Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-05-01 / 5. szám
8. oldal _______________________________imtVAKÖEt__________________________ 1978. május hó A magyar történelem egyik legfelemelőbb dátuma 1848 Március Idusa. Ahol magyarok élnek, ott minden évben megünneplik ezt a napot, elzúgják a Talpra Magyart, néhányan még arról is megemlékeznek, hogy ezen a napon halt meg Attila... ezer oldalról világítják meg a 48-as eseményeket, a Széchenyi — Kossuth problémát... az ünnepség befejezése után jön a szürke hétköznap, megszokott kenyérharc, viszályok, próbálkozások... Egészen más jellegű az ünneplés az elhagyott hazában, odahaza és más az emigrációban, mások is a lehetőségek — ezeket kell kihasználni. Joggal kérdezhetnénk, hogy mi az értelme az ilyen történelmi évfordulók megünneplésének? Nagyon sok. Fenntartja a történelmi és nemzeti tudatot, öntudatot... Nem véletlen, hogy ahol ez a tudat nemkívánatos, ott az ünneplés is megnehezül, vagy egyenesen lehetetlen. Amennyire elhomályosul történelmi ismeretünk, olyan mértékben lanyhul történelmi tudatunk, lassan elfelejtjük, hogy őseink honfoglaláskor összeölelkeztek a Kárpátmedencében ottlévő véreikkel és bővenfolyó vérrel alapítottak hazát... Ahol a történelmi tudat kialszik, ott megszűnik a történelmi igény is. A népek életében is úgy van, mint a családok életében, a mindennapi életben... ha egy nagy adósság nem kerül a rovásra, akkor egy idő után feledésbe megy, azt a család esetében sem követeli senki, hát még hogyan követelnék vissza néhány generáció után a kései utódok? Pedig az ilyen nagy adósságokat sokszor visszaharcolták a nemfelejtő utódok, még családi háborúk árán is... így van ez az ellopott országokkal, népekkel, területekkel... nem felejtheti el egy magyar sem, hogy őseink által szerzett Kárpátmedence magyar, a mienk, őseink vérén szerzett jussunk és az évezredes küzdelem, harc, vérveszteség ellenére még ott élünk és egyáltalán élünk turáni egyedülvalóságunkban, hogy a kettős malomkő a szláv és a germán még nem őrölt fel bennünket... de a csata áll, folyik a biológiai harc a megsemmisítésünkre... hát igen, ebben a harcban nagyon kell a történelmi tudat. A harmadik tényező, amire a viszszaemlékezések kell, hogy vezessenek, az a cselekvés. 1848-ban ez a cselekvés lobbant lángra éppen a történelmi tudat eredménye képpen, az ellen a Habsburg uralom ellen, mely évszázados elnyomásával, magyarsorvasztó taktikázásával szabadságharcba robbantotta a nemzetet. A francia forradalom, a reformeszmék hatása, a növekvő szabadságvágy, a gyorsuló idő... egyre lassúbbnak mutatták Széchenyi gazdasági felemelkedésére törő terveit... és inkább Kossuth gyújtó lelke és egyénisége hozta tűzbe a nemzetet és vitte a dicsőséges és mégis tragédiába fúló szabadságharcba. A semmiből támadt a néphadsereg, a honvédség a világ egyik nagy csodája. A Habsburgok által jól felszerelt Jellasich, 1848. szept. 11-én átkel a Dráván és a Balatonig nyomul, de a semmiből lett magyar sereg Pákozdnál diadalt arat felette, majd Székesfehérvárnál veri meg, egészen Swechatig szorítja... honvédeink már látják a bécsi Szt. István templom tornyait, hadseregünk 1/3-a még kaszával harcol... de át kell esni a tűzkeresztségen... jönnek a kezdeti vereségek... csatavesztés Szikszónál, dec. 30-án Móornál, feladjuk Pestbudát... de nem lankad a lelkesedés, özönlik a hadba a nép, lobog a szabadság lángja... győzelem Szebennél, Tarczalnál... jön a tavaszi hadjárat... a nagy csata Kápolnánál, ahol a többszörös császári túlerő sem tudott győzni a lelkesedés felett... Kossuth felkiált: —Kilenc oldalról támadják a magyart! Folyik a tavaszi hadjárat... a diadalok sorozata... Szolnok, Nagyszeben. Erdélyi diadalok, Bem apó győzelmei... Gábor Áron ágyút önt... majd Hatvan, Tapio-Bicske, Isaszeg, Vác, Komárom... Buda ostroma és bevétele... — de jön az orosz gőzhenger — már nyomják Varsóban Paskievics kiáltványát: MAGYARORSZÁG LAKOSAI! Törvényes fejedelmetek felhívásra, ki Fölséges Uramnak segedelmét igénybe véve — egyesültek a főparancsnokságom alá helyeztetett hadseregek Ausztria hadfiaival avégre, hogy a törvényes rendet, mely hazátokban a lázadás fegyvereivel erőszakosan felforgattatok — ismét helyreállítsák. A pártütés elmozdítói, akik közül csakhamar minden országok kalandorai összesereglének, boldogtalan elvakíttatástok saját személyes czéljaikra felhasználják. — Vétkes merényeik titeket hűségtörésre ragadtak. Mindazonáltal a Császár, az én Uram, nem hiheti, hogy a nemzetnek többsége ősi erényét, a királyai Felséges Háza eránt mindenkori hű ragaszkodását megtagadhatta volna. Dicső emlékezetű Ferencz Császárnak, úgy Ferdinánd Császárnak legbensőbb barátja, s 1-ső Ferencz József Királytoknak barátja és szövetségese az, ki általam Hozzátok szól, — Titeket hathatósan arra bírandó, hogy vétkes tévedésiektől a becsület, hűség és kötelesség ösvényére visszatértek. Az orosz hadsereg nem ellenségkép, hanem Királytok felhívására jön Hazátokba, ha Ti ellenségül fogadjátok, akkor ilyetén vakmerőségnek következményeit érzenditek. Bárha intéseim titeket töredelmes megtérésre s alávetésre bírnának. — S eképp a véres háborúnak iszonyúságaitól megkímélnélek. Ez a legbensőbb óhajtása felséges Uramnak. Varsón, máj. 23-án/jún.4-én/1849. Varsói Herczeg, Erivani Gróf Paskievics tábornagy és Őfelsége Minden Oroszok Császárja Hadseregének Parancsnoka. Nagyon ismerős szöveg, igen... és utána jött Haynau és Arad. A cselekvés ilyetén hősi kirobbanása nem időszerű, de sokszor elkerülhetetlen, magától jön, benne van a levegőben... ám mérsékletre int a történelem, kicsiny pontok vagyunk a Nagy-ok politikai játékában, ahol nincs adott szó és erkölcsi kiállás... A cselekvésnek más irányt kell szabni. Ha boncolgatjuk, hogy döntő történelmi pillanatokban miért maradtunk alul, rájöhetünk, hogy a sokszor rólunk alkotott igaztalan rossz vélemény történelmünk elferdítéséből ered, hogy népünket hamis színben ismertetik meg a világgal, hogy ellenségeink minden eszközt megragadnak, hogy a világot rólunk hamisan informálják. Forrsámunkáik, könyveik, a lexikonok tele vannak ellenünk irányuló hamis állításokkal, ezeken keresztül lát és ítél meg minket a világ. Kitartó munkájuk eredménye meg is lett Trianonban, Benes, Masaryk, Titulescu, hazudtak rendületlenül, minden vonalon, céljaiknak megfelelően, így lett Trianonban hajózható folyó a kis Zagyva patak, Erdély Dákoromán őshaza... Barátom gyermekei még a közelmúltban Besztercebányán azt tanulták az iskolában, hogy a magyar az barbár nép és még ma is nyereg alatt puhítják a húst... az apa nem mert nekik cáfolatokkal előállni, de egy teljes nyári magyarországi nyaralás eredményes felvilágosítás és cáfolat volt. Tele vannak az angol, amerikai, francia, német tankönyvek a rólunk szóló kedvezőtlen és hamis beállításokkal. A harcot erre a vonalra kell vinni..., de nem szalmalánggal, hanem évtizedekre tervezett kitartó munkával... abban a tudatban, hogy a harc gyümölcse csak akkor érik be, de ezt a harcot el kell kezdeni, nem holnap, hanem ma itt, ezzel a márciusi zászlóbontással... igen, most dörögjük el, Talpra Magyar, hí a haza... csakis ezen a vonalon tudunk ma harcolni az igazságunkért és a jövőnkért. Ez kitartó hangyamunka. Nem alapítunk új egyesületeket... az már úgyis van elég és kimerült a meddőségben, a világ minden sarkán, ahol magyarok élnek, álljunk össze és a helyileg legmegfelelőbb egyesület keretein belül kezdjük el a munkát. Nagy segítségünkre lehet a már létrejött Torontói Magyar Tanszék, a magyarság áldozata mellett a kanadai kormány 300.000 dollár hozzájárulással indította el. Nemzetközileg elismert tudományos fórum lesz, egyetemi szinten. Vágyunk az, hogy vezetője olyan igaz, harcos magyar ember legyen, aki a legújabb magyar történelmi kutatásokkal is felvértezve fog harcolni igazságunkért és hivatalos cáfolója lesz a rólunk megjelent hamisságoknak. Tegyük félre a magyar tekintélyek ledöngetését. Azokat a magyarokat, történelmi múltunkban és jelenünkben, akiket mások, az idegenek megbecsülnek és jóhírnevet szereznek a magyarságnak, hagyjuk békességben, ha már nem támogatjuk. Minden porszem, ami megbecsülésünket növeli, egy szikla lehet igazságunk harcában. Ebben a harcban nincsen jobb és baloldal, ez nem napi politika, ebben a harcban fogjuk meg az eke mindkét szarvát, nyergesünk meg minden lovat a cél érdekében, a jó szántás után várhatjuk csak a jó aratást. Máris sokan dolgoznak ennek a célnak az érdekébe, de most szervezetten talán többre megyünk, írók, újságírók, történészek, régészek, a sumir rokonság kutatói, minden magyar sajtótermék legyen ebbe a célvonalba beállítva... Itt terjesztem elő a javaslatomat és kérem az Amerikai Magyar Szövetség nyugati parti elnökét Ft. Hites Kristóf bencés atyát, tegye magáévá a célkitűzésünket vegye a mai nappal megalakultnak ezt a munkacsoportot, tegyen felhívást a világ minden táján működő magyar egyesületek felé, hogy kövessék példánkat... kezdjük el az idegen nyelven kiadott sajtótermékek átnézését, minden sajtótermékben előforduló magyar vonatkozás számbavételét. Szervezzük meg a kapcsolatot a torontói magyar tanszékkel. Kérjen meg minden magyar újságot, hogy a köztünk lévő nézeteltéréseket félretéve — egyöntetűen adjanak nyilvánosságot közleményeinknek, felhívásainknak, hogy a magyar sajtón keresztül mindenki tudomást szerezhessen lépéseinkről és eredményeinkről. Mozgósítsuk könyvtárosainkat, nagy feladat vár rájuk. Valahogy ellensúlyoznunk kell ellenségeink eredményes munkáját. Ne tűnjenek el a könyvtárak polcairól a magyarra kedvező kiadványok, de annál nagyobb számban kerüljenek oda a magyar forrásmunkák, szervezzünk külön anyagi alapot ezek angol, francia, német kiadására, ez az alap csakis erre a célra legyen felhasználható. Ebben a történelmi jóvátételi harcban résztvehetnek az otthoniak is, mert ez nem ütközhet semmi politikával, ez kultúrharc... de résztvehetnek azok az itteni magyarok is, akik nem mernek eljönni egy-egy okt. 23-i ünnepségre, mert “hazajárók” és nem akarják magukat “exponálni”. Senkit sem küldünk el, aki ebben a nemes harcban részt akar venni. Tehát, munkánk célkitűzése: Derítsük fel azokat a könyveket, sajtótermékeket, ahol rólunk írnak, hatékonyan igazítsuk ki azokat, amennyiben hamisan, akár tudatlanságból, akár rosszindulatból erednek. A sajtóban minden lehető helyen és fórumon ismertessük a magyarság történelmi szerepét, helyzetét a Kárpátmedencében, többezeréves jelenlétét, alkotó és szervező erejét, magas kultúráját... Szervezzük be legfőbb támaszainkat a magyar könyvtárosokat, lássuk el a könyvtárakat magyar forrásmunkákkal, melyek mindenben az igazságunkat hirdetik. Könyvtárosaink tartsák szemmel a könyvtárak magyar anyagát és azokat, akik a ránknézve kedvező könyveket eltüntetik. Lássuk el a környékünkön élő egyetemi tanárokat, publicistákat és politikusokat megfelelő irodalommal és tájékoztató anyaggal. Figyeljük a napi sajtót és befolyásos folyóiratokat, a ránk nézve kedvezőtlen és ártalmas közleményeket, ferdítéseket minden lehető módon ellensúlyozzuk, követeljük a kiigazítást. Személyzeti megoldás: Az Amerikai Magyar Szövetség égisze alatt szervezzünk egyesületközi bizottságot, minden tevékeny egyesületből két résztvevővel, a szervező munka elvégzésére. Minden év márciusi ünnepségén beszámolunk a zászlóbontás eredményéről, a “Magyar Figyelők” munkájáról. Szervezzük meg a rendszeres anyagi támogatást, ami csakis a fent említett célra legyen felhasználható. A kitűzött cél nemzetünk szempontjából sorsdöntő lehet és így minden áldozatot megérdemel. A támogatás beindítására szerény magam felajánlok az első évi támogatásra egyezer dollárt. A Magyarok Istene adja, hogy zászlóbontásunkat az emigrációban élő magyarság kövesse és végső fokon siker koronázza. Ügy legyen. Dr. Hites László a Magyar Ház volt elnöke, San Francisco, 1978. márc. 12.
