Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-05-01 / 5. szám
12. oldal «ITTVAKÖfcT 1978. május hó SZABÓ BÉLA: az árpád értesítőről Mélységes nemzetszeretettel veszi kezébe a tollat a szerző és azzal a szándékkal fog hozzá az íráshoz, hogy hogyan kellene megállítani azoknak a vádaknak a terjesztését, melyekkel Honalapító Őseinket és magyar népünket 1000 éve támadják. A támadások elhárítása végett a származásunk bizonyítása lesz a magyarság jövőjének a megalapozása — ahogyan azt én előttem már mások is mondták. Különösen érvényes ez a megállapítás most, amikor tapasztalhatjuk, hogy minden nagyobb múlt nélkül létező népek fiai a nagy múlttal rendelkező népcsaládok irányában keresik a rokonságot — többnyire túllépve még azokat a határokat is, ahol meg kellene állniuk. Nemzeti veszély idején mindent elkövet a hivatását érző magyar. Múltról ír, hogy a múlt felderítésével elősegítse a jövő kialakulását. Én egy Értesítőt írók a Honfoglalás tragikus eseményéről — annak egyik mozaikjáról, amit egy boldog hazatérés után akartam megtenni. A minden bizonyítékok nélkül írók az őseinkről valótlanságot terjesztenek és ezért határoztam el, hogy az Értesítőmet Kanadában kell nyilvánosságra hozni. Engem természetfölötti erő indított el arra, hogy történelmi felderítést írjak... Isten rendeléséből Árpád Hadúr sírhelyénél születtem és a nagy Alkotó útmutatásával a múlt eseményeit nagyrészben megismertem és egy olyan eredményhez jutottam el a magyar történelem kutatásánál, melyek minden népet érinteni fognak. Ezért írtam több történésznek azt a megállapításomat, hogy az Árpád Hadúr sírhelye nemzetek fölött álló érdekű lesz a jövőben. Ennek a történelmi sírhelynek a bizonyításánál kényszerülök arra, hogy a feladatomat szélesebb vonalon kell megoldanom és foglalkoznom kell a származás-kutatás bonyolult kérdésével. Ismert dolgok, hogy őstörténelmünk titokban tartása nagy érdeke az európai népeknek. Ezért folyik minden vonalon az általános leértékelésünk. Azt állítják rólunk, hogy az északi tundrákról jöttünk és a konvergencia elmélete szerint más népek összetételeiből származunk és a nyelvünk is hasonlóan alakult ki. Ezt hirdették a finn-ugor származás követői és nyelvészeti alapon görcsösen ragaszkodtak ehhez a félrevezető elmélethez. A magyar nép déli származását, valamint a hun-magyar azonosságot hirdető kutatók elméletét elvetették és nem gondoltak arra, hogy egy birodalom kialakulását többezeréves államszervezési gyakorlat előzte meg. Egy nagy birodalom felállításához régi, tehetséges nép alkotó ereje szükséges. A Fejér Szittya Hunok vagy a Magyar Párthos Szittya birodalmak kínai vagy turáni területek megszervezését olyan népek tehették meg, akik már a bibliai idők előtt is nagy kultúrával rendelkeztek. Régi dicsőségünket a Honfoglalás után még nagyban hirdették a Krónikák írói, az utolsó Árpádok és a Hunyadiak. Mit tapasztalunk a törökök kiverése után? Azt, hogy a németek telepítés-politikájának a megerősödésével egy hamis történelem-szemléletet alakítottak ki, mely szerint a magyar őseink nomádok voltak. Az eltitkolt származás-tudatunk ápolását most kell a védekezés mellett a támadás súlypontjára átvinni, mert ennek időszerűsége bekövetkezett. Hazánk területét hatfelé szétszórták és ebből a hat országrészből még az anyaországnak nevezett középen fekfő területből is pánszláv érdekeltséget csináltak. A Lajta részeit elvették a nyugati szomszédok — a magas bérceket azok a szlávok, akik a hun-avar testvér népek ellátási csapatainak az állatállományok kezelői voltak, akiknek a Honfoglaló őseink letelepedési engedélyt és védelmet nyújtottak. A Tisza felső vidékét megszállták az orosz álomkergetők — keleten egy másik pásztornép románosítja a magyarságot — délen eltüntették az őslakosságot, akik valamikor azért telepedhettek le a legjobb termőföldön, mert elődeink befogadták őket a törökök elől történt menekülésük idején. Végül az anyaországot — a hatodik részt — odadobták egy magyarul beszélő kereskedő társaságnak és egy hitvány testvérárulók csoportjának. Hazánkban egy lassú elszlávosodás folyik és az elszakított részeken ez sokkal gyorsabb ütemben történik. A felvidéki és az erdélyi magyarság erejének a megtörésére irányul az az erőszakosan előidézett asszimilációs folyamat, melyet mi az elszakított részekről elmenekült magyarok a legjobban érzünk. Párttagság mellett úgy maradhatott meg a magyar a szülőföldjén, ha először megtagadta a származását. A származás megtagadás függvénye lett a párttagságnak. Egyszerre kettős jármot viselni — ezt a nagy terhet nem sokan bírták. Aki választhatott az választott és elmenekült. De kik a felelősek azért, hogy az Európát védelmező magyar nép életjogait annyira megcsonkították, hogy a volt pásztornépek erőszakos terjeszkedése miatt reszlovákizálódni és románosítani kell az őket megvédő magyarokat? A törökök népírtó háborúi — a németek keleti irányú törekvései a “Drang nach Osten” jelszóval — a nemzetiségeink szembeállítása a magyarsággal és a kiegyezés laza törvényei annyira meggyengítették a sokrétű kormányainkat, hogy nekünk a trianoni országcsonkítás jutott osztályrészül. Később Yaltában, Párizsban, a Forradalom leverésével, Zászlós Urunk elejtésével, Helsinki szerződéssel, a függetlenségi szimbólumunk, a korona átadásával minden csapást megértünk és ezzel a rosszakarattal utolsó felvonásának a függönye is legördült. Egyedül maradtunk és mi vagyunk azok a fáklyahordozók, akiktől az otthoni magyarság néma tekintettel várja a kialakulást. Az anyaországban a lassabban haladó elszlávosítást egy nemzethalál követné, ha a minden oldalról ellenünk irányuló nemzetsorvasztás folyamatát az Isten meg nem állítaná. Én az Isten világot rendező erejében erősen hiszek és meggyőződtem arról, hogy nem hagyott el minket. Állítom, hogy az Isten előre gondoskodott a magyar nép felszabadításáról. A nemzet folyamatos továbbélését a világegyetemet összetartó erők törvényeire bízta és azok megrendülésével átélői leszünk annak a fordulatnak, mely a mi javunkra dönti el a fennmaradásunkat, amikor az új 1000 év megalapításánál szemtanúi leszünk az egyesített országrészek ünnepnapjainak. Jövőbelátásomat nem az elmélyedés óráiban szereztem, hanem a mindennapos kenyérharcban, hazavédelemben, fogságban és az önkéntes száműzetésben a mi honegyesítő apánktól, Árpád Hadurunktól. — Mindezt azért kaptam meg az Istentől, hogy a csüggedésünk mélypontján mindenkinek felhívhassam a figyelmét arra a jutalomra, hogy azért születtem Árpád Hadúr sírhelyénél, hogy hírvivője legyek a felszabadulásnak, melyet az O szellemi közbenjárása által az Istentől rövidesen elnyerünk. Ezért hiszek az új 1000 év megalapításában, melyet Őseink Védelmében című felhívásomban olyan nagyon kihangsúlyoztam. Szabadságjogainknak a visszaszerzésére az egyetlen út a származás kutatás és annak bizonyításával kell követelnünk a nemzet fejlődéséhez szükséges adottságokat. A jogos követelések elérésében — minden szövetséges társaság nélkül — hozzásegít minket a történelemnek egy olyan változása, amikor a nemzet élettani törvényeit szabályozó erő — az Isten Erő — a jogfosztottakat felemeli és a nemzetek között az őt megillető helyére visszahelyezi. Ez nem egy csodavárás, mert ez egy természetes következménye lesz annak, hogy a világkultúra alapítóinak az áldozathozatalát nem értékelték és nem fizették meg azok a népek, akik tőlünk kaptak mindent. A beváltatlan váltó visszafizetéséhez bőven volt alkalom. A mi erős népünk Európa közepén ellenállt minden irányban azoknak a törekvéseknek — a római, tatár, török, germán, szláv expanziónak — (Folyt. 11. oldalról) tanák románoknak. De, mivel azokat főleg angol nyelven tartják, azokon romániai, illetve erdélyi magyarok is szerepelnek, s ennek ellenére Erdélyre meg a magyarokra mégcsak utalás sem történik, pedig pl. a románnak mondott műemlékek kilencven százaléka erdélyi és magyar, lenne néhány megjegyzésünk. Abból, hogy ez a Román Könyvtár egyetlen hónapban ilyen sok és változatos előadást tud tartani beléptidíj nélkül, továbbá, hogy Ceausescu washingtoni látogatása alatt az előadások szünetelnek, nyilvánvaló, hogy azt nem a New York-i amerikai románok, hanem maga a kommunista román állam tartja fenn és vezeti. Hogy milyen céllal, azt hiszem, nem kell külön megmagyarázni. így aztán már érthető, hogy azokon egyetlen hónap alatt mért szerepel annyi, otthonról kiküldött magyar. A románok így akarják bizonyítani az amerikaiaknak és hozzá otthoni magyarokkal, hogy Király Károlynak nincs igaza. Ez az egyetlen havi műsor azt is bizonyítja, hogy a 70-es évek eleje óta, amikor még “székely” színészekként és “erdélyi” írókként járhattak itt Amerikában, milyen tragikus módon megnehezült a román uralom alá kényszerített magyarok élete ősi földjükön. A 7 magyar szereplő közül egyedül Domokos Géza neve van magyarul, a többi neve, hiába hívják Attilának, Dávidnak, Máriának stb., már román sorrendben van írva, nem is szólva Kovácsról és Molnárról, akik József nevüket már Josifnek írják, no meg Patakiról, aki amerikai magyar létére román klub elnöke. Az is igen elgondolkoztató, hogy pl. Domokos Géza, aki társaival (Sütő András, Kányádi Sándor, Farkas Árpád, Hajdú Győző) 1973-ban csak magyaroknak tartott előadást magyarul és többek között “50 éve, akarva nem akarva, idegen állam-keretben élő magyar írókról” beszélt, most, a magyarokat messze elkerülve, amerikaiaknak és románoknak tart előadást nyilván románul és angolul, ha egyáltalán tud angolul. Az elmondottak — bármilyen nehéz is leírni — magyarul azt jemelyek elsöpréssel fenyegették a világot. Jogfosztottságában ez a nép olyan akaraterőről tett tanúbizonyságot a trianoni csonkítások mai napig tartó sorozatában, amire más népek nem képesek. Az erőszakkal szemben ezt az ellenállást kifejtette még akkor is, amikor ettől a néptől mindent elvettek. Felhívták a világ figyelmét arra is, hogy az erőszak-uralmat erős akarattal meg lehet dönteni. Azon a nagy forradalmi héten és azon a sokatígérő forduló ponton egyetlen nép sem rántotta ki a kardját a magyarokért — sem önmagáért — sem a saját hazája és családja jövőjéért. A világ fenntartását szabályozó Isten Erő egy perpetum mobile, mintegy örökmozgású gép forgatja a történelem kerekét és életet biztosít majd azok számára, akiket a tettek példamutatására kiválasztott és megsemmisíti azoknak az erejét, akik az emberiség egymás mellett élő közösségére alkalmatlanok. Ezeket a jövőbelátásokat én az előnyös születési adottságok felismeréseiből vettem, melyeket már 2000 évvel ezelőtt Máté, Márk és Lukács apostolok hasonlóan megírtak. lentik, hogy Ceausescunak az utolsó két évben az őrültségig fokozott fizikai és szellemi terrorral sikerült az uralma alatt vergődő 3 millió magyar szellemi gerincét eltörni. Márpedig, ha “a lélek kialszik”... Hasonlóképpen elgondolkoztató és mélyen elszomorító, hogy New York közel 100 ezer magyarja néma maradt. Pedig nemcsak hozzánk jutott el ez a “műsor”, hiszen még a K. M. Vasárnapjának — így magyarul címezve — is megküldték Youngstownba. Azt még megértjük, hogy a Ceausescu elleni tüntetés szervezésével elfoglalt CHRR ebben az ügyben nem csinált semmit. De hiszen itt nagy New Yorkban van még jó néhány más magyar szervezet is, sőt erdélyi is... Dehát kinek a kötelessége, minden alkalmat és eszközt megragadva, leleplezni Ceausescunak, ennek a véreskezű kommunista diktátornak, balkáni kalandornak tervszerű fizikai és szellemi magyarírtását, álnok, kétszínű, csalárd politikai bohóckodását és szélhámoskodását, ha nem nekünk, szabad földön élő magyaroknak?! A VIRRASZTÓ hírszolgálata. Megjelenik havonta Publ. Monthly— Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 534, Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $10.00 — egyes szám ára 85 cent — Légiposta előfizetés: USA, Kanada és Mexico egységesen 14.00 dollár. Európa, Dél-Amerika és a Földközi-tengerrel határos ázsiai és afrikai országokban 18.00 dollár. Ázsia, Ausztrália és New Zealand 20 dollár és 50 cent. A csekket kérjük “Szittyakürt” névre kiállítani. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102. Román propaganda előadások New Yorkban