Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)

1979-09-01 / 9. szám

4. oldal «ITtVAKÖfcT 1979. szeptember hó JESAT NASSAR, MAI NEVÉN JÉZUS KRISZTUS ÉLETE TÖRTÉNETI ADATOK ALAPJÁN neve Jesat lett, ami az adiabenei ki­rályi családban kedvelt név volt, s annyit jelentett: a növekvő. Zsina­­gógiai neve pedig Jahoshua (Jehova segítsége). Ekkor mondta Simeon az emlékezetes szavakat, hogy most már békében távozik, mert szemei látták a világ világosságát. A három keleti bölcs látogatása, ajándékai, majd hazatérése kerülő úton hasonlóan van leírva, mint az evangéliumokban, úgyszintén Hero­des gyilkos szándéka is. Erről a szülők idejében értesültek, s a gyer­meket az útnak induló kurd pászto­rok vezetője burkolta köpenye alá. A háznéphez tartozó asszonyok és erős férfiak is pásztoroknak öltöztek s így mentek a szokásos úton Hebronon keresztül Gázába. így Heródes kém­jei nem sejthették, kit visznek ma­gukkal. Gázából hajóval folytatták az utat — a kurd pásztorok hátra­hagyásával — Alexandriáig. Mária és József ugyanakkor nyíltan Jeru­zsálemben tartózkodott a Grapta palotában. Ott tudták meg, hogy Heródes bérgyilkosai milyen véreng­zést vittek véghez a birtokukon lévő fiúgyermekek között. Visszatértek hát Dayarba, vigasztalták a gyászba­­borult szülőket, majd a hét napi gyász elteltével valamennyiüket északra költöztették, hogy ne éljenek többet a borzalmakra emlékeztető helyen. Alexandriában a kis Jesatot vivő kíséret összetalálkozott a három má­gus herceggel, s együtt hajóztak Beirutba, hogy onnan tovább foly­tassák útjukat Adiabene felé. Mária és József is ide utazott, s a család újra egyesült. Innen már nem tértek vissza Palesztinába, hanem Assurba költöztek. Assurti.e. 1900-ban alapították és El istennek szentelték. A Tigris part­ján fekvő városban nevelkedett az­után Jesat egészen 12 éves koráig. Jesatnak, mint a Kharax-i és Adis­­bene-i királyi családok leszármazott­jának részesülnie kellett az ottani mágusok tanításaiban, de ugyan­akkor, mint a zsidósághoz tartozó prozeliták sarját a zsidó vallásra is oktatták. Tanítója a híres törvény­tudós Yehoshus Ben Parakay rabbi volt. A fiú kitűnt játszópajtásai közül szeretetteljes lényével, kiváló testi és lelki adottságaival. Assur — Szumir gazdag örökségét kisajátítva, akkor már nagy kereskedelmi és kulturális központ lévén — jelentős számú zsidó lakosságot számlált. Johanan, aki a rosszul sikerült Makkadesh há­zasság miatt nevetségessé vált bará­tai között, hamarosan megnősült, s szintén ide költözött. Öt fiával együtt később nagy szerepet játszik Jeruzsálem történetében — Annas néven ő lesz a papság vezetője, s fiaival együtt Jézus perében súlyos döntéseket hoz. Jesat Nassar 12 éves korában tért vissza szüleivel Palesztinába. A jeru­zsálemi nagytemplomban nagykorú­vá avatták, ami egy olyan szertartás, amelyen minden vallásos zsidó ifjú átesett 12 és 13 év közötti korban. A nagykorúsági aktusnál — amely bizonyos vizsgának is megfelel — fel­tűnt Jesat Nassar rendkívüli intelli­genciája, műveltsége. A papi veze­tők szorosabbra akarták fűzni az elő­kelő és gazdag prozelita családdal a kapcsolatot, s ezért közbenjártak Helena királynőnél, hogy rokona, Jesat Nassar kiképzés céljából vonul­jon szemináriumba. A mágus taní­tások ellensúlyozása is céljuk volt, látván, hogy az ifjú milyen jól ismeri ezeket is. Helena királynő támogatta ezt a törekvést, s különben is büszke volt tehetséges rokonára. Jesat Nas­sar ekkor éppen Helena királynő palotájában tartózkodott, mert a ki­rálynő fiai gyermekkori játszópajtá­sai voltak. Mária és József ezidőben birtokukon tartózkodtak. így Hele­na királynő döntött arról, hogy Jesat bevonuljon a templomba évekig tar­tó szigorú kiképzésre, ahol őt ez idő alatt még a családtagoknak sem sza­bad meglátogatniuk. Jesat Nassar abban a hiszemben, hogy Helena megbeszélte szüleivel az ügyet, be­vonult a papi szemináriumba. József és Mária azonban mit sem tudott az egészről, s érthetetlennek találták, hogy fiuk ilyen elhatározó lépést tett megkérdezésük nélkül. Három évbe telt, míg a félreértés tisztázódott. Jesat Nassar azonnal félbeszakította tanulmányait, ami­kor üzenet útján megtudta, hogy szülei nem helyeselték ezt a lépését. Az evangéliumokban egyszerűbb és meseszerűbb formában van ez az esemény leírva. Ott Jézus szülei nem veszik észre, hogy fiuk a templom­ban maradt, s utólag szemrehányást tesznek neki, hogy hiába keresték. Jesat Nassar tehát visszatért szü­leihez. Ebben az időben már ismert és jelentős személy volt, akiről tud­ták, hogy járatos a mágikus tudo­mányokban, a zsidó teológiában, s Palesztina vezető köreiben igen nép­szerű volt veleszületett bölcsessége, sugárzó szeretete folytán. Magas ter­mete, kék szeme, aranyló haja azon­nal feltűnt, akárhová ment. (Leo­nardo de Vinci képén, az Utolsó Vacsorán ilyennek ábrázolja Jézust.) Jesat Nassar ezután 7 évet töltött Egyiptomban. Alexandriába indulá­sa előtt Jeruzsálemben tartózkodott, ahol abban az időben egy nagy papi összejövetelt rendeztek, amelyre a világ minden részéből érkeztek a Sanhedrin tagjai s más zsidó elő­kelőségek. Az utcákon felvonuló papi menetnél római katonák álltak sorfalat, a nép pedig úgy oszlott meg, hogy a jobboldalon a zsidók, a baloldalon pedig a nem-zsidók néz­ték a díszes és drága ruhákban fel­vonuló rabbikat. Jézus a zsidók kö­zött állt, de nem hajolt meg oly mélyen, mint a többiek a menet el­vonulásakor. Ez azonnal feltűnt egyeseknek, s nagyon rossznéven vet­ték tőle. Ez a jelenet a Talmudban (a csonkítatlan példányban) is szere­pel. Akkor már azt is tudták róla, hogy magát az Isten fiának nevezi, s hogy elítéli a véres áldozatokat. Nyíltan hirdette tanítását az Isten országáról, s mindez egészen más volt, mint a zsidó papok és írástudók beszéde. A sanhedrin elé idézték tehát és megpróbáltak tárgyalni vele. A pap­ságnak az volt a kívánsága, hogy Jesat Nassar nyíltan ismerje el a pap­ság tekintélyét, tegye magáévá a dogmákat, ezzel szemben ők pártfo­gásukba veszik, s kihirdetik róla, hogy ő az előre megígért Messias, a kiválasztott, a “Dávid fia” (ez utóbbi csak cím és képletes kifejezés volt abban az időben). Jézus azonban így válaszolt nekik: Izrael legidősebb ve­zetői és férfiai! Hallottam szavaito­kat, s válaszom ez: “írva vagyon: Is­tenedet imádd és csak neki szolgálj!” (V.ö.: Jézust megkísérti a Sátán.) Tisztában volt ugyanis azzal, hogy ha elfogadja ajánlatukat, ezzel a ha­talmukba kerül, s őket kell szolgál­nia. Ebben az időben Jesat Nassar már világosan látta küldetését, s azt is tudta, hogy a papsággal való szakí­tás súlyos következményekkel fog járni. Egyelőre azonban még folytat­ja tanulmányait, most már Egyip­tomban, ahol a görög és az egyip­tomi vallással s különböző filozófiai tanokkal ismerkedett meg. A gyó­gyítás tudományában is szép előme­netelt tett. Még egyiptomi tartózkodása alatt történt, hogy az egyik ottani zsidó templomban prédikált és betegeket gyógyított. Vele volt három tanítvá­nya: Imhotep Bar-Ptolemüos, az egyiptomi, Didymus, a görög és Philippus az etiopiai. Amikor a papok kérdőre vonták, hogy miért prédikál a dogmákkal ellentétes dol­gokat, ezt mondotta: “Nem akarom a törvényt szétrombolni, sem a zsidó­két, sem a nem-zsidókét. Azért jöt­tem, hogy az igazság törvényeit meg­erősítsem, akár a zsidókét, akár a nem-zsidókét. De azért is jöttem, hogy leleplezzem a tévedéseket és a csalást felfedjem, hogy az égi atya gyermekei betarthassák a törvénye-Az Amnesty International nevű szervezet londoni központja értesí­tette a Volt Magyar Politikai Fog­lyok Világszövetségének elnökségét, hogy dr. Dombóvári — Lőrincz Má­ria orvosnőt, többszöri sürgetésre a magyarországi hatóságok szabadláb­ra helyezték és visszatérhetett buda­pesti otthonába. Dr. Dombóvári-Lörinczet a ma­gyarországi államvédelmi szervek 1976-ban izgatás címén tartóztatták le, mert nyilvánosan tiltakozott a szovjet csapatok magyarországi tar­tózkodása ellen. Ezenkívül a bátor orvosnő követelte a katolikus apá­cáknak a kórházakban való újraal­kalmazását. Dr. Dombóvárit a budapesti bíró­ság izgatásért elítélte 1977-ben és azóta a Róbert Károly körúti kato­nai kórház elmeosztályának elkülö­­nítőjében tartották őt szigorított fog­ságban. A Volt Politikai Foglyok Világ­­szövetsége több esetben tiltakozott a fenti ítélet ellen, amely a szabad szó­lás korlátozását jelenti és a Helsinki Egyezmény megszegése. A világszö­vetség dr. Dombóvári-Lőrincz ügyét bizonyítékként az amerikai kong­resszus és a külügyminisztérium elé terjesztette. Valamint az Amnesty két.” A főpap erre azt mondotta: “Ez az ember megveti és rágalmazza a törvényt, amely csak Izraelnek, a választott népnek adatott meg. ” Ak­kor Jesat Nassar világosan bebizonyí­totta, hogy Izrael tanítói tudatosan hirdetik a tévtanokat, ezért a maga részéről megszakítja velük a kapcso­latot. A főpap erre kiközösítette az egyházból, s ekkor adták neki a Jézus nevet, amelynek pejoratív tartalma van. Az Egyiptomban töltött hét év után Jézus a fent megnevezett három tanítványával útnak indul Palesztina felé. A papok erről tudomást sze­rezve felbéreltek egy rablóbandát, amely gazdag utasok kifosztásából élt Egyiptom határán. A rablók között volt egy rossz útra tért kurd pásztor, Dithyros, aki ismerte Jézust. Valamilyen ürüggyel lebeszélte tár­sát a gyilkosság végrehajtásáról, s így Jézus megmenekült az első halálos veszedelemtől, amit a papok készí­tettek elő. Még több ilyen összees­küvéstől szabadul meg, amit az evangéliumok is említenek. Dithy­ros, a kurd pásztor később együtt szenvedi Jézussal a keresztrefeszítést. O az, akinek Jézus megígéri, hogy még aznap vele lesz a paradicsom­ban. Jézust a kiátkozás után a papság többször megkísértette, hogy térjen vissza a zsidó tanokhoz, különben halálos veszedelemnek teszi ki ma­gát. Egy talmudi írásban, a Tole­­doth Jeshu Na Nasari-ban le van írva, hogy Jézus ifjúkori mestere, Yehoshus Ben Parakay rabbi is rá­beszélte az egyezkedésre, mondván, hogy akkor megbocsátanak neki, s feloldják az egyházi átok alól. A papi testületnek ugyanis még továb­bi céljai is voltak ezzel. Jézusnak mint párthus hercegnek megvolt a lehetősége arra, hogy Parthis vala­melyik királyságának trónjára kerül­jön. Ez esetben támogathatta volna a judeai népet abban, hogy lerázza magáról a római fennhatóságot, amit már igen nehezen tűrt. Amint a későbbi történelmi események is mutatják, a zsidóság vezetői és a nép ki akarták küzdeni országuk függet­lenségét (lásd a zsidó háborút és az azt követő Jeruzsálem ostromát, il­letve pusztulását). Jézus az ő elkép­zeléseik szerint valóban a zsidók ki­rálya lehetett volna, mert hiszen a szomszédos Adisbenéről is úgy írtak a korabeli zsidó történészek, mint Izrael országáról. Internationalt is sürgette a magyar orvosnő kiszabadítása érdekében. A volt politikai foglyok szervezete most örömmel fogadta a hírt, hogy többszöri közbenjárása eredményre vezetett és végre sikerült dr. Dombó­­vári-Lörincz Mária kiszabadítása. 1848. SZEPTEMBER 29. 131 évvel ezelőtt, 1848. szept. 29- én, a pákózdi dombokon a koraőszi tájban indultak rohamra a felkelő seregek Jellasics hordái ellen. A csa­tatér, amelyet vérükkel szenteltek meg, takarja hamvaikat. Pákozd— Sukoró-i csata emlékeztet minket, késői utódokat, az igaz hazaszeretet­re, s mindazokat, akik nem haboz­tak a legdrágábbat, egyetlen életü­ket áldozni a nemzet szabadságának oltárán. A hősök haditette ma is dicsfénnyel vonja be az emléküket. Az immár történelemmé szelídült véres ütközet hőseinek emlékét, tet­teit híven őrzi azóta is a nemzeti ön­tudat, a nemzet függetlenségéért és szabadságáért küzdő Hungária Sza­badságharcos Mozgalom. Olvasóink szíves figyelmébe! AZ 1956-OS NEMZETI FORRADALOM ÉS MAGYAR SZABADSÁGHARC 23. évfordulója alkalmából a HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM 1979. október 28-án, délben 1 órakor a Nyugat-oldali Magyar Református Egyháznál (15300 Puritas Avenue) rendezi meg a hagyományos MAGYAR SZABADSÁGHARCOSOK DÍSZEBÉDJÉT és az azt követő LENGYEL—MAGYAR TESTVÉRI TALÁLKOZÓJÁT, amelyre már most, nemzettestvéri szeretettel hívjuk és várjuk magyar testvéreinket, a Rendezőség Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége sajtójelentése-. Dr. Dombóvári — Lőrincz Mária kiszabadult

Next

/
Thumbnails
Contents