Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
1979. szeptember hó «ITTVAKOfcT 9. oldal KERESZT ÉS KARD MOZGALOM ^=h-a-n-g-j-a^— CSAK ÖNZETLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! DR. KOLLARITS BÉLA: ## MEGDÖNTHETETLEN MAGYAR FELLEGVÁR? A Szabadvilági magyarság legelső, legfőbb kötelessége, hogy szószólója, védelmezője legyen a megcsonkított hazában és elszakított területein élő, önrendekezési jogától, legelemibb emberi jogaitól megfosztott népünknek. Mivel pedig Amerikában él a legtöbb magyar és mert a Szabadvilág vezető nagyhatalma ma még az USA, az amerikai magyarság felelős elsősorban azért, hogy a nemzetmentő, a rabmagyarságot oltalmazó tevékenység a legmegalapozotabb, leghatásosabb legyen, hogy a jogos magyar kívánságok megértésre találjanak és egyszer végre bekövetkezhessék sérelmeink orvoslása, Magyarország felszabadulása. Nem elég, hogy a magyarság ügye csak ünnepélyeinkre meghívott politikusok udvariassági szólama legyen, vagy megválasztásra számító és ezért magyar szavazatokat is igénylő jelöltek beszédeiben kerüljön megemlítésre. Minden alkalmat megragadva tudatosítani kell az Egyesült Államok vezetőinél és az ország népénél, hogy a magyar kérdés igazságos megoldása nélkül nincs és nem lehet tartós béke és biztonság. És ezzel eljutottunk a magyarság legfájdalmasabb problémájához, sikertelenségeink fő okához. Nincsen olyan magyar képviselet, amely joggal nevezhetné magát a magyarság jogos képviseletének. Nemzetpolitikát folytató szervezeteink legtöbbje saját kizárólagos jogának tartja ezt a szerepet. Ebből kifolyólag már számtalan vita és ádáz civakodás folyt a különböző magyar csoportosulások között. Ezzel ugyan nemzeti kérdéseink nem oldódtak meg, viszont tömérdek hasznos munkára felhasználható idő veszett kárba, régi barátságok szakadtak meg és váltak sok esetben engesztelhetetlen gyűlöletté. Ezenfelül számos kiváló magyar dőlt ki, mert a természet könyörtelen rendje szerint elöregedés, betegség és halál is tizedeli amúgy is kuszáit sorainkat . . . Van olyan szervezetünk, amely bizonyos előfeltételek megteremtése esetén kiválóan alkalmas volna arra, hogy a magyarság érdekeinek, a magyar nép jogos igényeinek képviselője legyen. Ez a szervezet az Amerikai Magyar Szövetség, az USA egyik legrégibb és minden bizonnyal az első országos szervezete. Már 1906-ban történt megalakulásakor kimondott célja volt, hogy a magyarságot képviselje az amerikai kormányszervek és nemzetközi testületek előtt. Az Amerikai Magyar Szövetség az elmúlt évek során ismételten kinyilvánította, hogy a magyarság szószólójának tekinti magát. Minden lehetséges alkalommal követelte és követeli szabad választások tartását Magyarországon, melynek során a magyar nép meghatározhatja, hogy milyen politikai és társadalmi rendben akar élni. Őrzője és megtartója akar lenni az örök magyar eszményeknek s küzdeni kíván a Dunamedence magyarságának emberi jogaiért és szabadságáért. Úgy mint azt programjában is hirdeti: az Amerikai Magyar Szövetség célja, “hogy évezredes nemzeti örökségünkért és boldogabb jövendőnkért tettrekészen aggódó magyarok megdönthetetlen fellegvára legyen”. A Szövetség céljait, szervezeti működésének rendjét alapszabályok határozzák meg. Irányító szervei a két évenként megtartásra kerülő Közgyűlés, az évente legalább kétszer ülésező Országos Igazgatóság és az Intéző Bizottság. Előfordult a múltban, hogy a Szövetség vezetőségébe nem megfelelő személyek kerültek és ebből kifolyólag a Szövetség célkitűzéseit súlyosan sértő és veszélyeztető körülmények állottak elő. A szövetség tagsága előbb-utóbb minden ilyen esetben megtalálta módját, hogy a nem odavaló elemeket a Szövetségből eltávolítsa. Sajnos a Szövetség ellenségei az ilyen, mondhatni elkerülhetetlen nehézségeket a Szövetség jóhíre elleni támadásokra használták fel és egyes emberek felelőtlen, helytelen aktusaiért a Szövetséget állították pellengérre. A közelmúltban tanúi lehettünk ilyesminek, a charlestoni Fabricy Kováts Mihály emlékünnepségekkel kapcsolatban, amikor is a Szövetség egy-két szabálytalanul, öncélúan eljáró tisztviselőjének valóban nem menthető cselekedeteiért magát az Amerikai Magyar Szövetséget vádolták. Már pedig egy nagy, az egész országra kiterjedő egyesülésnél mindig történhetnek olyan hibák, melyeket megelőzni nem lehet, legfeljebb utólag megtorolni. 1974-ben a Szövetség közgyűlése dr. Béky Zoltán ref. püspököt választotta meg országos elnökének. Dr. Béky ezt megelőzően az igazgatóság elnöke volt és hivatalát példás, minden elismerést megérdemlő módón látta el. Mint a Szövetség országos elnöke is kiváló, tiszteletet parancsoló tevékenységet fejtett ki Nemzetünk érdekében. Önmagát nem kímélve fáradhatatlanul küzdött Erdély magyarságáért és minden lehetőséget megragadva ismételten ország-világ elé tárta az oláhoknak magyar-pusztító gazságait. Ha egyszer valaki megírja az Amerikai Magyar Szövetség igaz történetét, dr. Béky Zoltánról, mint a Szövetség legnagyobb, „legigazabb elnökéről fog megemlékezni. 1977-ben a közgyűlés ismét Dr. Béky Zoltánt választotta meg az országos elnöki tisztségre, egyhangú szavazással. A közgyűlés igen viharos volt, mert szélsőliberális, csaknem baloldalinak mondható személyek akarták megszerezni a Szövetség vezető pozícióit. Tervük ugyan meghiúsult, ennek ellenére néhánynak sikerült a Szövetség igazgatóságába beférkőzni. Dr. Béky Zoltán 1978. november 25-én meghalt. 1974-ben és 1977-ben az igazgatóság Pásztor Lászlót elnökéül választotta és Eszenyi Lászlót alelnöknek, lemondása után a Szövetség külügyi bizottságának vezetése is Pásztor kezébe került. Ebben a minőségében ezideig “legnevezetesebb” ténykedése az volt, hogy a külügyi bizottság elnevezést a “nemzetközi kapcsolatok bizottsága” elnevezésre változtatta. (Bizonyára úgy gondolta, hogy ez a név jobban hangzik és neki, mint a bizottság vezetőjének nagyobb “tekintélyt” fog kölcsönözni.) Pásztor Lászlót nem szükséges külön bemutatni. Lényegében mindenki tisztában van vele. A magyarságjói ismeri és nem fog egykönnyen feledésbe menni a charlestoni Kováts Mihály ünnepségekkel kapcsolatos, visszataszító szereplése. Mint az igazgatóság elnöke nem váltotta be a megválasztásához fűzött reményeket. Kapcsolatai a Republikánus Párthoz közismertek, ezekkel szükségtelen most bővebben foglalkozni. Pásztor igen nagyravágyó és “pártvonalon” akar valamiféle “karriert” csinálni, ezért minden lehetséges módon igyekszik a pártot kiszolgálni. Talán nem érdektelen megemlíteni, az 1978-as Republikánus Nemzetiségi Konvenció alkalmából a szervezet igen előnyösen ismert, nagyrabecsült tagja a Konvenció néhány résztvevőjével beszélgetve, Pásztort “öncélú karrieristának, törtetőnek” nevezte. Az Amerikai Magyar Szövetségnél viselt eddigi tisztségével Pásztor László már nincs megelégedve, most már az intéző bizottság elnöki pozícióját kívánja megszerezni. (A Szövetség Alapszabályai szerint az intéző bizottság elnöke a Szövetség ügyvezetője. Címe: ügyvezető elnök.) Pásztor a Republikánus Párt néhány szervezeténél már viselt tisztségeket, “kitűnő összeköttetéseiből” ugyan eddig a magyarságra jó nem származott, viszont az Amerikai Magyar Erdély ezerévesnél is ősibb magyar, múltját mindennél ékesebben bizonyítja az idei évfordulók tömege. Bármennyire csábító is lenne a legnagyobbakról írni, én most mégis két kevésbé ismert, illetve elfelejtett székely emlékéről próbálom meg letörölni az idők porát, mert életük munkásságával ők is hozzájárultak Erdély magyar múltjának és kultúrájának kiteljesítéséhez, ami a legvadabb román sovinizmus is legfeljebb csak ideig-óráig tud letagadni, meghamisítani. , * * * 350 évvel ezelőtt, 1629-ben született Jegenyén Kájoni János ferences, korának neves pelihisztora és ezermestere. Iskoláit Csíksomlyón és Nagyszombaton végezte, s 1655-ben szentelték pappá. Rövidesen a csíksomlyói ferences rendház, majd az erdélyi Szent István ferences tartomány főnöke, végül pedig erdélyi püspöki helynök lett. Mint a rendház főnöke, 1661-ben újra felépítette a tatárok által 1660-ban elpusztított csíksomlyói iskolát. Mint ezermester, olyan nyomdát szerkesztett és készített, amely nemcsak a rendes betűk, hanem hangjegyek nyomására is alkalmas volt. Ezen a csodamasinán 1674-ben még a székely rovásírás ábécéjét is kinyomta. Ez a híres erdélyi nyomda a második világháború alatt a kolozsvári ferences rendház nyomdájában még megvolt. Hogy azután mi történt vele, nem tudom. Mint annyi magyar értéket, az esztelenül pusztító soviniszta románok valószínűleg ezt is elpusztították. De ő építette a Szövetségről azt a látszatot kelti, mintha az valamiféle republikánus “pártkör” lenne. Ez pedig bizony nem szolgál a magyarság javára! Az amerikai magyarságnak pártokon kívüli, sőt mondhatjuk pártokon felüli szervezetnek kell lenni, mert különben hivatását nem képes ellátni. Tehát teljességgel összeférhetetlen, hogy a Szövetség legfelsőbb vezetőségének tagjai szövetségi tisztségük mellett bármelyik pártnál, vagy pártszervezetnél vezető funkciókat gyakoroljanak. Ehhez még csak annyit kell hozzáfűzni, hogy vannak magyar származású republikánusok, de ugyanúgy vannak demokraták is. És a józan fejű magyarok nem azon az alapon fognak választások idején szavazni, hogy a jelölt gomblyukában ékeskedő jelvényen egy bús elefánt lógatja az orrmányát, avagy egy szilaj csacsi rúgdalódzik, hanem arra a jelöltre adják szavazatukat, függetlenül a jelölt pártállására, aki eddig már tett valamit a magyarság érdekében és várható tőle megválasztása esetén segítség. Szeptemberben lesz az Amerikai Magyar Szövetség tisztújító közgyűlése. Reméljük, hogy a közgyűlésen szavazó delegátusok bölcsességéből mindenki megtudhatja, hogy a magyarságnak független és önzetlen vezetőkre van szüksége, hogy az Amerikai Magyar Szövetség, rendeltetésének megfelelően az amerikai magyarság valódi képviselete legyen. Úgy, ahogy célkitűzéseiben hirdeti: “Nemzeti örökségünkért és boldogabb magyar jövendőnkért tettrekészen aggódó magyarok otthona, megdönthetetlen fellegvára, Amerika becsületes magyarságának védőpajzsa” . . . híres csíksomlyói kegytemplom orgonáját is. Nagy buzgalommal gyűjtötte a magyar egyházi énekeket és ő maga is több ilyet írt, amiket aztán “Cancionale Catholicum. Régi és új deák és magyar ájtatos egyházi énekek” címen 1667-ben ki is nyomott. Sokirányú szellemi munkásságáról tanúskodó kéziratai a róla elnevezett Kájoni. Kódexben maradtak ránk. Ennek jelenlegi hollétéről szintén nem tudok. Éppen itt lenne az ideje, hogy születésének 350. évfordulója alkalmából valaki megírja ennek a nagy erdélyi ferencesnek az életrajzát, mielőtt még a rávonatkozó hiteles adatokat a románok végleg elpusztítanák. * * * 50 évvel ezelőtt, 1929. aug. 27-én halt meg Kisbaconban Benedek Elek, a nagy székely mesemondó, újságíró, író és néprajzgyűjtő. Felső iskoláit Budapesten végezte. Ott ismerkedett meg a felvidéki Sebesi Jobbal, akit néprajzgyűjtő kőrútjaira is elkísért, ami aztán egész életére és munkásságára döntő hatással volt. Tanulmányai elvégzése után a Budapesti Hírlap munkatársaként kezdte meg egészen egyedülálló újságírói pályafutását. — Szerkesztője volt az Ország Világnak, a Magyar Világnak, a Magyar Népnek, a Magyar Kritikának, a Nemzeti Iskolának és a Néptanítók Lapjának. Közben 5 évig országgyűlési képviselő is volt. 1889-ben Pósa Lajossal megindította az Én Újságom és Sebők Zsigmonddal együtt szerkesztet-I KÉT SZÉKELY EMLÉKÉRE |
