Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)

1979-06-01 / 6. szám

Szocializmust - magyar módra! JZlíTVAkÖfcT HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA XVII. évfolyam. 6. szám 1979. JÚNIUS HÓ Ára: 85 cent I o DR. SZENTMIKLOSYELES GÉZA Charleston városa ünnepli Fabricy Kováts Mihályt 192 0. JUNIUS 4. PÉNTEK .. . . . Rádió még akkor nem volt. Párizzsal állandó telefonösszeköt­tetésben állt Budapest. A nagy lapok kiadóhivatalai előtt tömegek lesték a kirakatban időről-időre megjelenő hírközleményeket. Az utcák már reggel óta valami furcsa nyugtalansággal voltak tele. Min­den arcon szorongás, a tekintetek fáradtak, üresek, mint a halot­tasházaknál inrrasztás után. Még a szokott utcazaj is tompább volt, mint máskor. Tíz óra után egy két perccel jött a végzetes párizsi hír, és akkor megkondultak, előbb Pesten, majd ahogy villámgyorsan szétfu­tott a hír, egymásután mindenfelé az országban a harangok. A magyarok két óra hosszat tartó harangkongással temették múlt­jukat és jövőjüket. Budapest percek alatt feketébe öltözött. Perceken belül fekete gyászlobogók lengtek mindenütt, az ablakokban fekete drapériák. Az utcák fekete gyászruhákkal tel­tek meg. Emberek, asszonyok, férfiak, gyerekek mentek az utcán pa­takzó könnyekkel, nem egyszer hangosan zokogva. Az Oktogon sarkán egy rokkant katona letépte zubbonyát és könyökben levágot. csonka karját mutogatva, őrjöngve kiabálta'. ‘Hát ezért?' Az utcákon ismeretlen, egymást soha nem látott emberek borultak egymás nyakába, a terek padjain zokogókat vettek körül vigasztaló emberek és az állandó és szakadatlan harangzúgásban rohant bele a gyászba és kétségbeesésbe ezer pesti rikkancs: ‘Rendkívüli kiadás!’ A lapok gyászkeretben, mindenki mohón olvasta, amit úgyis tudott, mindenkiben lángolt a tehetetlen düh, csoportoknak vezércikkeket olvastak fel hangosan ... a Múzeum-téren elkezdték a himnuszt énekelni ... és a harangok kongtak, kongtak s szakadatlanul, szinte elviselhetetlenül. A templomok gyorsan megteltek síró emberekkel, hiszen a kétség­­beesés mélyén mindnyájan Istenbe próbáltunk kapaszkodni, papok mentek fel a szószékre megkísérelni a lehetetlent, vigasztalni ott, ahol nem volt vigasztalás. A vidékeken ugyanez volt a kép. Harangkongás, gyász és kétségbe­esés mindenütt. Néhány ökölcsapáson, kisebb verekedéseken kívül rendzavarások nem fordultak elő, hiszen az összes italmérések zárva voltak és minden közbiztonsági intézkedés megtörtént. Csak a haran­gok kongtak 10 órától kezdve mindenütt, minden városban és minden faluban két órán keresztül. E sorok írója 14 éves vQlt — írja Padányi Viktor 'Egyetlen menek­vés’ című könyvében —, és negyedikes gimnázista akkoriban. Tíz órakor, növénytan-óra kezdődött és Kovách Demjén tanár úr magas, szikár alakja pontosan jelent meg az ajtóban, mint mindig. Felment a katedrára, beírta az osztálykönyvet, de nem kezdte el a feleltetést, mint szokta, hanem lehajtott fővel meredt maga elé egy hosszú percig ... és akkor megkondultak a harangok. Kovách Demjén tanár úr felállt, odament a térképtartóhoz, kivette a térképet, amelynek felső sarkában akkor még ez a név állt '. ‘A Magyar Szent Korona Országainak Politikai Térképe’, és felakasztotta a térképállványra, s mindezt egyetlen szó nélkül, aztán megállt előtte, kissé oldalt, hogy ne takarja el előlünk, és nézte, olyan arccal, olyan leírhatatlan lágy kifejezéssel, amilyt mi még soha sem láttunk száraz és örökké szigorú arcán. Mi halálos csendben néztük a térképet és az előtte álló szürkülő hajú cisztercita papot, amint feje egyre lejebb esett a mellére és a kívülről behallatszó harang­zúgás által méginkább kimélyített csendben inkább magának, mint nekünk, ennyit mondott: ‘Consummatum est'. Ötvennégyen voltunk, ötvennégy tizennégyéves magyar fiú. A golgota utolsó szavai után nem bírtuk tovább, leborultunk a padokra és elkezdtünk sírni. Odakint kongtak a harangok. Magyarország ke­­resztrefeszítésének napja volt: 1920. június 4, péntek ...” ÜNNEPI MISE A történelmi emlékekben gazdag dél-carolinai Charleston városa az alkalomhoz méltóan ünnepelte meg Fabricy Kováts Mihály magyar hu­szárezredes hősi halálának kétszá­­zadik évfordulóját. Az egy hétig tartó ünnepségek sorozatát a kated­­rálisban megtartott ünnepi mise vezette be, melyet fényes papi se­gédlettel Ernest Underkóepler, Charleston és Dél-Karolina püspöke celebrált. A Magyar Vitézi Rend-et, Árpád királyi herceg főkapitány megbízásából vitéz Bavanchi Ta­máska Endre képviselte, aki dr. Ud­var dy Tiborral, a Bicentennjális Bi­zottság Országos Elnökével együtt, a számukra kijelölt oltár melletti dísz­helyet foglalták el, szemben a másik oldalon elhelyezett díszmagyarba öltözött clevelandi magyar lányok elbűvölő csoportjával. Győri Zsuzsa, Ekker Zsuzsa és Gulyás Erzsébet charlestoni megjelenését az MHBK clevelandi főcsoportja és annak ve­zetője Tor day Egon áldozatkészsége tette lehetővé. Ez alkalommal nyújtotta át Underkóepler püspök, Riley, Char­leston város polgármesterének jelen­létében, az áldást osztó pápai bullát dr. Udvar dy Tibornak, az Országos Bicentenniális Bizottság elnökének, aki több mint két évi munkájának eredményeképpen az amerikai ma­gyarság újabb elismerésben és meg­becsülésben részesült. A városban a világ minden tájáról érkezett ma­gyar zarándokok meghatódottan szemlélték a Kováts Mihály által ter­vezett Pulasky zászló alatt felvonult charlestoni Katonai Akadémia kadettjait. A felemelő látványt stílu­sosan egészítette ki a díszmagyarban megjelent magyar lányok már emlí­tett csoportja. Sikerült feljegyeznünk Czanyó Adorján, dr. Keserű István és a Zámbory házaspár nevét, akik Argentínából jöttek Charlestonba. BANKETT Az egyházi ünnepségeket világiak követték. A híres Gibes-Gallery egyik hatalmas termében állították ki a híres Bodó művészházaspár erre az alkalomra készült festményeit és faliszőnyegeit, melyek nagyrészben Fabricy Kováts Mihály életének egyes mozzanatait örökítették meg. Az ünnepi kiállítást Árpád királyi herceg, a vitézek főkapitányának nevében, annak megbízottja v. Ba­­ranchi Tamásba Endre, a Bicenten­niális Bizottság részéről annak el­nöke, dr. Udvar dy Tibor nyitotta meg. A megjelent közönség a dicsérő jelzők garmadával halmozta el a sze­rény művészeket. A kiállítást követően a Hybernian (ír) Hallban, a város egyik legszebb épületében megrendezett banketten Andrew Jackson elnök Texasban lakó egyenes leszármazottja mon­dotta az ünnepi beszédet. Az est műsorát a Fabricy Kováts Mihály Történelmi Társaság elnöke, dr. Udvardy Tibor nyitotta meg, felol­vasva Ijjxon és Ford elnökök, Reagan volt kormányzó, Kada Lajos és Jean Villot washingtoni pápai nunciusok táviratait. Úgy látszik Carter elnök nem tartotta szüksé­gesnek üdvözletét küldeni, miután a Szent Koronát haza küldte Kádá­­réknak. Dr. Udvardy Tibor ismertette továbbá dr. Habsburgh Ottó, Madam Barre francia miniszter­­elnök feleségének, Gen. Pierre Mondain a francia becsületrend nagykeresztje tulajdonosának és a Bercsényi huszárezred parancsnoká­nak George Berge üdvözlő táviratát. POLGÁRMESTERI FOGADÁS Programszerűen Joseph T. Riley, •Charleston város polgármestere fo­gadta a város tanácstermében a Bi­centenniális Bizottságot és. annak vendégeit egy bensőséges ünnepség keretében, melyen több ajándékot nyújtottak át a polgármesternek, többek között Vasvári Zoltán, a Kereszt és Kard Mozgalom képvi­selőjeként egy művészi magyar ma­jolika edényt, mely karcagi földet tartalmazott, azzal a céllal, hogyha Fabricy Kováts Mihály tetemét ex­humálják és Udvardy Tibor terve szerint egy díszsírhelybe helyezik el, akkor az ősi rög egyesüljék poraival. A felemelő ünnepségen a Bicenten­niális Bizottság és a Templárius Lo­vagrend képviselői adták át Riley polgármesternek azt a művészi kivi­telű, nagyméretű bronz emléktáb­lát, mely a Charleston i Exchange Building falán fogja hirdetni az amerikai-magyar szabadsághős em­lékét. CLARK VEZÉREZREDES ELISMERÉSE A Lovagrend képviselőit John D. Kelly III. Delawarei Priort, C. Hawkens kancellár és Knight Com­mander dr. Udvardy Tibort és az emlékbizottságot délután Mark Clark vezérezredes otthonában fo­gadta, akikkel hosszasan elbeszélge­tett és a búcsúzásnál dr. Udvardy Tiborhoz fordulva kijelentette, hogy: "Ön a lehetetlent kísérelte meg, de akadályt nem ismerő álha­­tatossága sikert hozott. ” ÜNNEPSÉG A REPÜLŐGÉP ANYAHATÓN A napot méltóan fejezte be a Sun­set Parade, melyet a Yorktown re­­pülőgépanyahajón rendeztek meg a Fegyveres Erők napjaként, fényes katonai pompával, mely alkalom­mal a tengerészügyi államtitkár mondott beszédet. A Bicentenniális Bizottság képviselői, akiket a VI. Naval District admirálisa hívott meg, átadták a Kováts Hadihajó ok­mányait azzal, hogy azt az ottani történelmi múzeumban helyezzék el. A Bizottság ígéretet kapott, hogy az anyahajon egy Kováts szobát fognak berendezni. KOVÁTS MÚZEUM MEGNYITÁSA Egy más alkalommal a Citadella egyik termében elhelyezett Kováts múzeumot látogattunk meg, ahol számos Kováts relikvián kívül a hu­­szárság történelmi fejlődését ábrá­zoló, festményt, karcolatot, rajzot, fegyverzetet és egyéb felszerelést ta­láltunk. A múzeum igazgató alezre­des készséggel és hozzáértéssel adott felvilágosítást kérdéseinkre. A mú­zeumot dr. Udvardy Tibor nyitotta meg a közönség részére. Csillogó

Next

/
Thumbnails
Contents