közöttük kis ügyes kedők, intrikusok (Szemere), aszszonyi hiúságok (Kossuth felesége, Meszlényi Klára és nőrokonság) és a szent ügy elcsúszik kis narancshéjjakon. Nem is beszélve a folytatásról hazán kívül és belül. Megint idézhetjük Arany Jánost, paródiájával (“A nagyidai cigányok”), vagy a Bach-korszaki helyzetről Tompát (“A gólyához”), amikor “testvér testvért elad”. Hát nem ugyanezt kellett átélnünk a jelenkorban is? Gondolkodjunk ezen és ha úgy találjuk, hogy a nemzeti jelleggel van baj, itt az alkalom ezen is változtatni. Reálista, kalmár és iparos népek között élünk, akiknek egyik legjellemzőbb tulajdonsága a kompromisszum keresése. Ezektől nem szégyen tanulnunk, nekünk, egymást fejbevágó magyaroknak. Végeredményben Hübele Balázsok mellett volt nekünk Fráter Györgyünk is. Igaz, ő dalmát származású volt, de volt Bocskay Istvánunk is: tiszaháti nemes, nagy hadvezér és reálpolitikus. Ö mondotta, hogy ‘‘mi a dolgot magát nézzük”, és politikai végrendelete minden magyar államférfinek szóló, örökérvényű testámentum. Végezetül, a fenti októberi tépelődésre lássuk a nagy vigasztalást is. Népünk, nemzetünk minden bukásából talpraállott, legtöbbször önerejéből! Kis túlzással azt mondhatnám, hogy mi az újrakezdés népe vagyunk. (Van is benne vagy másfél évezrednyi gyakorlatunk Attila óta!) Ez az erkölcsi erő az igazi nagysága nemzetünknek. Ezzel egyenlő népünk biológiai ereje is. A török kiűzése után, az üres és kirabolt országban végzetesen lecsökkent a magyarság száma. És íme a XX. század elejéig, nemcsak, hogy betöltjük a Kárpátmedencét, hanem (nagyapáink vétkes könnyelműsége folytán) több mint egy milliót hagyunk kivándorolni, új hazát keresni Amerikában és a székely népfölösleget Ó-Romániába. Ma 16—17 millió magyar él a kerek világon és ha kicsit akamók, bírnók a biológiai és szellemi versenyt bármelyik néppel. Ez a nagy regeneráló képesség, mely a törökkel, osztrákkal vívott 400 éves harcok, Porosz-, Olasz-, Franciaországban-i hadakozások, két világháború, forradalmak dúlásai után, töretlenül él népünkben! Ez olyan kincsünk, melyet őriznünk, ápolnunk, fejlesztenünk kell, mert új ezredévet biztosít sokat próbált nemzetünknek. Siránkozással, magunk sajnálásával, sajnáltatásával és gyalázásával nem jutunk előbbre. De összefogással, okos, józan szemlélettel, megfontoltsággal, céltudatos neveléssel, huszáros lendülettel, kitartással igen! Végezzünk egyéni és nemzeti számvetést minden októberben; lássuk, hogy mennyit tanultunk múltunkból? Mennyit vetkőztünk le nemzeti hibáinkból? Menynyire haladtunk népünk erényeinek elsajátításában? Csak így teljesedhetnek be Széchenyi szavai, hogy Magyarország nem csak volt, hanem lesz is! Oberammergau
