Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-09-01 / 9. szám
2. oldal **imAKOEt 1978. szeptember hó DÉLMAGYARORSZAG FELSZABADÍTÓ TANÁCSA 1978. ÉVI KÖZGYŰLÉSE Délmagyarország Felszabadító Tanácsa június 4-én, a trianoni béke aláírásának évfordulóján tartotta meg 1978. évi beszámoló közgyűlését. Dr. Lelbach Antal elnöki megnyitójában a trianoni békét előkészítő párizsi békekonferencia kulisszatitkairól, Benes —Masaryk pánszláv machinációiról, a wilsoni elvek kijátszásáról beszélt s az idevágó irodalom tanulmányozását sürgette. (Szittyakürt, 1978. aug. száma.) Titeli József főtitkár jelentésében elsőnek a DFT halottairól emlékezett meg, így Rév. Király Kelemen O.F.M. ferences atyáról, a DFT tb. elnökéről; Bácskai Béláról, a DFT volt alelnökéről; Thurzay Istvánról, tisztújító közgyűléseink ismételt korelnökéről; vitéz Csergő Andrásról, ki partizán-elhárító szolgálati beosztása miatt 15 esztendőt töltött Tito börtöneiben; Hennyey Gusztáv altábornagy, volt külügyminiszterről, aki 1928 — 1933 közt belgrádi katonai attasé, majd 1933 és 1937 között a VKF II. osztály főnöke volt s belgrádi tapasztalatairól s a marseillesi merényletről külön fejezetben számolt be emlékirataiban; s Gömbös Lászlóról, közgyűléseink hű látogatójáról. A főtitkár ezúton tájékoztatta a közgyűlést arról a memorandumról, melyet a DFT elnöksége a belgrádi konferencia előestéjén Vance külügyminiszterhez s Dr. Brzezinskihez, az elnök külügyi tanácsadójához intézett. Mindkettő nevében Hodding Carter III. válaszolt egy semmitmondó levélben, egy szóval sem reagálva a memorandum jugoszláviai s délvidéki vonatkozásaira. Bajsay József, a Központi Munkatörzs titkára, résztvett a Szent Korona kiadása ellen rendezett mindkét washingtoni tüntetésen s a Ház Külügyi Bizottságának Európai és Közel-Keleti Albizottsága e tárgyban tartott kihallgatása során elmondott nyilatkozata bekerült az Albizottság jelentésébe. (“The Holy Crown of St. Stephen and United States-Hungarian Relations.”) Király Kelemen atya detroiti temetésén ugyancsak ő képviselte a DFT elnökségét. A Délvidék visszatérésének évfordulójánál a clevelandi Kossányi-rádióban hasonlóképpen Bajsay József emlékezett meg. Előadását a Magyar Újság május 4-i száma teljes egészében leközölte. Bajsay Józsefnek ez volt a harmadik délvidéki tárgyú rádióelőadása. Délvidék visszatérésének katonai vonatkozásairól vitéz Erdélyi István tb. tagunk a Ludovikás Értesítő 1978 áprilisi számában írt cikket. Tito washingtoni látogatása kapcsán a DFT elnöksége Carter elnökhöz írt levelet, felfedve Tito véres múltját, a kommunizmust propagáló tevékenységét, Jugoszlávia nemszerb népeinek elnyomását. E levelünkre a Fehér Ház mindeddig nem válaszolt. De John M. Ashbrook, ohiói képviselő a DFT levelét március 8-án, Tito washingtoni látogatása idején a Kongresszusi Rekordban közzétetette. A főtitkár ezután felkérte Fördős Egont, hogy ismertesse a Department of State válaszát arra a levélre, melyben kérte azon egyesületek megnevezését, melyeket a Szent Korona kiadatása tárgyában konzultáltak s melyek a Szent Korona kiadását támogatták. A Department of State válasza 25 magyar szervezetet nevezett meg, de a válaszból nem derül ki, hogy ezek közül melyek ellenezték s melyek támogatták a Korona kiadását. O egy újabb levélben megkísérli ennek tisztázását. A felolvasott válasz xerox másolatát átnyújtotta a főtitkárnak. A főtitkár röviden ismertette Szilassy Sándor “Trianon és Amerika” c. cikkét (Magyar Élet, 1978. 2. 11.) és Kertész Istvánnak a Magyar Külügyi Társaságban tartott előadását: “Hogyan jött létre a második trianoni béke?" (Magyar Élet, 1977. 11. 3.) Nagyiványi Ödön v. csendőr százados, alelnökünk s argentínai csoportvezetőnk, “Bácska végnapjai' címmel személyes élményei alapján megírta Szabadka elestét megelőző hetek partizán-elhárító harcok történetét. Tanulmányát valószínűleg a csendőrök központi tájékoztatója, a “Bajtársi Levél” fogja leközölni. ■vitéz Erdélyi Istvánnak a DFT Mindszenty-jutalomdíjjal kitüntetett tanulmánya: "A Csanádi püspökség vázlatos története és szerepe a Bánát életében" a mai napig csupán tíz példányban került leszállításra annak ellenére, hogy a Kaláka nyomdával történt írásbeli megállapodás szerint a Kaláka nyomdának már egy évvel ezelőtt le kellett volna szállítania a teljes példányszámot. Amennyiben a Kaláka nyomda pár héten belül nem tesz eleget vállalt kötelezettségének, a DFT elnöksége e tárgyban külön nyilatkozatot fog közzétenni. Tito washingtoni látogatása során a Croatian National Congress “Selfdetermination for Croatia” címmel a New York Times-ben hirdetést tett közzé. E hirdetésben közölt térkép Horvátország határaiul a jelenlegi Horvát Népköztársaság határait jelöli meg, így a délmagyarországi területek közül csupán Muraközt és a Baranya-Háromszöget foglalja magában, míg Bácskát és Bánátot Magyarország részének tünteti fel. Feltétlen javulás a korábbi horvát térképekkel szemben. A főtitkári jelentés végül rámutatott arra, hogy a délvidéki magyarság helyzete az utóbbi években rosszabbodott, a párt nyomása a délvidéki magyar közélet minden vonalán erősbödött, a sajtóban egyre több a vonalas cikk, következésképpen a lapok színvonala csökkent. Mint köztudomású, az elmúlt évi anyanyelvi konferencián Erdély kivételével először vettek részt az elszakított területi magyarság “képviselői”. A délvidéki magyarság részéről Dávid Mária, a vajdasági Tartományi Tanács Oktatás-, Tudomány és Művelődésügyi Titkárság segédtitkára a magyar nyelvhasználat egyenjogúságáról s a vajdasági magyar iskolázás helyzetéről, Szeli István egyetemi tanár, az újvidéki Hungarológiai Intézet igazgatója az újvidéki egyetem magyar tanszékének s a Hungarológiai Intézetnek a délvidéki magyarság kulturális életében játszott szerepéről, Merki Ferenc, a Horvátországi Magyar Szövetség elnöke s egyben a szlavóniai és baranyai magyar iskolahálózat tanügyi tanácsosa a zömében szórványban élő magyarság nyelvápolásáról tartott előadást. Természetesen mindhármuknak a lehető legkedvezőbb képet kellett adniuk, így az anyanyelvi konferencia nyugati országokból meghívott résztvevői korántsem kaphattak teljes, a tényleges helyzetnek megfelelő képet a délvidéki magyarság kulturális helyzetéről. Zolnay Mátyás pénztári jelentését követően Bajsay József, a Központi Munkatörzs titkára tartotta meg előadását a délvidéki magyar egyetemi ifjúság helyzetéről. A továbbtanulni vágyó magyar fiatalságnak csak kis töredéke juthat be az újvidéki egyetemre, vagy a szabadkai Pedagógiai Főiskolára. S ha végeztek, jó állást csakis Jugoszlávia nem magyar lakta vidékein kaphatnak, éppúgy mint Erdélyben. A magyarországi egyetemeken ösztöndíjat nyert évi 20 — 25 diák sorsa hasonló hazatérésük után. Homonnay Elemér, a Központi Munkatörzs vezetője három határozati javaslatot terjesztett elő: 1. a Szent Korona hazaszállításával; 2. Tito washingtoni látogatásával kapcsolatosan, és 3. a belgrádi konferencia befejezése alkalmából. (Szittyakürt, 1978. aug. szám.) Rövid sajtó szemle keretében a DFT szempontjából foglalt állást 1. Gallus Sándor: “A sorskérdések dialektikája” (Magyar Újság, 1977. 9. 15.); 2. Gombos Gyula: “Egy tévhit cáfolata” (Magyar Élet, 1977. 12. 15.); 3. McGregor B. Gregory: “Ahogy és amit lehet” (Magyar Újság, 1977. 11. 10.); 4. Wass Albert: “Magyarságunk célja és értelme” (Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1978. 1. 29.); 5. Wass Albert: “A harmadik út” (Magyar Élet, 1978. 3. 4.); és 6. Kovács Imre: “Területi integráció önrendelkezés ellenében” (Kanadai Magyarság, 1978. 3. 25.) című cikkekkel kapcsolatosan. Végül vázlatosan ismertette a berlini kongresszus Bosznia-Hercegovina okkupálására vonatkozó döntését, Andrássy végzetesnek bizonyult kompromisszumát, Bosznia- Hercegovina közjogi helyzetének tisztázatlanságát, Kállay Benjamin politikáját, az annexiós válságot, Oroszország eltökéltségét, hogy leszámoljon Ausztria —Magyarországgal, Szarajevót, 1918-as válságot. A beszámolókat s az előadásokat követő általánis vitában Sirchich László a CsMNB elnöke tomácsolta a Magyar Felszabadító Bizottság üdvözletét, majd a CsMNB nevében a sorsközösségből folyó baráti együttműködés szükségességét hangsúlyozta. Dr. Lőte Pál, az Erdélyi Bizottság alelnöke kérte, hogy a DFT külön határozatban fejezze ki elismerését Király Károlynak bátor kiállásáért az erdélyi magyarság ügyében. (A közgyűlés felhatalmazta az elnökséget e nyilatkozat megszövegezésére (Dr. Acs Imre, Cuyahoga County levéltárosa, a DFT v. főtitkára dr. Lelbach Antal elnöki megnyitója s Hommonay Elemér előadása kapcsán az idevágó szakirodalom ismeretének fontosságára hívta fel a figyelmet. Fördős Egon Tito washingtoni látogatásával kapcsolatos határozatban a washingtoni díszebéden résztvevő “magyar” lapszerkesztő megnevezését javasolta. A közgyűlés dr. Lelbach Antal elnök zárószavaival s a Magyar Hiszekegy elmondásával ért véget. ERDÉLYI BECSÜLETREND csillagával tüntette ki az Erdélyi Világszövetség Brasil két legkiválóbb újságíróját, Dr. Lenildo Tabosa Pessoa egyetemi tanárt és Dr. Miklós Boér egyetemi tanárt — az erdélyi magyarság érdekében tanúsított bátor, becsületes és hűséges magatartásuk miatt, valamint a népek önrendelkezési, emberi és nemzeti joga védelmében kifejtett tevékenységükért. * * * A Szövetség kitüntetését a brazíliai magyarság társadalmi és egyházi képviselői nyújtották át az ünnepeiteknek. * A zsolnay fajansz és eozin sikere — Negyvenezer dolláros üzletkötést, azonnali mintarendeléseket eredményezett a zsolnay fajansz és eozin szereplése a frankfurti tavaszi világvásáron, ahol többezer kiállító között képviselte a Pécsi Porcelángyár a magyar fmomkerámia ipart. A szerződést olasz, NSZK-beli, norvég, svájci és holland kereskedőkkel kötötték. A hollandok például azonnali szállításra kértek mintakollekciót az eozin vázákból. A kiállítás teljes anyagát egy londoni cég vette meg. Jövőre Londonlegnagyobb árúházában — a Harrods üzletközpontban — vásárlással egybekötött, önálló bemutatót tartanak. Határozat Király Károly kiállása kapcsán az erdélyi magyarság érdekében Délmagyarország Felszabadító Tanácsa 1978 június hó 4-én megtartott közgyűlése Dr. Lőte Pál, az Erdélyi Bizottság alelnöke javaslatára Király Károlynak az erdélyi magyarság érdekében tett bátor kiállása kapcsán az alábbi határozatot hozta; 1962-ben a világsajtót megelőzve a délvidéki Herceg János az újvidéki Magyar Szó 1962 február 4-1 számában megjelent “Rezignált sorok Erdélyről” c. cikkében (Edward Crakshaw cikkét kereken egy évvel megelőzve) minden kendőzés nélkül feltárta az erdélyi magyarság tragikus helyzetét. Az azóta eltelt 16 év alatt az erdélyi magyarság helyzete csak még súlyosobbodott. Ez késztette Király Károlyt, a romániai Kommunista Párt egyik vezető magyar egyéniségét, hogy levélben kéije a párt vezetőit az erdélyi magyarság sérelmeinek orvoslására, majd — miután levelére választ nem kapott —, hogy e levelét a nyugati sajtóban közzétegye s így a pártvezetést cselekvésre késztesse. Ismerve a román pártvezetés eszközökben korántsem válogatós elnyomó politikáját, Király Károly rendkívüli erkölcsi bátorságról tett bizonyságot e lépésével. Délmagyarország Felszabadító Tanácsa az elszakított területi magyarság sorsközössége jogán, Herceg János “Rezignált sorok Erdélyről” c. cikke szellemében elismeréssel adózik Király Károlynak bátor kiállásáért, aggódó figyelemmel kíséri sorsa alakulását s a délvidéki magyarság nevében is követeli az erdélyi magyarság panaszainak azonnali orvoslását. ELŐZETES TÁJÉKOZTATÓ! Kedves Olvasóink! Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc 22. évfordulója alkalmából a clevelandi Egyesült Magyar Egyletek védnöksége alatt a Hungária Szabadságharcos Mozgalom 1978 október 22-én tartja meg ünnepi megemlékezését a Nyugat-oldali Református Egyház (153000 Puritas Avenue) új Kultúrtermében. Az ünnepi megemlékezésről részletesen tájékoztatni fogjuk kedves J olvasóinkat.
