Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-05-01 / 5. szám
1978. május hó «ItTVAKÖfcT A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA LEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! A CEAUSESCU ELLENES TÜNTETÉS MARGÓJÁRA! Türelmes ember vagyok, soha nem fogadom el első hallásra mások véleményét. Magam szeretek meggyőződni a dolgokról mielőtt véleményemet kifejezném... Igen sok szó esett már eddig is a “Committee for Human Rights in Rumania” szervezet irányításával vezetett tüntetéseiről pro és kontra. Ennek alapján elhatároztam magam, hogy résztveszek az igen beharangozott washingtoni tüntetésen 1978. április 13-án, hogy növeljem a tüntetők számát és meggyőződjem a sok mende-mondáról. A jó szándékú magyar honfitársak szép számmal jöttek össze a rendezők szerint 1200 magyar ballagott leütött fejjel sötét ruhában, ahogy ezt a rendezők előírták, én magam is, nehogy feltűnést okozzak. Figyeltem a honfitársaimat és a rendezők magatartását, valamint azt, hogy mikor lesz valami érdemleges dolog amiért érdemes volt áldozni munkából való kimaradást, úti és egyéb költségek feláldozását, nem szólva a fáradságról. Magyar Testvéreim, bármennyire is nehezemre esik, de kénytelen vagyok megállapítani azt a tényt, hogy az ilyen fajta tüntetéseknek semmi értelme nincs. Ez csak arra volt jó, hogy a rég nem látott barátok jól kibeszélhették magukat és egészségügyi sétát tettek. A három órás sétát a helyi sajtó még arra sem méltatta, hogy magyarok voltak Washingtonban. A főrendező Veres Bulcsu azzal igyekezett hangulatot kelteni, hogy most jött a sajtófogadásról, ahol az amerikai riporterek a 140 írásos kérdésből több mint 60 kérdést tettek fel a magyar kérdésről. Másnap hiába kutattuk az újságokat egy kérdés sem szerepelt. Ennyi eredményt egy jól fogalmazott “Memorandummal” is ellehet érni és azzal még anyagi veszteséget sem okoztunk senkinek. Ebből a sok negatívumból remélem rájön a rendezőség arra, hogy változtatni kell a tüntetési módszeren. Ne legyünk jó fiúk és ne örüljünk annak, hogy a rendőrség utólag megdicsér bennünket, hogy még nem is szemeteltünk. Ezzel az álokoskodással odajutunk mint a szemérmes koldus, üresen marad a tarisznyája. A mi feladatunk most nem az, hogy megmutassuk, hogy mennyire intelligens nép vagyunk, nekünk most az elnyomottak helyett kell cselekdnünk éppen úgy, ahogy velünk bánnak a rabtartóik. A szép szót az illemet nem ismerik ezen a fertályon, ahol keressük népünk-nemzetünk igazát. Itt a legnagyobb durvasággal kell dörömbölnünk, mert az ő fülük ahhoz van szokva. Nekünk eredményre van szükségünk és nem negatívumra, ez csak annak jó, aki rendez, főleg ha politikai ambíciói is vannak, mert a jófiúságon keresztül reméli bejutását az amerikai politikai életbe. A szenvedő magyarokat ez nem érdekli, őket csak egy érdekli: kitudjuk vívni szabadságukat, szenvedésük és megaláztatásuk megszűnését, vagy sem. Ezzel a gyerekes módozattal és magyaroknak nagy hangerővel bejelenteni, hogy Testvér add a kezed, mert Erdélyért megyünk és utána a küzdőtéren semmi ez — nem más, mint kiölni a magyarból a tettrekészséget és a gyávaságot plántálni a szívekbe. Nekünk merészeknek kell lennünk, mert kevesen vagyunk. Nagy dolgokat mindig azok érnek el, akik merészek és hisznek abban, amit cselekszenek. Ilyen szellemben vezessük a tüntetéseket, akkor m^jd lesz TV, sajtó és eredmény! VASVÁRI ZOLTÁN Az Amerikai Magyar Szövetség Országos Igazgatósági Üléséről 1978. április 15-én, tartotta meg az Amerikai Magyar Szövetség (AMSz) Országos Igazgatósági Ülését E. Brunswick, N.J.-ben. A Ramada Inn zsúfoltságig megtelt Middlesex termében Pásztor László az Igazgatóság elnöke percnyi pontossággal nyitotta meg az ülést, melyen dr. Békty Zoltán országos elnök, dr. Nádas János az I.B.mb. elnöke, dr. Török Dénesné országos titkár, Nt. Bertalan Imre, Bodnár Gábor, Nt. Dömötör Tibor, dr. Fűry Lajos, Ft. Füzér Julián, Nt. György Árpád, dr. Haraszti Sándor, A. Szabolcsi Mária, dr. Török Dénes és Vasvári Zoltán alelnökök, Taba János pénztárnok és Völgyi Gyula ellenőr, valamint dr. Bónis József jogtanácsos vezetésével 32 országos igazgató, 7 tb. igazgató és számos megfigyelő, sajtó-riporter és vendég vett részt, az Egyesült Államok 11 különböző államának magyar egyesületét képviselve. Dr. Béky Zoltán országos elnök, beszámolójában kifejtette, hogy az AMSz hivatása magaslatán áll, majd részletes beszámolót adott az országos vezetőség munkásságáról. Bejelentette, hogy az AMSz vezetősége Király Károly történelmi levelét berakatta a Kongresszus Naplójába; hogy az AMSz vezetőségének kérésére és felvilágosítása alapján E. J. Patten képviselő hatalmas beszédet tartott a Képviselőházban az erdélyi magyarság elnyomásáról, melyben különös nyomatékkai foglalkozott a magyar nyelv használati tilalmával, az Egyházi ereklyék, fontos iratok, okmányok elkobzásával; beszámolt a Washington, D.C.-ben április 13-án megtartott tüntetésről, melyen az AMSz számos vezetője és tagja résztvett és amelynek megrendezésében az AMSz vezető szerepet játszott és beszámolt az AMSz nevébeni Beadványról, melyben részletesen ismertette az erdélyi magyarság szomorú helyzetét, elnyomását, amit Carter elnökhöz, a Külügyminiszterhez és Brzezinskihez, az ENSz főtitkárához, az Emberi Jogok Bizottságához, a belgrádi Konferencia követeihez és az illetékes Kormányokhoz juttatott el. A Külügyi Bizottság szinte mindenre kiterjedő munkájáról Pásztor László, bizottsági elnök adott számot. Az igazgatóság megelégedéssel értesült arról is, hogy a Külügyi Bizottságnak a Kongresszus mindkét Házában van egy-egy “összekötő” tagja. Jelentése megtételét követően az igazgatóság egyik tagja egy említésre méltó összeget nyújtott át a Külügyi Bizottság további munkássága megsegítésére. Az Igazgatóság a főtisztviselők jelentéseinek meghallgatása után foglalkozott szervezési kérdésekkel is, melyek során öt újabb magyar egyesületet vett fel az AMSz tagjai sorába. A magyarságszolgálati kérdéseket az 1956-os Szabadságharc és az örök magyar törekvések szellemében tárgyalta az Igazgatóság. Dr. Fűry Lajos javaslata alapján egy magyar kulturális és politikai kérdésekkel foglalkozó kétnapos Symposium megrendezését is elhatározták. A kulturális, gazdasági, ifjúsági, női és szociális, nemzetközi kapcsolatok, tájékoztató és Kováts Mihály bicentenniális bizottságok végzett munkájáról és a programok anyagierkölcsi támogatását is megszavazta. Vasvári Zoltán, az Ifjúsági Bizottság elnöke bejelentette, hogy az AMSz Ifjúsági Bizottsága 1978. július 29-től augusztus 6-ig Rommerfield, Pennsylvaniában egy Magyarságtudományi Ifjúsági Tábort rendez a 16-tól 21 éves magyar lányok és fiúk számára, valamint ugyanebben az időben, ugyanott, egy Lövész Tábort is, amelyre a magyar ifjak már 6 éves kortól jelentkezhetnek. A teljes ellátással, kiképzéssel járó résztvételi díj mindössze 40 dollár résztvevőként. Bejelentette még egy Ifjúsági Szellemi és Sport Olympia tervezetét is. Impozáns programja támogatására az igazgatóság egyik tagja dollárt-dollárért nyújtó adományt adott át. Nt. Dömötör Tibor és dr. Török Dénes országos alelnököket felkérte és megbízta az igazgatóság, hogy összeállításukban az AMSz programjáról, célkitűzéseiről tájékoztassák záros határidőn belül az amerikai magyarságot. Dr. Török Dénes 9. oldal DR. KOLLARITS BÉLA: KARA PÉTER NEM MUZSIKÁLT A “Független Magyar Hírszolgálat.” (szerkeszti Stirling György) április 1-i számához mellékelten “A nemzeti emigráció egységéért!” címmel figyelemreméltó felhívás jelent meg. Érdemes felette elgondolkozni és szavait megfogadni. “Nem ez az első egységre való felhívás, mely napvilágot látott az emigrációban, de ilyen drámai pillanatban talán még egyetlen egy sem kért meghallgatást,” mondják a felhívás bevezető szavai. Rámutat a továbbiakban, hogy a nemzeti emigráció szétbomlasztására szövetkezett erők még soha nem léptek fel ilyen nyíltan és szervezetten, mint az utolsó hónapok során. Valóban, szemünk előtt játszódnak le a budapesti rendszer kiszolgálóinak egyre arcátlanabbá váló üzelmei. A kádári ötödik hadoszlop megindította összpontosított támadását a nemzethű magyarság ellen. Élharcosaink Magyarországról kiküldött ügynökökkel megerősítve, a magyar kultúra, anyanyelvűnk védelme, az otthonnal való megbékülés és hasonló hangzatos jelszavakkal álcázzák alattomos céljaikat: a nemzeti emigráció felmorzsolását, teljes megsemmisítését. És ha ez sikerül, elhárul az utolsó akadály a kommunista politikai törekvések útjából. Mert a ki nem mondott cél ez: a végső fokon Moszkvából irányított propaganda akadálytalan beáramlásának biztosítása. Anyanyelv? Magyar kultúra? Szépen hangzó jelmondatok. Anyanyelvűnk tisztasága és megtartása annyira fontos Budapestnek, hogy a közöttünk élő és megerősítésükre sűrűn kivezényelt ügynökeivel költséget, fáradtságot nem kímélve siet a “külföldre szakadt” honfitársak megsegítésére? Nem volna helyesebb, ha ezen a téren elsősorban az otthoni anyanyelvi fronton ápolgatnák szép anyanyelvűnket? Ha nem tűrnék meg a hazai sajtóban és irodalomban felburjánzott magyartalanságokat? Ha előbb az otthoni ifjúságot szoktatnák tiszta magyar szóra, kiirtva anyanyelvűnket halálosan fertőző jiddis, szláv eredetű, vagy az alvilági zsargonból átvett kifejezéseket? A budapesti rendszer propaganda központja, a “Magyarok Világszövetsége” nem törődik ilyesmivel. Anyanyelvűnk védelmének, a hazai kultúra terjesztésének, az otthonnal való jobb kapcsolatok kiépítésének ürügyén teljes kapacitásával a szabadföldi magyarság felé fordul. Megbízható kiszolgálói azok a magyarok, akiket Magyarországon különböző címeken megrendezett “konferenciákon”, “tanulmányutakon” befolyása alá kerített, a hazai rendszer “örökkévalóságának” maszlagával megszédített avagy csak egyszerűen hiszékenységükön, szereplési vágyukon át sikeresen “megfogott”. És ezzel készséges segítőket szerzett, akiket politikai céljaira felhasználhat. Elég a Szent Korona ügyére utalni. Láthattuk, kik voltak a Szent Korona kiadásának magyar javaslói és lelkes helyeslői. Az anyanyelvi konferenciások, a “kultúrkapcsolatokat létesítők” és az “otthonnal való megegyezést keresők”. Ugyanazok, akik
