Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-04-01 / 4. szám
8. oldal_______________________________________________ $glttVAKOfct_______________ __________1 1978. április hó denkit: ugyanazt, mert más, jobb és korszerűbb: nincs! Egy új szumír nagyszótár kiadását eltervezte és az anyaggyűjtést megkezdte Falkenstein, A., majd halála után a munkát Pettinato G. folytatta, néhány munkatársával. A munka azonban művelői másirányú elfoglaltságai, anyagiak hiánya, s a feldolgozandó adatmennyiség tömege miatt még évtizedekig váratni fog magára. Az időközben megjelent új akkád szótárak (The Chicago Assyrian Dictionary /CAD/ 1956-tól, és v. Soden, W.: Akkadisches Handwörterbuch, Wiesbaden 1959-től) még hiányosak, s befejezésük még ugyancsak hosszabb időt fog igénybevenni. Szumír anyagot bár ezek is tartalmaznak, ez itt alárendelt jelentőségű. A chicagói Oriental Institute által tervezett szumír szótár szerkesztési munkája épphogy csak elkezdődött, elkészülte szintén még éveket vehet igénybe. — Ezzel nem Szerzőnk fogcsattogtatására kívántunk felelni, hanem az érdeklődőket a munka állásáról tájékoztatni. Ismertetési szándékkal megemlítjük, hogy Szerzőnk “bírálja a bírálókat” is (ism.m. 103—105. old.), éspedig afinnugoros irányzat híveit. Ezzel mit kezdeni nem tudunk, s nem is akarunk. Azt, hogy a finnugoros lekötelezettségű megnyilatkozók közül a szumírhoz, asszirológiához egyik sem ért, régóta hangoztatjuk. A sajnálatos csak az benne, hogy e "bírák bírája” — amint írásából látszik — ehhez úgyszintén nem ért — vagy talán ahhoz érteni nem is akar, nehogy netalán abból mégis valami magyar kapcsolat sikeredjék. — Ezt intézzék el ők, egymás közt. Mindössze egy mulatságosnak bár nem mondható részletet említünk fel: Szerzőnk nemcsak saját írásainak tartalmáról feledkezik meg, de arról is, hogy ugyanezen írásában előbb miket írt. így pl. nekiugrik Bárczi Gézának is, amiért Varga Zs. néhány megállapítását elfogadta (104—105. old.). Annak a Bárczinak, akit előbb (ism.m. 49. old.) “cáfolhatatlan” jelzővel illet. Eszerint úgy látjuk, az “enfant terrible” nadrágjának jólmegérdemelt kiporolását rábízhatjuk a hozzá közelebb állókra... TÖRTÉNELMI KÉRDÉSEK Minekután Szerzőnk éppen történelmi kérdésekben járatlanságának többízbeni bizonyságát adta — kötelességének érzi, hogy most ebbe üsse az orrát. Bevezeti ezt a nagyhangú szavakkal: “Ezek után már nem kell aprólékosan ismertetnem a ‘sumer-magyarológus’-ok nyelvtörténeti és történelmi elméleteit...” (ism.m. 105. old.). — így egy olyan személy, aki egy történelmi adatnak még egy közönséges lexikonban sem tudott utánanézni (1. előbb), s “cáfolat” címén ehelyett ostobaságokat írt össze... Berzenkedésének értékét már ez a tény megszabja, nem kell újból a “ne sutor...” mondását idéznünk, inkább arra kell kérnünk, hogy tudásának eme fokán kímélje meg a szakköröket “értékes véleményétől” — de a nagyközönséget is “tájékoztatásaitól”. Folytatjuk: “Még mindig vannak néhányan ókonzervatívok, akik a sumer-magyar rokonságot a turáni vagy urál-altaji (sic!) ‘nyelvcsalád’ keretei között képzelik el. De... ma már csaknem általánosnak mondható az a felfogás, amely a sumer-magyar kapcsolatokat egyenes ágon való leszármazásnak tekinti.” (Ism.m. 105—106. old.) Megjegyzéseink: Először: a turáni vagy ural-altáji (! — Magyarországon eddig ugyanis ez az írásmód járta!) “ókonzervatívok” működésének létjogosultsága mindaddig vitathatatlanul fennáll, ameddig a hasonlóan “ókonzervatív” indo- és germán, sémita és finnugor “nyelvcsaládot elképzelők” a tudományos élet porondján szerepelnek. “Elképzeléseiknek” pontosan ugyanannyi a létjogosultságuk, mint a többi csoportok elképzeléseinek! Ideje lenne, ha ezt az elvet e csoportok tagjai is végre tiszteletben tartanák! — Másodszor: a szumir-magyar kapcsolatok egyenesági leszármazáskénti (azaz: utódi folyamatosság) felfogása ellenében az eddigi kutatás semmiféle érvet vagy adatot nem szolgáltatott, tehát ez ellen tudományos módszerességgel kifogás nem eshetik. Azoknak kapálózását, akiknek ez nem tetszik, sem adatként, sem érvelésként el nem fogadhatjuk. Hogy Szumíriából kivándorolások történtek, azon gúnyolódni: tudatlanság. Erről ékírásos forrásadat van: pl. Ibiszin siratóéneke. Ha Szerzőnk ezt sem ismerné, javalljuk, nézzen utána. Pl.: Komoróczy G.: Fényes ölednek édes örömében, id. f., 265. old. 32-35. sorok. Minden további berzenkedést lezárhatunk azzal, hogy leszögezzük az ezirányú kutatásokkal kapcsolatos álláspontunkat. Tudnunk kell, hogy e kutatásnak még csak kezdetén vagyunk. Az elért eredmények, s az azokra felépített újirányú elgondolások értéke azonban máris nagyobb az eddigieknél, mivel ezek írásos források alapján állnak — ellentétben az eddigi, főleg finnugoros bélyegű, minden kézzelfogható adatot nélkülöző, elméletekre-épített elmélet-felhőkarcolókkal. A korábbi iskolák semmiféle kézzelfogható bizonyitékot nézeteik alátámasztására mindeddig felmutatni nem tudtak, semmi értelme tehát annak, hogy ezen avítt nézetekhez ragaszkodjunk. Nem állítjuk, hogy az új kutatási irány lesz az, amely őstörténetünk, népünk és nyelvünk eredetének kérdéseit minden kétséget kizáró bizonyossággal tisztázni fogja — de állítjuk azt, hogy a tudományos kutatás ezirányú útját akkoris végig kell járnunk, ha netalán semmi eredményt nem is hozna. — “Mindent megpróbáljatok, ami jó, azt megtartsátok!” (I. Thess. 5:21.) — ezt az elvet nem kisebb személyiség, mint László Gy. is magáévá tette. — Követeljük azonban e bibliai ige megelőző sorainak megtartását is: “A lelket meg ne oltsátok!” (I. Thess. 5:19.) A TATÁRLAKAI LELET Szerzőnk erről meg kellett emlékezzék — mert elhallgatni nem lehet. E lelet puszta ténye önmagában a neo-halévyzmus teljes felsülése, ugyanúgy, mint mesterük felsülését annakidején a Tello-i stb. leletek tették teljessé. Mivel az érdeklődő közönség a fejleményeket élénk figyelemmel kísérte, Szerzőnknek valamit ezzel kapcsolatban is mondania kellett. Amit mond: mellébeszélés. — “Feltehető, hogy... valamifajta helyi írásbeliség jött létre.” (Ism.m. 110. old.) — s párhuzamba hozza a Tepe-Jahja-i hasonló leletekkel — sürgősen megállapítva, hogy alkotói “nem szumirok”. A leletről, annak koráról, keletkezéséről, s bármiről — elvitatkozhatunk. Egyetlen érvelésnek azonban — amely azonban az érintett körök kedvence — szósem lehet, s ez pedig a kedvelt “véletlen egyezés”. Ez ugyanis körülbelül olyasmi lenne, mintha pl. egy újonnan felfedezett Horatius-kéziratról azt állítanám, hogy “tulajdonképpen csak egy analfabéta firkálmánya — ami csak véletlenül sikerült: Horatius-ódává...” — Nem hisszük, hogy hasonló érvelés meggyőző lenne, akár “indogermán” tudós-körökben is! Még kellemetlenebb a kötekedőknek, hogy a mezopotámiai kapcsolatokról valló leletek egyre szaporodnak! Itt aztán valóban mindegy, hogy a lelet ábrája “Imdugud”-e avagy “Anzu” — mert a lelet bizony: lelet marad. Kézzelfogható bizonyíték — éspedig magyar földről, akkoris, ha ez a föld ma “elszakított terület”! — S megnyugtathatjuk nemcsak Szerzőnket, de egész körét: ha e föld valaha egyenlőértékű “finnugor” leletet adna kezünkbe, azt minden magyar szumirológus, minden kapálózás nélkül tudomásul venné, s tételeit eszerint módosítaná. BEFEJEZÉSHEZ “Végére értem az áttekintésnek, amelyben a ‘sumer-magyarológus’-ok felkészültségének mérlegét próbáltam megvonni.” (Ism.m. 112. old.) — Istennek hála, mert türelmünkkel erősen visszaélt. Amit ezzel kapcsolatban megállapíthatunk: nagyfokú szemérmetlenség kell ahhoz, hogy valaki s^ját tudásának eme fokán — amely látható: siralmas! — merészeljen “bírálni” másokat. Hogy Szerzőnk befejezésül éppen Schmidt J. “klasszikus” idézetét választotta: az ő dolga. Egy azonban bizonyos: befejező mondatának részletei érvényesek a neo-halévyzmusra is: “anyaga halvaszületett”. — Mi, Schmidt Józsefé helyett, az Úr szavát adjuk, Madách tolmácsolásában: Szerzőnk tehát ne a “délibábos” eszméket becsülje se túl, se alá, hanem maradjon egyszerűen az igaz tudomány tárgyilagosságánál — társaival együtt. Vegyék tudomásul, hogy amit kiirtani akarnak, nem a “nemzeti romantika”, hanem a nemzeti érzés mindenestől. Az őszinte szavakat tudomásul vettük. Vegyék tudomásul azonban ők is — bármennyien és bárhol legyenek, s bárki támogassa is őket — rontó szándékaikkal a nemzet egésze áll szemben. A Nemzet minden fia, akiben még emberi jóérzés marad. “S bűnhődésük végtelen leend!” * * * Saját összegezésünkként: a munkával senki semmit nem nyert. Nem nyert a tudomány. “Parturiunt montes — et mus ridiculus nascitur.” — Annyi történt mindössze, hogy a sumír-ellenes irodalom egy újabb förmedvénnyel gyarapodott. Aki ezt “nyereségként” könyveli el — saját szellemi színvonaláról állít ki szegénységi bizonyítványt. Tudományos szempontból az írás értéktelen. Semmit nem ad. Kérdésfeltevése: nincs', módszere: nincs. Adatok célzatos kiválogatását, saját érdeknek megfelelő hamisítását, alá nem támasztott tagadást, csak bősz acsarkodást, semmiféle tudomány el nem fogadhat. — Eredménye tehát ugyancsak nincs. Kitűzött célját sem érte el. Cáfolni akart — ez nem sikerült. Megfeledkezett azonban a Szerző arról, hogy az a cáfolat, amelynek cáfoló érveit megcáfolhatják: megdöntésével éppen a cáfolni szándékolt kérdésnek legerősebb bizonyítéka. Amint a fentiekből látható: a cáfolat valamennyi érvet ellen-cáfolattal könnyűszerrel megsemmisítettük! A munka azonban mégsem egészen értéktelen. Kivetítette egy légüres térben fuldokló, nemzet-ellenes, idegenérdekű rendszer kultúrpolitikájának leküzdhetetlen problémáit, kétségbeesett vergődését. így tehát az írás, talán évtizedek múltán, hasznos forrás lehet. Nem tartalma folytán, sem szerkezetében, nem a szumirológusnak, senem a nyelvésznek — hanem a kultúrtörténésznek, aki a mi szomorú korunk szellemi vergődéséről akar majdan képet alkotni. Ami Szerzőnket illeti, megállapíthatjuk: eddig megjelent írásai között ez a leggyengébb. — Ajánljuk neki, foglalkozzék más, gyümölcsözőbb kérdésekkel — amelyekhez talán több tehetsége van. Mert azt, hogy a könyvében tárgyaltakhoz tehetsége nincs, azt ott mindennél világosabban bebizonyította. Tiszta szívből kívánjuk neki, hogy ha e gyümölcsözőbb és eredményesebb munkaterületét sikerül megtalálnia — kísérje a megbocsátó Úristen segítsége, hogy a tudomány eredményes művelésével még a Nemzet tisztességben-megbecsült tagjává válhassék! “Te Lucifer meg, egy gyűrű te is mindenségemben, . . . dőre tagadásod lesz az élesztő, mely forrásba hoz ... De bűnhődésed végtelen leend szüntelen látva, hogy, mit rontani vágyói, szép és nemesnek új csírája lesz. ” (15. szín, M. Helikon kiad., 1960, 187. old.) Sapienti sat! KUN-HOSSZÚ SÁNDOR I ■ NÉPSZERŰ TÖRTÉNELMI FÜZETEK című tanító könyvsorozat eddig megjelent kötetei: 1. Dr. Szilvay Gyula: A BESENYŐK TÖRTÉNETE 2. Dr. Vágó Pál: A VÉRSZERZÖDÉS EREJE 3. Fekete Zsigmond: HOL VOLT - HOL NEM VOLT PRIBINA ORSZÁGA 4. Dr. Novotny Elemér: SUMIR NYELV — MAGYAR NYELV ELŐKÉSZÜLETBEN: Prof. Badiny Jós Ferenc: AZ ESZTERGOMI OROSZLÁN EREDETE A NÉPSZERŰ TÖRTÉNELMI FÜZETEK megrendelhetők testvérlapunk, az Ősi Gyökér címén: Ősi Gyökér, C.C. 2815, C.C., Buenos Aires, Argentína L-
