Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
1979. június hó $*ITTVAKO*T 9. oldal KERESZT ÉS KARD MOZGALOM =h-a=nHN-a— CSAK ÖNZETLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! FT. HITES KRISTÓF: ÉLMENYEK ES GONDOLATOK CHARLESTONBÓL (Azon néhány magyar közül vagyok, akik Kováts Mihály százados hősi halálának kétszázados évfordulójára tervezett egy hetes ünnepségeken az első naptól az utolsóig részt vettem. Mivel ez az esemény az egész magyarság érdekeit érinti, mindnyájunk tanulságára szánom az alábbi beszámolót.) Noha az Amerika Magyar Szövetség nyugati osztályának elnöki tisztjét látom el, a Kováts ünnepségek két éven át készülő terveiről csak ez év márciusában értesültem dr. Udvardy Tibornak, az AMSz hivatalosan megbízott szervezőjének californiai képviselőjén keresztül. A Kováts jubileum magyar szempontú nagy jelentőségét felismerve a rendelkezésre álló rövid pár hét alatt megpróbáltam California magyarságát megmozgatni, hogy a nyugati végek is megfelelően kivegyék részüket az évfordulós ünnepségek terheiből és sikeréből. Hamar látható volt, hogy az AMSz felelős keleti vezetői kivonták magukat az ünnepségek előkészítéséből és irányításából, ennélfogva dr. Udvardynak egy ember erejét messze felülmúló felelősséggel és feladatokkal kellett megbirkóznia. Annak ellenére, hogy a szervezés elégtelensége nyilvánvaló volt, mégis elhatároztam, hogy az érdemes ügyet, még kockázat és áldozat vállalásával is támogatni fogom. A szervezetlenség és érdektelenség ijesztő lidérce kezdettől fogva kísérte charlestoni utamat. Mögötte kínzó kérdésként merült fel az egyetemes magyarság érdekeit érintő felelősség súlyos problémája. * * * Az egyhetes ünnepség változatos, gazdag művészi programot is ígért, amihez dr. Udvardy várta a részvételt. San Francisco környékéről felajánlottuk két kiváló gyermek művész szereolését, akik már a TV ernyőjén is bemutatkoztak az amerikai közönségnek: a nyolc éves Ferenczy Anikó orgonán és a 15 éves Horváth Tibor hegedűn. A Magyar Ház javaslatomra megszavazta mindkettőjük útiköltségét, hogy könnyítsen a szerény keresetű szülők terhén, akik a magyar ügyért és a TV országos nyilvánosságáért készek voltak erejükön felüli áldozatra. Három fellépésre kaptak ígéretet, de az ismételt telefon hívások után kiderült, hogy egy héttel a megnyitás előtt még semmi határozott zenei program nem volt a műsoron. Résztvevők, hely, nyilvánosság, mind teljes bizonytalanságban. Átérezve a gyermekek utaztatásával — az ország egyik végéből a másikba — járó nagy felelősséget, részvételüket az utolsó órában visszavontuk. A nagy lelkesedéssel készülő gyermekek és szüleik egy életen át fogják hordani a csalódás emlékét, s vele a bizalmatlanságot minden magyar üggyel szemben. A helyszínen döbbenettel láttam, hogy a félelemre több ok volt, mint ahogy a távolból éreztük. A tervbe vett művészi szereplők közül egy sem volt a láthatáron; a magas bérű hatalmas városi auditórium igénybe vételét egy nappal a tervezett műsor előtt törölni kellett. Ha lettek volna is művészek még egy kis terem megtöltésére sem akadt volna elég közönség. * * * Az ünnepi hét műsorát május 6-án, vasárnap, püspöki szentmise nyitotta meg a charlestoni katedrálisban. Az egyházi és világi méltóságok, a hajókat zsúfolásig megtöltő résztvevők — ahogy ez megfelelő rendezéstől várható is volt — csak álomnak bizonyult. Két székesegyházi lelkésszel, a magyarság egyetlen egyházi képviselőjeként álltam a celebráló püspök oldalán. A több százra menő amerikai magyar papságból nem akadt, aki érdemesnek tartotta a részvételt. A templom szomorú látképét a százfőnyi jelenlevő magyar mellett a helyi hírneves katonai iskola kivezényelt százfőnyi kadét osztaga mentette meg a kongó üresség hatásától. A pápai levél és áldás, ami az ünnepség egyik fénypontjának volt szánva, méltatlan körülmények között hangzott el. A püspök arcán ott tükröződött a kínos érzés, hogy a Szentszék tájékoztatását és saját közreműködését megbízhatatlan ígéretekre adta, s mindazok, akik a Pápa közreműködését kivitelezték, megérdemelt rovásban részesülhetnek. A Püspök a pápai levél és áldás közvetítése után felkért, hogy Kováts százados anyanyelvén szóljak a megjelentekhez. Szívszorító volt ily körülmények között beszélni a magyarságnak a keresztény civilizáció érdekében hozott hősi áldozatairól; erre a templomi jelenet nem adott támogató példát. * * * detője. A charlestoni katonaiskola, a Citadella, a Kováts kultusz természetes ébrentartójává lehet, s ehhez Bodó szándéka megérdemli az egész magyarság támogatását. A kiállításnak volt egy másik művészi értéke: ugyancsak Bodó művészi kezének remekműve, a jubileumi Kováts érem, amelynek elkészítését pár hónappal a Kováts hét megnyitása előtt vállalta el, miután egy korábban megbízott kanadai művész ezt lemondta. Az érem egyik oldala Kovátsot ábrázolja lován, amint kezéből kihull a kard; a másik oldala Charleston város látképe. A város polgármestere külön határozattal a város jubileumi érmének ismerte el Bodó remek alkotását, ezzel helyet adott neki Amerika törté- . nelmi érmeinek sorában. (Az ezüst kiadás kapható a művésznél: Bodo’s Art Studio, Nashville, Tennessee; a bronz és aranyozott nyugaton a Magyar Háztól: Hungarian House, 625 Polk St., San Francisco, Ca. 94102.) A Bodó házaspár érdeme, hogy az ünnepségeknek volt méltó művészi fénypontja, amely valamennyire takarta a rendezés kudarcait. Bodó Sándor maga több áldozatot hozott az évforduló méltó megünneplésére, mint a többi támogató együttvéve. Szatmári falusi földben gyökerezett nemes egyénisége áldozatkészen állt mindenütt, ahol elrontott helyzetet kellett és lehetett megmenteni. * * * * A legkínosabb pontja az egész hétnek a vasárnap esti bankett volt. Ismét a meghívott méltóságok hosszú sorából, csak a polgármester képviselője jelent meg, s a Bodó házaspár meghívásából Andrew Jackson, volt amerikai elnöknek egyenes leszármazottja, a festő pár tisztelője és barátja. A két tucatnyi magyar résztvevőnek volt oka — a szegényes terítésen kívül is — a szégyenkezésre. A halomnyi étel-maradékot másnap egy öreg otthon lakói kapták meg, Kováts késői honfitársainál hálásabban emlékezve városuk magyar származású hősi halottjára. * * * Május 7-én, hétfőn, a Kováts Mihály Történelmi Társaságnak volt a közgyűlése. Természetes tárgya lehetett volna a Kováts történelem-kutatás két amerikai szakértőjének beszámolója készülő műveikről; az eddigi Kováts irodalom számba vevése és a további feladatok lemérése. Ezek nélkül a pár résztvevő ezt az eseményt sem tudta a várt színvonalra emelni. Az elnöklésre beígért Clark generális jobban felismerte a helyzetet, minthogy jelenlétével okozzon zavart. * * * Május 9-én, szerdán délután volt az ünnepi hét első méltóságteljes eseménye, amely megérdemelte a sajtó és televízió nyilvánosságát. Charleston városházának tanácstermében a polgármester fogadta a magyarság kül-' döttségét, amely köszönetét fejezte ki neki készséges közreműködéséért Kováts történelmi szerepének az amerikai közvéleményben való tudatosításában. A Templarius lovagok küldöttsége Delaware államból Kováts emléktáblát adott át a polgármesternek, amely a városháza falán nyert elhelyezést. A Bodó házaspár a magyarság nevében — saját költségükre — a Charlestoni Csata színes njásolatát adta át a városháza fogadó terme számára; a polgármesternek egy emlék-érmét nyújtott át. A Kereszt és Kard Mozgalom képviselői Kováts szülővárosának, Karczagnak polgármesterétől hazai földet hoztak sírjára — ha egyszer sor kerül maradványai kiásására és díszsírba helyezésére. A réz tégelyben érkezett magyar földdel együtt a karczagi népművészet alkotását, egy díszes cserép edényt adtak át neki. A polgármester újból megígérte, hogy Charleston város hűséggel fogja őrizni magyar hőse emlékét. Ennek bizonyságául ott helyben olvasta fel és írta alá egy újabb proclamációját, amellyel május 9-ét Kováts Mihály napjává nyilvánította. A rövid, de méltóságteljes városházi ünneplés hatását csak az gyengítette, hogy a jelen lévő két tucatnyi magyarság a városháza kis tanácstermét sem töltötte meg. Hiányoztak az AMSz hivatalos képviselői, akik ezen a napon saját washingtoni programjukat készítették elő. A polgármester az ünnepség után esőben átgyalogolt a Gibbs képtárba Bodó Sándorék kiállításának megtekintésére. A város nevében lelkes elismerését fejezte ki a művész párnak alkotásaikért. A helyi televízió esti adásában hozta a városházi ünneplést, amelyről a sajtó is adott beszámolót (de csak all. oldalon). * * * Május 10-én, csütörtökön történt a Citadella múzeumában az új Kováts terem átadása, egyelőre nagyon gyér anyaggal. Itt kellene összegyűjteni a Kováts irodalom kiadványait s a kútforrások másolatait. Ugyancsak itt volna helye Bodó Sándor és felesége Kováts-al kapcsolatos művészi alkotásainak. Erről a magyar közérdekről még további tudósítást adunk. * * * A megnyitó nap délutánjának két programozott eseménye volt: az egyik Bodó Sándor és felesége képkiállítása a jónevű Gibbs Képtárban. A megnyitásra csak egy tucatnyi magyar jelent meg; mégis kezdettől fogva Bodóék művészete bizonyult az ünnepi hét sok-sok kudarca közt méltó színvonalat jelző eseménynek. Bodó Sándor lenyűgözően szép amerikai tárgyú történelmi vásznait állította ki Kováts és Pulasky arcképeivel. Felesége, Bodó Ilona, főleg selyem-szövetre festett batikjaival — köztük egy nagy méretű lovas Kováts portréval — egészítette ki a kiállítást. A művész-párnak már számos kiállítása volt az országban; Bodó Sándornak Dániában is. A kiállított képek központjában Kováts hősi halálának jelenete, a charlestoni csata képe állt. Külön erre az alkalomra festett közel két esztendei előkészülettel, amely elvitte őt Franciaországba, a tarbesi Bercsényi huszárezred otthonába, és Londonba, a huszársággal kapcsolatos történelmi források tanulmányozására. Alkotása odaillik a nagy történelmi vásznak sorába, a önmagában megmenti a Kováts jubileum magyarok által elsikkasztott jelentőségét. Bár nem kapta meg a megérdemelt nyilvánosságot, szép számban nézték meg a helyi lakosság közül, s a neves helyi katonai iskola érdeklődéssel tartja számon saját múzeuma számára. A művész maga is a Kováts és Pulaszky portrékkal együtt az iskola múzeumában látná méltó helyét, ahol a jövő vezető tisztjei szeme előtt állna, mint a magyar vitézségnek állandó hir-Május 11-én volt az ünnepi hét csúcspontja. Délelőtt a kadét iskola 1200 főnyi növendéksége tartott díszfelvonulást a főtéren a Rákóczy induló és Liszt rapszódiák zenei kíséretével. Jóleső érzés volt dr. Wass Albertet látni a szemlét tartó Andersen generális oldalán állni mint egyetlen kísérőjét a katonai kocsiban. Wass Albert azt a díszes hímzett magyar zászlót tartotta, amit a washingtoni magyarok erre az alkalomra készítettek, s a Capitoliumban történt kiállítás után Charlestonba hoztak a Citadella részére. A nap és az egész ünnepi hét kimagasló eseménye volt a Charlestoni Csata délutáni megjátszása a katonanövendékek által, eredeti egyenruhákban, Bodó Sándor történelmi vásznát véve mintául. Kováts huszár csapatának megjelenése, a dübörgő lovas roham magyar katona-zenére, Kováts hősi halála, feledhetetlen élmény marad minden nézőben. Az erre a napra megnövekedett magyar közönség felvonulása magyar nemzeti zászlók alatt kiemelte a magyarság szerepét Amerika függetlenségének kivívásában. A történelmi hűség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy míg az ausztráliai és délamerikai magyar sajtó képviselői jelen voltak, az észak-amerikai hetilapok tudósítói hiányoztak. Ez is tükrözi a mulasztásokat, amikért elsősorban magunkat vádolhatjuk. A magyar résztvevők a csata lejátszása után zászlóikkal a Kováts emléktáblához vonultak imára a szabadságért meghalt hőseinkért. Sajnos még itt is történtek kicsinyes ellentétekből származó
