Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
10. oldal $*ITTVAKÖ*f 1979. május hó DR. KOLLARITS BELA: NEW YORKI CSENDELET Bizony “Magyar Amerikában” gyakran megesik, hogy bizonyos események elferdítve kerülnek a magyar közvélemény elé. Eredetileg leginkább lokális vonatkozású dolgok ezek, melyek többnyire már aktualitásukat is vesztették, mire szélesebb körökben is ismeretessé válnak, legtöbb esetben a valóságnak megnem felelő, kiszínezett és hazug körítésben. Szükséges egyszer már néhány sort áldozni ezekre az ügyekre, mert lassan ölő mérgek módjára hatnak és káros következményeik leginkább hosszú idő elmúltával jelentkeznek. Ebbe a kategóriába tartozik a gyalázkodó, tendenciózus beállítású, hazug tartalmú röplapok terjesztése. Józan gondolkozású ember az ilyenféle förmedvénynek nem ad hitelt, vannak azonban hiszékenyek is, akik az olvasottakat valóságként emlékezetükbe és később mint “hiteles adatokat” terjesztik el. Névtelen levelekkel egyértékűek ezek a röplapok, gonoszindulatú, vagy beteg agyú emberek művei, olyan embereké, akik gyávák ahhoz, hogy vádaskodásaikkal nyíltan előálljanak. A legutóbbi “röplap hadjárat” márciusban zajlott le New York városában. Március 11-re a New York Állami Amerikai Magyar Szövetség, március 18-ra a Magyar Egyházak és Egyesületek Nagybizottsága hirdette meg Szabadság ünnepélyét. Ismeretlen egyének, akiknek kilétét legfeljebb gyanítani, de megállapítani nem lehet, igyekeztek röplapjaikkal New York magyarságát az egyik, vagy másik ünnepély bojkottálására rábírni, szerencsére nem sok eredménnyel. Nem valószínű, hogy az ünnepélyek rendezőségeinek bármi köze is lett volna az ocsmány személyeskedéseket és gyalázkodásokat tartalmazó röplapok készítésében és terjesztésében. Talán soha nem fog kiderülni, kik voltak azok, akik nemzeti ünnepélyek megzavarását tűzték ki alantas céljaiknak és ennek elérésére még ilyen jellemtelen, alávaló eszközök felhasználásától sem riadtak vissza. Hitvány emberek aljas munkája volt, nem érdemes arra, hogy bővebben foglalkozzunk vele. Vannak, akik gondolkozóba esnek azon, hogy New Yorkban miért tartanak két márciusi ünnepélyt és ennek okát, nem alaptalanul, a magyarság megosztottságában látják. Sok minden szól a kettős megoldás mellett, de nyomós érveket lehetne ellene is felemlíteni. New Yorkban a magyarság egységét nem a két ünnepély rendezése bontja meg. Az egység hiánya felfogásbeli és személyi viszálykodásokból fakadó okokban rejlik. A kettősség kétségtelenül kényszermegoldás és ha már az ellentéteket, legalább egy-egy nemzeti ünnepre még a józan elemek sem tudják megoldani, inkább legyen két ünnepély, mint egy sem. Bizonyos, hogy egy ünnepély tartása az összmagyarság résztvételével szebb, impozánsabb volna, ehhez azonban előbb a részben politikai, részben morális szempontokból motivált differenciákat kell megszüntetni. Például szolgálhat erre a március 11-én megtartott ünnepélyt rendező New York Állami Amerikai Magyar Szövetség (NYAMSZ) körül felmerült ügykomplexum. Széles körökben keltett megbotránkozást, hogy a NYAMSZ 1978. évi márciusi ünnepélyén résztvehetett a magyar nemzeti emigráció megsemmisítésére törő Magyarok Világszövetsége elnevezésű budapesti kommunista propagandaszerv három kiküldöttje. Erős nem tetszés tárgya, hogy a NYAMSZ vezetőségében olyan személyek is helyet foglalnak, akik az említett budapesti szervezettel összeköttetésben állnak. Végül, de nem utolsó sorban, figyelemre méltó kifogások merültek fel a NYAMSZ 1976. évi közgyűlésén történtek és az ebből kifolyólag felmerült pereskedés miatt. Mi is történt ezen a közgyűlésen? Amikor az új tisztikar és elnök megválasztására került sor, arra hivatkozva, hogy olyanok is szavazhattak, akiknek szavazati joga nem volt, a tagság egy része, közöttük a NYAMSZ akkori titkára, kivonult a közgyűlésről, azt érvénytelennek, jogellenesen lefolytatottnak nyilvánította. Erre való hivatkozással megtagadták a “megválasztott új elnök” kívánságának teljesítését, hogy a NYAMSZ könyveit, iratait, pecsétjét stb. neki kiszolgáltassák. Az “új elnök” pert indított a NYAMSZ és néhány tisztségviselője ellen, kérve, hogy a bíróság nyilvánítsa érvényesnek az 1976. évi közgyűlést és ennek megfelelően a lezajlott választás eredményeit. Kérte továbbá az iratok kiadását. A bíróság a keresetet elutasította, megállapítva, hogy a felperesként szereplő “elnök” és az NYAMSZ ezidőszerinti tisztikara nem jogosult a szervezet képviseletére. Jogi viták esetében, ha az egymással szembenálló felek megegyezni nem tudnak, a bíróság hívatott dönteni és ezt a tényt senki sem kifogásolhatja. De talán helyesebb lett volna az ügyet választott bíróság útján megoldani és nem kellett volna egy ilyen problémát amerikai bíróság előtt kiteregetni?! A pereskedés kapcsán olyan körülmények is nyilvánosságra kerültek, melyek joggal magukra vonhatták a közvélemény helytelenítését és megbotránkozását. New Yorkban köztudomású, hogy a felperes “elnök” és a perbevontak egyike, az akkori (jogosan működő) titkár egyidőben házastársak voltak. Házassági ellentéteik több esetben előnytelenül foglalkoztatták a nyilvánosságot és a NYAMSZ tagságát. Ahogy ezt a bíróság is megállapította: a házassági perlekedésbe bonyolódott felek a perbe vont Szövetséget ellentéteik megvitatásának fórumává tették. (“... the defendant Federation has been transformed into a forum for carrying on their controversy. ”) Most tehát a NYAMSZ az 1976. évi közgyűlést megelőzően érvényes szavazati joggal rendelkezett tagság összehívásával új közgyűlést köteles tartani, hogy további működése jogszerű legyen. Nem elegendő azonban a választások szabályszerű levezetése, ha annak eredményeként esetleg olyan személyek fogják a tisztségeket betölteni, akik a budapesti rendszer küldötteit tárt karokkal várják, akik barátságos kapcsolatokat tartanak a Magyarok Világszövetségével, akik a kommunista diktatúrával való “kiegyezést” keresik. Nem elegendő a tisztségviselők megválasztását az alapszabályok betűszerinti megtartásával lebonyolítani, ha a megválasztásra kerülő személyek nemzetpolitikai vagy morális szempontokból kellőképpen megalapozott kifogás alá vonhatók lesznek. Mert ebben az esetben a tisztikar megválasztása jogszerű lesz ugyan, de a NYAMSZ nem a nemzethű magyarság Szövetsége, hanem botrányköve lesz. RÖVID HÍREK * A Magyar Katolikus Egyház adományaiból dr. Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek 945.000 Ft értékben 1343 kilogrammnyi gyógyszert küldött a kalkuttai Teréz Anyának. A gyógyszer Frankfurt és Bombay érintésével repülőgéppel érkezett február 18-án az indiai Kalkuttába. A szállítmányt gyógyszerész szakemberek állították össze, gondot fordítva rá, melyek azok a magyar gyártmányú gyógyszerek, amelyeket Indiában előnyösen tudnak alkalmazni. A küldemény eljuttatásában a Magyar Vöröskereszt is közreműködött. * * * VÍZRENDEZÉS A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság tanulmánytervet készített a Tisza árterületének biztonságosabb hasznosítására. Eszerint Tiszasüly, Kőtelek, Tószeg, Tiszajenő és Vezseny térségében lényegesen megemelik a nyári gátak magasságát, s ezzel 6700 hektár mezőgazdaságilag művelt területről 4000 hektárnak szinte biztos védelmet nyújtanak. Az ármentesített területen több ezer állat évi szemestakarmányszükségletét lehet megtermelni. * * * MODERN KÓRHÁZ KISTARCSÁN Március 30-án felavatták Pest megye új egészségügyi intézményét, az 580 ágyas kistarcsai, hivatalosan kerepestarcsai megyei kórházat. Vác és Cegléd ezer-ezer ágyas kórházai után ez a harmadik új kórház a megyében. Alig három éve, 1976 áprilisában tizenhárom vállalat kötött szerződést a kerepestarcsai kórház felépítésére. A most elkészült kórházzal egy időben vehetik birtokba az egészségügyi komplexum dolgozói a nővérszállót és az egészségügyi dolgozóknak épített, hét épületben elhelyezkedő 210 új lakást, valamint az ABC-árúházat is. A létesít-MOZGALMI HÍREK A K.K.M. Trianon 59. évfordulója alkalmával egy nagyszabású ünnepségre, illetve megemlékeztetésre készül 1979. június 3-án Passaicon vasárnap délután. Ugyan az nap de. fontos intézőbizottsági ülést is tart. Kérjük az intézőbizottsági tagok teljes megjelenését és közreműködését a megemlékezés sikere érdekében. ményt országos erőforrásokból építették, de a megye is hozzáadta a magáét: 277 megyei vállalat és szövetkezet végzett itt társadalmi munkát. « i « A GÖNCI HUSZITA HÁZ Helyreállították Borsod megye országosan is egyedülálló műemlékét, a gönci úgynevezett Huszita Házat. A nagyközség főutcáján álló, s a tizenhetedik század végéről származó, csaknem egy méter falvastagságú épületet az Országos Műemléki Felügyelőség több más intézmény anyagi hozzájárulásával hozatta rendbe. A ház egykor ezen a vidéken megtelepedett husziták védelmi rendszeréhez tartozott. Ennek megfelelően lőrésszerű ablakokkal, valamint földalatti menekülő pinceágakkal építették meg. A pinceágak egy részét a helyreállítás során feltárták. * * * GYÖNYÖRŰ ERDŐSÉGBEN KILENC KÖZSÉG ZSELIC. Kilenc község határára kiterjedő 9000 hektányi terület, jellegzetes dunántúli dombvidék. Felszíne erősen tagolt, mély völgyek, meredek domboldalak váltakoznak rajta. A zselici erdőket évszázadok nevelték és az itt-ott megmaradt óriás bükkök régmúlt időkről regélnek. Hírt adnak a múltról, amikor a Zselic Kaposvártól Szigetvárig összefüggő erdőség volt, csupán egy-egy völgyben meghúzódó település szakította meg. Ennél a etnográfiai vitánál az erdészeknek azonban többet mondanak a ma is élő helyi elnevezések: Szentbükk, Körtönyeibükk, Bükkösduga, Hárságy. A fában bővelkedő völgyekben meglapuló kis faluk neve: Zselickisfalud, Zselicszentpál, Gálosfa, Simonfa, Kardosfa, ahol egykor makkoló sertéskondák, “kanászkirályok” éltek és Böszénfa, amely szénégetéséről volt híres, mind a Zselic különböző erdeinek jelentőségét bizonyítja. * E táj története az Árpádkortól napjainkig követhető. Ebben az erdőrengetegben állt egykor a Monoszló nemzetség ősi fészke, a “Villa Rupul” — ma Ropoly — a Zselic központja. Az Árpád-kori új okmánytár 1230-ban Rupult már faluként említi. Birtoklásáért a későbbi időkben ádáz harc dúlt a szerdahelyi Ders és a rupulújvári családok között, mígnem 1403-ban Zsigmond király a területet Ders Mártonnak adományozta, majd az 1500-as években Eszterházy-birtok lett. A törökdúlás idején emlékezetes csaták színhelyei voltak az itt levő falvak a Tatárvölggyel együtt. * A szemet gyönyörködtető, szubmediterrán klímahatású térségben úgyszólván minden magyarországi lombos fajta megtalálható. Az Országos Környezet és Természetvédelmi Hivatal a Zselic legszebb, mintegy 9000 hektárnyi területű erdőtömbjét védetté nyilvánította, hogy megőrizze a táj jellegzetes képét, kedvező földrajzi adottságait, kulturális értékeit. A ropolyi központban kívánják létrehozni a természetvédelmi bemutató-, oktató és kutatóhálózatot, a Vitorágpuszta-i turaházhely pedig robinsoni környezetet nyújt a diákoknak és turistáknak. A kis zselici falvak Is települések egy része már elnéptelenedett, s a modern élet térhódításával párhuzamosan mind jobban pusztulnak a műemlékek is. Ezért a Somogy megyei Tanács úgy döntött, hogy a Zselichez tartozó egyik községben, Szennán falumúzeumot alapít. Itt gyűjtik össze a Zselic és Belső-Somogy legértékesebb néprajzi emlékeit. Központként önként kínálkozott az országban páratlan szennai református templom, mely megépítése az 1780-as évek óta híven őrzi a somogyi népi díszítőművészet minden ékességét. Festett, faragott berendezés, rozettás mennyezete, karzata és oszlopai ünnepi pompába öltöztetik az egész épületbelsőt. Ha még nem vagy — akkor legyél A MOZGALOM HARCOSA! A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XX. évf., 5. szám — 1979. május hó Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom c/o Vasvári Zoltán, 8 Scudder St., Garfield, NJ 07026
