Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-09-01 / 9. szám
I XVII. évfolyam, 9. szám 1978. SZEPTEMBER HÓ Ára: 85 cent NEMZETTESTVÉRI SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM KÖZGYŰLÉSÉT LORD ROTHERMERE EMLÉKÉT IDÉZZÜK A világlapok jelentése szerint Esmond Cecil Harmsworth, Viscount Rothermere, a londoni Daily Mail, Evening News és 50 vidéki napi- és havilap, valamint számos magazin kiadó-tulajdonosa, 1978. július 12-én, Londonban 80 éves korában meghalt. A II. világháború után otthon és idegenben felnőtt magyar nemzedéknek vajmi keveset, vagy egyáltalán semmit sem jelent ez a hír, pedig Mussolini után az ő apja volt az első, aki először nyújtott baráti, segítő kezet a trianoni sírba taszított magyarság felé 1927. júl. 21-én, a londoni Daily Mail hasábjain megjelent Hungary's Place in the Sun történelmi jelentőségű cikkével. A háború vesztés, országcsonkítás kábulatából lassan magára találó magyarság, határokon innen és túl, fergeteges lelkesedéssel fogadta az angol “újságkirály” megértő, barátmegnyilatkozását, mely az egész világon általános megrökönyödést és feltűnést keltett. A magyar kormány meghívására 1927 augusztusában maga helyett fiát, a most elhunyt Lord Rothermeret küldte el, akit, kis túlzással, szinte uralkodónak kijáró ünnepélyességgel fogadtak. Az ünnepségsorozat fénypontja a jugoszláv határ mellett fekvő Szegeden játszódott le. Mi, akik szem- és fültanúi voltunk ezeknek a történelmi eseményeknek, úgy mondhatunk legméltóbb búcsút a most elhunytnak — márcsak a fiatalabb nemzedék okulására is —, ha felidézzük apja történelmi jelentőségű cikkének félévszázad után is helytálló megállapításait: “A Közép-Európa térképét átrendező három békeszerződés közül kétségtelenül a trianoni volt a legszerencsétlenebb, melyet Magyarországnak 1920. június 4-én kellett aláírnia. Ez a szerződés ahelyett, hogy leegyszerűsítette volna a nemzeti kisebbségek bonyolult szövevényét, még jobban összebogózta azt. Az ennek nyomában keletkezett elégedetlenség annyira mélyreható, hogy minden elfogulatlan utazó könnyen meggyőződhet az elkövetett hibák kijavításának szükségességéről. Az új közép-európai államok jelenlegi határai nemcsak mesterkéltek, hanem gazdaságilag is lehetetlenek. De ennél sokkal figyelemreméltóbb tulajdonságuk is van. Ezek az igazságtalanul meghúzott határok állandó veszélyt jelentenek Európa békéjére. ” “A szövetséges miniszterelnökök így figyelmen kívül hagyták azokat a vad gyűlölködéseket és mohó törekvéseket, amelyek Közép-Európa kevert fajtái között a történelmi hódítások és vándorlások nyomán keletkeztek. Nem kétséges, hogy az ilyen módon létrejött különböző békeszerződésekben az igazságot több esetben feláldozták a kapzsiságnak. Ennek eredménye, hogy Közép-Európa jelenleg bizonytalan egyensúlyú balkáni állapotban leledzik... akik a jelenlegi politikai helyzetet megteremtették, azok a jövendő háború magvát vetették el." “A békeszerződések tarthatatlanságát bizonyítja az a tény is, hogy a három közép- és kelet-európai állam: Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia szükségesnek tartotta... azonnal egy katonai szövetség megteremtését a békeszerződések, de különösen a trianoni békeszerződés — amely nyilvánvalóan a legigazságtalanabb és leghibásabb — megvédésére." “Közép-Európa békéje elsőrendű érdeke Nagy-Britániának. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy azt kis és aránylag jelentéktelen nemzetek kényére bízzuk, amelyek méghozzá területi gyarapodásukat, sőt egyes esetekben létezésüket is a Szövetséges Hatalmak háborús áldozatának köszönhetik... A kis államok szenteskedő előítéletei nem állhatnak útjában az európai biztonságnak. .." “.. .Magyarországnak csak igen kis része volt a világháború kirobbanásában... Néhány hónapra a fegyverszünet után, legyőzőttségük és megtöretésük ellenére is volt a magyarokban annyi erő és nemzeti érzés, hogy le tudták törni a hírhedt Kun Béla vezetésével hazájukra erőszakolt bolsevista terrort. Ezzel megmentették Európát is a nemzetközi ragály egyik fészkétől, ahonnan állandóan aknamunkát folytathattak volna ellene. Ezt követte Magyarország megcsonkítása egy olyan békeszerződéssel, melynek kegyetlenségét annak idején sok szövetséges államférfi is elítélte... ” “Egy olyan nemzet, mint a magyar — akik ezeréves nemzeti és alkotmányos múlttal rendelkeznek, akik a történelem tanúsága szerint Európa hős védelmezői voltak a törökkel szemben, akiknek a mi Magna Cartánkhoz hasonló Arany- Bullájuk 1222-ből csak 7 évvel fiatalabb a mienknél — nem lehet úgy kezelni, mint valami újonnan létesített balkáni államot a maga újkeletű intézményeivel és gyökértelen politikusaival. ” 1927. júl. 18-án Beneshez intézett levelében pedig többek között ezeket írta: “...Sokkal nagyobb véleménnyel vagyok Excellenciád államférfiúi képességeiről, mintsem feltételezném, hogy Ön higyjen tartós béke lehetőségében a mai határok alapján, magyar területek visszaadása nélkül, mindenütt, ahol az utódállamokban ők többségben vannak. Excellenciád éppen úgy tudja, mint én, hogy a trianoni béke mai formájában egyedül azért jöhetett létre, mert a nagyhatalmak képviselői teljesen tájékozatlanok voltak e területek komplikált nemzetiségi és politikai viszonyai felől. Rendelkezései éppen ezért nem tekinthetők véglegesnek... Ilyen kiáltó igazságtalanságokat nem lehet szótlanul nézni... Kérem Excellenciád, mindig tartsa eszébe, hogy Anglia és Franciaország barátsága és áldozata nélkül Csehszlovákia nem is léteznék... ” * * * Azóta félévszázad telt el és a lezajlott események, ha sok mindenben tévedett is — mint pl. Benes államférfiúi képességében — lényegileg őt igazolták, hiszen a II. világháborút valóban az I. világháborút lezáró békék esztelenségei, égbekiáltó igazságtalanságai robbantották ki. A többi csak mind mellébeszélés. Sajnos, a II. világháborút lezáró békék szerzői semmit sem tanultak az előzőből, sőt azt még súlyossabb formában ismételték meg. Pedig, ha nem hallgatják meg az 1940-ben elhunyt öreg Lord Rothermerenek figyelmeztetéseit, s nem teszik jóvá a békeszerződések igazságtalanságait, a III. világháború elkerülhetetlen. De ebbe most már Amerika is bele fog rokkand Qsikmenasági Seres Péter IGAZSÁGOT MAGYARORSZAGNAK! h Évezredek messze-ködéből jöttünk, századok országútján folyt vérünk. Seregünk vezette az ős hadúr, Attila birodalmak felett Ítélt, Isten ostora! Halljátok nagyok, mi is voltunk nagyok erőnkkel birkóztak rettentő viharok, pusztult az ember, hullt a virág, ellenünk támadott egy egész világ, vérünket sárbataposta győzők hatalma. Szavunk — az Óceán fenséges vihara, vésse leikébe Amerikának: IGAZSÁGOT MAGYARORSZAGNAK! Vérünk hullott az ősi rögre, az a mi Hazánk! Szent örökségül hagyta ránk Árpád apánk. Azóta hányszor jött ellenség serege, hogy mindenünket, ami szent elvegye. Mint a pokol szolgái, vadul rohantak, ránk törtek, tatárok, németek, oroszok, ősi földünket szétszórták a gonoszok. Szavunk — milliók forró szívdobbanása, ott dobog partjain Angliának: IGAZSÁGOT MAGYARORSZÁGNAK! Hányszor védtük idegen népek életét — szenvedtünk idegen sorsok végzetét . . . A becsület mezején végsőkig helytálltunk, életért, igazságért, halálig harcoltunk. Ez a mi nagy bűnünk! Ezért bűnhődünk?! Ezért gyilkolták gyermekeinket, asszonyainkat? Repülők, bombák, ezért rombolták városainkat? Párizsban ezért ítélték halálra a magyart?! Szavunk — hős véreink utolsó szava, harangok zúgják, Franciaországnak: IGAZSÁGOT MAGYARORSZÁGNAK! Rákóczi szelleme vezér csillagunk, szabad Hazát, szabad népet akarunk! Vérrel szentelt zászlóinkra ősidő óta, e szó van felírva: Szabadság! Bátran haltunk érte, s a hősi harcnak mi lett vége? Fekete gyász, szovjet-szolgaság, halálraítélt ország, árvaság, átkozott bolsevista rabiga! Szavunk — égessen, mint tüzes istennyila mennydörögve zengje, Oroszországnak: IGAZSÁ GOT MAGYAR ORSZÁ GNA K! Igazságot, békét akarunk, életért, jövőért harcolunk. Akarjuk, hogy miénk legyen ősi földünk, akarjuk, boldog, szabad legyen népünk. Nem kell nékünk mások hegye, nem kell nékünk mások völgye: Ősi jussunk a Kárpátok bérce, ősi jussunk a Duna völgye! Halld fohászunk, Népek Megváltó Ura, halld kiáltozunk: Nem mondunk le, soha! Szavunk — jaj dúlva zúgja, egész világnak: IGAZSÁGOT MAGYARORSZÁGNAK!!!
