Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)

1978-03-01 / 3. szám

Szocializmust - magyar módra! XVII. évfolyam, 3. szám 1978. MÁRCIUS HÓ Ára: 85 cent A HSzM vezetőjének PAPOSI-JOBB ANDORNAK tájékoztató jelentése: 200 SZERVEZET ERDÉLYÉRT Aki ismeri Árpád papkirályunk birodalmának több évezredes törté­nelmét az tudja, hogy Kárpátkoszo­­rúzta Hazánk sokszor szenvedett vé­szes napokat, éveket és korokat. Történelmünk tele van súlyos és si­ralmas korszakokkal. A római-kori hódításoktól és megszállástól, a né­met és szláv beszivárgásokig; a tatárdúlástól az osztrák mételyig; a török háborúktól és fennhatóságtól az ismételt osztrák uralomig; a szomszédos kisebbségi népek bete­lepedésétől az erőszakos országhó­dításig. Ezer évvel ezelőtt magyar keresz­ténységünket és krisztusi hitünket idegen érdekű, idegen vérű és nyel­vű türelmetlen “kereszténység” vál­totta fel csalásra, ígéretekre és kép­mutatásra alapozva! Az idegenvérű keresztény érdekek többszörösen vonszolták népünket, magyar test­véreinket testvérháborúkba. Turán­­testvémépeink évtizedes és évszáza­dos testvérharcokban ontották vé­rüket a hamis próféták örömére Európa-szerte! Testvér-“törököt fog tunk” és vertünk a “szent-föld vé­delmében...”. Hazánk, népünk és erőnk megoszlott, országunk terü­lete az idegen érdekek és kizsákmá­nyolás martalékává vált időről időre és csak a magyar hősiesség és meg­maradni akarás mentette meg ha­zánkat megannyiszor a teljes pusz­tulástól. Semmiféle “egyesülés”, “megér­tés” vagy “kiegyezés” az idegenek­kel nem használt vagy vált a ma­gyarság javára, mert az eredeti cél­juk mindig is egy volt: bekebelezni, kiirtani a magyart! 1920. június 4-én, a Trianoni Bé­keszerződés feldarabolta és meg­csonkította áldott Hazánkat, azzal a céllal, hogy vérezzék el, életerejét veszítve a magyar. A pánszlávizmus célkitűzése, a kereszténység meghunyászkodása és a Nyugat nemtörődömsége vagy egyenes kárörvendése, szabad kezet nyújtott az elszakított végek: Er­dély, Kárpátalja, Felvidék, Nyugat- Magyarország és a Délvidék ma­gyarjainak sanyargatására, kizsák­mányolására majd rendszeres kiir­tására! Ősi Erdélyünk így került a hazug rumánok kényuralma alá, erdélyi magyar kultúránk: művésze­tünk, népzenénk, iskoláink és intéz­ményeink pedig a megsemmisülés szélére. A Szittyakürtben és a Fighterben már a múlt év közepe óta ismertet­tük magyar testvéreinkkel a Hun­gária Szabadságharcos Mozgalom nagyméretű és széleskörű Erdély­­akcióját és azt, hogy 1977. április 4-én “formálisan” fordultunk az Amerikai Egyesült Államok jelen­legi elnökéhez: “... hogy függessze fel a Rumániának megadott ked­vezményes gazdasági szerződést (Most Favored Nation Treatment), amíg Rumánia a Helsinkiben aláírt emberi jogokra hivatkozó szerződés­nek eleget nem tesz és biztosítja az Erdélyben élő magyarság nemzeti intézményeinek fennmaradását.” 1977. június 21-én, már értesítés érkezett a Fehár Házból, hogy: “... az ügyer átadták a külügymi­nisztériumnak.” — majd augusztus 27-én: “... Thomas Gerth, a kül­ügyminisztérium magyar osztályá­nak vezetője szóban kérte fel a Hun­gária Szabadságharcos Mozgalmat, hogy további adatokat szolgáltasson a gazdasági segély kérelemre vonat­kozóan.” Ugyanis — amint már tu­dattuk olvasóinkkal világszerte — beadványunk arra is sürgeti James E. Carter US elnököt, hogy: “... az 1961-es Foreign Assistance Act alapján folyósítson gazdasági se­gítséget az erdélyi magyarságnak egy Emergency Economic Aid for­májában.” A Hungária Szabadságharcos Mozgalom jogosan és logikusan kér­te a gazdasági segélyt a rumán meg­szállás alatt sínylődő magyar testvé­reink megsegítésére! Hiszen “az amerikai magyarság 30 billió dollár állami adót fizetett már az Egyesült Államokban az elmúlt 20 év folya­mán” — érvelt Washington felé Molnár Lajos testvérünk, a HSzM Külügyi Bizottságának vezetője. — Továbbá, az USA billiókat adott a 2.5 milliós Izrael államnak..., hogy létét fenn tudja tartani — és millió­kat adott az afrikai törzsekből összetákolt államoknak, de eddig egy megveszekedett centet sem jut­tatott az ugyancsak létéért küzdő hárommillió erdélyi magyarnak! A HSzM Forradalmi Tanácsa tisztában van azzal, hogy Erdélyün­kért világszerte küzd a magyar emigráció, de még az otthoni test­véreink is megmozdulnak, ahogy azt már otthon megtehetik (tudjuk magyarországi tudósítóinktól!). — Ezért Erdélyi-akciónkat egy széles­körű akcióvá formáltuk. A Hungá­ria Szabadságharcos Mozgalom egy re erősödő sajtójával, magyarul és angol nyelven, képes elrabolt terü­leteink és Erdélyünk érdekében ha­tásos harcot vívni! Ezért 1977. augusztus 28-án, megkezdtük a magyar emigráció széleskörű bevonását a segély-kérel­mi munkába. Első lépésként 100 magyar emigrációs szervezet támo­gatását és segítségét kértük ki a ha­talmas munkához. Személyesen ír­tunk, telefonáltunk, vagy egyénileg ellátogattunk a szervezeti vezetők­höz, hogy Erdély-mentő munkánk szilárd alapokon álljon. A lelkese­dés azonban olyan lendületet muta­tott, hogy kiterjesztettük munkakö­rünket és bevontuk a világ magyar emigrációját! Elindítottuk az: “Egyesült Magyar Kérelmet...” — “United Hungarian Appeal to the President of the United States of America. Subject: Emergency Economic Aid to the Hungarians in Transylvania.” Felhívásunkat ma már 200 magyar emigrációs szerve­zet írta alá! Bizalommal és büszkén fordul­tunk magyar testvéreinkhez Erdély­­akciónk támogatásáért és megsegí­téséért — Erdély magyarságának megmentéséért! Akciónk következő lépéseként egyéni aláírásokat gyűj­töttünk össze és ki-ki egyénileg, anyagilag is támogatta szent ügyün­ket. Több ezer egyéni Carter-Peti­­tiont küldtünk szét az amerikai és kanadai magyarság között eddig. Itt kívánunk köszönetét mondani min­den lelkes és áldozatkész magyar testvéreinknek, akik már eddig is támogatták nehéz és verejtékes munkánkat! Sok százan jelentkez­tek szinte minden városból, ahol magyarok laknak USA területén, de nagy számban mozdultak meg ka­nadai, délamerikai, európai véreink is. Az aláírások napról napra érkez­nek (egyéni és szervezeti...) és Er­­déiy-peticiónk egyre erősödik! 1977. szeptember 3-án a Kereszt és Kard Mozgalom vezetőségével érkeztünk Towanda, Pennsylvaniá­ba. Szeptember 23—24-én Wa­shington, DC-ben tárgyaltunk az Amerikai Magyar Szövetség vezetői­vel, majd az Erdélyi Világszövetség vezetőségével. E szervezetek a legel­szántabb elhatározással harcolnak Erdélyért és e szervezeteknél Erdély­­akciónk is igen széles támogatást él­vez. Washingtoni utunk egyik jelen­tősége az volt, hogy Külügyi Veze­tőnk, Molnár Líu’os személyesen tár­gyalt Th. Gerth-tel, hogy akciónk következő részlegének alapjait meg­tervezhessük. A Szittyakürt 1977 szeptemberi számában beszámol­tunk a július 18-án lezajlott Wa­shingtoni tüntetésről Erdélyért, ahol a HSzM is képviselve volt. A Carter adminisztráció rettegni kez­dett az Erdélyi ügy kellemetlenségei miatt! Az alkalom kétszeresen is megérett arra, hogy a Szent Korona ügyével eltereljék a világ figyelmét szenvedő Erdélyünkről és ugyan­akkor a magyarságot megosszák! “A Szent Korona bomba” vissza­vetette Erdély-akciónk menetének ütemét és a volt eredeti tervünkben változást kellett eszközölnünk: az 1977-es év végére tervezett Erdély- Petició aláírásokat, amellyeket kü­lönböző emigrációs magyar szerve­zetek, egyházak, üzletek, intézmé­nyek, vállalatok, stúdiók, iskolák stb. küldtek be több világrészről nem adhattuk át US President Carternak! Az október 30-án tartott Hungária Szabadságharcos Moz­galom 1956 október 23 megemléke­zésén Molnár testvérünk beszámolt erdélyi akciónk addigi fejleményei­ről. A november 26—27-én, Cleve­­landben megtartott Magyar Talál­kozó és az ott ülésező Amerikai Magyar Szövetség elsőrendű ügy­ként kezelte a Szent Korona kiadá­sának kérdését. A0l978-as év fordulatával a Hun­gária Szabadságharcos Mozgalom Forradalmi Tanácsa többször ülése­zett és megújult erővel és lendülettel T I Balról: Pásztor László (AMSz), Molnár L^jos (HSzM) és Sen. R. J. Dole. Jobbról: Pásztor László, Sen. R. J. Dole, dr. Béki Zoltán püspök és E. J. Patten Kong. képviselő.

Next

/
Thumbnails
Contents