Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-01-01 / 1. szám
12. oldal «ITTVAKÖfcT 1978.január hó PÉCSI KORNÉL dr.: Szégyenletes küldetés A hirdetett “hazacsalogató”, a Magyar (?) Hírek, ritkán közöl említésre méltó írásokat. A báránybőrbe bújtatottakból is kilátszik a lóláb. hogy csak úgynevezett ügynöki színvonalon akartak velünk tárgyalni. A szövetségi hűség érthető tilalma miatt Ankarában, az angol követnek Kifejezetten “politikai” eszmefuttatásai csapnivalók. De 1977 szept. és okt. száma határozottan csemegével szolgál. — A rendszer kedvenc témája a közelmúlt eseményeinek természetesen célzatos, “dialektikus” tálalása. Ezek során fölösleges szerecsenmosdatások mellett hatalmas öngólok szórakoztatják a magyarokat határon innen és túl. Tagadhatatlanul ilyen a rendszernek e tárgyakra fenn- és kitartott “történészének”, Juhász Gyulának, a hivatkozott számban megjelent, “A Szent-Györgyi misszió” c. közleménye. — A nóbel-díjas Szent-Györgyiről van szó."A kevésbé beavatottak előtt sem volt ismeretlen, hogy a Nemzet társadalmát vesztére megosztó oldalak kifejezetten “bal”-ján mozgott. Kevésbé dicső múltú szereplőknek azonban a rendszer mindig igyekszik babérokat termelni, így került most terítékre Szent-Györgyi, aki a mindenki előtt rossz emléket idéző, Népfront elnevezésű csoport kiküldöttjeként, 1943. feb. 7-én Isztambulba érkezve, kapcsolatot keresett Anglia ügynökeihez, (Tudott volt, hogy maga a kormány is tett kísérleteket a magyar politika hagyományos tájékozódásának megfelelőleg Nyugat, tehát akkor a Szövetségesek felé. Ezt a próbálkozást nevezték “Kállay-kettős”-nek. Ahogy ez növelte főleg a németeknél a gyanakodást, éppen úgy ezt váltotta ki Sztálinnál is. Elemi józan ész szerint a szövetségesi hűségre hivatkozást eredményezte mindkét oldalon. Ez a fontos tény eleve kizárta a “különbékék” lehetőségét, s ezért bukott meg a német béketapogatódzás is. Világos volt, hogy amelyik a “kiugrást” megkísérli, két tűz közé szorul. Lesújtó eredménye diplomáciai síkon, reánknézve mindig az volt, A IX. ÉS X. SZÁZADI MAGYAROK ÉS SZLÁVOK A TÖRTÉNETÍRÁSBAN (Folytatás all. oldalról) században... nem egyszer együttműködve a magyarokkal. Tehát e csatározások megérdemeltek volna éppen olyan tüzetes kutatásokat, mint amilyenekkel “kitüntették” a magyarok X. századi szereplését. — A kutatót talán elkedvetlenítette az, hogy nem egyszer beleütközik a szláv törzsek néwáltozatai-okozta nehézségekbe. Azután — kétségtelen —, voltak lovaik, de más följegyzések támogatják azt a föltevést, hogy csak gyalogosként harcoltak. (Lásd pl. S. H. Cross: Slavic civilization... Cambridge, Mass. 1948, 22. 1.) Központi összefogó hatalom, tervszerű, messzelátó politikai elgondolás sem merül föl, így minden erőlködés meghiúsul. Musset jól jellemzi mindezt így: “Az Elba és Odera közti szlávok romlását siettették a belviszályok s az, hogy szomszédaik: Lengyelország vagy Bohémia alig gondolt nekik segítő kezet nyújtani...” (i.m. 204 és l.j.) így behatolásaik, ha helyi jellegűvé sorvadva, nem is váltál európai érdekűvé, mégis e negatívum jelentőségét Európa művelődéstörténete szempontjából nem méltányolni súlyos mulasztás. ******** MEGJEGYZÉS: E kivonatban nem tértem ki a szláv betörések időrendi felsorolására s mellőztem pl. más népekkel keveredésük történetét. Igen érdekes e tekintetben pl. az oláh nép kialakulása, amiről a nagy francia történész, F. Lot írt, vagy a horvátokéban Fehér M. J. nem imponált a Nóbel-díj, s így Szent-Györgyi nem jutott eléje. Mekkora botrányt csapott volna Sztálin, ha mindenütt jelenlévő ügynökeitől ilyesmi tudomására jutl) * * * * Tehát az annyiszor diktatúrának elgyalázott Magyarországon, amelyről még Sulyok Dezső is elismeri, hogy “az egykorú Európa egyetlen kormányformája sem volt annyira nem fasiszta, mint a horthyzmus”, Népfront alakulhatott! (Sulyok: A magyar tragédia, Newark, NJ. 1954.) — Az 1942/43 fordulóján alakult “Népfront” tagjait felsorolja Juhász. íme a névsor, ami aligha kíván kommentárt: Peyer Károly, Varga Béla, Kovács Imre, a habsburgista Sigray Antal, Szakosíts Árpád, Kállai Gyula, a Népszava szerkesztője Vázsonyi János. Reájuk hivatkozott Szent-Györgyi, megemlítve, hogy ezek és nagybaczoni Nagy Vilmos, akkori honvédelmi miniszter (I), az ő kormányalakítását támogatnák! Ami a hadsereget illeti, Szent- Györgyi előadásában szembeszökő ellentmondást fedezhettek föl az angolok. Egyrészt ő azt állította, hogy a magyar hadsereg támogatására nem számíthatni, “míg legalább 25 német származású vagy német szimpatizáns főtisztet el nem távolítanak.” — Másrészt ezt: “... a honvédelmi miniszter két hadtestet előkészít, amelyek mentesek a német befolyástól...” Quhász nem tudja, mi a főtiszt, hiszen nyilván tábornokokra gondol! A Honvédségben a főtiszteket századosig bezárólag soroltuk.) Szent-Györgyi tervezete még a németekkel szembenálló együttműködést is tartalmazta, ami kétségtelenül honvédeink hátbatámadását jelentette volna! — Azon állítása, hogy a honvédségben 25 németszármazású vagy németekkel rokonszenvező magasrangú tiszt lett volna, nevetséges túlzás. Tisztikarunk eleve politikamentes volt, ami nem zárta ki, hogy az események alakulása felől ne alkossanak egyéni véleményt, s hogy kevés kivételtől eltekintve, ne a felsőbb parancshoz igazodott volna. — Ugyanekkor Szent-Györgyi Kállay memorandumát is az angol követhez eljuttatta, amiben Kállay Bárdossyt utánozva, figyelmeztette az angolokat, hogy erőszakos cselekmények veszélyeztetnék a magyar területen élő zsidóság és mintegy 70 ezer menekült fizikai létét! * * * Dehát mit kért ajánlkozásakor Szent-Györgyi? Juhász szerint, aki a Foreign Office nemrég kiadott diplomáciai irataiból kivonatól, ezt: “... olyan Magyarországot, amely képes lenne eredményesen résztvenni Európa újjáépítésében.” Nemes célkitűzés! — Lássuk, mi a válasz? Emlékeztetem az Olvasót Eden 1942. szept. 5-én az angol alsóház előtt tett kijelentésére, hogy a bécsi döntést kormánya semmisnek ítéli, tehát Magyarország határait a Trianonban, 1920-ban kijelöltnek ismeri el. Ezután minden angol válasz egyik lényege ez volt. — A másik: Szent- Györgyi kopogtatását a magyar kormánytól sugaímazottnak fogták fel, s így az eleve elutasításra talált, mert ami Horthyval fémjelzett vezetőségtől jön, nem “possibilis” vagyis szóba sem állnak vele. (Lásd erre Tamás A.: Délkelet-Európa a diplomáciai törekvések sodrában 1939 — 44 között. Montreál 1961, 40 —55, 100 sk. és passim.) — A szövetségi hűségben is fogant elzárkózásra további bizonyíték az, amikor Cadogan, Eden helyettese ez ügyben feb. 12-én azt írja, hogy “ne zárkózzunk el mereven annak lehetősége elől, hogy (így) zavart keltünk ellenségeinknél”, Eden figyelmeztető megjegyzése ez: “Bekövetkezhet olyan fordulat, hogy magatartásunkon némileg változtatnunk kell; ha ez bekövetkeznék, úgy csak az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval egyetértésben járhatunk el." (Az én kiemelésem.) London, 1943. márc. 10-i, a Szövetségesekhez intézett jegyzéke még messzebb megy az óvatosságban, leszögezve, hogy a kormánynak “nem lehet semmi dolga azzal a rezsimmel, amely a tengellyel lépett szövetségre...” — Hogy az angol kormánynál a békés revizió érdekében a tengelyhez fölzárkózás előtt minden próbálkozásunk — még Lord Rothermere jelentései után is! — csődöt mondott, ezt jó lesz nem elfelejtenünk. S azt sem, hogy még a baloldal is tiltakozott az országcsonkítás ellen. Ez kiderül e jegyzék következő mondatából: “A magyarok új és még messzebbre nyúló trianoni rendezéstől félnek; aggályaik eloszlatására kijelenthetjük, hogy Magyarországot, bár jóvátétellel tartozik szövetségeseinknek, nem szándékozunk megcsonkítani...” (Mégis ezt tették, elcsatolva Moson vm. legnyugatibb 5 községét: Horvátjárfalut, Oroszvárt, Dunacsunyt, Dunakilitit és Bezenyét.) Azután még ez áll ebben a jegyzékben: “Saját és szövetségeseink állásfoglalását... befolyásolják majd azok a gyakorlati lépések, amelyekre a magyarok elszánják magukat, hogy kiszabaduljanak a tengely uralma alól, siettessék a szövetségesek győzelmét s azzal együtt saját felszabadulásukat...” — E farizeus fogalmazásban ki ne látná, hova céloznak a “gyakorlati lépések?” Szabotázs-akciókat, fegyveres ellenállást jelentenek! (Egyébként London, július 18-án, Washingtonhoz intézettjében is tőlünk “aktív lépéseket” sürget a Szövetségesek győzelme érdekében, persze a németek gyöngítésére. (S nemde sértés, amikor nálunk a tengely uralmáról ír, elfeledve, hogy pár héttel előbb Eden, a minisztertanács előtt, magyarországi értesülések alapján arra a megállapításra jut, hogy a Kállay-kormány “végső célja a leszámolás elkerülhetetlenül bekövetkező napjáig megőrizni Magyarország jelenlegi gazdasági forrásait, társadalmi szerkezetét, politikai berendezkedését és területi gyarapodásait.” Ki látja ebben a “tengely uralmát”?! A Szövetségesek merev elzárkózásának annyi bizonyítéka után mit várhatni Szent-Györgyi “missziójától”, amelynek olyan nagy jelentőséget tulajdonít Juhász. — O idézi a föntemlített 43.III.10-i angol jegyzékből ezt: "... Szent-Györgyi prof. bizonyos függetlenséget élvez és sok szempontból olyan személyiségnek látszik, akivel megfelelő földalatti csatornákon (! P.K.) hasznos lehetne a diszkrét kapcsolat fenntartása.” Lehetett-e lealacsonyítóbban kifejezni az angol, ill. szövetséges óhajt, amiről még Sulyok is azt állapította meg, hogy Kállay “megbízottait csak abból a szempontból értékelték, vajon a Secret Service számára jelentenek-e valamit, mint a nyugatiak ötödik hadoszlopa?” (i.m. 478.) Juhász egy 43. júliusi följegyzésre hivatkozva azután azt is megírja, hogy “Szentgyörgyi tárgyalásairól a németek tudomást szereztek, a rajta keresztül kiépített kapcsolat megszakadt!” — Ha mérlegeljük a tényt, hogy Szent-Györgyi és társai próbálkozása alig 5 hónap elmúltával csak annyit ért el, hogy Berlin még fokozottabb bizalmatlansággal tekintett Budapest felé, amit Bukarest és Londonból Benes is ügynökei útján kihasznált ellenünk, akkor mind személyére és társaira az eredményt lesújtóan károsnak kell bélyegeznünk. Betetézi ezt Tamás András következő súlyosan terhelő megállapítása: “... az ankara — kairói titkos szolgálati téren összecsődült cseh, román és a Károlyi Mihályt követő magyar ‘demokraták’ a magyarság teljes összeomlásán, kiirtásán dolgoztak”! (i.m. 121. 1.) Mozgalmi életünkből A Hungária Szabadságharcos Mozgalom az 1961-es Foreign Assistance Act alapján sürgeti az Egyesült Államok elnökét erdélyi véreink gazdasági és kulturális segélyezésére. Akciónk folyamán a HSzM felhívással fordult a nemzeti emigráció felé és a Presidential Petition aláírását kérte a nemzetiérzésű magyarságtól. Akciónkkal kapcsolatban a HSzM 1978. jan. 29-én tartja évnyitó értekezését, amelyre az Erdélyi Világszövetség képviseletében Nt. Dömötör Tibor szabadságharcos bajtársunkat is meghívta mozgalmunk. * * * A HSzM központi vezetősége feb. 4-én Torontóba látogat, ahol a Körösi Csorna Sándor Társaság vezetőségével folytat majd megbeszéléseket, és részt vesz a Körösi Csorna Sándor Társaság ünnepi estjén. * * * Az országvesztés és a szovjet-megszállás 33. gyászosemlékű évfordulója alkalmából a HSzM ápr. 2-án tartja Tiltakozó Nagygyűlését Cleve-PESTI SZABAD SZÁJ — Mi a foglalkozása? — kérdi a hivatalban a tisztviselő. — Imitátor vagyok. — A cirkuszban, a varietében vagy talán a televízióban? — Nem. A lapát mellett. * * * Szadat visszaérkezik Izraelből. — Mivel fogadták az ott élő palesztinok? — Rabjk leszünk vagy Szadatok? landban a Nyugat-oldali Református Egyháznál, a nagygyűlés előtt a Szittyakürt rendezi meg hagyományos baráti ebédjét. * * * Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Magyar Szabadságharc 22. évfordulójával kapcsolatban már most jelentjük, hogy a HSzM 1978. október 22-én, a Nyugat-oldali Református Egyház kultúrtermében a hagyományos Magyar Szabadságharcosok Díszebédjével egybekötve rendezi meg ünnepi megemlékezését. »IttVAKÖEt Megjelenik havonta Publ. Monthly— Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 534, Edgewater Branch, Cleveland, Ohio44107, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $10.00 — egyes szám ára 85 cent — Légiposta előfizetés: USA, Kanada és Mexico egységesen 14.00 dollár. Európa, Dél-Amerika és a Földközi-tengerrel határos ázsiai és afrikai országokban 18.00 dollár. Ázsia, Ausztrália és New Zealand 20 dollár és 50 cent. A csekket kérjük “Szittyakürt” névre kiállítani. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102.
