Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)

1979-09-01 / 9. szám

8. oldal $ZITTVAKÖ*T 1979. szeptember hó tapasztalatok álltak ekkoron már rendelkezésre ahhoz, hogy egy Szovjet “felszabadítás”-ban higgyenek. Ilyen előzmények után szállták meg a németek a budai várat, mely akciónak németül a “Panzer­faust” fedőnevet adták. Történelmi tévedés azonban Szálasi uralom­­rajutását kizárólag e német beavatkozásnak tekin­teni. A németek közjátéka pillanatnyi és helyi adottság volt. Feltételezve egy minden külföldi hatalomtól és befolyástól mentes akkori Magyar­­országot, Szálasi és kormánya, mindenképpen jött volna. Ne felejttessék — s ez már nem feltétele­zés —, hogy Magyarország hadbalépése óta, éppen a Német Birodalom volt az a hatalmi té­nyező, amelyik a közös hadviselés érdekében, egy magyar belpolitikai viszályt mindenképpen meg­akadályozni akart. Szálasi 1944. okt. 16-i hatalomátvétele márcsak a veszett fejsze nyelének mentése volt, ismét Horthy hasznára. Ugyanis, a teljesen magára maradt Horthy végülis a néme­tektől(!) kér és kap védőőrizetet. Meglehetősen sok csomaggal, a Ferenc Józseftől majd Szammuelly­­től örökölt különvonatán: Skorzeny és katonáinak fedezetében hagyja el az országot. Életét ágyban és párnák között fejezi be, minisztereit, táborno­kait viszont sorra akasztották. A Sors különös iróniája ismét, hogy a háború befejezése után ugyanabba a nürnbergi börtönbe kerül egy időre, ahol Skorzenyt is őrzik. Horthy az amerikai börtönparancsnokságnál tiltakozik azért, mert Skorzenyt naponta kell látnia. Kéri, hogy vagy őt vagy Skorzenyt vigyék máshová. Az amerikaiak nem acceptálják kérését. Azután köz­belép a né.Kesselring tábornagy, hivatkozván arra, hogy mindhárman foglyok, békülést indít­ványoz. Az amerikaiak megengedik Skorzenynek, hogy Horthyt meglátogassa. A beszélgetés kap­csán Horthy azt állítja, hogy nem tudott(!?) fiá­nak tevékenységéről. Ezenkívül kijelenti, hogy nem volt szándékában a németeket elárulni, ill. megtámadni. (A háború után 2 tábornokunk is ily értelemben nyilatkozott: “a németek megtá­madását majd valahogyan kijátszom”. Horthy szavai kisbarnaki Farkas vezérezredeshez és ugyanígy Aggteleky altbgy.-hoz) Horthy — úgy látszik — lelkiismeretfurdalása lehetett —, mert még évekkel Nürnberg után, Estorilból levelet ír Adenauer kancellárnak, melyben többek között kifejti: “senki nem gondolt Magyarországon, sem­milyen időszakban arra, hogy orosz parancsra, szovjet diktátumra Németországnak hadat üzen­jen.” Horthy ezen levele azonban pontosan ellene mond a tényeknek! A film persze erről sem szól. Ezzel szemben — a befejezésnek szánt s a kép­ernyőre vetített szöveg megemlékezik 80.000 zsidó áldozatról és egy rémuralomról, mi utána követ­kezett. A szöveg azonban mélyen hallgat a magyar és a német hősihalottakról magyar föl­dön, kiknek száma jóval túlhaladja a zsidóékat! Ugyanígy nagy a hallgatás arról a rémuralomról is, amelyik a Szovjet “felszabadítás” után köszön­tött a magyar népre. Thoroczkay A Hargita Kör Lármafája Megkérdezték többen tőlem: Mi a Hargita? Hogy alakult Hargita Kör, mi annak titka? . . . Hát az úgy volt — hallgassák meg —, hogy mi ott születtünk, ahol a Keleti-Kárpátok őrködtek mellet­tünk. Őseink is ide s tova már több ezer éve, büszkék arra, hogy nálunk van az “Istennek széke”. Mert Így híjják egyik hegyet ma is Maros-szé­ken, míg a másik a Hargita: Csikón, Háromszéken a Nemerét haragítja — de őrt áll keményen. Rég kialudt, szittya vulkán, színes gyopár terem csúcsán. Körülöttük a Székelyföld, Barcaság, Csík, meg a “Szentföld”, oly Istenre néző, fenn­­költ: leborultan, csak Őt várja — nincsen e látványnak párja . . . Ott kunyhókban, kúriákban, ahol “eladó leány” van — a szövőszék nem hiányzik. Osztovátán öreg má­­mik szövögetik a hozományt, lányok fonnak s a hagyományt a legények is ápolják: faragják a súlykoló fát, a mángorlót, a lapockát; tükörnek, képnek keretet s hódítni a lány szíveket: kipingálnak mindent szé­pen . . . Este guzsalyosba járnak, énekelnek, citeráznak s “nagy tisztes­ség” ez a háznak. Ezt a lelket örököltük, mióta vi­lágra jöttünk . . . Feleségem, “Matyi néni” ezt a szellemet idézi. S mert úgy hozta Végzetünk — maradá­sunk nincs nékünk: Székelyföldről Bukarestbe, onnan vissza Maros­székre labdázott a sors velünk. Le­gyen hála az Istennek, hogy végre itt Kanadában mi is letelepedtünk. De a lelkünk vándorolgat, gondolatban hazaszáll (székely kapun, ámbituson csivékelő kis madár) megnézi mit ott felejtett: a templomi mennyezetet, kapudíszt s hol tojást festett, nem maradt-e még egy pár? . . . Aztán hozza a zöld ágat, miként Nóé ga­lambja, a szárnyai hozsannáznak s nyitva bárkánk ablaka: Üdv nektek az Új Hazában, kinek földet ért a lába — építsetek szebb s jobb fészket, mert az Égi Szemek néznek, s hol az ősök hagyománya kezed alatt újjá éled — kizöldül az Élet-fája: mindenütt lesz magyar élet!” Hát ilyen sugallat szülte, hogy nem nyughat egyikünk se . . . Matyi néni szorgos keze szövőszé­ket is teremt fagylaltozó pálcikák­ból, fogpiszkáló s mi egymásból pri­mitív, új találmány — de hol ismét kiszőheti a virágot s a sárkányt. Szőtt, varrt, festett és égetett, keze AZ ERDÉLYI VILÁGSZÖVETSÉG HÍRE: Az Amerikai Magyar Lövészegye­sület csatlakozott az Erdélyi Világ­­szövetségbe tömörült magyar szerve­zetekhez. — Az Erdélyi Világszö­vetség tagsága szeretettel üdvözli az Amerikai Magyar Lövészegyesület tagjait és vezetőségét. alatt minden termett s mint a gyer­mek: gyönyörködött játékába — la­kásunk’ kitetoválta s aztán mindent kiállított, más is lássa: hadd csinálja, tegye szebbé, nemesebbé ezt a földi életet — háborúkból, vérontásból, táncsak elég lehetett?! Siránkozzanak a múlton letűnt politikusok — nekünk egyéb tenni­valónk van ám — bizony igen sok... Nem a frázisokból élünk, hanem tet­tekben beszélünk ... Én a székely Az Erdélyi Világszövetség Végrehajtó Bizottsága az ERDÉLYI BECSŰ LETREND del tüntette ki — az erdélyi magyarság fennmara­dásáért dolgozó 84-, illetve 83 éves dr. KÖVÉRJANOSt és dr. KÖVÉR JANOSNÉT (Kásás Matildot), Notyi nénit. minden tag azt, amit tud. Dolgozik, hogy a lakását minél szebbre díszít­se. Nincsen térbe’, se időben köte­lezve senkise! A Hargita tanműhely­ben van ugyan pár házszabály — no de nemes szándék vezet mindenkit, ki odajár . . . A tagsága körülbelül jelenleg csak harminc fő, aki állandóan dolgozik és hetenkint Körbe jő. A többi ha bevégezte a tervbevett munkáját, új DR. KÖVÉRJÁNOSNÉ KIÁLLÍTÁSI TERMÉNEK EGY SZÍNPOMPÁS RÉSZLETE. ŐSI MOTÍVUMOK ÉLEDNEK ÚJRA E KÉZIMUNKÁKON. (Foto: Krónika, 3.évf., 6. számából, 1977. jún. hó.) szellem-kincséből építenék Hargitát, de szavaim úgy eltűnnek holnapra mint délibáb. Matyim mégis fono­­gatja körülié a szivárványt: “a Har­gita üzen!” — mondja — “írjon újabb kiáltványt!” ... És én írtam. Ő meg ácsolt hat újabb szövőszéket; igen ám, de helység kéne, hogy ta­nítsuk a népet . . . Kaptunk is a Magyar Házban, alig vártunk fél­évet. Megalakult a Hargita Kör: nyolcvanan beléptek. A székekhez Bencze Ferenc állvá­nyokat faragott. Ő se kért pénzt s üdvözöltük mint alapító tagot. Egye­bet mi összehordtunk: fonálat, a más anyagot — Isten tudja még mi kellett, azt nem veszem itt számba... Adjon számot arról — ha kell — fe­leségem két lába! De a tanítás megindult múlt év februárjába, s az ősszel már St. Catherin-ban volt szép kiállítása. Most egy tavaszi tárlattal köszöntötte márciust és dolgozik szorgalmasan munkáért vagy mintáért ha beteszi a lábát. De amikor rendezvény van összefog a Hargita — a hagyomány ápolásra magyar lelke szólítja . . . Ének, zene, szavalatra várja nemes ifjait s legközelebb rendezvénnyel is majd bemutatkozik. Ezért kérjük szeretettel férfi társa­dalmunkat, segítsenek építeni ezt a mi kis várunkat — vállalják a védnökségét a Hargita Körünknek: építsék a szövőszéket női testvéreink­nek! Dolgozzunk mind összefogva, ápoljuk a hagyományt — nyelvünk, zenénk, népszokásink, s mit őseink hagytak ránk — drága kincs mind s megőrizni: ez mostan a feladat, mert ki ezeket ápolja, az magyarnak meg­marad. Tizenkét család már épít szövő­széket — alig kell pénz ide, csak törekvő lélek: Matyi néni ingyen tanít, én ingyen regélek — “Jöjj, építsünk e világon békés ezerévet!” Dr. k. Kövér János A HARGITA Ml közöm a Hargitához? — Kérdezte már valaki: A Tátrának, — a Mátrának Vonzanak a csúcsai. Ott születtem, ott ringatták a bölcsőmet is nekem, — Felvidék a szülő-hazám, Ott szegtem meg kenyerem . . . Mi közöm a Hargitához? azt kérdezi a másik — zsupfedeles kunyhók közül hol a templom se látszik? Dunántúl virradt reám, Ott dereng az én Napom, Magyar tengerben fürödtem, Enyém volt a BALATON! . . . Én se értem mi a titka, Kit lelkesít a Hargita? Szól egy másik magyar ember “Én az Alföldön születtem, Ahol a szép búza-tenger . . . Lovam Tisza vizét Itta, Oda vár őshazám vissza! . . . Nem érted meg? — Nem értheted: Nem láttad a HARGITÁT. Büszke várat építettek Szikla-ormán a szittyák. De jöttek az évezredek: s avar, hun, kun, bessenyő és a várat is felettük elporlasztá az idő. De türelmes volt egy néppel: Maradtunk még szittya-székely . . . Maradtunk . . . De kevés székely: Nem birkózhattunk új néppel. Most h’jába néz Hargitára, s vár füstjeire, lármafára Se Keletre — se Nyugatra Nincs ki JAJGATÁSÁT HALLJA! S nincs “EMBER" ma Székelyföldön: Minden lélek néma börtön. Mindenkinek egy a vágya: TESTVÉRT találni egymásba! Most - ki felnéz HARGITÁRA Ott az ISTEN TRÓNJÁT látja, S körűié a székely falvak Életükért imádkoznak . . . Ezért — bárhogy elszakadtunk, Ml lélekben egyek vagyunk! S mit a székely sző, fon, farag, Mind szimbólum a Nap alatt: A SZERETET SZIMBÓLUMA: Tudod most mi a HARGITA? . . . Toronto. 1979. máj. 30-án. DR. KÖVÉRJÁNOS $554

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents