Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-03-01 / 3. szám
1978. március hó **ITTVAK<>*T 9. oldal A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA LKN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! TÁJÉKOZTATÓ A K.K.M. INTÉZŐBIZOTTSÁGI ÜLÉSÉRŐL BESZÁMOLÓ AZ 1978. FEBRUÁR 12-ÉN MEGTARTOTT INTÉZŐBIZOTTSÁGI ÜLÉSRŐL Mondanivalómat Mozgalmunk ősi jelszavával kezdem: Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet. Hölgyeim és Uraiml Nyomatékosan megismétlem azt, amit 1969. szeptember 1-én kimondtam: “Mozgalmunk nem csak az emigráció mozgalma, hanem az egyetemes, élő magyar népé és a legkeményebb ellenzék szerepét vállalja a ma uralkodó otthoni rendszerrel szemben”. így megvan a jogalapunk arra, hogy a rendszer megbukása után az ősi földre tegyük át székhelyünket és az otthoniakkal együtt karöltve építjük ki a jövőt. Ez ma egy történelmi lépés. Ezzel a Kereszt és Kard Mozgalom a magyar jövő mozgalmává vált. Bajtársaim a mai felfordult világban és ebbe a helyzetbe amibe most kerültünk — a korona kiadása — világosan megmutatta, hogy milyen erők vesznek körül bennünket. Az ebből kivezető úton csak magunkra számíthatunk és a saját erőnkben bízhatunk. Egyszóval a mozgalomnak egyedül kell végig csinálni ezt a harcot. Mindenkivel meg kell szakítani a kapcsolatot, akik képtelenek velünk együtt haladni az Új Honfoglalásra. A jellemtelen csepűrágásra ma nincs időnk, mert a harc, ami előtt állunk, nem babra megy, hanem életre-halálra. A mi politikai meteorológiai műszereink állandó rezgésben vannak és világosan mutatják, hogy egy rendkívüli változás előtt állunk. Új politikai útra van szükségünk, ha céljainkat megakarjuk valósítani, ennek alátámasztására idézem dr. Málnási Ödön örökértékű mondását: Elnyűtt, ócska társadalmat nem lehet foltozni. Senki nem hasít új ruhából foltot, hogy az ócska ruhára vesse. Az Erdélyi Bizottság kiadásában megjelenő "Székely Nép" legutóbbi számának első oldalán “Rossz hűhó semmiért" címmel — a szerző megnevezése nélkül — furcsa elmefuttatás látott napvilágot. A “névtelenül” közölt írásokat általában úgy szokás tekinteni, hogy tartalmuk fedi a szerkesztők-kiadók nézeteit. Jelen esetben azonban úgy látszik kivétellel állunk szemben. Nehéz elképzelni, hogy a szóban forgó cikk megegyező lenne a kiadó Erdélyi Bizottság tagjainak és a “Székely Nép” olvasótáborának felfogásával. "Annyi balsors után, ami nemzetünket az elmúlt félévszázad folyamán érte, azt lehetne hinni, hogy a sorscsapásokat átélt generációk nem zetpolitikai gondolkozásmódjában reálisabb nézőpontok kovácsolódtak ki, odahaza és szabadföldön egyaránt" — írja a névtelen tollnok. Sajnos nem mondja meg, hogy mit ért reálisabb alatt. Eddig úgy képzeltük, hogy vagy reális, vagy nem reális. Kissé bajos a “realitás” és VASVÁRI ZOLTÁN megnyitó beszéde: Bajtársaim először a vezetőket, titeket szólítlak fel a szellemi forradalom megindítására. Vessétek le magatokról a kicsinyhitűségből eredő kényelmet, népszerűtlenség vádjától való félelmet. Mi nem csak eszmét akarunk adni, hanem harcosokat nevelni, akik tűzön-vizén keresztül tudják követni az eszmében foglalt lépéseket. Egyedül ezen keresztül tudjuk a kivezető utat megtalálni ebből a káoszból. Ma és minden időben történelmet csak azok tudnak formálni, ha létszámban kevesebbek is, de merészek és hisznek abban amit csinálnak. Nekünk K.K.M. vezetőknek hinnünk kell és hiszünk is abban amit végzünk, ha győzelmet akarunk! Ezeknek tudatában a Mozgalom vezetőjére, az intézőbizottság tagjaira rendkívüli nehéz felelősség hárul a mozgalmi harcosoknak pedig megértésre és kitartásra van szükség. A felelősség viselése viszont szoros összműködést és magas fokú bizalmat követel bajtárs és bajtárs között. A tisztségviselés nem lehet ugródeszka egyéni érvényesülésre, a tudást és szorgalmat a közösségnek kell alárendelni, mert csak ezen az úton keresztül tudjuk kivezetni a nemzeti emigrációt abból a kátyúból amibe belesüllyedt és ma a teljes elmerülés fenyegeti. Ezt szükségesnek tartottam megjegyezni, hogy a nagy nyilvánosság is értesüljön róla. Csak teljes összhangban lehet eredményes munkát végezni. Egy mozgalom viszont csak addig mozgalom, amíg az eszme kielégíti az emberek vágyát. A vezetőknek meg kell találni azt a hangot és a célt, hogy az találkozzon a tömeg leikéből fakadó kívánalmakkal. Ha ezt sikerült elérni, akkor az eszme tö“irrealitás” közé valami átmeneti, középfokú formát beiktatni. Mr. Névtelen szerint a “nemzetpolitikai realitás” hiánycikk az emigráció vezető rétegéhez tartozó “bizonyos körök” nézeteiben. “Egy alapjában jelentéktelen incidensből (mely egy tüntetésen történt), mint bolhából elefántot fújnak fel” — kesergi a cikkíró, utalva az elmúlt nyáron a román kereskedelmi szerződés ellen lezajlott washingtoni tüntetésen történtekre. Mi is volt az a “jelentéktelen incidens” — jelen esetben az elefánttá felfújt bolha? A tüntetők soraiban kisebb csoportok “Erdély magyar föld, Erdélyt vissza” és hasonló feliratú táblákat vittek, sőt néhányan a ruházatukon viseltek ilyen szövegeket. Azonnyomban felhangzott a hangszóróból a megfontolatlan, goromba kijelentéseiről ismert rendező hangja, mondván: “hogy vannak, akik nem értették meg, hogy irredenta tüntetésnek helye nincs, mert azt a románok felhasználják ellenünk.” Megszólalmegmozgalommá válik. Ennek az intézőbizottsági gyűlésnek pontosan az volt a célja, hogy megbeszéljük és kiértékeljük azokat a terveket, amelyeket ki akarunk munkálni. Friss levegőre, vérre és gondolatokra van szükségünk. Elfogadunk kívülről jött jó javaslatokat is, ha azokat be lehet illeszteni a mozgalom szellemébe. A Kereszt és Kard Mozgalomnak, mint jövőt építő mozgalomnak, mindenkor az irányító lámpás szerepét kell betölteni, hogy a jövőért harcolni vágyók megtalálhassák azt a keretet, amelyben a harc folytatható a végső győzelemig. Ezért szükséges időnként megtartani a mi belső családi megbeszéléseinket, hogy mindenki a vezetők és a mozgalmi harcosok és a munkánk után érdeklődők is megismerjék a mozgalom kitűzött és elérhető céljait, hogy lépéseink mindenütt összhangban legyenek. A külön utakon való szaladgálás csak gyengíti a mozgalom erejét. Ezt mint vezető, a leghatározottabban elítélem. Mozgalmi közösségünknek ereje, bátorsága és messze jövőbe látása az a húzó erő, amely sorainkba kell, hogy hozza a gondolkozó magyarokat. Gondoltatok-e arra Bajtársaim, miért ne mi legyünk azok, akik merész és elszánt gondolatokkal rendelkezzünk, hogy megszabjuk, illetve kialakítsuk, mint századforduló előtti generáció, a huszonegyedik századba beleszülető magyaroknak a sok forrongás és változás után a járható, örök magyar utat, a hazai szláv szellemiségtől eltérően. Legyen veletek a magyarok Istene áldása, amikor döntetek a feltett kérdésekben. tak a többi rendezők is, hasonló értelemben pergetve szavaikat. És a rendezők kara követelte a “revizionista, irredenta” táblák és ruhadarabok azonnali “eltávolítását”. Még azt sem átallották, hogy az “irredenta tüntetőket” “Kádár bérenceknek” és hasonló megtisztelő jelzőkkel illessék az “irredenta, revizionista” stb. tüntetőket. A főrendezők valamelyike megkísérelte az egyik “revizionista” nő “Erdély magyar föld” feliratú trikóját leszakítani. Szerencsére, helyesebben szerencséjére még kellő időben felhagyott ezzel a “kísérletezéssel”. Felvonulások, tüntetések rendezőinek számolnia kell azzal, hogy nem minden fog úgy történni, ahogy ők azt eltervezték. Tudomásul kell venniük, hogy nem akaratnélküli, madzagon rángatott bábok mozdulatait irányítják, nem kolomp után csörtető baromcsorda felett pásztorkodnak. Emberek, lelkes, gondolkozó, nemzeti eszményeinkhez hűséges emberek tömege gyűlt össze, K.K.M. Intézőbizottság tárgyalási anyaga volt: 1. A mai helyzet felmérése. 2. Mozgalmunk magatartása a változott viszonyok mellett. 3. Mozgalom bővítése és az új szervezési formulája. 4. Változott xnszonyokra való tekintettel: Személyügyi Bizottság felállítása. Javasolva: Elnök dr. Kottarits Béla-, tagok-. Szántó János, Varjú C. Kálmán, Pályi Balázs és Balogh László — elfogadva. 3- Jegyzőkönyvi dicsérő elismerés a Szt. Korona ügyében átlagon felül végzett munkájukért: Szántó János, Helm Árpád, Lothringer József, Sándor Géza és Vajda István — elfogadva. 6. Magyar Bál ügye, mint ismeretes, a korona kiadása miatt a bált nem tartottuk meg. Jövőre igen, v. Serényi István vezetésével, beosztva hozzá Zórád Erzsébet, a meghívók küldésének lebonyolítására. A bál időpontjának az áthelyezése is megtörtént. Majd erről később v. Serényi tudósít. 7. Sajtótermékek elküldése előtt a központnak elküldeni jóváhagyás végett. 8. Fiatalok munkába állítása az öregek pótlására. Vezető pótlására dr. Varjú László. 9. Apró pénzszerzési rendezvények rendszeresítése. Anyagi helyzetünk javítása céljából. 10. Az eskü újból való megerősítése. Távolban lakó vezetők részére az eskü szövege postán küldve, aláírás után visszaküldendő. * * * Ezeken felül az emigráció tisztaságáért és nemzeti céljaink becsületes megvédése érdekében két bizottságot állítottunk fel: Szellemi és fizikai vonalon működő bizottságot. Ezúton is kérjük az intézőbizottság tagjait, hogy a 25.— dolláros évi anyagi támogatásukat a központi pénztár címére megküldeni szíveskedjenek: Mrs. Horváth Mártonné, 451 Lanza Ave., Garfield, NJ. 07026. Dr. Bódy Tibort Philadelphiából felvettük az intézőbizottság tagjai közé. Zórád Erzsébetet az intéző bizottság elfogadta és beosztotta levelező titkárnak Vasvári Zoltán mellé. Ha még nem vagy — akkor legyél A MOZGALOM HARCOSA! * hogy érzelmeinek és jogos követeléseinek hangot adjon. S ezek az emberek egy sokszorosan megalázott, megtiport, vérig sértett, jogos ősi birtokaitól megrabolt nemzet Fiai és leányai, akiket származásuk, múltjuk, családi kötelékek, a hazai földben begyepesedett, horpadt sírok emlékeztetnek arra, hogy ők — bármilyen állampolgársági okirat tulajdonosai is — elsősorban magyarok. Magyarok, akik nem csupán azért gyűltek össze, hogy Trianon, Yalta, Párizs és Helsinki zsibvásárain elkupeckedett, idegen uralom alá kényszerített testvéreik számára alázatosan némi engedményeket esedezzenek! Magyarok, akik nem hajlandók lemondani az ősi Földről, akiket a Szülőhazát, a Nemzetet sújtó jogtalanságok összessége háborít fel. Hazájuk és az elszakított területeken sínylődő testvéreik ellen elkövetett gazságok miatt felháborodott magyarok, nem egyszerűen egyes jogok elorzása miatt felháborodott ilyen, vagy amolyan állampolgárok! Ez volt a bolha, mely Mr. Névtelen tollából ugrott ki, hogy elefánttá dagadjon. Az elefánt — a nemzeti emigráció felháborodásának kitörése — melynek során bizony-bizony DR. KOLLARITS BÉLA: A BOLHA, AZ ELEFÁNT ÉS A NÉVTELEN ÍRÓDEÁK
