Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)

1979-06-01 / 6. szám

2. oldal

«ITTVAKOfcT

1979. június hó

szemű magyarjaink büszke mosollyal szemlélgették nagy múltú nemzetünk relikviáit biztatva egymást egy jobb jövő hitével.

KADÉT AVATÁS-0

Megdobogtatta szívünket a Citadella katonai akadémia kadettjainak avatása is, mely az amerikai fegyveres erőktől megszokott katonai pompával, de általunk még nem tapasztalt fegyelmezettséggel és imponáló pontossággal zajlott le. Jelentések beadása, pattogó vezényszavak, a változó alakzatok formálása a katona zenekar vérpezsdítő ütemére egy grandiózus revű benyomását keltették.

A MÁSIK AMERIKA

Az egy hétig tartó ünnepségek tetőpontja Charleston felmentésének megjelenítése volt egy élethűen megrendezett hadijáték keretében. Az épületektől körülvett hatalmas belső gyakorlótéren először a résztvevő csapatok meneteltek katona zenére különböző zártrendű alakzatokban. Jó párszáz kadét, részben jelenlegi egyenruhájukban, részben az amerikai függetlenségi háború britt egyenruhájában és részben legalább ötven lovas a Kováts Mihály által tervezett “Pulaski Légió” huszár egyenruhájában.

Itt érte a Charleston-i ünnepségek, de talán az amerikai magyarság aránylag rövid története során ‘'Nyolcadik Törzsünket” egyik legnagyobb megtiszteltetés, amikor az amerikai, sőt a világon szétszórt magyarság szellemi, politikai és irodalmi doyenét, harcosát, a Fabricy Kováts Mihály Történelmi Társaság és a Bicentenniális Bizottság díszelnökét gróf Wass Albertot a Katonai A kadémia parancsnoka felkérte, hogy a tisztelgő katonai egységek feletti szemlét vele együtt tartsa meg, először a díszhelyről, majd később felszállva a szemle gépkocsira a már fegyverbe lépett álló egységek felett.

Valahogy úgy éreztük, hogy ezzel a ténnyel a magyar emigráció megkapta az informális diplomáciai el ismerést, ha nem is Washingtontól, de Charlestontól, és ha nem is a külügyminisztérium társutasaitól, de az amerikai népjo b b jövőjét biztosítani tudó fegyveres erők egyik patinás alakulatától. Ebben a pillanatban egyszerre feloldódott bennünk az eddigi amerikai tapasztalataink keserű torkot szorító érzése és a régen érzett kiegyensúlyozottság jóleső lelkiállapota vett erőt rajtunk.

Még ki se gyönyörködtük magunkat a színes látványban, mikor egy szempillantás alatt az egész gyakorlótér üres lett és hirtelen fülsiketítő ágyúzásra lettünk figyelmesek úgyhogy a sűrű fekete lőporfüsttől alig láttuk egymást jó ideig. Mire az atmoszféra úgy ahogy kitisztult felséges látvány tárult elénk:

A piros mentében és kék nadrágban öltözött huszárok a gyakorlótér egyik végéből fergeteges rohamra indultak a másik végén puskatüzet ontó brit gyalogság, az úgynevezett “Red Coat”-ok ellen. Mikor a britek látták, hogy ennek fele se tréfa, eszeveszett futásnak eredtek, de a tragédia már megtörtént, mert a tervszerűen visszavonuló Kovátsot valamelyik brit mesterlövész szíven találta, aki holtan esett le lováról.

A pompás felvonulás, a katona zene, az ágyúzás, a fergeteges huszár roham, melyet életben először láttunk, annyira igénybe vette idegeinket, hogy sokunknak könny szökött a szemébe, de ezek a hála könnyei voltak.

Hálásak voltunk elsősorban a Citadella parancsnokának Anderson tábornoknak és főleg Nicholson ezredesnek, de hálásak voltunk mindenek előtt dr. Udvardy Tibornak, aki a hittérítő álhatatosságával és áldozatkészségével évekig dolgozott azon, hogy ez sikerüljön, saját fajtájának gáncsoskodásával szemben is. Hálásak voltunk, mert ezalatt a rövid pár perc alatt eszünkbe jutott honfoglaló őseink Európát rettegtető lovas rohamaitól kezdve Limanován és Buda védelmén keresztül egészen 56-ig minden ami szép, nemes és vitéz fajtánkban és főleg azért, mert úgy éreztük, hogy ezt valakik, akik számítanak, felismerték és elismerték.

A Charleston-i Citadellában fedeztük fel Amerikát, az eddig ismeretlen másik Amerikát.

IMA ÉS TISZTELGÉS

A hadijátékok után a Citadella kies sétányán elhelyezett Kováts domborműhöz vonultunk, ahol imádkoztunk és zászlóval tisztelegtünk az első magyar-amerikai szabadságharcos előtt. Suhogó János szkv. repülő fhdngy. volt egységének csapatzászlaját, dr. Szakács 1stvánné, Erzsébet nemzetes asszony, aki Európából utazott ide erre az alkalomra, nagy áldozatok árán, a Hungária Szabadságharcos Mozga- 1 lom zászlaját és a clevelandi díszma-Dr. Szentmiklósy Éles Géza, a Clevelandi Kováts Emlékbizottság elnöke.

gyarba öltözött lányok már említett csoportja az MHBK főcsoportjának zászlaját hajtotta meg a Kováts emlékmű előtt. Az imát Szentmiklósy Éles Géza mondotta.

A CITADELLA PARANCSNOKSÁGA LELKESEN ÜNNEPLI UDVARDYT

ÉS A BODO HÁZASPÁRT

Az ünnepséget bezáró banket a Citadellában zajlott le, ahol Anderson tábornok, a Citadella parancsnoka, Nicholson ezredes, a helyettese és Clark vezérezredes méltatták Fabricy Kováts Mihály érdemeit. Wass Albert elokvensen ismertette az erdélyi kérdést. Itt említjük meg, hogy az Erdélyi Világszövetség Charlestonban megbeszélést tartott, melyen Zolcsák István is részt vett. A banket során a felszólalók nagy elismeréssel emlékeztek meg Udvar dy Tibor dr. akadályt nem ismerő szervező munkájáról, mely az ünnepségek minden ágára kiterjedt és így sikerült többek között csatasorba állítani Bodó Sándor és Bodó Sándorné festőművészek zsenialitását, akiket a hálás közönség Kováts Nusival együtt lelkes ünneplésben részesített. A Citadella magasrangú tisztjeinek a Bicentenniális Emlékbizottság a Bodó művészházaspár egy-egy

kiváló alkotását ajándékozta hálája és elismerése jele képpen.

Nem volna jelentésünk teljes, ha meg- nem említenénk, hogy dr. v. Acs Imre Cleveland kiválóan értesült kutató levéltárosa és Szabadkay Sándor ugyancsak Cleveland jól ismert hűséges rádió riportere is résztvettek a charlestoni ünnepségeken. (Dr. Ács Imre áldozatos munkásságáról a Fighter augusztusi számában még részletesen kitérünk. A Szerkesztő)

A TÖRTÉNELEM KÖTELEZ

Charleston egyházi, polgári és katonai vezetői együttműködésükkel és együttérzésükkel tanúbizonyságát adták annak a szellemnek és lelkiségnek, melyet mi oly soká hiányoltunk Amerikában. Charlestonban a legfiatalabb kadéttól a legidősebb tábornokig olyan megtisztelő és megértő elbánásban részesültünk, melyre itt szőkébb hazánkban még gondolni sem merünk. Úgy látszik nemcsak a nemesség, hanem a történelem is kötelez, ha másra nem, de jó modorra és a hagyományok megbecsülésére. De nem is csoda, mert Charleston tele van történelmi hagyományokkal.

Történelmi ismeretek nélkül nem tudjuk, hogyan lettünk azzá, amik vagyunk. Nem tudjuk megérteni a jelent sem megsejteni a jövőt. Charleston erősített meg Amerikában bennünket ebben a hitünkben. Ebben a pillanatokban nem kellett kérdeznünk nagy költőnk szavaival: “Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban?” — mert, ha szimbolikusan is és rövid időre, de Charlestonban láttuk régi dicsőségünket a fergeteges lovasrohamban. Hadúr

áldjon Benneteket Charlestoniak!

* * *

Ezúton mondunk köszönetét a Hungária Szabadságharcos Mozgalomnak, azért, hogy a Szittyakürt angol nyelvű mellékletét, a Fighter-t bocsájtotta a Clevelandi Kováts Bizottság rendelkezésére, hogy a Kováts Mihályról szóló két egyetemi előadást és egyéb cikkeket több ezer példányban eljuttathattuk amerikai barátainknak. Köszönet illeti Berta Lászlót is, a Classic Printing tulajdonosát, azért a lelkiismeretes művészi munkáért, amit a Fabricy Kováts Almanach kinyomtatása alkalmával végzett. (Egyébként a Fabricy Kováts Almanach kapható a clevelandi magyar könyvkereskedésekben és megrendelhető a 476-3100 és 476-9400 telefonszámokon.)

Köszönjük a magyar egyházaknak, világi szervezeteknek és üzletembereknek támogatásukat, mellyel az Almanach kiadását lehetővé tették. Külön köszönet jár v. Nagy Kornélnak, Madarász Ernő pénztárosnak, és Csömör Jánosnak, akiknek a segítsége nélkül nem tudtunk volna sikeres munkát végezni. Köszönet illeti dr. Lőte Pált, a mindenkori készséges együttműködéséért, nem kevésbé Rózsa Lászlót, a Magyar Újságot, a Katolikus Magyarok Vasárnapját, a Szabadságot, a

Kanadai Magyar Újságot, dr. Pap Mihályt és dr. Bonutti Kari profeszszorokat az egyetemi előadások megtartásáért.

* * * *

Epilógusként azt fűzhetjük hozzá a napsugaras charlestoni napokhoz, hogy ahol nap van, ott árnyék is van. Árnyék, melyben a visszavonás úgy nő mint a gomba, mely elkerülhetetlen velejárója az emigráció keserű légkörének. Idővel ez a keserű légkör mérgezetté válik. Mindenki gyanús, aki él és mozog az emigrációs közéletben. Aki áttéved a másik önkényesen elhatárolt vadászterületére, azt le kell lőni. Ez az emigrációs dzsungel könyörtelen törvénye.

Ez történt most is, csak most sokkal durvábban és visszataszítóbban rajzolódtak fel az emigráció legtöbbször mosolygó ragadozóinak sziluettjei. Ezek a körvonalak mindig ott vannak a háttérben csak a kontrasztok nem mindég ilyen erősek.

De mi is történt? A Béky püspök halálával megüresedett Amerikai Magyar Szövetség elnöki székéért marakodó néhány igazgató és a körülöttük nyüzsgő washingtoni akarnokok minősíthetetlen támadást intéztek dr. Udvardy Tibor ellen, aki több éves fáradhatatlan munkával készítette elő a charlestoni Fabricy Kováts ünnepségeket. Többek között még Nicholson ezredeshez is írtak levelet, melyet Nicholson-válasz nélkül visszaküldött és amelyben Udvardy Tibort igyekeztek lejáratni. E sorok írójához is érkezett levél és jó pár telefonhívás hasonló szándékkal. Támadásuk célja az ünnepség szabotálása volt, oka acsarkodó személyi féltékenységük, mely mindent és mindenkit letipor, mely nem az ő egyéni érvényesülésüket szolgálja. Szervezési készség, személyi rátermettség és vonzó-erő, vagy tárgyi tudás és képzelő erő hiányában csak tehetségükhöz képest túlméretezett személyi ambícióiktól fűtve igyekeztek felrobbantani azt a hidat, amelyen keresztül az amerikai és ezzel együtt a világ szétszórt, de az otthon rabságban élő magyarság is el tudná érni népünket megillető újabb megbecsülést.

Semmi sem jó, minden rossz, ha nem “Én” csinálom felkiáltással, az egyéni érdemszerzés támadásával akarták elhomályosítani Fabricy Kováts halál-rohamának századokon át tündöklő dicsőséges fényét.

Ennek a romboló munkának irányítója, félreismert gyermek arcú Luciferje, a nixoni Fehérház etnik tanácsadója volt, akivel szorosan együttműködött a privilegizált nemzetszolgálat clevelandi fúrómestere és a tehetségesés nagy tudású, de dollárt és dicsőséget mérhetetlen mohósággal habzsoló fővárosi könyvtáros.

Az utóbbi kettőt igyekeztem együttműködésre rábírni, azzal, hogy egyik kiadványunkban helyt adtam írásaiknak, sajnos a publicitást elfogadták, de a támadást egyikük még Charlestonban is folytatta.

Itt az ideje annak, hogy az amerikai magyarság száműzze soraiból a báránybőrbe bújtatott zsákmányra éhes politikai ragadozókat.

A GYERMEKEK SORSA A SAVARIA NYÁRI EGYETEMEN A gyermek a városban” — ez lesz a témája az idei Savaria urbanisztikai nyári egyetemnek. A gyermekek nemzetközi éve alkalmából a világ több országából érkező urbanisztikai, építésügyi, hatósági szakemberek arról folytatnak eszmecserét, miként lehet a különböző korosztályú gyermekek számára elviselhetővé tenni az egyre zsúfoltabb, motorizáltabb városokat. Szó lesz a kicsik szabadidő létesítményeiről, sportolásáról, egészségügyéről. Az augusztus 9 —19 közötti kurzusra 26 vas-megyei intézmény 52 alapítványt tett.