Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-06-01 / 6-7. szám
StrttVAKVni 5. oldal 1978. június—július hó WASS ALBERT: HELYZETJELENTES AZ ERDÉLYI FRONTRÓL $SS${3$$S333S3$$S$$3$gg»gS»Sg^?S^3$${$S3$$$3$S$$S$$s$$3$$$$$$$ Ma már tisztán láthatja — akinek szeme van — mindenki: harcban állunk. — Nem magunk kerestük: a román kormány erőszakolta reánk ezt a háborút. Az erdélyi magyar nemzet-rész létéről, vagy nem-létéről van szó, Erdély ősi kultúrájának megmaradásáról, erdélyi magyar testvéreinknek a román rendőrség kínzókamráiból való kiszabadításáról. Egy szörnyűséges élet-halál harcáról, amit egy kegyetlen, balkáni szellemű elnyomó hatalom erőszakolt reánk, mely az erdélyi magyarság teljes kiirtását és megsemmisítését tervezi és hajtja végre, napról-napra, lépésről-lépésre. Miután a mai modern fegyverek világában kiegyenesített kaszák és élesre fent balták már nem nyújtanak önvédelmi lehetőséget az elnyomott népek számára, erdélyi testvéreink helyett mi, szabad földön élő magyarok kell, hogy hadba szálljunk a szellem fegyvereivel, minden alkalmat megragadva arra, hogy a világ figyelmét ráirányítsuk arra a barbár ember-irtásra és lélek-pusztításra, amit a román kormány közegei ma Erdélyben végeznek. — Ugyanakkor pedig egyenesen és kertelés nélkül rá kell mutassunk azokra a lehetőségekre, melyeknek igénybe vételével a jószándékú és civilizált országok népei és kormányai véget vethetnek ennek a kegyetlen vérengzésnek. Isten segítségével már eljutottunk oda, hogy az erdélyi magyarság elnyomásának részletei mind több és több világlapban jelennek meg, úgy Amerikában, mint az európai kontinensen. Washingtonban a Congressional Record egyre nagyobb számban őrzi már azoknak a derék amerikai képviselőknek és szenátoroknak a beszédeit, akik szót emeltek az erdélyi magyarság védelmében. Bizonyító erejű könyveink, amiket Erdéllyel kapcsolatban olyan szép számban adhattunk ki az utóbbi években, ma már megtalálhatók majdnem minden nagyobb könyvtár polcain és gondoskodnak arról, hogy az igazságot ne lehessen többé hamis szavakkal kendőzni. Sajnos, az elmúlt esztendőben, elnöki ígéretek ellenére is, csatát vesztettünk és Románia vérengző kormánya újra csak megkapta az Egyesült Államok kormányától a kiváltságos kereskedelmi kedvezményeket. Az “emberi jogok” vonala is csődöt mondott Belgrádban. Kudarcainkon felbátorodva, a román kormány egy újabb és úgy méreteiben, mint kegyetlenségében minden eddigit felülmúló magyar-irtásba kezdett, melynek során 1977 nyara óta 68 erdélyi magyar tanárt és tanítót vertek halálra a román rendőrség kínzókamráiban, vagy kényszerítettek öngyilkosságba embertelen kínzásaikkal, főként Csíkszeredán, Szepsiszentgyörgyön és Brassóban. Magyar diákokat és diáklányok százait hurcolták meg hasonló módon, kényszerítve őket, hogy megtagadják magyarságukat. Ezeknek a szörnyűségeknek nagy részéért egy Dán Nicolescu nevezetű brassói rendőrezredes a felelős, aki abban leli örömét, hogy magyar tanárok, tanítók és iskolásgyerekek fejét addig veri a falba, míg azok ájultan, vagy holtan összeesnek. Minden hiteles adatot összegyűjtve újabb vádiratot készülünk benyújtani a civilizált országok kormányaihoz, arra kérve őket, hogy szakítsanak meg minden barátságos kapcsolatot Romániával mindaddig, míg a román kormány meg nem szünteti ezeket a barbárságokat, meg nem bünteti a tetteseket és az erdélyi magyarság számára meg nem adja mindazokat a szabadságjogokat a gyakorlatban is, mely szabadságjogok biztosítását előző román kormányok a békeszerződések aláírásával magukra vállaltak, s mely szabadságjogok tiszteletben tartását a mai román kormány is magára vállalta úgy a helsinki egyezményben, mint saját szocialista alkotmányában. Ezt a követelésünket továbbra is hangoztatni fogjuk — még akkor is, ha bizonyos ismeretlen célokat szolgáló és magukat erdélyieknek nevező New York-i körök emiatt újra csak a revizionizmus és irredentizmus vádjával illetnek, mely vádakat, mint hazafias magyar öntudatunk és becsületes emberi helytállásunk bizonyítékát továbbra is büszkén vállaljuk és viseljük. Vagyis teljes mértékben azonosítjuk magunkat testvér-egyesületünk, az Amerikai Magyar Szövetség közgyűlésének határozatával, mely kimondta, hogy egyik célja: “A magyarság, illetve Magyarország Erdélyre való jogának a fenntartása, szolgálata és népszerűsítése a világ különböző kormányai, az Egyesült Nemzetek és a világ közvéleménye felé.” Magyarok, fegyvertársak: tudomásunk van arról is, hogy a román kormány fizetett zsoldosai útján idekint is mindent elkövet, hogy bennünket elhallgattasson. De aggodalomra, félelemre nincsen ok. Az igazságért küzdünk, s akik az igazság oldalán állnak, azokkal van az Isten! Hozzászólás a “ Veszélyes korteskedés Erdélyért” c. cikkhez Dr. Gábor Áron úrnak Akademiestrasse 15 D-8000 München West Germany KEDVES ÁRON! Nagy érdeklődéssel olvasom általában cikkeidet és a “Nemzetőr” 1978. április 15-i számában megjelent “Veszélyes korteskedés Erdélyért” című cikked is többször elolvastam, hogy megpróbáljam fölfedezni benne azt az építő kritikát, amit általában az erdélyi ügyben tanúsított felfogásoddal, illetve hozzáállásaiddal állandóan tanúsítottál. Az erdélyi ügyben, amint tudod, az események felgyorsultak és alig pár hónappal Király után Fazekas, Takács és Sütő András is 7000 szavas memorandumokban tiltakoztak az erdélyi magyarság nemzeti elnyomása ellen. Ezek a tiltakozások azt hiszem, hogy érvénytelenítették azokat a megállapításokat, amit a “Veszélyes korteskedés Erdélyért” című cikkedben tettél. Azt is tudod, hogy Illyés Gyula nem egyedül, hanem az Illyés Gyula körül kialakult írókar együtt dolgoznak az erdélyi magyarság érdekében, sokkal veszélyesebb körülmények között, mint az emigráció fehér kenyerét evő ún. erdélyi politikusok. Az sem kérdéses, hogy ez a kiállás nem lenne lehetséges a Magyar Kormány és a Szovjetunió hallgatólagos beleegyezése nélkül. — Megállapíthatom, hogy az erdélyi és a magyarországi írók és pártemberek kiállása az erdélyi ügyben jelentőségében messze felülmúl bármilyen más, az erdélyi magyarság érdekében történt megmozdulást. Te tudod, hogy az erdélyi kérdés, Ruffy Péter szavaival élve: 1974-ig el volt temetve, kb. 30 éven keresztül — a meglévő amerikai erdélyi egyesület által és azok az erdélyi egyesületek pedig, akik magyar nemzeti alapon és az igazság szemüvegén keresztül vizsgálták az erdélyi kérdést, Neo-fasiszta, vagy fasiszta jelzőkkel lettek hallgatásra kényszerítve az emigrációban állandóan folyó boszorkányperes acsarkodásban. (Ma ezeket az irányokat nyugaton román érdeknek megfelelően — lekommunistázzák.) Az ezzel az állapottal elégedetlen erdélyi és magyarországi magyarok, akik eddig alapszabályban voltak kizárva a magyar haza egyik felének, Erdélynek a képviseletéből, alapították meg az Erdélyi Világszövetséget, amely szerinted Kádárnak szállítani akarja a magyar emigrációt. Szállításról itt szó sincs, de tény, hogy az Erdélyi Világszövetségben tömörült közel 140 magyar egyesület az egyedüli olyan magyar szervezet, amelynek a résztvevő egyesületek elnökei által szavazásos felhatalmazása van arra, hogy az erdélyi kérdésben bármilyen kormánnyal, így a magyar és a szovjet kormánnyal is kapcsolatot keressen az erdélyi magyarság érdekében. Sőt, arra a borzalmas bűnre vetemedjen, hogy a kommunista Magyarország számára a népek önrendelkezési joga érdekében “területrendezésekért könyörögjön a Szovjetuniónak”. Ezek a kapcsolatkeresések természetesen nem kezdődhetnek úgy, hogy téglával törjük be a Magyar Népi Demokrácia ablakát, amely a jelek szerint az egyedüli olyan népi demokrácia a kommunista táborban, amely ezt a nevet többé-kevésbé megérdemli. Az Erdélyi Világszövetség nem tagadott és elsőrendű, legelső célkitűzése már megalakulásakor az volt, hogy az erdélyi kérdést Magyarországra vigye. — Hogy ez a célkitűzés mennyire helyes volt azt semmi sem bizonyíthatja jobban, mint az amerikai State Department levele, amelyben a State Department kijelenti, hogy örömmel tapasztalja, hogy az erdélyi magyarság kérdésében a magyar kormány és a román kormány között tárgyalások kezdődtek. A mi célunk nem az, hogy koszorút nyerjünk anti-kommunizmusból, hanem az, hogy az erdélyi magyarság érdekeit szolgáljuk. Letettünk arról, hogy valamilyen hálára is számíthassunk a magyar emigráció anti-kommunizmusáért, vagy az ún. keresztény nyugat védelméért. Mert tudjuk, hogy mindenki, még az ellenségeink is azt mondják, hogy ők védik és védték meg a kereszténységet és a nyugatot a keletről jövő támadások ellen. Sokkal célszerűbbnek látszik, ha mi is beállunk a “szélirányba” és a különböző lehetőségeket ún. politikai önfeláldozás nélkül igyekszünk a saját fajtánk hasznára fordítani. Hangsúlyozom, hogy meggyőződésem az, illetve nemcsak nekem, hanem az emigráció nagyrészének, hogy az erdélyi kérdés kulcsa a Szovjetunió kezében van és az út a Szovjetunióhoz Magyarországon, Kádáron keresztül vezet. Egyébként ez a kérdés annyira izgalmas, hogy rendkívül leköteleznél, ha a “Nemzetőr”nél levő baráti kapcsolataid, vagy más magyar újságnál lévő baráti kapcsolataidat kihasználva egy vitát indíthatnánk, fair play alapon, ebben a kérdésben és abban a kérdésben, hogy egyáltalán mit jelent Kádár a mai magyarság szempontjából. Biztosra veszem, hogy Kádár János nem volt részese a Nagy Imre kivégzésének és fönntartom azt az állításom, hogy Kádár bölcsessége rendkívül hasznos a magyar nép sorsában. Nem tiltakoznám az ellen, ha ezt a levelem a “Veszélyes korteskedés Erdélyért” című cikked válaszaként a “Nemzetőr”-ben közölnéd és ebben a kérdésben egy öt világrészre szóló vitába kezdenénk, amely vita feltétlenül segítség lenne ahhoz, hogy az emigráció levegye ezt a zöld reménybe burkolt szemüveget, amelyen keresztül és főleg saját anyagi állapotán és tízezer kilométeres biztonságán keresztül nézi a Kárpát-medencében maradt magyarság sorsát. Szeretettel üdvözöllek. Zolcsák István =M= ESZME TEENDŐINK: Amit ma Romániának neveznek, vissza kell magyarosítanunk. Erdélyt föl kell szabadítanunk, Nagy-Magyarországot — Dentu Mogériát —, Lebédiát, Etelközt vissza kell foglalnunk, Kunországot helyre kell állítanunk. A Kárpátokon túli föld, Szkitia, Sármata, Attila földje, szittya föld, turáni föld. Előre a Dnyeperig! A Kárpátokon túli föld első sorban a kunok jussa. Ha a zsidóság garantált joga Palesztinia, ha a dákó-románok joga Erdély, nemcsak úgy, de nyomatékosabban a kunok joga, a tatárjárás áldozatául esett Kunország. Kunok Kiskunságban, kunok Nagykunságban, jászkunok, várkunok ébredjetek! A népek önrendelkezési jogának terén, az emberi alapjogok terén diszkriminációnak helye nincs. Kunország föltámadása nem elszigetelt jelenség. A folyamat a turáni eszme testet öltésének — Ázsiának az Uralon inneni kitér- * jedésének — szerves része. A mi fajtánk korszaka kél! A Dunai Népek Szövetsége nem álom és nem csupán lehetőség. Magvában valóság és faji meg történelmi adottság. Csakhogy a dunai népek nem árják: szlávok, vlachok, csehek, románok, szerbek, hanem turánok: magyarok, jászok, avar-horvátok, kunok, bessenyők, palócok, uzok, csángók, bolgárok, törökök, tatárok. A múlt, a vér és a föld beszél. A szumirok magyarok és kétségtelenül turánok. Ha a vlachok, rumének — mint legújabban hazudják — szumirok, úgy a dáko-román elmélet alapját veszti, megdől és Románia kézenfekvőén egy újabb ok többségével magyar. Higyjük a hagyományt, tudjuk a tudományt, bízzunk az emberi ép elmében, és bízva bízzunk Istenben. Világ turánjai, egyesüljünk! Túrmezei László, a Turáni Népek Érdekközösségének örökös tiszteletbeli vezére.-M V ** *t
