Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-01-01 / 1. szám
4. oldal »rrmicditt 1978.január hó MR. PROF. SHOHUTO FAISI TOKIO UNIVERSITY Kedves Professzor Úr! Megtisztelő levelét köszönöm s abból kiemelek két bekezdést, s válaszomban csak azokkal a kérdésekkel kívánok foglalkozni. Ön a következőket írja: “Miért van az, hogy a világ egyetlen nemzete a Magyar, amelynek származását, történelmét minden más népség elhomályosítani igyekszik? Kik állnak emögött?" Addig is, amíg erre választ kapunk — messziről jobban látszik az igazság is meg a hamisság is —, mi Japánok a Magyar népnek és Nemzetnek, mint a sok ezer éves származás és tradíció tulajdonosának kívánunk tiszteletet adni, még akkor is, ha a magyarok közül egyesek ezt a tényt erőszakkal megmásítani igyekeznek." Levele s a helytálló jellemzése örömet szerzett, de szomorúságot is. Válaszként kötetnyi könyvet írhatnék, de megkísérlem egy levélnyi terjedelemben a lényegre szorítkozni. Szerte a világon minden államnak a magja egy, vagy több nemzet. (Egy népet nemzetté az ő történelmi tudata emeli.) Az Állam adminisztrációjával ezt, vagy ezeket a nemzeteket szolgálja, függetlenül attól, hogy az ott uralkodó társadalmi rendszer szocialista, avagy kapitalista. Szinte egyedül álló a világon az a jelenség, ami nálunk tapasztalható, hogy az állam-apparátus az őt fenntartó nemzet és annak a történelme ellen propagandát folytasson. Ez az állapot Magyarországon a keresztény állam megalapítása óta, tehát ezer esztendeje tart napjainkig is, annak ellenére, hogy a kereszténységre alapított társadalmi rend immár harminc esztendeje nem is létezik. Azért nem ismerheti a művelt világ a magyarság valódi történetét, mert a római Egyház ezer esztendőn keresztül mind Hazánkban, mind Európa keresztény államaiban egymaga kreálta Fiktív történelemtanítását engedélyezte. Kevés egyházi krónika-írót igazolnak a mai, modern történelmi kutatások. A magyar népből az Egyház kiirtotta a származástudatot és ennek kapcsán az önbecsülést, nem várható tehát, hogy Nemzetünket ez után más népek is becsüljék. Kedves Professzor Úr — mi, az Egyház történelmi fikciója ellenére is tudjuk, hogy népünk őshonos a Kárpátmedencében. Ez a sokoldalúan bizonyítható történelmi tény a II. világháború után az egyházi uralom megszűnését követően sem kapott helyet sem a történelemszemléletünkben, s ennek kapcsán a történelemtanításunkban sem. A magyar nép őshonosságát a Kárpát medencében tudományosan dr. Nagy Sándor és Magyar Adorján bizonyították. Verbális hagyományokra támaszkodva Móricz Zsigmond, később pedig Szabó Pál írták le a magyar nép folytonosságát a Kárpátmedencében a kőkortól napjainkig. Szabó Pál Kossuth-díjas írónk az Őszi utazás című írásában olvashatjuk, hogy aki Biharugrán a bronz, vagy talán a kőkorban feltörte az ugart, annak az utódaik ők, ő is és a Csordás, Gyulai, Páskun nevű szomszédai. Igaz, hogy az idők folyamán jöttek népek, a Kelták, Gepidák, Longobárdok stb., de azok tovább is vándoroltak. Ha egy ember bárhol a Föld-kerekén feltörte az ugart — írta Szabó Pál — az onnét nem ment tovább. Tudjuk, hogy a kultúra bölcsője nem Mezopotámia, hanem a Kárpátmedence. Bizonyítják ezt a Tatárlakán Wlassa professzor által feltárt agyagtáblák s ezt megelőzően a múltszázad végén a Torma Zsófia által kiásott sok ezer írásos cserép, hogy a Kárpátmedencében az írás az ősmagyar rovásírás-jelekkel ezer évvel korábban jelent meg, mint (már fejlettebb formában) Babilonban. A Mezopotámiában és a Nílus-völgyében feltárt kultúrák bölcsője is a Kárpátmedence. De innét sugárzott ki a föníciai és az etruszk kultúra is, melyeket az írásjelek azonossága bizonyít. A Kárpátmedencéből vitték nyelvűket és kultúrájukat többek között a Baskírok, a Mansik, a Vogulok, de a Finnek is. Mielőtt a keresztény Magyar Állam megalakult, az itt élő és pogánynak titulált magyar nép ősvallásának a hittételei a következők voltak: Légy bátor, lovagias, hűséges és szorgalmas. Adott szavadnak légy mindég ura. Szeresd és tiszteld az őseidet, hazádat és az embertársaidat. Családodért, hazádért, ha kell légy önfeláldozó. Ezzel szemben a keresztény kultúra ismereteivel terhelt német —római birodalom papjai csak áldozatokat követeltek, vezeklést hirdettek, terjesztették a földi életben a félelem és a rettegés vallását, míg boldogságot csak a túlvilágra ígértek. Érthető, hogy az ősi és nemes (és inkább szakrális, mint pogány) társadalmi rend féltése mellett az új rendszer .ellen lázadt a magyar nép, s tegyük hozzá, hogy nem oktalanul. Mi tudjuk, hogy a vérszerződés egy részről a gyenge szervezettségű, de gazdaságilag jelentős, a Kárpátmedencében őshonos magyar nép vezérei, más részről az akkor Etelközben tartózkodó, jól szervezett és katonailag jelentős magyar nép vezérei között jött létre. Anonymus erre vonatkozó leírása éppen olyan érthetetlen, mint értelmetlen. Együtt lakó népek nem kötnek — miért kötnének? — vérszerződést. Anonymus viszont azt írta, amit az Egyház megírni engedett. Az Egyház félelemmel látta a kitűnően szervezett és megfiatalodott magyar népet s különösen félt a vezéreiktől. Érthető, hogy első feladatának azt tartotta, hogy az Árpádháznak magvát szakítsa. Ezért rábeszélték I. Istvánt és feleségét Gizellát, hogy Imre herceg tegyen szüzességi fogadalmat. Mert Imre nemesebbnek találta s főként emberibbnek a magyarok egyenes, becsületes, lovagias ősvallását, a megismerhetetlen új Istent hirdető Gellért püspök tanításával szemben — meg kellett halnia. Az Egyház őseinkkel szemben mindent megtett, hogy a származástudatot és a testvér-tudatot kiirtsa belőlünk, ezért a rokontalanságunk tudatát terjesztették itthon is és külföldön is. Rómának az ősi magyar szellemi hummusz elvéknyitása volt a fő célja. Kollonichnak például nem sikerült II. Rákóczi Ferencünket a császár hűségére nevelni, de sikerült feltétel nélkül az Egyház szolgájává tenni. Ennek ellenére éppen a katolikus XIV. Lajos francia király hitegetése és soha be nem tartott ígérgetése okozta Rákóczi forradalmának a bukását. Az Egyház azt tanította, hogy őseink a Kárpát medencében jövevények. Nem véletlen, hogy az “őshaza” kutatására is először egy papot, Juliánusz barátot küldték Ázsiába. Furcsa, hogy az Egyház hatalmának a megszűnése után, még a közel múltban is akadtak őshaza-kutatók, akiknek a riportjuk és a könyvük címe is rossz: Vendégségben őseinknél. Ma már tisztán áll előttünk, hogy a Kárpát medencéből rajzottak ki népek, akik magyar származásúak voltak s maradtak, akik később visszatértek. Ilyenek voltak a Hunok, az Avarok és az Álmos, Árpád vezette Turknak nevezett magyar nép is. Ezért tévedés egyszeri, vagy akár többszöri honfoglalásról is beszélni. Mi tudjuk, hogy a Kárpátmedencében is volt zikkurát (mint a babiloni torony) többek között az agyon hallgatott Szabolcs vár alapjain. Az ókorban a Pilis város-államnak legalább akkora jelentősége volt, mint Trójának. Nem véletlen, hogy a trójai háború menekültjei is Sicambriába, azaz a Pilis város-államban kaptak menedéket. Még ma is találhatók hazánk területén olyan templom, amelyiknek a tornya csillagvizsgáló obszervatórium volt. A papság tanítása szerint ezek a történelmi emlékek éppen olyan pogányok voltak, mint az ősi magyar rovás írás, melyeket az egyházi személyek tűzzel-vassal irtottak. Az Egyház fölöslegesnek tartotta a régészeti és történeti kutatásokat azzal az indoklással, hogy a Biblia az ember, sőt a Világ teremtésével kezdődik s a Bibliában minden benne van. Hatásos tévútra terelés. Mielőtt egyetlen nyelvészeti példára térnék, engedjen meg egy rövid történelmi visszapillantást. Rómának a magyar nép élete soha nem volt drága. Krisztus nevében testvér harcot szítottak közöttünk. Gizella feltehetően Gellért püspök szavára, megvakítatta sógorát, Vazult, azzal az indoklással, hogy Pogány. Ma már tudjuk, hogy Vazul a keresztségben (bizánci keresztény paptól) a szent Bazil védelmébe lett ajánlva, s ő nevét is kapta. így veszett el Tunuzóba a feleségével, így Koppány s a sok-sok ezer felnégyelt, karóba húzott, megölt jó magyar. Az Egyház a magyar népet testvért gyilkosságra kényszerítette, akkor is, amikor a törökök ellen harcba vezette őket. Mátyás királyunk II. Mohamed császárnak írt — békekötést ajánló levelében — a török császárt idősebb testvérének nevezte s a levelében kétszer is leírta, hogy “azonos vér folyik az ereinkben!” Róma a törökök fölött aratott győzelem emlékére húzatja meg a harangokat szerte a világon, minden dél-időben. Minket ez a harangszó másra emlékeztet — az értelem nélkül meghalt véreinkre —, s erre az emlékezésre meg fogjuk tanítani a gyermekeinket is. Nyelvészetről, röviden: Az egyik jeles nyelvészünk dorgálóan mondta (s le is írta), hogy mit akarnak ezek a magyar szó-fejtők, hiszen a magyar nyelvet eddig több, mint hatvan nyelvvel rokonították, a görögtől a baszkig, az angoltól a maoriig stb. Itt felmerül a kérdés, hogy ennyi rokonítás után a nyelvészünk és a nyelvészeink tudós esze és magyar lelke nem nyílott rá arra az igazságra, hogy akkor a magyar nyelvet — logikusan —, a hatvan-egynéhány nyelv tengelyében kell keresni . . . Mindebből pedig az következik, hogy a nyelvkönyveinkben tévesen kimutatott ezer és ezer jövevényszó eddigi előjelét — helyesen — fel kell cserélni. Nem mi vettük át, hanem a mi nyelvünkből kölcsönözte az a hatvan-egynéhány nyelv azt a sok ezer azonos értelmű és rokon hangzású kifejezést. A fentiekből a Professzor Úr is láthatja (mert jól látja), hogy ezen az Egyház által sugalt, alapvető történelmi fikción nevelkedett ezer éven keresztül Hazánk és Európa keresztény műveltségű népe. Ami az egyik legdöbbenetesebb tény, hogy a Magyar Tudományos Akadémia erre az Egyház és Habsburgok által dédelgetett megalázó és valótlan történelemtanításra ma is rányomja az ő hitelesítő bélyegzőjét. A másik döbbenetes dolog, hogy mindezt a Magyar Állam hozzájárulásával, a Magyar Tudományos Akadémia közreműködésével és a magyar nép pénzéből teszik. Ki érti ezt? Köszönjük a Professzor Úr tiszteletének kifejezését s azt ez úton is viszonozzuk. Reméljük, hogy ezzel a levéllel is sikerült igazolni, hogy van és vannak Magyarországon is és szerte a Világban, akik kitartó szorgalommal és mély alázattal kutatják Népünk őstörténetét az Ön elmarasztaló, de helytálló véleménye ellenére is. (A történelem könyvünk is el fog készülni.) Nagyrabecsüléssel üdvözli Önt, tisztelő híve: OSTOR GYŐZŐ Az Erdélyi Világszövetség hírei Dr. Béky Zoltán püspök úr, az Erdélyi Világszövetség társ elnöke dél-amerikai útja során interjút adott Caracasban, Sao Pauloban és Buenos Airesben a nagy dél-amerikai újságoknak, és azok ismertették a három nagy dél-amerikai ország lakosaival (kb. 140 millió) az Erdélyi Világszövetség célkitűzéseit és az erdélyi magyarság román elnyomását a belgrádi konferencia alkalmából az UNO-nak küldött beadvány szerint. * * * A legnagyobb brazil televíziós hálózat adásában — három napon át — négy alkalommal közvetítette az Erdélyi Világszövetség és a Sao Paulo-i Magyar Tánccsoport (Kokron Ilona) által rendezett “Erdélyi Est" részleteit, amelyen a brazil és a magyar tánccsoportokon kívül a litván, libanoni, portugál, lengyel és ukrán tánccsoportok léptek fel, a magyar Bencések Szent Imre gimnáziumának a Sporttermében. A televízió riportere meginterjúvolta Kokron Ilonát és Zolcsák Istvánt, akik ismertették a magyar folklórt, illetve Zolcsák István az Erdélyi Világszövetség célkitűzéseit és az erdélyi kb. 2.8 milliós magyar, kb. 700.000 német és 100.000 zsidó elnyomását a román kormány által — hangoztatva, hogy az Erdélyi Világszövetség mozgalma nem egy politikai mozgalom, hanem egy humanista nemzeti felszabadító mozgalom, amelynek célja az erdélyi magyarság és más kisebbségek felszabadítása és Erdélynek Magyarországhoz való visszacsatolása. * * * A Bethlen Gábor Erdélyi Ifjúsági Szervezet ausztriai tagozata, a Nyugat-Ausztráliai Magyar Szövetség, az Észak-A merikai Hungarian Cultural Foundation, a Turáni Népek Érdekközössége Világszervezet Argentínai Csoport — bejelentették csatlakozásukat az Erdélyi Világszövetséghez. * * * Venezuelában megalakult az Erdélyi Világszövetség Valenciai Osztálya, mely egyhangúlag kérte felvételét az Erdélyi Világszövetségbe. * * * Az Erdélyi Világszövetség Elnöki Tanácsa örömmel üdvözli soraiban a csatlakozott magyar egyesületek tagságát és vezetőségét. HARASZTI MIKLÓS “Darabbér” c. drámáját Nyugaton kiadták. Odahaza a kéziratként való terjesztésért a szerzőt nyolc havi börtönre ítélték. Időközben a külföldi kiadó előadókörútra hívta meg a neves szerzőt. A népidemokratikus belügyminiszter a kiutazási engedélyt megtagadta. Haraszti most a helsinki határozatokra való hivatkozással fellebbezett. Kíváncsian várjuk a felsőbb hatóságok döntését.