Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)

1978-05-01 / 5. szám

12. oldal «ITTVAKÖfcT 1978. május hó SZABÓ BÉLA: az árpád értesítőről Mélységes nemzetszeretettel veszi kezébe a tollat a szerző és azzal a szándékkal fog hozzá az íráshoz, hogy hogyan kellene megállítani azoknak a vádaknak a terjesztését, melyekkel Honalapító Őseinket és magyar népünket 1000 éve támad­ják. A támadások elhárítása végett a származásunk bizonyítása lesz a ma­gyarság jövőjének a megalapozása — ahogyan azt én előttem már mások is mondták. Különösen érvé­nyes ez a megállapítás most, amikor tapasztalhatjuk, hogy minden na­gyobb múlt nélkül létező népek fiai a nagy múlttal rendelkező népcsalá­dok irányában keresik a rokonságot — többnyire túllépve még azokat a határokat is, ahol meg kellene áll­niuk. Nemzeti veszély idején mindent elkövet a hivatását érző magyar. Múltról ír, hogy a múlt felderítésével elősegítse a jövő kialakulását. Én egy Értesítőt írók a Honfoglalás tragikus eseményéről — annak egyik mozaik­járól, amit egy boldog hazatérés után akartam megtenni. A minden bizonyítékok nélkül írók az őseinkről valótlanságot terjesztenek és ezért határoztam el, hogy az Értesítőmet Kanadában kell nyilvánosságra hoz­ni. Engem természetfölötti erő indí­tott el arra, hogy történelmi felderí­tést írjak... Isten rendeléséből Árpád Hadúr sírhelyénél születtem és a nagy Alkotó útmutatásával a múlt eseményeit nagyrészben megismer­tem és egy olyan eredményhez jutot­tam el a magyar történelem kutatá­sánál, melyek minden népet érinteni fognak. Ezért írtam több történész­nek azt a megállapításomat, hogy az Árpád Hadúr sírhelye nemzetek fölött álló érdekű lesz a jövőben. Ennek a történelmi sírhelynek a bizonyításánál kényszerülök arra, hogy a feladatomat szélesebb vona­lon kell megoldanom és foglalkoz­nom kell a származás-kutatás bo­nyolult kérdésével. Ismert dolgok, hogy őstörténel­münk titokban tartása nagy érdeke az európai népeknek. Ezért folyik minden vonalon az általános leérté­kelésünk. Azt állítják rólunk, hogy az északi tundrákról jöttünk és a konvergencia elmélete szerint más népek összetételeiből származunk és a nyelvünk is hasonlóan alakult ki. Ezt hirdették a finn-ugor származás követői és nyelvészeti alapon görcsö­sen ragaszkodtak ehhez a félrevezető elmélethez. A magyar nép déli szár­mazását, valamint a hun-magyar azonosságot hirdető kutatók elméle­tét elvetették és nem gondoltak arra, hogy egy birodalom kialakulását többezeréves államszervezési gyakor­lat előzte meg. Egy nagy birodalom felállításához régi, tehetséges nép alkotó ereje szükséges. A Fejér Szittya Hunok vagy a Magyar Párthos Szittya biro­dalmak kínai vagy turáni területek megszervezését olyan népek tehették meg, akik már a bibliai idők előtt is nagy kultúrával rendelkeztek. Régi dicsőségünket a Honfoglalás után még nagyban hirdették a Krónikák írói, az utolsó Árpádok és a Hunya­diak. Mit tapasztalunk a törökök ki­verése után? Azt, hogy a németek telepítés-politikájának a megerősö­désével egy hamis történelem-szem­léletet alakítottak ki, mely szerint a magyar őseink nomádok voltak. Az eltitkolt származás-tudatunk ápolását most kell a védekezés mel­lett a támadás súlypontjára átvinni, mert ennek időszerűsége bekövetke­zett. Hazánk területét hatfelé szétszór­ták és ebből a hat országrészből még az anyaországnak nevezett középen fekfő területből is pánszláv érdekelt­séget csináltak. A Lajta részeit el­vették a nyugati szomszédok — a magas bérceket azok a szlávok, akik a hun-avar testvér népek ellátási csapatainak az állatállományok ke­zelői voltak, akiknek a Honfoglaló őseink letelepedési engedélyt és védelmet nyújtottak. A Tisza felső vidékét megszállták az orosz álomkergetők — keleten egy másik pásztornép románosítja a ma­gyarságot — délen eltüntették az ős­lakosságot, akik valamikor azért telepedhettek le a legjobb termőföl­dön, mert elődeink befogadták őket a törökök elől történt menekülésük idején. Végül az anyaországot — a hatodik részt — odadobták egy ma­gyarul beszélő kereskedő társaság­nak és egy hitvány testvérárulók cso­portjának. Hazánkban egy lassú elszlávosodás folyik és az elszakított részeken ez sokkal gyorsabb ütemben történik. A felvidéki és az erdélyi magyarság erejének a megtörésére irányul az az erőszakosan előidézett asszimilációs folyamat, melyet mi az elszakított részekről elmenekült magyarok a legjobban érzünk. Párttagság mel­lett úgy maradhatott meg a magyar a szülőföldjén, ha először megta­gadta a származását. A származás megtagadás függvénye lett a párt­tagságnak. Egyszerre kettős jármot viselni — ezt a nagy terhet nem sokan bírták. Aki választhatott az választott és elmenekült. De kik a felelősek azért, hogy az Európát védelmező magyar nép élet­jogait annyira megcsonkították, hogy a volt pásztornépek erőszakos terjeszkedése miatt reszlovákizálódni és románosítani kell az őket meg­védő magyarokat? A törökök népírtó háborúi — a németek keleti irányú törekvései a “Drang nach Osten” jel­szóval — a nemzetiségeink szembe­állítása a magyarsággal és a kiegye­zés laza törvényei annyira meggyen­gítették a sokrétű kormányainkat, hogy nekünk a trianoni országcson­kítás jutott osztályrészül. Később Yaltában, Párizsban, a Forradalom leverésével, Zászlós Urunk elejtésével, Helsinki szerző­déssel, a függetlenségi szimbólu­munk, a korona átadásával minden csapást megértünk és ezzel a rossz­akarattal utolsó felvonásának a füg­gönye is legördült. Egyedül marad­tunk és mi vagyunk azok a fáklya­hordozók, akiktől az otthoni ma­gyarság néma tekintettel várja a ki­alakulást. Az anyaországban a lassabban ha­ladó elszlávosítást egy nemzethalál követné, ha a minden oldalról elle­nünk irányuló nemzetsorvasztás fo­lyamatát az Isten meg nem állítaná. Én az Isten világot rendező erejé­ben erősen hiszek és meggyőződtem arról, hogy nem hagyott el minket. Állítom, hogy az Isten előre gondos­kodott a magyar nép felszabadításá­ról. A nemzet folyamatos tovább­élését a világegyetemet összetartó erők törvényeire bízta és azok meg­rendülésével átélői leszünk annak a fordulatnak, mely a mi javunkra dönti el a fennmaradásunkat, ami­kor az új 1000 év megalapításánál szemtanúi leszünk az egyesített or­szágrészek ünnepnapjainak. Jövőbelátásomat nem az elmélye­dés óráiban szereztem, hanem a mindennapos kenyérharcban, haza­védelemben, fogságban és az önkén­tes száműzetésben a mi honegyesítő apánktól, Árpád Hadurunktól. — Mindezt azért kaptam meg az Isten­től, hogy a csüggedésünk mélypont­ján mindenkinek felhívhassam a fi­gyelmét arra a jutalomra, hogy azért születtem Árpád Hadúr sírhelyénél, hogy hírvivője legyek a felszaba­dulásnak, melyet az O szellemi köz­benjárása által az Istentől rövidesen elnyerünk. Ezért hiszek az új 1000 év megala­pításában, melyet Őseink Védelmé­ben című felhívásomban olyan na­gyon kihangsúlyoztam. Szabadságjogainknak a visszaszer­zésére az egyetlen út a származás kutatás és annak bizonyításával kell követelnünk a nemzet fejlődéséhez szükséges adottságokat. A jogos követelések elérésében — minden szövetséges társaság nélkül — hozzá­segít minket a történelemnek egy olyan változása, amikor a nemzet élettani törvényeit szabályozó erő — az Isten Erő — a jogfosztottakat felemeli és a nemzetek között az őt megillető helyére visszahelyezi. Ez nem egy csodavárás, mert ez egy természetes következménye lesz annak, hogy a világkultúra alapítói­nak az áldozathozatalát nem érté­kelték és nem fizették meg azok a népek, akik tőlünk kaptak mindent. A beváltatlan váltó visszafizetéséhez bőven volt alkalom. A mi erős népünk Európa közepén ellenállt minden irányban azoknak a törekvéseknek — a római, tatár, török, germán, szláv expanziónak — (Folyt. 11. oldalról) tanák románoknak. De, mivel azokat főleg angol nyelven tartják, azokon romániai, illetve erdélyi magyarok is szerepelnek, s ennek ellenére Erdélyre meg a magyarokra mégcsak utalás sem történik, pedig pl. a románnak mondott műem­lékek kilencven százaléka erdélyi és magyar, lenne néhány megjegyzé­sünk. Abból, hogy ez a Román Könyv­tár egyetlen hónapban ilyen sok és változatos előadást tud tartani be­léptidíj nélkül, továbbá, hogy Ceau­­sescu washingtoni látogatása alatt az előadások szünetelnek, nyilván­való, hogy azt nem a New York-i amerikai románok, hanem maga a kommunista román állam tartja fenn és vezeti. Hogy milyen céllal, azt hiszem, nem kell külön megma­gyarázni. így aztán már érthető, hogy azokon egyetlen hónap alatt mért szerepel annyi, otthonról ki­küldött magyar. A románok így akarják bizonyítani az amerikaiak­nak és hozzá otthoni magyarokkal, hogy Király Károlynak nincs igaza. Ez az egyetlen havi műsor azt is bizonyítja, hogy a 70-es évek eleje óta, amikor még “székely” színé­szekként és “erdélyi” írókként jár­hattak itt Amerikában, milyen tra­gikus módon megnehezült a román uralom alá kényszerített magyarok élete ősi földjükön. A 7 magyar sze­replő közül egyedül Domokos Géza neve van magyarul, a többi neve, hiába hívják Attilának, Dávidnak, Máriának stb., már román sor­rendben van írva, nem is szólva Kovácsról és Molnárról, akik József nevüket már Josifnek írják, no meg Patakiról, aki amerikai magyar lé­tére román klub elnöke. Az is igen elgondolkoztató, hogy pl. Domokos Géza, aki társaival (Sütő András, Kányádi Sándor, Farkas Árpád, Hajdú Győző) 1973-ban csak ma­gyaroknak tartott előadást magya­rul és többek között “50 éve, akarva nem akarva, idegen állam-keretben élő magyar írókról” beszélt, most, a magyarokat messze elkerülve, ame­rikaiaknak és románoknak tart elő­adást nyilván románul és angolul, ha egyáltalán tud angolul. Az elmondottak — bármilyen nehéz is leírni — magyarul azt je­melyek elsöpréssel fenyegették a világot. Jogfosztottságában ez a nép olyan akaraterőről tett tanúbizonyságot a trianoni csonkítások mai napig tartó sorozatában, amire más népek nem képesek. Az erőszakkal szemben ezt az ellenállást kifejtette még akkor is, amikor ettől a néptől mindent elvet­tek. Felhívták a világ figyelmét arra is, hogy az erőszak-uralmat erős aka­rattal meg lehet dönteni. Azon a nagy forradalmi héten és azon a sokatígérő forduló ponton egyetlen nép sem rántotta ki a kardját a ma­gyarokért — sem önmagáért — sem a saját hazája és családja jövőjéért. A világ fenntartását szabályozó Isten Erő egy perpetum mobile, mintegy örökmozgású gép forgatja a történelem kerekét és életet biztosít majd azok számára, akiket a tettek példamutatására kiválasztott és megsemmisíti azoknak az erejét, akik az emberiség egymás mellett élő közösségére alkalmatlanok. Ezeket a jövőbelátásokat én az előnyös születési adottságok felisme­réseiből vettem, melyeket már 2000 évvel ezelőtt Máté, Márk és Lukács apostolok hasonlóan megírtak. lentik, hogy Ceausescunak az utolsó két évben az őrültségig fokozott fizi­kai és szellemi terrorral sikerült az uralma alatt vergődő 3 millió ma­gyar szellemi gerincét eltörni. Már­pedig, ha “a lélek kialszik”... Hasonlóképpen elgondolkoztató és mélyen elszomorító, hogy New York közel 100 ezer magyarja néma maradt. Pedig nemcsak hozzánk ju­tott el ez a “műsor”, hiszen még a K. M. Vasárnapjának — így ma­gyarul címezve — is megküldték Youngstownba. Azt még megértjük, hogy a Ceausescu elleni tüntetés szervezésével elfoglalt CHRR ebben az ügyben nem csinált semmit. De hiszen itt nagy New Yorkban van még jó néhány más magyar szerve­zet is, sőt erdélyi is... Dehát kinek a kötelessége, min­den alkalmat és eszközt megragad­va, leleplezni Ceausescunak, ennek a véreskezű kommunista diktátor­nak, balkáni kalandornak tervszerű fizikai és szellemi magyarírtását, álnok, kétszínű, csalárd politikai bohóckodását és szélhámoskodását, ha nem nekünk, szabad földön élő magyaroknak?! A VIRRASZTÓ hírszolgálata. Megjelenik havonta Publ. Monthly— Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 534, Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $10.00 — egyes szám ára 85 cent — Légiposta előfizetés: USA, Kanada és Mexico egységesen 14.00 dollár. Európa, Dél-Amerika és a Földközi-tengerrel határos ázsiai és afri­kai országokban 18.00 dollár. Ázsia, Ausztrália és New Zealand 20 dollár és 50 cent. A csekket kérjük “Szittyakürt” névre kiállítani. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102. Román propaganda előadások New Yorkban

Next

/
Thumbnails
Contents