Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-08-01 / 8. szám
2. oldal 1978. augusztus hó Kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredes levele a Kováts Óbester Történelmi Társaság elnökéhez dr. Udvardy Tiborhoz a Kováts ünnepségek szervezőjéhez Kedves Barátom, Örömmel vettem kézhez a nekem küldött leveledben írt hatalmas tájékoztatót Kováts Óbester Emlékév és a Magyar-Amerikai Bicentennális Bizottság működésére vonatkozólag s amikor múltkori levelemben megírtam, hogy örömmel elfoga-Kisbamaki Farkas Ferenc vezérezredes dóm mint a legmagasabb életben lévő magyar katonának adott megtisztelésedet, a mai levelemben Kováts Óbester tiszteletét megörökítő Emlékévet a m. királyság minden itt élő honvédtagja nevében ünnepélyesen megnyitom. Sajnos magas korom miatt én magam személyesen részt nem tudok venni ünnepség-sorozataikon, de én biztos vagyok abban, hogy minden magyar harcos, a magyar ifjúsággal az élén, s különösen az 56-os szabadsághősök és harcosok, a Vitézi Rend tagjai a Vitézi Várományosokkal, de nem különben a magyar Cserkészek teljes létszámban nemcsak megjelennek, hanem melletted is fognak állani és így méltóképpen tudod majd amerikai, de egyben magyar hősnek Kováts Mihály Óbesternek — az emlékét megörökíteni. Közös magyar ügyről van szó és mert Maryland kormányzója beiktatta az államokba a Colonel-Commandant Michael Kováts de Fabriczy Historical Societyt s azon keresztül a Military Order of Colonel Kováts, ez lehetővé teszi minden magyar és Amerikában élő hazafi számára, hogy tagja lehessen ennek és büszke lehet, hogy egy ilyen s kitűnő Amerikai-Magyar Társasághoz tartózhat, annak tagjaként működhet. Kívánva sok sikert, bajtársi üdvözlettel vitéz kisbarnaki FARKAS FERENC vezérezredes, tb. vitézi főkapitány és főcserkész DR. UDVARDY TIBOR: TANÚSÁGTÉTELÜNK. Az 1979-es esztendő Kováts Óbester hősi halálának 200. évfordulója, amikor Kováts Mihály magyar katonáról, A merika hősi halott ezredeséről emlékezünk meg. Munkatársaimmal együtt három esztendő óta küzdők a magyar hírnév, a magyar becsület és tisztesség kétszáz évvel ezelőtt ideérkezett Kováts Óbesterünk elismerésén. — Szinte néhány nappal halála előtt idézte szeretett Szitnyay Zoltánunk “Álmatlan éjszakákon” c. cikkében számunkra Széchenyi István szavait: “Arra feleljetek barátaim, hisztek-e a magyar jövőbe, bíztok-e megmaradásában, és nem céltalan-e a nemzeti létért való küzdelem... érdemes-e magyarnak maradni?” A magyar élniakarás alkotása, ellenállása a pusztulással és nemhalállal szemben — vezérli munkásságunkat. De mennyire állnak Széchenyi István szavai az Egyesült Államok szabadságában, biztonságában és jólétében élő magyarokra, akik HÍREK * Huszonnyolcadik szezonját kezdte az 1977—78-as tanévben az Állami Balett Intézet, ahová évente általában 7—800 gyerek jelentkezik. Közülük választják ki a legalkalmasabbnak vélt 25—30 fiatalt. Általában 16-an végeznek, mert a rosták erősek, a követelmények nagyok, s nem mindenki bírja az iramot. * * * * Debrecen immár nyolcadik alkalommal volt színhelye Európa egyik legrangosabb kórustalálkozójának: 25 külföldi és 45 hazai amatőr kórus részvételével — június 10 és 15 között rendezték meg a hagyományos Bartók Béla nemzetközi kórusversenyt. — tisztelet az áldozatvállalóknak — elfeledve Kováts Mihály emlékét, fényben és pompában dőzsölnek. Feledve Kováts Óbester emlékét, aki 200 évvel ezelőtt mint honfoglaló érkezett ide, aki kevesebbet kapott ettől az országtól, mint napjaink itt élő magyarja, és mégis életét adta Amerika függetlenségéért és szabadságáért. A Szent Koronánkat hazaszállító “magyar” újság szerkesztői nagyon is jól tudják, hogy mi történik Kováts Óbester hősi halálának 200. évfordulójára, de azért így írnak: “milyen messzire van a magyarság Kováts Óbester emlékének propagálásáról...”, s közben egy szóval sem emlékeznek meg a széleskörű 200 éves ünnepségeket előkészítő ünnepségek sorozatáról. Legfeljebb egy magát' magyar papnak nevező valaki elmélkedik azon, hogy hogyan merészkedik rendezőségünk egyházi vonalon is magyar összefogást hirdetni. Elmélkedéséből viszont kimaradt, hogy sem ő, sem egyházközsége a mai napig egy centtel nem segítette a magyar és történetet hirdető előkészítő munkálatokat. A hősi halott Kováts Óbesterre emlékezzünk! Emléke legyen a magyar hírnév, a magyar becsület és tisztesség fényszórója a magyar újságok vezér oldalain. A magyar rádiók sugározzák hullámhosszaikon az Amerikáért meghalt magyar emlékét. A keresztény és keresztyén egyházak igehirdető-szószéke, a politikai, kulturális, és társadalmi magyar egyesületek összefogása, az amerikai magyarság anyagi áldozatkészsége legyen megemlékezésünk tanúságtétele, hogy a magyar bátorság, hősiesség és életáldozat ismét győzedelmeskedjen: KOVÁTS ÓBESTER CHARLESTONI CSA TAMEZŐJÉN! KOVÁTS TÖRTÉNELMI TÁRSASÁG SAJTÓBIZOTTSÁGÁNAK FELHÍVÁSA! South Carolina állam kormányzója, Charleston város polgármestere és a Citadela tábornoki kara felkérte a közel fél évszázada fennálló Kováts Óbester Történelmi Társaságot s annak jelenlegi elnökét, hogy az 1979. évi és Kováts Óbester halálának emlékére rendezendő ünnepség-sorozatot szervezze meg és vezesse le. E súlyos és nagy felelősséggel járó megbízatást az AMSz Capitol Hill-i nagygyűlése az 1978/79. évet Magyar-Amerikai Bicentennális Évnek — Kováts Óbester Emlékévének nevezte el s az erre alapított bizottság elnökévé dr. Udvardy Tibort választotta, aki már 3 éven át úgyis szervezője és lelke volt minden történelmi ügynek. A Bizottság Sajtó és Tájékoztató osztálya, az 1978. év küszöbén, megkezdte tájékoztató szolgálatát. — Igyekszünk elérni mindenkit, de miután képességeink ennek elérésére korlátoltak — anyagiak hiányában —, így arra kérünk mindenkit, akik újságokban olvasni fognak tevékenységünkről, igyekezzenek bennünket szóval vagy írásban elérni, mert minden magyarra nagy szüksége van az Emlékbizottságnak. Ha soha máskor nem, de most az egyszer be kell bizonyítanunk egyöntetű megmozdulásainkkal, szervezettségünkkel, felvonuló tömegjeinkkel s impozáns megjelenésünkkel Amerika felelősei előtt — hogy bármerre is fordul majd a Sors kereke —, a magyarsággal, mint tárgyaló féllel igenis, de számítani kell. Szerintünk a magyarság erdélyi ügye éppen úgy mint az itt élő magyarjaink további 100 esztendeje a charlestoni csatamezőn fog újra eldőlni, ahogy az ottani ünnepségeket felvevő újságírók és TV-állomások egy olyan megmozdulásról számolhatnak be, amely még magyar vonalon — soha eddig nem történt meg. Használja fel minden megmozdulás, ünnepség a Kováts nevet s legyen büszke arra, hogy a magyarságunk immár 200 éve van itt ebben az országban vérrel szerzett jogon. Propagáljuk Kováts Óbester ügyét, hiszen Ő nemcsak miértünk, de egész amerikáért is halt itt hősi halált... Az ünneplésében az amerikaiaknak éppen úgy mint a magyaroknak részt kell venni. A Pulaski napot vegyük példának, amikor egyházközségenkint papjaik vezetésével táblákkal, zászlókkal egyöntetűségben vonultak fel a Fifth Avenuen. Ha a lengyel papok megtudták ezt csinálni, a magyar papjaink kötelessége is, mert nincsen magyar átok, csak szervezetlenség. Ha maguk a papok járnak majd elől a jó példával, ha az Ő vezetéseik alatt gyűlnek össze azon az ünnepség-sorozaton a magyarok, akkor meg fogjuk mutatni, hogy a magyar ebben a hazában is él és virul... Senki nem hivatkozhat majd arra “ebben az évben nem tudok menni, mert nincsen pénzem vagy “haza kell mennem meglátogatni a rokonaimat” — azt sem engedhetjük meg magunknak, hogy mint a május 21-i Kováts ünnepségeken történt, hogy jó magyarjaink jobbról és balról integettek felvonuló 160 emberünknek, de egy sem állt be közénk szaporítani a számunkat és megmutatni, hogy itt nem magán, hanem nemzeti vonatkozású dologról van szó, ahol majd megszámoltatunk, és ha kevésnek találtatunk, annak csak a magyarság fogja meginni a levét... itt vagy otthon. Most nem mondhatjuk, hogy majd a következő évben megyek el, mert nincsen szabadságom. Azért hirdetjük meg a keresztes hadjáratot ilyen hosszú idővel előbb, hogy legyen mindenkinek az idejét úgy beosztani, hogy oda a charlestoni ünnepségekre lejöhessen. Legyen ez a 10 nap a magyarság találkozója, legyen ez a 10 nap a magyar erő bemutatása Amerika népe előtt. Ezért fontos, hogy minden Egyház, Egyesület, Club vezetősége azonnal jelense hány történelmileg értékes régi vagy új zászlónak a birtokában van, ami alatt felvonulni fog, mert egy zászlóerdő kell, hogy beborítsa Charleston városát. Felkérjük papjainkat, vezetőinket már most ültessék el azt a magot, amely később terebélyes fává nő majd ki. Szervezzék meg a Kováts Történelmi Társaságnak helyi szervezetét, ahova majd a később jövők csatlakozhatnak. A Sajtóbizottság t SZÖTSPÁLNÉ A Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetsége szomorúan tudatja az összmagyarsággal, hogy Szöts Pál, a világszövetség főtitkárának felesége, Mária hosszú szenvedés után meghalt. Szöts Pálné fáradhatatlan munkát végzett két éve, hogy a Mindszenty József hercegprímásunk által útnak indított Világ Vándorzászló kanadai útját féijével, méltóképpen előkészítsék. Munkájuk eredménye volt Kanada minden magyarlakta nagyvárosában a vándorzászló fogadása és több mint 2000 dollár adomány összeadása az európai menekültek megsegítésére. Szöts Pálné jó családanya volt, hűséges segítője a menekülteknek és a nemzeti szervezeteknek. A Világ Vándorzászló Nagybizottság tavaly Hűség Oklevelével tüntette ki. Szöts Pálnénak a végső tiszteletet a kanadai országos magyar szervezetek és az albertai magyarság július 8-án, a Szent István templomban tartott gyászmisén rótta le. Eggyel kevesebb igaz magyar asszonyt, édesanyát, hűséges feleséget és igaz barátot hagyott a jó Isten ezen a világon. Búcsúzunk Tőled, Mária-néni. Nyugodjál békében! „ ^ ,, Politikai fogoly tudósító T' MAGYARFFY GYULA Mély fájdalommal jelentjük, hogy Magyarffy Gyula, a volt szombathelyi mezőgazdasági kamara osztályvezetője, házasságának 51. évében, a haldoklók szentségének felvételével, 1978. március 14-én, életének 76. évében hosszas betegség után, csendesen elhunyt. A római katolikus szertartás szerint helyezték örök nyugalomra. Gyászolják: felesége, gyermekei, unokái, nővére, sógora és sógornője, valamint rokonai és barátai. * * * A gyászoló család mély fájdalmában a Szittyakürt is osztozik, megértést kérve a késedelmes közlésért. — A Szerkesztő.
