Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)

1979-02-01 / 2. szám

4. oldal «ITTVAKOfcf 1979. február hó dott —, Körösi Csorna Sándor Társaságok és kitaszított politikai menekültek koldus fillérei­ből, egyházi perselyezésből van szegény magyar­védelem. — Amíg az otthoni magyarság fizeté­séből levont sok millió dollárt küldik a koreaiak­nak és vietnámiaiaknak szociális problémáik se­gítésére. Azért — ami a magyarsággal történik Ro­mániában —, bűnös az egész magyar tár­sadalom, bűnös a magyar közvélemény, amely nem kényszeríti az államvezetést az erdélyi magyarság érdekében — a szocialista népek egyenlőségének érdekében — egy határozott fel­lépésre. A magyar kormány annak ellenére, hogy az érvek és okok tömegei állnak a rendelkezésére, nem használja ki azokat. — Nem régen például egy amerikai honfitársunk, a kiváló Pásztor Péter professzor — az 1972-ben közzétett kora­beli francia hivatalos okmányokra támaszkod­va —, az eddigi legfontosabb, legdokumentál­­tabb és leghivatalosabb tanulmányt írta meg Erdély elvesztéséről. Ennek a tanulmánynak az alapjait képező okmányoknak a legfontosabb védelmi fegyvernek kellene, hogy legyen a magyar kormány kezében és azokat — a Király Károly-féle beadvánnyal együtt — az erdélyi magyarság nemzeti felszaba­dulási mozgalma támogatására kellene felhasz­nálnia, mert azok az okmányok bebizonyítják, hogy Erdélyt — három részletben — Románia azért kapta meg Franciaországtól, mert támo­gatta a szovjet-ellenes francia intervenciót. Megdöbbentő, hogy a magyar határon több, mint egymillió magyarnak kell élnie román el­nyomás alatt azért, mert a mai román—magyar határsávot — a hadifontosságú Máramaros­­sziget, Szatmár, Nagyvárad, Arad, stb. vasút­vonalat — Románia azért kapta meg, mert egy, a románoknak dolgozó francia tábornok arra hi­vatkozott, hogy ez a kizárólag magyarok által lakott területen lévő vasútvonal létfontosságú a szovjet-ellenes harchoz. Nem érvel a magyar kormány azzal, hogy a Magyar Tanácsköztársaság magára vonta a szov­jet-ellen felsorakozott cseh—román és francia hadsereget és ezzel döntő módon hozzájárult a francia intervencionista hadsereg vereségéhez Ukrajnában. Magyarország a fasizmus miatt “mea culpa”­­zik — pedig Közép-Európában Románia volt a fasizmus előkészítője. De különben is, nem számít, hogy mi történt később, mert Erdélyt a magyarság autonómiáját biztosítva — a második világháború után — a románok azért kapták meg, mert a békeszerződések aláírása előtt a román nép több, mint 70%-os többséggel szava­zott a kommunista pártra, amikor Magyarorszá­gon a párt kisebbségben maradt azért, mert a magyar nép azonosította a népi demokráciát a szovjet által Magyarországra szabadított Rákosi­­féle gonosztevőkkel, akiktől elkülönítette magát az egész magyar nemzet. Amikor Romániában nemzeti törekvés lett Erdély újra-visszaszerzése érdekében a szovjet politika támogatása — akkor Magyarországon Rákosiék bitófára küldtek minden becsületes magyart, aki nem szolgálta a személyi kultusz érdekeit. A Titóizmus vádjával kivégezték Raj kot és azokat, akik a párt magyar vonalához tar­toztak. Ugyanakkor Romániában a párt nacional-szocialista erők kezébe került, akik a szocializmus és kommunizmus tanainak megha­misításával, a fasizmus vádjával illetik mind­azokat, akik felmerik emelni szavukat a féktelen elnyomás ellen. A magyarság nemzeti elnyomása előtérbe hozta és robbanásig feszítette az úgynevezett erdélyi-kérdést és kötelességünkké tette, hogy a magyar emigrációnak az erdélyi kérdésből magyar—román kérdést, a szocialista tábor szá­mára pedig a varsói szerződés “ciprusi kérdését” kell csinálnia. Az otthoni magyarságnak a szo­cializmus érdekére való hivatkozással kell áz erdélyi magyarság nemzeti felszabadítását köve­telni, mert nincs olyan kommunista rendőrség, amely Magyarországon megtilthatná a románnal egyenlő nemzeti jogok követelését minden romá­niai magyar számára. Nincs olyan kormány, vagy akár rendőr-ál­lam, amely figyelmen kívül hagyná népe vélemé­nyét. A magyarság egyelőre nincs behozhatatlan hátrányban a puszta életére törő román nacio­nalizmussal szemben. Ha a magyarság nem hagyja magát lelkiekben lefegyverezni, érdekeit züllesztő Egyesült Europaizmus, és az álhuma­­nizta prédikátoroknak feladni; ha ideológiákra való tekintet nélkül keres utat a Szovjetunió, Kína és a demokrata világ felé — és főleg, ha a magyar kormány legalább annyi pénzt és munkát áldoz az igazság, a nemzetek közötti egyetértés és szocialista egyenlőség védelmére, mint a román kormány ezeknek a magasztos gyakorlatot sugal­mazó elveknek a meghamisítására — akkor meg­nyerjük az erdélyi magyarság nemzeti fel­szabadító harcát. Egy olyan nemzeti harcot, amelyet nyíltan támogatnak a kommunista álla­mok a nyugati kolonista erők ellen, de amelyet tűzzel-vassal irtanak Romániában. Senki sem követeli tőlünk, hogy megbontsuk a nyugati demokráciák és a Szovjetunió által ala­kított és kívánt rendet, de ezen a renden belül, a helsinki szerződés idevonatkozó cikkelyére való hivatkozással, amely kimondja, hogy az aláíró felek a béke és az európai biztonság érdekében — békés úton — tárgyalások útján hozzájá­rulnak határaik megváltoztatásához — kérjük a magyar kormányt, hogy szerezzen érvényt a magyar nép jogos egyesülési kívánságának és követeljen területrendezéseket Romániával szem­ben. Egy megegyezés keretében eszközölje ki a Romániában élő moldvai és más területeken élő magyarság Erdélybe való áttelepítését. Ha ez nem történik meg, úgy minden erőnket arra kell összpontosítanunk, hogy az erdélyi kérdés legyen a varsói szerződés Ciprusa — legyen egy ék Románia és Magyarország között, amely szétrepeszti azt a szocialista tábort, amely eltűri és intézményesíti egyik népnek a másik néptől való leigázását és kiir­tását. Az Erdélyi Világszövetség nem hajlandó az erdélyi magyarság nemzeti jogainak védelmét és az újraegyesítés gondolatának a szolgálatát fel­adni politikai érzelmek, gyűlöletek, vagy rokon­­szén vek érdekében. — Számunkra nem létezik orosz-, amerikai-, vagy német gyűlölet — csak nemzetszolgálat. Hírek Erdélyből ERDÉLYBŐL kapott hírek alapján tudjuk, hogy Király Károly, az er­délyi magyarság bátor vezetője, száműzetési helyéről visszatért Ma­rosvásárhelyre, ahol jelenleg állás nélkül — betegszabadságon van — és utcájának mindkét végét rend­őrök őrzik, akik az utcába tévedt idegeneket átkutatják és kihallgat­ják. — Ellene nem régen fegyveres merényletet hajtottak végre, ami­­koris autójának szélvédő üvegét “is­meretlen” tettesek szétlőtték — ép­pen akkor, amikor esős, csúszós időben egy szakadék felett hajtott a kocsijával. Király megőrizve lélek­jelenlétét nem zuhant a sza­kadékba. Ezúttal szerencséje volt, a számára készített “baleset” nem si­került. A Király-ügy Romániában elülő félben van, de összes ismerőseinek házában heteken és hónapokon ke­resztül házkutatásokat tartottak — úgy megfélemlítették a magyarsá­got, hogy úgy kerülik Király bará­tait, mint a bélpoklosokat azért, hogy megszabaduljanak a román titkos rendőrség zaklatásaitól és kínzásaitól. Romániában állami, hivatalos módszer az erdélyi magyarság jo­gaiért kiálló magyarság megfélem­lítése és autóval való elgázolása. Több olyan hírünk van, amelyek arról szólnak, hogy Király ismerő­seit a román titkos rendőrség embe­rei autóval akarták elgázolni. Ugyancsak csúnyán meghurcol­ták és megfélemlítették azokat a magyarokat, akik a magyar követ­ség embereivel szóba álltak. Ismert az a másik diszkriminá­ciós eljárás is, amellyel a magyar és román kormány kirekesztette — a román kormány kívánságára — Szatmárnémeti, Nagyvárad és Arad magyar lakosságát a magyar—ro­mán kishatárforgalmi egyezmény­ből. A román kormánynak ez a disz­kriminációs politikája hasonlít ah­hoz a gettósítási eljáráshoz, amely­­lyel a fasiszta kormányok a zsidó­ságot izolálták hazájuk többi polgá­raitól. Szatmárnémetin, Nagyváradon, Aradon és környékén több, mint egymillió magyar él! Az említett ma­gyar városok magyar lakosságát akarja a román kormány kirekesz­­teni a magyar nép családjából és terroral megfélemlítve gettóba zárni. Értesülésünk szerint, a magyar kormány — magas nívón — siker­telen tárgyalásokat folytat a román kormánnyal az ügyben. Románia, nyilván a Szovjetunió felbátorításá­val, mindenképpen kitart a kisebb­ségeket elnyomó politikája mellett. Nemrégen pl., a Németországnak eladott német kivándorlók nagy ré­széről kiderült, hogy Románia főleg a német kisebbség tanítóit és taná­rait küldte Németországba. Tudvalevő, hogy Románia 750 millió márkáért, évi kb. tízezer erdélyi szászt és svábot adott el Nyugat-Németországnak. Románia kitűnő üzleti érzékére vall még az is, hogy Románia az er­délyi és romániai zsidóságot kisem­­mizve vándoroltatja ki Romániából. Általában tízezer dollár volt az az ár, amiért egy zsidó elhagyhatta Ro­mániát. A “zsidó és a német kérdés” meg­oldásával párhuzamosan a román állami tervek — az ezredfordulóra harminc millióra tervezik Románia lakosságát — abból a célból, hogy betudják népesíteni a Dnyesztertől a Tiszáig terjedő területeket. — Akkorra az erdélyi magyarság likvi­dálása is befejeződik, a moldovai csángó magyarságon már kipróbált és bevált román recept szerint. Ellenőrizhetetlen hírek szerint Románia és Jugoszlávia titkos szer­ződést kötöttek Kínával. — Romá­nia nagykiterjedésű ukrán terüle­tekre jelentette be “történelmi jo­gokkal” alátámasztott igényét, azonfelül — Jugoszláviához ha­sonlóan — hatalmas nyugati köl­csönöket fog kapni. Ugyanezen hírforrások szerint — jugoszláv módszer — megköny­­nyítik a magyarság kivándorlását — eleget téve ezzel a cselekménnyel, az “emberi jogokat” követelő nyugati közvélemény kívánságának. * * * BÖNGÉSZÉS AZ “ELŐRE” C. román Újságban A háború után tovább élt — és a román kommunista párt által sza­lonképessé tett — nemzeti szocialis­ta iránynak is meg vannak a problé­mái, mert pl. “a már több, mint kétezer éves román Erdélyt”, aminek Romániában legfőbb pro­pagálója, a nemrég meghalt jellem­­telen Péterfy István, a Magyar Nem­zetiségű Dolgozók Szövetségének el­nöke volt — még a románok is meg­mosolyogják. A legfőbb ős-román — az “Előre” c. újság szerint —, ma Burebista trák király, aki 1050 évvel Decebál dák király előtt — tehát pontosan 2050 évvel a méltó utód Ceausescu előtt — egyesítette Nagy­­romániát . . . Sajnos, a barbárok miatt, a római és dák civilizációból kialakult ro­mán nemzetnek három feudális, ön­álló román államba (Előre, 1978. szept. 29.), a Havasalföldön, Moldovában és Erdélyben (innen ered az önálló Erdély fontossága) kellett éljen. Nem ír az Előre új híreket, pedig azok is bőven vannak . . . Például arról, hogy Ceausescu magán-yacht­­jával Törökországba szökött az egész hajós személyzet. — Nem ír a Peking—Bukarest—Belgrád ten­gelyről — pedig az izgalmas olvas­mány lehetne Románia szovjet elv­társainak és a Magyar Kommunista Párt Központi Bizottságának, aki hallgat Szatmár, Nagyvárad és Arad városok speciális román területekké való nyilvánításáról, amellyel ezek a városok ki vannak rekesztve még abból a szánalmas öt kilométeres határegyezményből is, amit Kádár elért az emlékezetes nagyváradi ta­lálkozón. Bizonyosan ezért köpik le a románok a magyarul beszélő ko­lozsváriakat. (Az Erdélyi Világszövetség híranyagából) A H * M Ml Jogfosztott sors I . verseskönyv képekkel, fényképekkel illusztrált,! 160 oldal — Ára: 6 dollár. ' ! Megrendelhető a szerzőnél: PETER SERES P. O. BOX 38165 ! LOS ANGELES, CAL 90038 » «* - « »

Next

/
Thumbnails
Contents