Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-06-01 / 6-7. szám
6. oldal «ItTVAKÖfcT 1978. június—július hó Nyugat-Európa 7 országában dolgozó 26 munkaközösségünk lelkes magyarjaitól hozok igaz honfitársi, meleg üdvözleteket. De, kedves hallgatóim, nem csak ezért utaztam valami 7000 kilométert! A következő rövid egy óra alatt iparkodni fogok mindama problémákat fölvázolni, amelyek nemcsak minket, a vasfüggöny árnyékában élő emigráns magyarokat foglalkoztatnak, hanem amelyek — gondolom — a Szabad Világ bármelyik részén, a kibontakozást nehezen váró, minden hűséges jó magyart egyaránt, mélységesen érdekelnek. Kedves Hallgatóimnak be fogom mutatni azt a — szerintünk a mai helyzetünkben — egyedül járható utat, amelyre lépve, egymás kezét szorosan megfogva, a biztos magyar révbe jutunk. A külföldi magyarság — mint az egész világ is — a szó szoros értelmében véve, sorsdöntő mérföldkőhöz érkezett. Odaát úgy látjuk, hogy döntő változások előtt állunk. A meglévő — a két világháborút követő esztelen fölfordulást előidéző — hatalmi csoportosulások végképp elvesztették a talajt a lábuk alól és akut válságba jutottak. Keleten: az ún. emberi jogok parázsló mozgalmai, a konzum-szellem kísértete, az életnívóigény nyomása a kizsarolok ellen — de a túlnépesedés s az Új Gazdasági Rend s nyersanyag-elosztás masszív követeléseinek a feszítő ereje elképzelhetetlen erjedés és bomlás ellenőrizhetetlen erőit bocsájtják szabadon, amelyet a zsarnok varázslók képtelenek visszaparancsolni... Nyugaton: a megoldatlan problémák tucatjai, a terror-hullám, a nyomasztó munkanélküliség, a tartós infláció, a társadalom, az egyházak és a család válság© a Római Birodalom 4. századbeli teljes szétzüllésére emlékeztetnek... Az örök borúlátókkal ellentétben mi mégis — sőt éppen eme tünetek láttán — úgy értékeljük ki azt az általános forrongást, hogy elérkezett az idő, amikor végre rendbe lehet hozni mindazt a bajt s jóvá kell tenni mindazt a kárt, amit az utóbbi 60 év esztelensége okozott az egész világon. A nemzetközi helyzet soha olyan “cseppfolyós”, ránk magyarokra nézve soha annyira kedvező még nem volt, mint most! Az idő megérett arra, hogy mi magyarok a mostani bizonytalan, forrongó állapotot kihasználjuk és a mi jogos és égető jóvátételi követeléseinkkel energikusan és célszerűen jelentkezzünk. De menjünk szép sorjában: az első kérdésünk: Mit tudunk tenni és teendőinket hogyan végezhetjük el? A külföldi magyarság elsődleges feladata, hogy nemzetérdekű munkánkat a siker reális reményével folytathassuk: a nyugati világban elterjedt hamis képünk helyesbítése. Erre vonatkozólag szószerint idézem Társaságunk A lapszabályábó\ “a Cél és Feladat” paragrafust: “Az utóbbi évek folyamán a nemzetközi tudományos történelemkutatás számos, lényeges különbséget állapított meg és bizonyított be az ún. 'írott' és a ‘valóságos történelem között. Társaságunk azt tervezi, hogy ezeket a magyar történelemben felderített eltéréseket — névadónk szellemében a lehető legszélesebb nyilvánosság elé viszi. Ekörüli általános célkitűzései: a túlhaladott, hamis adatokat új, bizonyított felismerésekkel behelyettesíteni. ” Ezt a korrigáló munkát csak mi, a Szabad Világ öt földrészén élő szabad magyarok tudjuk elvégezni. Szétszóródottságunk hatásossága éppen ez a “mindenütt ottlétünk” képezi: a KCSST-ok láncolata ma már átfogja mind az öt világrészt s a mi összhangolt tevékenységünk az az ígéretes alap, amelyre a kibontakozásunkhoz szükséges átfogó, koordinált barátszerző-hírverő hadjáratunkat ráépítjük. Mi, a KCSST-ok arra vállalkoztunk u.i., hogy ezt — a mi jóvátételi érdekeinket károsan befolyásoló torz képünket, az ún. “írott történelmünkkel” kezdve, a valóságnak megfelelő, s így a világban rokonszenvet keltő, nemzetérdekű, helyes ábrázolásokkal cseréljük fel. Ez az általános helyreigazítás az előfeltétele, az alapja annak, hogy a világ mérvadó erői — minden hű magyar rendíthetetlen követelését, a magyarság ellen elkövetett igazságtalanságok jóvátételét teljesítsék. Ebben a helyesbítő tevékenységben a mi európai Árpád Tagozatunk — Veletek egyetemben! — a dicsőséges Árpád Kor hamisítatlan, a valóságnak megfelelő bemutatását választotta ki fő feladatának. Eme törekvéseink szorgalmazását jelenti Árpád—Hannibál-könyvem kiadása is, amelyben Nagy A rpád sorsdöntő teljesítményének az ábrázolása mellett arra is rámutattam, hogy honegyesítő Fejedelmünk és vezérei minden tekintetben megállták a helyüket nyugati kortársaikkal, de még olyan nívójú zsenivel szemben is, mint amilyen a világhírű Hannibál volt. Baráth Tibor, Padányi Viktor, Fehér Mátyás Jenő s a többi kiváló tudósaink együttes kutatási kincsét igyekeztem úgy összegezni könyvemben, hogy az — a hozzá készített magyarázó térkép-vázlatok és ábrák segítségével, mindenki számára könnyen érthető, tömör összefogla-HRPflP PflPKTR KATONA SÁNDOR A TORONTÓI KÖRÖSI CSOMA SÁ lást adjon s így Arpádék bámulatos teljesítménye közkinccsé váljék. Ez, magyar vonalon, elsősorban ifjúságunk körében fontos. Ezt követi — mint ahogyan könyvem bevezetőjében jeleztem — annak angol és német nyelven történő terjesztése, hogy a helyesbítő adatok odakerüljenek a nyugati egyetemek könyvtáraiba s eme két legfontosabb nyelvterület főiskolai hallgatói is megismerjék honegyesítő őseink óriási élet-munkáját. Ezáltal helyreigazítjuk daliás történelmünknek a szó legszorosabb értelmébe vett legfontosabb szakaszáról elterjedt hamis képet, t.i. Magyarország ilyen név alatti megalapításának ún. “besenyő-pánikos” torz képét. Ezáltal megismeri a világ a mi autochton, elidegeníthetetlen jogainkat — az egész Európa kulcsterületé képező Kárpát —Duna-medence “nagy térségére”. Ezzel eljutottunk mai előadásom magvához: nézzük meg tehát, hogy is nézett ki Árpád apánk birodalma? A diadalmas pozsonyi csata után (907 július 3 — 7) Árpádék nemcsak a szorosan vett Kárpát — Duna-medencét birtokolták, hanem eme nagy térnek a peremvidékeit is: nyugatra egészen a mai Ausztria közepéig, míg keleten a Fekete-tengerig, az eme területeken visszamaradt testvéreinkkel. Minden nyugati országban tudomásul vették, hogy a pozsonyi csatában megsemmisült német hadsereggel eltűnt az ő “védőpajzsuk” és ezután — hosszú évtizedeken át — egyetlen akarat döntött Közép-Európában s az a mindenkori magyar uralkodó Fejedelemé volt. Honegyesítő és államalapító Nagy Árpád 6. torontói emléknapján, ebben az őróla elnevezett díszteremben, emlékezzünk őreá és daliás őseinkre. A Munkácsy Mihály-féle zendőkben előadott megvilágosításokat. Hogy árpádi Magyarországunk képét és súlyát mennél jobban érzékeltessem — de a folyamatosságra is rámutathassak — fölvetítjük most Attila és Baján Nagykagán birodalmai képét is. Avar testvéreink Nagy Kánjának a Birodalma nyugaton a mai Trieszt—Linz vonal, keleten a Donfolyó, északon Linz —Woronesh vonala , délen Istria — Duna — Feketetenger— Azóvi-tenger; tehát: nagyban és egészben akkora volt, mint Árpád Birodalma. Mind a 3 Birodalom központja hazánk, a Történelmi Magyarország képezte! Kedves Hallgatóim! — “Merjünk mi is nagyot álmodni!” — Ilyen cím alatt, tavaly kiadtunk egy 4 oldalas összefoglalást, amelyben egymás mellé téve bemutattuk a csehek “Törpe-Magyarország” tervét, a horvátok és az osztrákok bizonyos túlzó rétegeinek hasonlóan, még a csúfosan megcsonkított Magyarország további, jelentős területei bekebelezését is propagáló térkép-vázlatait. Társaságunk dokumentációjában rámutatott ezekre a soviniszta ábrándokra s azok mellé odahelyezte Nagy Lajos Birodalma térképét. Emlékezzünk: az atillái, bajáni és árpádi Birodalmak elvei szerint — a Kárpát —Duna-medence Mag tájunkat — ő utánuk Nagy Lajos (1380) és Mátyás király (1470) is köröskörül bebiztosították — úgy, ahogy a rend-csinálási javaslataink egytől-egyig ezt tanácsolják. Nekünk nincs szükségünk “ábrándokra" , mert a mi történelmünk 5 — későbbiekben előadandó — valóságos, gyakorlati megoldást már bemutatott a világnak — csak emlékeztetnünk kell őket erre! Komoly értesüléseink vannak arról, hogy van olyan — hatalmas súlyú — állam, amely Európa újjárendezési tervében az előbb említett Nagy-Magyarországot veszi alapul, eme kulcsterület egyensúlyba hozásához — de a nyugati polgárok zöme nem is hallott ezekről a történelmi tényekről. Ismertessük meg velük azokat! Mutassunk rá az ún. mindennapi “élet-diplomata szolgálatunkban”, hogy Nagy Lajos Magyarországhoz tartoztak: Szlavónia, Horvátország, az Ozorai, a Sói, a Macsói, a ATILLA BIRODALMA Kr. u. 460-“Honfoglalás” c. remek festmény fölvetítésével az ő szellemüket idézzük, hogy a tőlük kölcsönzött, bölcs előrelátással szemléljük a követke-
