Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
4. oldal «ITTVAKOfcf 1979. február hó dott —, Körösi Csorna Sándor Társaságok és kitaszított politikai menekültek koldus filléreiből, egyházi perselyezésből van szegény magyarvédelem. — Amíg az otthoni magyarság fizetéséből levont sok millió dollárt küldik a koreaiaknak és vietnámiaiaknak szociális problémáik segítésére. Azért — ami a magyarsággal történik Romániában —, bűnös az egész magyar társadalom, bűnös a magyar közvélemény, amely nem kényszeríti az államvezetést az erdélyi magyarság érdekében — a szocialista népek egyenlőségének érdekében — egy határozott fellépésre. A magyar kormány annak ellenére, hogy az érvek és okok tömegei állnak a rendelkezésére, nem használja ki azokat. — Nem régen például egy amerikai honfitársunk, a kiváló Pásztor Péter professzor — az 1972-ben közzétett korabeli francia hivatalos okmányokra támaszkodva —, az eddigi legfontosabb, legdokumentáltabb és leghivatalosabb tanulmányt írta meg Erdély elvesztéséről. Ennek a tanulmánynak az alapjait képező okmányoknak a legfontosabb védelmi fegyvernek kellene, hogy legyen a magyar kormány kezében és azokat — a Király Károly-féle beadvánnyal együtt — az erdélyi magyarság nemzeti felszabadulási mozgalma támogatására kellene felhasználnia, mert azok az okmányok bebizonyítják, hogy Erdélyt — három részletben — Románia azért kapta meg Franciaországtól, mert támogatta a szovjet-ellenes francia intervenciót. Megdöbbentő, hogy a magyar határon több, mint egymillió magyarnak kell élnie román elnyomás alatt azért, mert a mai román—magyar határsávot — a hadifontosságú Máramarossziget, Szatmár, Nagyvárad, Arad, stb. vasútvonalat — Románia azért kapta meg, mert egy, a románoknak dolgozó francia tábornok arra hivatkozott, hogy ez a kizárólag magyarok által lakott területen lévő vasútvonal létfontosságú a szovjet-ellenes harchoz. Nem érvel a magyar kormány azzal, hogy a Magyar Tanácsköztársaság magára vonta a szovjet-ellen felsorakozott cseh—román és francia hadsereget és ezzel döntő módon hozzájárult a francia intervencionista hadsereg vereségéhez Ukrajnában. Magyarország a fasizmus miatt “mea culpa”zik — pedig Közép-Európában Románia volt a fasizmus előkészítője. De különben is, nem számít, hogy mi történt később, mert Erdélyt a magyarság autonómiáját biztosítva — a második világháború után — a románok azért kapták meg, mert a békeszerződések aláírása előtt a román nép több, mint 70%-os többséggel szavazott a kommunista pártra, amikor Magyarországon a párt kisebbségben maradt azért, mert a magyar nép azonosította a népi demokráciát a szovjet által Magyarországra szabadított Rákosiféle gonosztevőkkel, akiktől elkülönítette magát az egész magyar nemzet. Amikor Romániában nemzeti törekvés lett Erdély újra-visszaszerzése érdekében a szovjet politika támogatása — akkor Magyarországon Rákosiék bitófára küldtek minden becsületes magyart, aki nem szolgálta a személyi kultusz érdekeit. A Titóizmus vádjával kivégezték Raj kot és azokat, akik a párt magyar vonalához tartoztak. Ugyanakkor Romániában a párt nacional-szocialista erők kezébe került, akik a szocializmus és kommunizmus tanainak meghamisításával, a fasizmus vádjával illetik mindazokat, akik felmerik emelni szavukat a féktelen elnyomás ellen. A magyarság nemzeti elnyomása előtérbe hozta és robbanásig feszítette az úgynevezett erdélyi-kérdést és kötelességünkké tette, hogy a magyar emigrációnak az erdélyi kérdésből magyar—román kérdést, a szocialista tábor számára pedig a varsói szerződés “ciprusi kérdését” kell csinálnia. Az otthoni magyarságnak a szocializmus érdekére való hivatkozással kell áz erdélyi magyarság nemzeti felszabadítását követelni, mert nincs olyan kommunista rendőrség, amely Magyarországon megtilthatná a románnal egyenlő nemzeti jogok követelését minden romániai magyar számára. Nincs olyan kormány, vagy akár rendőr-állam, amely figyelmen kívül hagyná népe véleményét. A magyarság egyelőre nincs behozhatatlan hátrányban a puszta életére törő román nacionalizmussal szemben. Ha a magyarság nem hagyja magát lelkiekben lefegyverezni, érdekeit züllesztő Egyesült Europaizmus, és az álhumanizta prédikátoroknak feladni; ha ideológiákra való tekintet nélkül keres utat a Szovjetunió, Kína és a demokrata világ felé — és főleg, ha a magyar kormány legalább annyi pénzt és munkát áldoz az igazság, a nemzetek közötti egyetértés és szocialista egyenlőség védelmére, mint a román kormány ezeknek a magasztos gyakorlatot sugalmazó elveknek a meghamisítására — akkor megnyerjük az erdélyi magyarság nemzeti felszabadító harcát. Egy olyan nemzeti harcot, amelyet nyíltan támogatnak a kommunista államok a nyugati kolonista erők ellen, de amelyet tűzzel-vassal irtanak Romániában. Senki sem követeli tőlünk, hogy megbontsuk a nyugati demokráciák és a Szovjetunió által alakított és kívánt rendet, de ezen a renden belül, a helsinki szerződés idevonatkozó cikkelyére való hivatkozással, amely kimondja, hogy az aláíró felek a béke és az európai biztonság érdekében — békés úton — tárgyalások útján hozzájárulnak határaik megváltoztatásához — kérjük a magyar kormányt, hogy szerezzen érvényt a magyar nép jogos egyesülési kívánságának és követeljen területrendezéseket Romániával szemben. Egy megegyezés keretében eszközölje ki a Romániában élő moldvai és más területeken élő magyarság Erdélybe való áttelepítését. Ha ez nem történik meg, úgy minden erőnket arra kell összpontosítanunk, hogy az erdélyi kérdés legyen a varsói szerződés Ciprusa — legyen egy ék Románia és Magyarország között, amely szétrepeszti azt a szocialista tábort, amely eltűri és intézményesíti egyik népnek a másik néptől való leigázását és kiirtását. Az Erdélyi Világszövetség nem hajlandó az erdélyi magyarság nemzeti jogainak védelmét és az újraegyesítés gondolatának a szolgálatát feladni politikai érzelmek, gyűlöletek, vagy rokonszén vek érdekében. — Számunkra nem létezik orosz-, amerikai-, vagy német gyűlölet — csak nemzetszolgálat. Hírek Erdélyből ERDÉLYBŐL kapott hírek alapján tudjuk, hogy Király Károly, az erdélyi magyarság bátor vezetője, száműzetési helyéről visszatért Marosvásárhelyre, ahol jelenleg állás nélkül — betegszabadságon van — és utcájának mindkét végét rendőrök őrzik, akik az utcába tévedt idegeneket átkutatják és kihallgatják. — Ellene nem régen fegyveres merényletet hajtottak végre, amikoris autójának szélvédő üvegét “ismeretlen” tettesek szétlőtték — éppen akkor, amikor esős, csúszós időben egy szakadék felett hajtott a kocsijával. Király megőrizve lélekjelenlétét nem zuhant a szakadékba. Ezúttal szerencséje volt, a számára készített “baleset” nem sikerült. A Király-ügy Romániában elülő félben van, de összes ismerőseinek házában heteken és hónapokon keresztül házkutatásokat tartottak — úgy megfélemlítették a magyarságot, hogy úgy kerülik Király barátait, mint a bélpoklosokat azért, hogy megszabaduljanak a román titkos rendőrség zaklatásaitól és kínzásaitól. Romániában állami, hivatalos módszer az erdélyi magyarság jogaiért kiálló magyarság megfélemlítése és autóval való elgázolása. Több olyan hírünk van, amelyek arról szólnak, hogy Király ismerőseit a román titkos rendőrség emberei autóval akarták elgázolni. Ugyancsak csúnyán meghurcolták és megfélemlítették azokat a magyarokat, akik a magyar követség embereivel szóba álltak. Ismert az a másik diszkriminációs eljárás is, amellyel a magyar és román kormány kirekesztette — a román kormány kívánságára — Szatmárnémeti, Nagyvárad és Arad magyar lakosságát a magyar—román kishatárforgalmi egyezményből. A román kormánynak ez a diszkriminációs politikája hasonlít ahhoz a gettósítási eljáráshoz, amelylyel a fasiszta kormányok a zsidóságot izolálták hazájuk többi polgáraitól. Szatmárnémetin, Nagyváradon, Aradon és környékén több, mint egymillió magyar él! Az említett magyar városok magyar lakosságát akarja a román kormány kirekeszteni a magyar nép családjából és terroral megfélemlítve gettóba zárni. Értesülésünk szerint, a magyar kormány — magas nívón — sikertelen tárgyalásokat folytat a román kormánnyal az ügyben. Románia, nyilván a Szovjetunió felbátorításával, mindenképpen kitart a kisebbségeket elnyomó politikája mellett. Nemrégen pl., a Németországnak eladott német kivándorlók nagy részéről kiderült, hogy Románia főleg a német kisebbség tanítóit és tanárait küldte Németországba. Tudvalevő, hogy Románia 750 millió márkáért, évi kb. tízezer erdélyi szászt és svábot adott el Nyugat-Németországnak. Románia kitűnő üzleti érzékére vall még az is, hogy Románia az erdélyi és romániai zsidóságot kisemmizve vándoroltatja ki Romániából. Általában tízezer dollár volt az az ár, amiért egy zsidó elhagyhatta Romániát. A “zsidó és a német kérdés” megoldásával párhuzamosan a román állami tervek — az ezredfordulóra harminc millióra tervezik Románia lakosságát — abból a célból, hogy betudják népesíteni a Dnyesztertől a Tiszáig terjedő területeket. — Akkorra az erdélyi magyarság likvidálása is befejeződik, a moldovai csángó magyarságon már kipróbált és bevált román recept szerint. Ellenőrizhetetlen hírek szerint Románia és Jugoszlávia titkos szerződést kötöttek Kínával. — Románia nagykiterjedésű ukrán területekre jelentette be “történelmi jogokkal” alátámasztott igényét, azonfelül — Jugoszláviához hasonlóan — hatalmas nyugati kölcsönöket fog kapni. Ugyanezen hírforrások szerint — jugoszláv módszer — megkönynyítik a magyarság kivándorlását — eleget téve ezzel a cselekménnyel, az “emberi jogokat” követelő nyugati közvélemény kívánságának. * * * BÖNGÉSZÉS AZ “ELŐRE” C. román Újságban A háború után tovább élt — és a román kommunista párt által szalonképessé tett — nemzeti szocialista iránynak is meg vannak a problémái, mert pl. “a már több, mint kétezer éves román Erdélyt”, aminek Romániában legfőbb propagálója, a nemrég meghalt jellemtelen Péterfy István, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Szövetségének elnöke volt — még a románok is megmosolyogják. A legfőbb ős-román — az “Előre” c. újság szerint —, ma Burebista trák király, aki 1050 évvel Decebál dák király előtt — tehát pontosan 2050 évvel a méltó utód Ceausescu előtt — egyesítette Nagyromániát . . . Sajnos, a barbárok miatt, a római és dák civilizációból kialakult román nemzetnek három feudális, önálló román államba (Előre, 1978. szept. 29.), a Havasalföldön, Moldovában és Erdélyben (innen ered az önálló Erdély fontossága) kellett éljen. Nem ír az Előre új híreket, pedig azok is bőven vannak . . . Például arról, hogy Ceausescu magán-yachtjával Törökországba szökött az egész hajós személyzet. — Nem ír a Peking—Bukarest—Belgrád tengelyről — pedig az izgalmas olvasmány lehetne Románia szovjet elvtársainak és a Magyar Kommunista Párt Központi Bizottságának, aki hallgat Szatmár, Nagyvárad és Arad városok speciális román területekké való nyilvánításáról, amellyel ezek a városok ki vannak rekesztve még abból a szánalmas öt kilométeres határegyezményből is, amit Kádár elért az emlékezetes nagyváradi találkozón. Bizonyosan ezért köpik le a románok a magyarul beszélő kolozsváriakat. (Az Erdélyi Világszövetség híranyagából) A H * M Ml Jogfosztott sors I . verseskönyv képekkel, fényképekkel illusztrált,! 160 oldal — Ára: 6 dollár. ' ! Megrendelhető a szerzőnél: PETER SERES P. O. BOX 38165 ! LOS ANGELES, CAL 90038 » «* - « »
