Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)

1979-02-01 / 2. szám

1979. február hó

«ITTVAKÖfcf

3. oldal

ZOLCSAK ISTVÁN:

ERDÉLY HELYE AZ EGYESÜLT EURÓPÁBAN, VAGY A SZOCIALISTA TÁBORBAN

II. RÉSZ

ERDÉLY HELYE A SZOCIALISTA TÁBORBAN

Mindenki előtt világos, hogy a mai Romániában, az erdélyi és a romániai magyarság beolvasztása az új vörös nemzeti szocialista állam által beütemezett program szerint folyik.

Ha, a megálmodott Európa ötven, vagy száz év múlva meg is valósulna, akkorra Erdélyben — a román nacionalizmus következtében — magyar már nem lesz.

Az erdélyi magyarság és németség beolvasztásának főpróbája a moldovai csángó-magyarok nemzeti kiirtása volt, amely a szemünk előtt folyt le az utolsó húsz év alatt.

Moldovában háromszázezer csángó-magyar él, amelyből körülbelül 150—200 ezer még beszéli az anyanyelvét a magyart, de írni-olvasni magyarul már nem tud.

Erről a háromszázezer magyarról a magyar kormány, a magyar—román barátság kedvéért lemondott és azok érdekvédelmét mellőzi — felbátorítva Romániát a magyarság szétszórására.

Ennek a nemzetileg már haldokló magyar tömegnek az érdekében itt kérem önöket, követeljék az argentínai magyar egyesületek és egyházak vezetőitől, hogy ezért a népgyilkosságért felelős Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, a román-, magyar-, szovjet- és az amerikai kormányokhoz — a csángó magyarság felszabadításának érdekében — beadványokat küldjenek.

Erre azért van szükség, mert a magyar kormány — attól való félelmében, hogy a jogos nemzeti érdekek védelme miatt Jugoszlávia és Románia nacionalizmussal, fasizmussal vádolja meg —, a magyarság kárára, már odáig ment a szocialista példamutatással, hogy — Románia kívánságára és a szocializmus szégyenére — még a magyar—román kishatárforgalmi egyezményt sem vonatkoztatja Szatmárnémeti, Nagyvárad, Arad és közvetlen környékükön élő milliónyi magyarságra, annak a román célnak az érdekében, hogy a mai határszélen lakó magyarságot gyorsabb ütemben lehessen románosítani.

Ha csak a most megemlített két esetet hozzuk fel és nem soroljuk el a magyar iskolák és egyetemek becsukását, a magyar történelem meghamisítását, az erdélyi magyarság legjavának terrorizálását és meggyilkolását — nyilvánvaló számunkra, hogy a román kormány nem érvényesíti az Egyesült Nemzetek alapokmányába foglalt alapvető emberi jogokat, sem a saját alkotmányában — az úgynevezett “együttélő népek” számára — biztosított jogokat, sem a szocializmusnak — a népek egyenlőségéről hirdetett — tanait, sőt az elnyomás érdekében, a nemzeti szocialista román állam, a kommunista szólamokat használja fel, amikor az elnyomás ellen tiltakozó Király Károlyt és társait, a magyar nacionalizmussal vádolja, Illyés Gyulát lefasisztázza.

Ha nem soroljuk fel a múltban elkövetett román bűnöket a magyarság ellen, még akkor is nyilvánvaló, hogy az erdélyi és romániai magyarságot az ellene tervezett és program szerint folyó románosítás, illetve nemzetgyilkosság alól csak emberi jogok, csak iskolák követelésével nem tudjuk kivonni. Mert, a Romániában élő magyarságot, csak a teljes nemzeti felszabadítással lehet megmenteni — és a nemzeti felszabadítás ma, csak az Egyesült Államok, illetve a győztes hatalmak és a Szovjetunió által a második világháború békeszerződésében megszabott hatalmi határokon belül — ezeknek a hatalmi és ideológiai határoknak a megbolygatása nélkül —, a Szovjetunió segítségével lehet.

Ma nem lehet területi revízió, vagy az erdélyi magyarság nemzeti felszabadítására gondolni, vagy ezt elérni a Szovjetunió nélkül. Pedig a magyar nép fennmaradásának feltétele az összmagyarság kb. 17%-át kitevő erdélyi magyarság nemzeti fennmaradása, nemzeti felszabadulása a feltétele.

Ha ehhez, a ma már csak 17%-os borzalmas nemzeti vérvesztességhez hozzászámoljuk azt, hogy minden egészséges nép 25 évenként megduplázódott — ha ehhez a nemzeti tragédiához

csak az érdekesség kedvéért hozzásoroljuk még, hogy Erdélyből a román állam, az utolsó 50 év alatt 60 billió dollárt vitt ki Ó-Romániába — akkor talán felfogjuk, hogy az erdélyi és romániai magyarság védelme és Erdély mit jelent a magyar népnek.

Ha most kényelemből, gyávaságból erőgyűjtésre megállunk, visszavonulunk, vagy a magyar törődést Egyesült Európázással; a társ-emigrációval történt megállapodással; egymás lekommunistázásával, lefasisztázásával elaltatjuk — úgy az erdélyi magyarság a csángók sorsára jut és 20 év múlva nem tud magyarul írni-olvasni és érzéseiben — a virulens román nacionalizmus miatt — román lesz. Ezért ezt a kérdést csakis gyakorlati szempontok és száraz realitás alapján szabad vizsgálni ott, ahol van, a szocialista táboron belül.

Az 1956-os forradalom nyugati elárulása után nekünk nem lehet kedvünk, nem lehetnek érveink az Egyesült Államok és a Szovjetunió akaratából létrejött politikai határok megváltoztatásához. Nekünk ezen határokon belül kell

— békés úton — az erdélyi magyarság felszabadítását kivívnunk, amelynek érdekében az egész világon, de főleg a szocialista táboron belül le kell leplezni Romániát, mert:

1. Románia vörös hitlerizmusa, illetve nemzeti szocializmusa ártalmas az úgynevezett szocialista tábor egységére — megcsúfolása a népek egyenlőségét hirdető elveknek. Ezért az erdélyi magyarság üldözésének a megszűntetése nemcsak a magyarság, hanem a szocialista tábor érdeke is. A magyar népnek ki kell nyilvánítani, hogy soha egy magyar — bármely pártbeli — nem lehet szövetségese egy olyan tábornak, amely a népek közötti egyenlőség elvét nem vonatkoztatja a magyarságra is.

2. Az erdélyi magyarság üldözését az egész világ becsületes része elítéli és ezért, az erdélyi kérdés rendezésének szükségességét napirenden kell tartani.

3. A gyakorlat arra tanít, hogy nem érdemes és nem szabad kisebbségi és kisebbségvédelmi szerződéseket kötni Romániával, mert Románia egyetlen szerződést sem tartott be a történelem folyamán. Tehát, az erdélyi magyarság sorsának irányítását nem szabad román szerződésekre és ígéretekre bízni. — Az erdélyi magyarság nemzeti felszabadítása érdekében Kína és a harmadik világ népeiben új barátokat kell szerezzünk, mozgósítani kell a világ közvéleményét, mert az erdélyi magyarság üldözése egy nívóra süllyeszti Romániát, a ma már az egész világon nyíltan elítélt és megvetett kolonista rendszerekkel.

4. Erdély, a népek önrendelkezési jogának megcsúfolásával lett, a többség megkérdezése nélkül és akarata ellenére Romániához csatolva, egy 3%-os helyi többségű, de egy alig 14%-os magyarországi román kisebbség kedvéért. — Ez olyan, mintha New Yorkot Porto Ricohoz csatolnánk, az amerikai nép megkérdezése nélkül, vagy ha Miamit és környékét Kubához csatolnánk az amerikai nép, a nemzeti többség véleménye ellenére, mert ott egyes helyeken 3%-os többségű bevándorló leszármazott menekült él.

5. A magyar nép hite szerint, az erdélyi magyarság nem élhet a magyar népcsaládjától külön

— egy erdélyi köztársaságban, vagy rezervációban, helyi autonómiában —, a magyar nyelvterületen kívül magára hagyottan, egy idegen gazdasági rendszerbe beépülve.

6. Joga van az erdélyi magyarságnak a saját nyelvéhez, síyát kultúrájához — amely nem tartható fenn, nem művelhető, ha a magyar tömbből le van csonkítva.

7. A magyarság tudja, hogy csak az emberi jogok követelése állandósítja az erdélyi magyarság nemzeti elnyomását; leveszi napirendről; kiradírozza az emlékezetéből a magyar nép jogait, igazi érdekeit és vágyait. Kisebbeségi sorsot és gyors beolvadást eredményez, mert a román nyelv, a román nemzetbe való 100%-os beolvadást kezdeményezi. Az emberi jogok egyedül csak munkához és a vélemény nyilvánításhoz való, vagy kivándorlási jogokat követeli.

Csak emberi jogok követelésével semmit, vagy csak nagyon keveset érhetünk el, a román elnyomással szemben.

Tanulság ebben a kérdésben az Egyesült Államok álláspontja, aki baráti érzéssel figyelte leigázásunkat és szétdarabolásunkat.

Nemrégen a U.S. State Department levélben értesítette az Erdélyi Világszövetséget, hogy az Egyesült Államok emberi jogok politikája csak az egyén, az állampolgár emberi jogait szorgalmazza és nem a nemzeti jogokét. — Ezzel a levéllel bennünket a U.S. kormánya, a nemzeti jogok követelésére ösztönöz.

Az U.S. szerint, Európában két helyen van égető nemzetiségi kérdés: Ciprusban — Görögország és Törökország között — és Erdélyben

— Románia és Magyarország között —, azzal a különbséggel, hogy Ciprust tenger választja el Törökországtól és Görögországtól, Erdély pedig része a magyar medencének. Ez az amerikai megállapítás emlékeztet bennünket arra, hogy közös érdekünk az U.S.-el az erdélyi kérdésből, a “varsói szerződés Ciprusát” csinálni és ez az közös érdek a magyar revízió közeli támogatását engedi remélni. Annál is inkább, mert Amerika nem hiúsította meg a ciprusi törökök nemzeti felszabadítását.

Az erdélyi magyarság elnyomását, sajnos, a Szovjetunió garantálja és így történhet meg az, hogy az erdélyi magyarság biológiai kiirtására törő nagyromán politika sikeres. Nagyobb és helyrehozhatatlanabb kárt, szerencsétlenséget hoz a magyar népre, mint a mohácsi vésztől számított összes vesztes háborúk hoztak, mert az idők folyamán beolvasztott és kitelepített, elrománosított, vagy kiirtott magyarság száma jóval meghaladja a mai összmagyarság 50%-át. — Ma az erdélyi románság fele magyar eredetű.

A román nacionalizmus állandó támadásban van. A.jelenleg megindult iparosítást Románia a románság Erdélybe való betelepítésére és nem a helyi lakosság boldogulására használja fel.

Ez a dinamikus román nacionalizmus, a Dnyesztertől a Tiszáig teijedő területet követeli magának — arcpirulás nélkül. Ehhez a tervhez szükséges, hogy az ezredforduló előtt 30 millió román éljen a mai Romániában, amellyel benépesíthetik majd az elhódított ukrán és magyar területeket.

Bűnös a magyar kormány azon törekvése, amellyel elhallgatja a magyar nép követelését és nem engedi az Erdély védelmében megmozduló magyar közvélemény kívánságát tolmácsolni a világ és a Szovjetunió felé. Pedig a Szovjetuniónak eszébe kell azt juttatni, hogy az első világháborús Franciaország Magyarország testéből leszabdalta — több részletben — a ma Erdélynek nevezett területet, hogy Romániát megjutalmazza azért, mert a szovjet-ellenes intervenciót támogatta.

Emlékeztetni kellene a világot arra, hogy csak egy egész Magyarországon megtartandó népszavazás határozhatott volna Erdély sorsáról, s hogy az, ami Erdélyben történt, az a népek önrendelkezési jogának a megcsúfolása volt.

Románia minden eszközzel harcol a valóság meghamisításáért. Ezért megkérdezhetem, hogy miért kell az emigrációnak, vagy a magyar kormánynak letompítani az erdélyi magyarság segélykiáltását — a nem létező, illetve Románia által megcsúfolt szocialista testvériség érdekében, vagy az emigrációnak a zavaros Egyesült Európázással — és lemondani a magyarság nemzeti védelméről!?

Ha Románia kormánya rendelettel kiterjeszti a magyar-ellenes propagandát . . . Miért nincs Magyarországnak egy fillérje sem a valóság és az igazság megvédésére? Pedig az igazság ez esetben szocialista igazság és nekünk, mert igazság, nem lehet szocialistára és nacionalistára osztani.

— Ebben az igazság hirdetésében eggyeknek kell lennünk mindannyiunknak — pártpolitikára való tekintet nélkül!

Soha, egyetlen magyar kormány nem intézményesítette külföldön a magyarság becsületének és a történelmi igazságnak a megvédését.

Külföldön — a magyar kormány és a román alapítványok által egyformán, állandóan tárna-