Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-10-01 / 10. szám
6. oldal «ITTVAKOftT 1977. október hó BOKOR PÁL HAGYATÉKA (Folytatás az 5. oldalról) nünk ugyanis az, hogy szó sincs itt nemzetiségi elnyomásról, ez csak koholmány a magyarok részéről területszerzési vágyaik elleplezésére”. Majd így folytatja a beszámoló: “Ez a téma megér egy rövid kitérőt: Munkánk során sosem szabad elveszteni a célt szemünk elől. A cél a romániai magyarság fennmaradásának biztosítása, nyelvének, kultúrájának megőrzése az erőszakos román beolvasztási kísérletekkel szemben. Nem engedhetjük meg magunknak két és fél millió magyar elvesztését.” . . . “Amire azonban semmi támogatás nincs, az egy európai területi rendezés kérdése. Ennek követelése csak zavart kelt, igazolja a román propagandát, s elfordítana tőlünk minden olyan kongresszusi tagot, aki már támogatja vagy a jövőben támogatná az emberi jogokra alapított harcunkat.” “Politikailag tájékozottabb amerikaiak arra is emlékeznek milyen cinikus és brutális módon élt vissza Hitler a kisebbségvédelem máskülönben nemes intézményével, mikor a szudéta-németek tényleges problémáinak eltúlzásával és szándékos kiélezésével ürügyet koholt magának Csehszlovákia lerohanására. Mint ahogyan egy tisztességes ember reputációját is megronthatja rosszindulatú pletyka, akként vethet árnyékot a legindokoltabb és méltányosabb nemzeti kisebbségi követelésekre is s területszerzési éhség vádja. Ma európai területi rendezésre a világon semmiféle lényeges politikai erő nem létezik. Ez akár jó, akár nem, akár tetszik, akár nem, hozzátartozik azokhoz a politikai realitásokhoz, melyeket saját érdekünkben figyelembe kell vennünk.” S ez a “rövid kitérő” (mely a bukaresti magyar nyelvű propagandaadásba is bediene) vezet legközelebb a kérdés magvához: miért reagálnak a CHRR vezetői szinte hisztérikusnak nevezhető kitörésekkel az “irredenta” megnyilvánulásokra. Nem tagadható, hogy a becsületes, nemzethű magyarság odahaza, mint az emigrációban a trianoni és párizsi békediktátumokat gyalázatos, gonosz és igazságtalan, kényszer hatása alatt aláírt okmányoknak tekinti, az elszakított területeket pedig nem ismeri el Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia, vagy a Szovjetunió részeinek. Tehát nem Nyugat-Romániáról, hanem a magyar Erdélyről és erdélyi magyarságról van szó, amikor a CHRR “romániai kisebbséget” emleget. Kétségtelen, hogy az elszakított területeken élő magyarságot megilletik ugyanazok az emberi jogok, melyek minden embert megilletnek bárhol és bármilyen társadalmi és politikai rendszer uralma alatt él. És ebből, csakis ebből a szempontból, a CHRR munkája hasznos és dicséretre méltó lehetne. Valóban kár és jelentősen lerontja munkájuk értékét a jogos területi követeléseink feléledésétől és megerősödésétől való kellőképp meg nem magyarázható iszonyodásuk. Ismételten szóba került néhány képviselőnek és szenátornak a “támogatása” az emberi jogok kérdésében. Ennek a támogatásnak hasznát eddig nem láttuk. Hiábavalók voltak a kongresszusi felszólalások, a kongresszusi naplóba való bejegyzések. Persze ez nem csökkenti tiszteletreméltó pártfogóink igyekezetét és nem csökkenti az irántuk érzett hálánkat. Fáradozásaik kudarca a Kongresszus összetételében, az adminisztráció céljaiban és — ne szégyeljük egyszer már ezt is kimondani — azokban a politikai kulisszák mögött rejtőzködő erőkben keresendők, melyek az amerikai politikai célok nem látható, de nagyon is érezhető irányítói. Egyetértünk a CHRR beszámolójának állításával: “Ma európai területi rendezésre semmiféle lényeges politikai erő nem létezik.” Ez valóban így van, de nem olyan kérdésről van szó, amelyet ma, egycsapásra meg lehetne oldani. S itt ismét az előzőkben emlegetett “politikai érettség” kedvezőtlenül megvilágító kérdésre kell rátapintanunk. Politikai “realitásokról” beszélnek, melyeket “saját érdekünkben” figyelembe kell vennünk. A politika állandóan “mozgásban van”, számtalan különböző, előre nem látható befolyás és egymással hol párhuzamosan haladó, hol távolodó, gyakran összeütköző erők és érdekek hatásai alatt. Ami ma realitás, holnapra irrealitássá válhat és mai irrealitások szinte máról-holnapra súlyos, a politikai képet gyökeresen megváltoztató realitásokká alakulhatnak. Ha a CHRR vezérei alaposan tanulmányoznák és elemeznék ezt a kérdést, felismernék, hogy a felszín alatt olyan új erők és irányok vannak világszerte kialakulóban, melyek rövidesen éreztetni fogják hatásukat. Az emberi jogok kérdése a jelenlegi “realitásoknak” megfelelő, azon nali elismerést kívánó követelés, melynek legerősebb támasza és jogalapja — nem is szólva előző, ugyancsak érvényes nemzetközi jogforrásról — a Helsinkiben 1975-ben 35 ország által aláírt európai biztonsági és együttműködési szerződés záróokmánya. A magyar “irredenta” igények ezidőszerint még nem érvényesíthetők. Lehetséges, hogy még nagyon sok idő fog eltelni, amíg a mai “irreálitás” realitássá válik, de sok minden történhetik már a legközelebbi jövőben is, ami az európai területrendezések problémáját a “politikai realitás” rangjára emelheti. Egyébként is — még a helsinki zárónyilatkozat is elismeri határkérdések “békés” rendezésének lehetőségét. Ellenségeink a magyarságot “területszerzési szándékkal” vádolják, hogy kikényszerítsék hallgatásunkat. Tudják, hogy ha elhallgattatnak, igazságunkat nem adhatjuk át a bennünket előbb-utóbb leváltó fiatalabb generációknak. Sok egyéb mellett ezt láthatjuk az aktuális, elszomorító példából, a CHRR ifjainak idegenkedéséből és félelméből az “irredenta” megnyilvánulásokkal szemben. Szerencsétlen, szinte tendenciózus Hitler Adolfnak a szudéta-németek ügyében történt magatartására való utalás. A magyar kérdésnek semmi köze Hitlerhez és a hitlerizmushoz. Ez az örök Magyarország, a magyar nemzet szent ügye, melyet egy hatást vadászó hasonlat kedvéért felhasználni, de még érinteni sem szabadi Sántít a “tisztességes ember reputációját megrontó rosszindulatú pletyka hatására” vonatkozó hasonlat is. Igaz, rosszindulatú pletyka nagyon ártalmas lehet, de a kirabolt ember követelése a rablóval szemben jogos tulajdonának visszaadása iránt talán csak nem fogja a rablás áldozatának reputációját rontani?! Végül pedig: kolosszális oktalanság a magyarság, vagy ha így jobban tetszik, a magyar “irredenta” követeléseiről” “területszerzési éhség” meghatározással beszélni. Területszerzési éhségről beszélhetünk azok esetében, akik Magyarország határait a Tiszánál, Debrecennél és a Balatonnál szeretnék látni, de nem nevezhető “területi étvágynak”, ha a nemzet évezredes jogainak kíván érvényt szerezni! Aki nem merészel szembenézni tényekkel és területi igényeink tagadásával akarja a “jó fiú” szerepét eljátszani, az már le is mondott jogainkról. “Többször szembe találtuk magunkat a kérdéssel: Lemondunk-e mi Erdély visszacsatolásáról?” — írják a beszámoló szerkesztői. A kérdésre nem adnak határozott, egyértelmű választ, hanem “mellébeszélnek”, mondván: “A válaszadás csak nagyképű pózolás lenne részünkről. ” És ebben ismét tévednek, mert az őszinte válasz becsületes és férfias megvallása lenne céljaiknak és szándékaiknak. Igen vagy nem. E két rövid és félre nem érthető magyar szó egyikével “nagyképű pózolás” nélkül kifejthetnék álláspontjukat. Az “irredenta” eszmék megtagadása egymagában véve is nemzetellenes árulás volna és teljes lemondást jelentene minden jogunkról. Nemzeti és történelmi jogainkat elhallgatni és “politikai irrealizmusnak” minősítve elrejteni ennél súlyosabb, az árulásnál is hitványabb cselekedet: a magyar feltámadásba vetett hitünk és reményünk élve való eltemetése! Mi, Bokor Pál hagyatékának őrzői azonban ezt eltűrni soha nem fogjuk, igazságunkat szüntelenül hirdetni fogjuk az utánunk jövőknek és az egész világnak. Az Amerikai Lövész Egyesület jelenti: Az Amerikai Magyar Lövész Egyesület évi lóversenye népes mezőny mellett zajlott le, 1977. szeptember 3-án és 4-én, a lövész tanyán. CSAPATVERSENY EREDMÉNYE 1. Cleveland csapat pk-ja Győrvári József löv. fti. 2. Albany, N.Y. csapat pk-ja Balogh Sándor löv. ti. 3. Passaic, NJ. csapat pk-ja Tőke György löv. ti. 4. Philadelphia csapat pk-ja Szabó Béla lövész. 5. New York csapat pk-ja ifj. Balogh László löv. szkv. 6. Danbury, Conn, csapat pk-ja Nagy Béla lövész barát. EGYÉNI VERSENYEK EREDMÉNYEI Férfi lövészeknél: 1. Győrváry József löv. fti. 2. id. Balogh Sándor löv. ti. 3. Mózer Ferenc löv. rajvezető. Női lövészeknél: 1. Balogh Marian löv. rajv. 2. Mózer Cornélia l. löv. 3. Szabó Ica l. löv. Apródoknál: 1. Balogh István löv. apród rajv. 2. Balogh Tamás löv. apród rajv. 3. ifj. Tőke György löv. apród. A lövész központi parancsnokság meleg lövész bajtársi köszöntését fejezi ki a vezetőknek Mód Lajos löv. főtisztnek és Győrváry lövész főtisztnek a verseny levezetéséért. Bíró Viktor löv. szkv-nek a lőszer beszerzéséért. A résztvevőknek, akik a tudásuk legjavát adták. A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XVIII. évf., 10. szám — 1977. október hó Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom c/o Vasvári Zoltán, 8 Scudder St., Garfield, NJ 07026 A Colonel Commandant Kováts Történelmi Társaság elnöke dr. Udvar dy Tibor Vasvári Zoltán löv. törzstisztnek, a lövész mozgalom pk. - nak egy gyönyörű vándor lövész serleget adományozott azzal, hogy a lövész ifjúság nemes versengését elősegítse. Az a csapat, amely 3-szor megnyeri a versenyt, annak tulajdonába megy a vándor serleg. HSzM és KKM kézfogás. P. Jobb Andor és Vasvári Zoltán.
