Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
Szocializmust - magyar módra! íttlTTVAKÖfcT A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA XVIIf évfolyam, 9. szám 1979. SZEPTEMBER Ára: 85 cent HAZAI TUDÓSÍTÓNKTÓL: ÜJABB SZABADSÁGHARC A KÜSZÖBÖN! ZÚGOLÓDIK A NÉP — TÖMEGES LETARTÓZTATÁSOK — BEZÁRTÁK A DISCO KLUBOKAT! — Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc óta tartó fokozatos gazdasági fellendülés, az ez év júliusi hivatalos áremelkedések jégesőként zúzták széjjel. A Minisztertanács határozata értelmében a fogyasztói árszínvonal egy évre számítva mintegy 9 százalékkal emelkedik: ennek kétharmadát az élelmiszerek, az energiahordozók és a villamos energia árának emelése teszi ki. Az élelmiszerek árszínvonala átlagosan 20 százalékkal emelkedik. Ezen belül a kenyér ára 50 százalékkal nő, ennek megfelelően a fehér kenyér ára kilogrammonként 5.40 Ft. A liszt ára 36 százalékkal emelkedik, a főzőliszt új ára kilogrammonként 6.60 Ft. A tőkehús ára átlagosan 30 százalékkal, a húskészítményeké 21 százalékkal növekszik, a rövidkaraj ára 80 Ft-ra, az oldalasé 52 Ft-ra, a párizsié 56 Ft-ra, a gyulai kolbászé 126 Ft-ra emelkedik. A baromfi ára átlagosan 8 százalékkal nő, a tej és tejtermékek fogyasztói ára 20 százalékkal emelkedik. A zsiradékok fogyasztói ára átlagosan 17 százalékkal nő. Ezen belül a sertészsír ára 20 százalékkal, a növényi eredetű zsiradékok ára átlagosan 24 százalékkal emelkedik. Az étkezési csomagolt zsír új ára kilogrammonként 25 Ft., a cukor ára 23 százalékkal emelkedik, a kristálycukor új ára kilogrammonként 17.05 Ft. A cukorkák fogyasztói ára 12 százalékkal emelkedik, a konzervek, a mélyhűtött termékek ára átlagosan 19 százalékkal nő. Áremelésre került sor az egyéb élelmiszerek és déligyümölcsök körében is. A só ára kilogrammonként 3.80, az eceté literenként 11.20 forint, a fűszerpaprika ára 28 százalékkal lesz magasabb, a citrom úi ára 25 Ft. lesz. A tüzelőanyagok és az energiaszolgáltatások ára átlagosan 34 százalékkal növekszik. A szén fogyasztói ára 25 százalékkal, a koksz, a tűzifa és a háztartási tüzelőolaj ára 30 százalékkal emelkedik. A gáz fogyasztói ára 20, a melegvíz szolgáltatás 40, a villamos energia fogyasztói ára 51 százalékkal emelkedik. Emelkedik egyes építőanyagok és iparcikkek ára is: az építési és faanyagok ára átlagosan 12 százalékkal növekszik. Ezer kisméretű falazótégla új ára 1800 Ft. egy mázsa portlandcement 119 Ft. Az építkezési faanyagok ára 18 százalékkal nő, a parkettáknál 40 százalékot meghaladó áremelésre került sor. A bútorok fogyasztói ára átlagosan 16 százalékkal nő. A szappanok ára 19 százalékkal, a cipők ára 27 százalékkal emelkedik. A személygépkocsik átlagosan 20 százalékkal drágulnak. A kulturális szolgáltatások (színház, mozi stb.) 30 százalékkal nőnek. 7x8 = ? A pszichiáteri óvatossággal történt előkészületek ellenére a magyar nép nem tűrte szótlanul az életszínvonalnak ezen hirtelen hanyatlását. Annak ellenére, hogy az áremelkedést megelőzően hónapokon keresztül a hazai televízió, rádió és különböző sajtótermékek megpróbálták előkészíteni az ország lakosságát erre a példátlan minisztertanácsi rendeletre. A napi hírmagyarázók sok időt szenteltek a fejlett kapitalista országokban uralkodó inflációra és a szomszédos “szocialista államokban” életbelépett áremelkedésekre. A csepeli munkásság volt az első, ahol tüntetésre került sor, annak ellenére, hogy hónapokkal ezelőtt Brezsnyev vöröscsillagokat osztogatott a munkásoknak, most Lenin szobrának egyik kezébe zsíroskenyeret helyeztek a másik kezébe pedig egy cédulát ezzel az írással: “34 év után ide jutottunk!” Több helyen 7x8=? feliratot helyeztek el a munkások. Kőbányán, Ózdon és több vidéki városban is tüntetett a magyar munkásság. Az egyetemisták és a munkások felvonultak az Árpád hidon, ahol különböző hírforrások szerint a tüntetés 3000 munkás és egyetemi hallgató letartóztatásához vezetett. A fiatalság csoportosulását azzal akadályozta meg a kormány, hogy bezáratták a Disco klubbokat. A júliusban megölt két rendőr esete közül a Vecsés határában történt rendőrgyilkossá-Málnási Ödön 1961. áprilisában megjelent “After Disengagement (Peace in Europe after Disengagement of Russia and U.S.A.) című Málnási-Plan néven ismertté vált és diplomáciai, valamint a 430 milliós mozlim világ vezetői körében nagy feltűnést keltett tervezetében Finnországtól Görögországig 13 ország 19 nyelven beszélő 127 millió lakosát kívánta egy 3500 km hosszú és 900 km széles semleges államszövetségbe egyesíteni, melynek sarkkövévé a 25 milliós federatív Kárpátországot tette meg. * * * Miután jún. 10-én megválasztották az Európa-parlamentet, mely politikailag az első komoly lépés az Egyesült Európa felé, az egész világ nagy érdeklődéssel várja megszületik-e belőle az Egyesült Európa és ha igen, milyen lesz. Nem lesz tehát érdektelen, ha újból közreadom a Málnási-Plan bírálatára írt “After Disengagement” (Lármafa, 1962. évi 2. sz.) című cikkem érdemi régot sokan politikai jellegűnek nyilvánították. A szovjet szuronyokkal vérbefojtott Magyar Szabadságharc óta a “liberalizálódott” rendszerben nem nehéz felmérni a hazai légkört. Mindenki beszél, zúgolódik, éppen csak nem lázad a lakosság. Az áremelést követő napon a pesti vicc szerint sajnos három árat nem emeltek: “Láz-ár, Husz-ár és Kád-ár”. A közhangulat ellensúlyozására ismét munkába lépett a budapesti televízió, rádió és egyéb hírszolgálatok. A képernyőn egymást váltották a malacképű vörösbárók, pártfunkciunáriusok és az oda kényszerített szakemberek, hogy bebizonyítsák a magyar népnek, hogy mindez elkerülhetetlen volt a nemzetközi gazdasági helyzetre való tekintettel. (Ekkor született meg az újabb pesti vicc, miszerint a jövőben Ausztráliából nagymennyiségű kengurut fog gunk importálni, hogy üres zsebbel is tudjunk majd ugrálni.) A kormány emberei köszönetüket fejezték ki, hogy a magyar nép “ilyen megértéssel fogadta az áremelkedést” — gondolva arra, hogy a rendszer ezt az áremelkedést megússza egy újabb 56 nélkül. Az öröm korai! Az áremelkedések hosszú távon fokozzák a magyar nép elkeseredését a szovjet gyarmatországban. Míg nyugatról beözönlő turistáknak bőven lesz pénzük a téliszalámira és a tokai aszúra, addig a magyar munkásnak még kenyérre sem telik. Az idén 17 millió turistával dicsekszik a Kádárkormány. Ez valóban mutatós szám dollárban is kitesz több mint egy billió dolláros állami bevételt. A szét, mert az ma is időszerű, illetve újból időszerűvé vált. * * * Nem hiszem, hogy a jelenlegi feszült világhelyzetet, a Szovjetuniót, Európát és az USA-t teljes pusztulással fenyegető, minden pillanatban kirobbanható atom háború veszélyét egyedül és kizárólag a veszély elől való gyáva meghátrálással, kompromisszummal lehet csak megoldani és elhárítani. Kompromisszummal semmiféle kérdést nem lehet megoldani, legfeljebb csak késleltetni, hátráltatni, miközben a kérdés még akutabbá, veszélyesebbé válik... Félmegoldásokkal, megalkuvással jövőt építeni nem lehet . . . Magyar szempontból a tervezet felbecsülhetetlen érdeme, hogy a javasolt “semleges övezet” sarokpontjának, magjának a Kárpátmedencét teszi meg és annak jelentőségét, fontosságát olyan meggyőzően tudatosítja az idegen olvasóban, amire még nem igen volt példa. Sajnos, ennek ellenére, mivel a tervezet elvi alapjai valutának egy kis része a magánemberek kezébe jut a többi pedig az államkasszán keresztül a telhetetlen Szovjetunió gyomrába. A magyar nép tisztában van azzal, hogy a turizmussal beözönlő valuta és a világbankoktól felvett billiók alapján Magyarországnak sokkal magasabb életszínvonalat kellene felmutatnia és nem pedig visszaesést. A gazdasági intézkedéseket is nagy érdeklődéssel figyeli a lakosság. A közelmúltban japán szakemberek ajánlatot tettek arra, hogy Magyarországon autógyárat építenek, melyet tíz éves használat után átadnak a magyar államnak. Ennek ellenében, Japán újjáépíti az összes magyarországi autópályákat. Miután azonban a szovjet autóipar nem versenyképes a japáni autóiparral, hazánk pedig szovjet gyarmat, s így a szerződésre nem kerülhetett sor. Hasonló lehetőséget utasított viszsza a magyar kormány, amikor a nyugati vállalatok szálloda-sort akartak építeni a Balaton mellett, a Vas megyei Bükk fürdőnél és több más helyen. Míg a magyar gazdasági rendszer a szovjet imperializmust ellátja valutával, fenntartja a 34 éve ideiglenesen ott tartózkodó Szovjet hadsereget, öröklakásokat építtet nekik, és az “elfekvő” szovjet rubel billiók értékesítését mellőzi, addig a Kádár kormány fizetett emigrációs ügynökei és anyanyelvi konferenciás védnökei dicshimnuszt zengenek a hazai rendszerről, melyet a munkásság és az ifjúság 1956. október 23-ának szellemével fenyeget! a jelenlegi, pillanatnyi helyzethez és nem az örökérvényű törvényszerűségekhez igazodnak, a szerző itt is kompromisszumos megoldásra kényszerül. így születik meg nála az egész Kárpátmedencét kitöltő, Horvátországot és Dalmáciát magábafoglaló, 900 éves történelmi múltra visszatekintő államegység helyett a csak 5 évig létezett Szlovákiából, Kárpátaljából, Erdélyből és a lekicsinyített Horvátországból a federatív Kárpáthia. Az így meggyengített mag megerősítésére és alátámasztására alkotja meg Ausztriából, Kárpátjából, a Dél-Bácskával és a Bánáti-háromszöggel megnagyobbított Szerbia-Boszniából, Bulgáriából és a Beszarábiával megnagyobbított Romániából a még soha nem létezett Dunai Uniót. Az ilyenfajta német elgondolású tervvel kapcsolatban mondotta Teleki Pál 1933-ban: “Az egyes medencék, amelyeket a Duna összeköt, egyenként úgy földrajzilag, mint művelődéstörténetileg, úgy néprajzilag, mint politikailag vagy EGYESÜLT EURÓPA FELÉ . . .
