Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-04-01 / 4. szám
1978. április hó «IfTVAKÖfcT 9. oldal A ^CSAKONZK^ KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA LEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! 1945. ÁPRILIS 4. Erről a dátumról már sok cikk látott napvilágot, érzésem szerint ez nagyon is aktuális kérdés. Az idő múlásával és a szenvedő szemtanúk egyre fogyásával, lassan kezd a sok szenvedés, kegyetlen orosz kommunista megszállás elhomályosodni későbben született magyarok előtt. Húsz évvel ezelőtt életre hívott Kereszt és Kard Mozgalomnak az egyik sarkalatos feladatává tette a sors, hogy ezt a kérdést soha, de soha ne hagyjuk elaludni, míg a bolsevizmus uralkodik hazánk felett. Erről a napról otthon senki sem írhatott a valóságnak megfelelőt, hősi eposzt Budapest védelméről a hősiesen küzdő honvéd legendás tetteiről. Háborúban a múzsák hallgatnak a vörös csizma által eltiport országban senki nem mártja tollát a félelem tintájába. Annál többet írtak a mosókonyhai ellenállók vörös tintával dicsőítő cikkeket a dicső szovjet felszabadító hadseregről, még regényt is írtak háborús patkányok perspektívájában “Budapesti gyűrű” címen. Közben az eltiport országból a hősöket, akik az utolsó töltényig harcoltak, a Nyugat árulása és aszisztálása közben a Davay fejedelem végnélküli gyalogmenetben vagy bedrótozott marha vagonokban állati Néhány hónapos huzavona és értelmetlen szófecsérlés után véget ért a belgrádi konferencia. Feladata lett volna annak megállapítása, hogy a helsinki egyezményt aláíró országok mennyiben tartották be, vagy sértették meg az egyezményben vállalt kötelezettségeiket. A konferencia feladatának eleget nem tett, egyetlen “pozitív” határozata, hogy az érdekelt hatalmak képviselői 1980-ban Madridban ismét összeülnek — nyilván további üres szalmacséplésre. A belgrádi tárgyalásokon az emberi jogok kérdését éppen csak érintették, a kérdés részletes tárgyalására a Szovjetunió és csatlósainak tiltakozása folytán nem került sor. A román uralom alatt sínylődő magyarságról a “magas” tárgyaló felek nem beszéltek. “Helsinki a status quo fenntartásával a szovjet pozíciókat erősítette” — írtuk egy évvel ezelőtt (Belgrád előtt, 1977 április, Szittyakürt). Sajnos, nem tévedtünk — az egyezménynek az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó megállapításai üres, értéktelen frázisok. A konferenciáról kiadott záróközlemény az emberi jogok kérdését nem is említi. “Renkívül jelentős a belgrádi tárgyalásoknak a magyar vonatkozású kérdésekben való kimeneteke és hatása, különösen a legsúlyosabb helyzetben lévő, a teljes megsemmisülés veszélyében forgó erdélyi magyarság sorsára. Ebben a vonatkozásban az amerikai magyar emigráció tevékenysége sorsdöntő lehet. Bizonyos, hogy Belgrád az amerikai magyarság, mint emigrációs tényezőnek próbaköve és értékmérője lesz. Aki ismeri emigrációnk körülmények között hurcoltatta a haláltáborokba. A mi véleményünk ugyan az most is mint akkor volt, ezt megszabta a magyar népnek 1945 áprilisában megpecsételt sorsa. Mivel a szovjet semmit sem változtatott az otthoniak helyzetén így a mi magatartásunk sem változott a 33 év elmúlása dacára sem . . . Annál jobban megvagyunk döbbenve, hogy a Korona kiadása óta az itteni patkányforradalmárok, rádió betyárok igen merészek lettek, sőt odáig merészkedtek el, hogy az emigránsok ünnepélyeire a hazai kommunista rendszer itteni képviselőit is magukkal vitték, hogy népszerűsítsék őket. Magyar Testvéreim ne riadjunk meg, hanem cselekedjünk minden ünnepély rendezőnek meg kell szervezni a kidobó részleget, mert az egészséges tiszta magyar nemzeti szellemű ünnepélyeket nem szabad engedni, hogy az istentelenség szelleme betolakodjék és megfertőzze azt. Ha a szép szót nem értik a bolsevizmusnak itteni fullajtárjai, talán ha fejüket betörik abból megértik, hogy a nemzeti magyaroknál nem kívánatos személyek. Ezek azt hangoztatják, hogy reálpolitikát kell folytatni, mert mi mazilált, megosztott állapotát, kénytelen-kelletlen borúlátóan tekint a belgrádi fejlemények elé” — írtuk esztendeje. És ez az esztendő — sajnos — borúlátásunkat igazolta. Felelőtlenség volna azt mondani, hogy eredménytelenségeink oka csak és kizárólag az emigráció lelkén szárad, az emigráció jelentős része minden lehetőt igyekezett megtenni nemzeti érdekeink védelmében. Ékes példája ennek a Szent Korona ügye, ahol a magyarság valóban egységesen küzdött és tett meg mindent, ami megtehető volt. Ennek a harcnak is megvoltak a parazitái, felbukkantak a kérkedők, a “ki, ha én nem” típusú szájhősök és az önérdekű “tőkekovácsolók”. Tevékenységük azonban nem fajulhatott el annyira, hogy nagyobb károkat okozhattak volna, erre az események rohamos haladásában nem volt elég idejük az “alkalmak” kihasználására. Különböző gyanús próbálkozások és állítólag megtörtént visszaélések kivizsgálása folyamatban van és ezekről rövidesen beszámolunk. A magyar nemzeti emigráció figyelme most elsősorban ismét Erdély felé fordul. Nemrégiben vált ismertté Király Károlynak, a román kommunista párt volt tisztségviselőjének levele, mely a románok magyar ellenes gaztetteit panaszolja és megerősítése, bizonyítéka azoknak a vádaknak, melyeket szervezeteink már ismételten eljuttattak az amerikai kormányhoz és kongresszushoz, más nyugati kormányzatokhoz, az U.N.hez, a sajtóhoz és minden egyéb olyan szervhez, melyektől segítség remélhető. Minden kísérlet meddő maradt, hiábavalóknak bizonyultak a beadradiak vagyunk. De nem politika az, mely csak a foghatót, megszámlálható! az adott helyzet státusquo-ként fogva fel tekint “realitásnak”, s e realitások boltozata alatt nem veszi figyelembe az eltiprott szellemi realitásokat: Hazánk évezredes hagyományait, nemzeti sérelmeit, álmait, vágyait, akarásait és céljait. Ez a reálpolitika nem törődik magyar milliók nyomorúságával, rabságával szenvedéseivel, hanem enyhülési politikát hirdet a rabtartókkal kompromisszumokat köt azzal a hatalmi rendszerrel, amely nyíltan is hazánk elpusztítására tör. Valaki egyszer azt mondotta, hogy: Aki a történelemből nem tanult annak azt meg kell ismételnie. Úgy látszik ezek a gyászmagyarok nem tanultak a megtörtént eseményekből, a szenvedések megismétléséből viszont hagyják ki a szenvedő magyar népet, mert azok tökéletesen tisztában vannak a rabtartóik céljaival. Minden áron érvényesülni akaró szellemi szegény legények el a kezekkel a magyar nemzeti emigrációtól. Üzenetünk 33 év után is folytatjuk azt a harcot amit elkezdtünk egészen a végső győzelemig minden alku nélkül. ványok, memorandumok, tüntető felvonulások, egyébként befolyásos szenátorok és képviselők támogatása, a magyarság panaszai és kérelmei meghallgatásra nem találtak. Erdély és a Szent Korona ügye megmutatták, hogy a magyar nemzeti emigráció jelen állapotában nem képes az U.S. adminisztrációra hatást gyakorolni. Egy-két súlyosan kompromitált egyén, a budapesti kommunistákkal egy követ fújó maroknyi renegált véleményét Carter elnök többre becsülte a magyarság, nemzetiségi csoportok, nagy amerikai szervezetek, képviselők és szenátorok szavánál. Ismerve Carternek és munkatársainak kommunista érdekek előtt fejet hajtó külpolitikáját, ezen nincs mit csodálkozni. Erdély kérdésében azonban ugyanez a magatartás volt tapasztalható a republikánus adminisztráció 8 éve alatt is. Pedig a magyar emigráció vezetőinek legnagyobb része a republikánus pártszervezetek körül forgolódott, többen magas párt-tisztségeket viseltek és minden lehetőséget felhasználtak, hogy a republikánus párt iránti hűségüknek tanújelét adják. Akadtak még olyanok is, akik amikor már látható volt, hogy a választások a republikánus elnök bukását fogják eredményezni, Gerald Ford elnököt még akkor is a magyarság “teljes támogatásáról” biztosították. Vajon nem ez az oktalan eljárás fő indoka a Carter adminisztráció magyar ügyekben tanúsított merev, elutasító, szinte ellenséges magatartásának? Súlyos, könnyen végzetessé válható betegsége a magyar emigráció szervezeteinek a soraikba beszivárgott nemzet-ellenes, kommunista barát elemek romboló tevékenysége. Tűrhetetlen állapot, hogy ugyan(Folytatás a 10. oldalon) K.K.M. hírei A Mozgalom vezetője Vasvári Zoltán, márciusi ünnepi szónok volt márc. 5-én, Fairfield, Conn, államban az MHBK által rendezett ünnepségen. Az ünnepélyen kb. 300-an vettek részt, dicséret illeti Szondy István bajtársat, a rendező bizottság elnökét. Márc. 12-én Richmond, Virginiában volt a Richmondi Magyarok Egyesületének rendezésében tartott ünnepségen, itt Völgyi Gyulát, az egyesület elnökét illeti az elismerés. Vasvárit mind a két helyen meleg fogadtatásban részesítették, tömör megfogalmazásban elmondott beszédét pedig nagy tetszéssel fogadták. A richmondi ünnepélyen résztvevő dr. Jónás T. János, Laurel Fork-i (Va.) lakos jelentkezett a mozgalom szolgálatára. Mint kiváló gazdasági szakértő, meghívást kapott a KKM intézőbizottságába. vitéz Serényi István, a KKM keletkerület vezetője pedig márc. 19-én, Schenectasy, N.Y. államban volt ünnepi szónok az ottani Jótékonysági Egyesület meghívására. A kitűnő szónokot melegen ünnepelték. * * * A Kereszt és Kard Mozgalom immár 20 éve minden április 4-én gyász Istentiszteletet rendez hazánk eleste napjának emlékeztetésére. Idén New York ban és Passaicon a református templomokban Nt. Király Zoltán és Nt. Nagy Gyula szolgálattevő lelkészek közreműködésével. * * * A mozgalom vezetője Vasvári Zoltán, a főtitkár dr. Kollarits Béla és az ifjúsági vezető Lothringer József látogatást tettek Füzér Julián atyánál New Brunswickben, 1978. márc. 9-én. Megbeszélést folytattak aktuális magyar kérdésekről és a KKM köszönetét fejezték ki az Atyának rendületlen kiállásáért a Szt. Korona ügyében. Lövész Mozgalom hírei A lövészek díszőrséget álltak a gyász Istentiszteletek alkalmával, ezzel is tiszteletet adva a szláv kommunizmus által eltiport hazának. * * * A lövészek téli gyakorlatát megzavarta az a tény, hogy a hatalmas hóvihar romba döntötte a fiú-laktanyát több, mint 7000 dolláros kár érte Vasvári Zoltán bajtársat, a tulajdonost, rajta keresztül a lövész mozgalmat. Ennek ellenére megtartják a tervbe vett Mindszenty 20. éves lövész tábort. Ha valaki anyagi vagy fizikai segítséget ajánl fel, nagyon szívesen fogadják, mert minden segítő és építő kézre szüksége van a lövész mozgalomnak. A tábor ideje július utolsó hete és augusztus első hetén van, majd erről bővebb értesítést adnak ki időben. * * * A kár pótlására rendezik az idei lövész “Pöttyös” Bált is, 1978. május 6-án, Passaicon. A mozgalom vezetősége kéri a honfitársakat jegyezzék elő a bál idejét, hogy minél nagyobb számban vegyenek majd rajta részt a környéki magyarok. Az 1.034 négyzetkilométernyi Hong Kongban 4 és félmillió lakos él. Családonkint kb. 4 fő. 90%-kuknak van televíziója. De, ami a legérdekesebb: 118 napilapjuk mellett 240 időszakos jelenik meg — zömmel kínai nyelven! (P.K.dr.)-----»---~M H it---VAS VARI ZOLTÁN DR. KOLLARITS BÉLA: BELGRÁD UTÁN
