Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-02-01 / 2. szám
8. oldal MimAKOEt 1978.február hó Az Európai Bizottság jelenti: — -TERRORHULLAM ERDÉLYBEN, A BELGRÁDI KONFERENCIA ELŐTT Általános megdöbbenést okozott Erdély-szerte az a terrorhullám, amely a belgrádi konferencia megnyitását megelőzte. Bukarestben ülésezett az ún. “Magyar Nemzetiségi Dolgozók Országos Tanácsa”, amelyen többek között Szikszai Jenő, magyar-szakos tanár is résztvett. A delegátusok egy része, egy közös buszban tartott Erdélybe. Az utasok között ott volt többek között dr. V^jda László, a brassói politechnikai egyetem tanára, Nagy Lajos, a már említett Szikszai Jenő, dr. Benedek Géza igazgató főorvos Kovásznáról és Mogyoróssy gyári főmérnök Szentgyörgyből. Ezen úton a bukaresti gyűlés élményanyagát beszélték meg és azt vitatták, hogy lehet e valaki egyszerre két nemzet fia? Ezen vita hátterében Ceausescu és a román kommunista párt azon tézise áll, hogy a románok a Romániában élő nemzetiségekkel egyetemben az ún. szocialista román nemzet tartozékai. A vita konklúziója az volt, hogy a Romániában élő magyarok ugyan a románokkal egyetemben építik a szocializmust, de a magyar, magyar marad akárhol is él: Romániában, Dél-Amerikában, vagy a Fokföldön. Szikszai Jenő az ilyentén lezárását az amen szóval fejezte be, aláhúzva ezzel, a tétel igazát. Rövidesen hazaérkezte után Szikszait az államvédelmi szervek kihallgatásra rendelték be, azt a Szikszait, aki generációk sokaságát nevelte és írásait Románia magyarsága jól ismerte és becsülte. Kihallgatása elsősorban kegyetlen verésekből állott, a magát Dán Nicolescunak nevező ezredes azért verte meg Szikszait, mert ő állítólag arra biztatta a magyar szülőket, hogy gyermekeiket magyar tagozatra adják és mert előadásait — magyar irodalomórák keretein belül — nem román írókat, hanem magyarországi írókat ismertetett. Hajánál fogva addig verte Dán Nicolescu ezredes Szikszai fejét a falba, amíg az eszméletlenül össze nem roskadt. Újabb “kihallgatások” következtek, amelyek végén Szikszai öngyilkosságot követett el. Búcsúlevelében azt írja, hogy ártatlan, nem tudja tovább elviselni őt és nemzetét érő gyalázatot. Temetése egy néma tüntetés volt, halotti beszéd nélkül, hogy ne provokáljanak és ne okozzanak újabb szenvedéseket. Néhány nappal később egy újabb áldozat — Zsuffa Zoltán, egy számtan—fizika szakos gimnáziumi tanár, kovásznai lakos került Dán Nicolescu és pribéktársai, Pop kapitány véres kezébe. Ezúttal a vád az volt, hogy Zsuffa a gimnázium magyar tagozatán magyarul írta be a jegyeket és nem románul a számjegyek után az osztálykönyvbe. Kifogásolták továbbá, hogy az önálló megye visszaállításán munkálkodik, egy olyan megyén, melynek magyar többségű lakossága lenne. Kifogásolták, hogy külföldiekkel tart fenn kapcsolatot, olyanokkal, akik Románia aláaknázásán munkálkodnak. Ezen alkalommal is egész nap dolgozott a gumibot és az ököl. Nyilatkozatában — melyet állandó verés közben diktáltak neki — fiktív vádakkal terhelte meg összes barátait és ismerőseit, és hogy szabaduljon a további ütlegeléstől, aláírt még arról is egy jegyzőkönyvet, hogy a kihallgatás során nem kínozták meg. Zsuffa pár nappal később önként visszavonta a kínzások közben tett vallomásait és feljelentést tett kínzói ellen. Nem valószínű, hogy Zsuffa kálváriája ezzel végétért. Hasonló sorsra jutott egy egész sor más értelmiségi is, főleg pedagógusok, akiktől házkutatások során régebbi kiadású történelmi könyveket vittek el, bizonyára megsemmisítés céljából. Ezeket is megkínozták, megverték a rendőrségen és egy nyilatkozat aláírását kényszerítették ki belőlük, amely szerint kihallgatásuk során bántódásuk nem esett. Tudomásunk szerint Zsuffa Zoltán, az egyetlen, aki kicsikart nyilatkozatot revokálta. Kinek ártottak a magánkönyvtárak régi vonatkozású könyvei? — Erre a kérdésre a válasz romániai realitások tükrében egyszerű: csak az elnyomó, a nyomokat megsemmisítő, a történelmet deformáló és meghamisító, fasiszta rendszernek, amely ma Romániában uralkodik. A magyarság megsemmisítése egy aprólékosan kidolgozott diabólikus állami terv szerint megy végbe. Ez a terv szerves része a nagy dáko—román kétezeréves birodalom 1980-ra meghirdetett évforduló megünneplésének — és ennek a főirányitója maga Ceausescu államelnök és pártfőtitkár. E tervben benne foglaltatik a magyar ásatási leletek megsemmisítése, azon leleteké, amelyek a román ásatások során látnak napvilágot, illetve keresetlenül előkerülnek. Ezen ásatási leletek a magyarok évszázadok óta tartó kontinuális jelenlétét bizonyítják Erdélyben, csupán a dáko—román kontinuitást igazoló leletek nem akarnak Erdély Megjelent Dr. Endrey Antal legújabb munkája “The Holy Crown of Hungary” (The Hungarian Institute Melbourne, 1977). Endrey Antalt, az írót, történészt, jogászt, Ausztrália kormánytanácsosát, Victoria állam Legfőbb Bíróságának tagját nem kell külön bemutatni, hiszen ez már az ötödik {The future of Hungary, Sons of Nimrud, Pride of My Country, The Kingdom to Come) angolnyelvű munkája. A sors iróniája, hogy ez a munkája, amelyik Patrick J. Kelleher “The Holy Crown of Hungary” (Roma, 1951) c. munkája után angol nyelven a második az egész világon, alig egy hónappal előbb jelent meg, hogy az amerikai kormány elhatározta és nyilvánosságra hozta a Szent Korona visszaadását. A Szent Korona, az amerikai kormánynak a magyar nemzet és magának a Szent Koronának jövőjére kiszámíthatatlan következményekkel járó elhatározása következtében, 32 évi kényszer távoliét után már Magyarországon van. Mégis írni kell róla. Sőt, talán éppen ezért még inkább. Amíg az amerikai történész, P. J. Kelleher, munkájában kizárólag a Szent Korona eredetének, valódiságának a kérdésével és művészettörténeti leírásával foglalkozik, addig a szerző 120 oldalas munkájában 44 komoly, hiteltérdemlő forrásmunka alapján rövid történelmi összefoglalás és leírás után majdnem kizárólag az egész világon egyedülálló “Szent Korona Taná”-nak keletkezésével, alkotmány- és közjogi fejlőföldjéből a felszínre jutni. Pascu professzor és gárdája továbbra is szorgalmasan ássa az erdélyi földet — erre bőven áll rendelkezésére pénz. A mártírok hosszú sorában meg kell, hogy említsük Horváth István erdélyi írót is, akit háza előtt — halálra gázolt egy állítólagos részeg, államvédelmi román tiszt. Ezt a tragédiát nem követte semmiféle tárgyalás és vizsgálat. Az 1977 májusától fokozódó rendőri terror elsősorban Székely-földre, Brassóra, Szepsiszentgyörgyre, Csíkszeredára vonatkozik. Tudomásunk szerint ezen területen több mint 20 személyt súlyosan véresre vertek. Miután nem sikerült vádat emelni ellenük — elengedték őket. Előzőleg kioktatták a szerencsétleneket, hogy kínzásukról senkinek se szóljanak, és ne felejtsék el, hogy Erdélyben végétért a “kesztyűs kéz” időszaka. A terror olyan személyeket is érint, akiknek ismerősei, vagy rokonai vannak Magyarországon. A vallatás kiterjed az illető kapcsolatainak minden vonatkozására és egy ellenséges ország kémeinek a kihallgatási módszereihez hasonlít. Mindenkinek el kell mondania, hogy kivel, mikor és hol találkozott és miről beszéltek. A külföldet — és elsősorban Magyarországot megjárt embernek írásban is ki kell nyilatkoztatnia, hogy hol járt és mit csinált. Ez a kihallgatási terrormódszer félelmet és általános rettegést terjeszt el Romániában élő magyarság körében. A nyugati külföldet járó teherautók soffőrei megbízást kapnak az államvédelmi szervektől, hogy portyázásaik során látott román gépdésével és jelentőségével foglalkozik a jogász-történész alaposságával és felelősségtudatával. És pontosan ez adja meg a munka jelen és jövőbeni jelentőségét. A befejező részben elsőként írja meg könyvében a Szent Korona menekítésének, amerikai kézbe kerülésének és őrzésének történetét “Veszélyben a Szent Korona — A Szent Korona 25 éves kálváriája” (Virrasztó, I. évf., 2. sz., 1970.) c. tanulmányom alapján. De külön figyelmet érdemel a munka “The future of the Holy Crown” c. zárófejezete is. Ha Carter elnök legalább ezt a zárófejezetet ismerte volna, talán sohasem jutott volna kiszámíthatatlan következményekkel járó elhatározására. A szerző ezzel az angolnyelvű munkájával a nemzet jövendője szempontjából felbecsülhetetlen szol gálatot tett az egyetemes magyarságnak. Éppen ezért melegen ajánlom ezt a munkát az ottani kommunista rendszerben és az idegenben felnőtt fiatalabb nemzedéknek és a megátalkodott “reálpolitikusok” figyelmébe, akik az egész világon eluraló materialista szellemiségtől megfertőzve, pillanatnyi anyagi előnyökért hajlandók elvetni, megtagadni a múlt megszentelt hagyományait, szellemi, erkölcsi, történelmi, kulturális értékeit csak azért, mert régi, a valljuk be őszintén, nem egyszer kényelmetlen. Márpedig ezek nélkül minden nép és nemzet, legyen bár olyan nagy és hatalmas is, mint az Egyesült Államok, biztos pusztulásra van ítélve. (v. E. /.) kocsik számát felírják és hazatérésük után jelentsék. Minden külföldi turistának kötelessége az útirányról, látogatásokról és beszélgetésekről az államhatalmi szerveknek beszámolni. Amennyiben történeseten az ő jelentése eltér a tehergépkocsik vezetőinek adataitól — úgy kiteszi az illető magát további zaklatásoknak, gyanúsításoknak, házkutatásoknak és esetleges kínzásoknak. Kuthy Lajos brassói tanárt arra szólították fel a helyi tanügyi hatóságok, hogy egy határozatot írjon alá, amely szerint Brassó és környéke magyarságának nincs szüksége magyar iskolára. — Kuthy megtagadta ezt. Egy héttel később átlőtt fejjel találták meg egy közeli erdőben. Ehhez csak annyit szeretnénk hozzáfűzni, hogy Brassóban és Hétfaluban csak egy-egy magyar tagozattal rendelkező iskola áll. Magyar diákoknak nincs benntlakás: vannak tanulók, akik naponta 30 km-t is megtesznek, hogy iskolájukat elérjék. A sepsiszentgyörgyi magyar gimnázium tanulói úgy akarták az alvó, indifferens világ figyelmét Erdély több mint 3 millió magyarságára, elnyomottságára, keserű sorsára irányítani, hogy sorshúzás alapján kisebb-nagyobb időközökben egy közülük felgyújtja magát a főtéren. Hervai Katica gimnázistát leleplezte az egyik tanára közvetlenül öngyilkosság előtt. Eltérvén az előbbi évek gyakorlatától — amikor hadbíróság és sok évi börtön járt ilyen tettekért —, ebben a konkrét esetben a kislányt kizárták, mint utolsó éves gimnázistát, az ország minden iskolájából. Hervai Katica éhségsztrájkba kezdett, 28 kg-ra fogyott le, s csak nehezen sikerült a kovásznai kórházban életét megmenteni. Itt jegyzendő meg, hogy Hervai Katica, aki jelenleg 20 éves, egy festői tehetség, a híres erdélyi festő Hervai Zoltán lánya. Vallomásában Hervai Katica kinyilatkoztatta, hogy a gimnázisták tettei mögött a magyaroknak románok általi permanens meggyalázása, reménytelenség és védettelenség ténye áll. Ha még nem vagy — akkor legyél A MOZGALOM HARCOSA! *r tmtVAKÜfrt Megjelenik havonta Publ. Monthly— Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 534, Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $10.00 — egyes szám ára 85 cent — Légiposta előfizetés: USA, Kanada és Mexico egységesen 14.00 dollár. Európa, Dél-Amerika és a Földközi-tengerrel határos ázsiai és afrikai országokban 18.00 dollár. Ázsia, Ausztrália és New Zealand 20 dollár és 50 cent. A csekket kérjük “Szittyakürt” névre kiállítani. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102. The Holy Crown of Hungary
