Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-10-01 / 10. szám
1977. október hó «IttVAKOkt 5. oldal A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA LKN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! DR. KOLLARITS BÉLA: BOKOR PÁL HAGYATÉKA 1977. július 10-én elragadta a halál igazságunk tántoríthatatlan bajnokát az élők sorából. Ismét kidőlt a sorból egy igaz, nagy magyar, aki híven, becsülettel szolgálta Nemzetünket mindhalálig. Meghalt Dr. Bokor Pál, a trianoni gazság elleni küzdelem vezéralakja, a revíziós gondolat megőrzője és éltetője. Amikor érezte, hogy ereje fogytán van és nem hordozhatja tovább igazságunk lobogóját, rábízta azt Helm Árpád baj társunkra, hogy a Kereszt és Kard Mozgalom kötelékében vigye tovább a harcot Magyarország feltámadásáért. A Kereszt és Kard Mozgalom és Helm Árpád átvette dr. Bokor Pál hagyatékát és megalkuvás nélkül küzdeni fog a magyar igazság diadaláért, Magyarország feltámadásáért. Emigrációnk visszataszító jelensége, hogy amikor nemzetünk ügyének egy nagy harcosa sírba száll, azonnal előkerülnek olyanok, akik gáncsot akarnak vetni annak az eszmének, melynek az elhunyt életét szentelte, így történt ez most is. Kálmán László, az egyik New Yorkban működő rádióállomás magyar nyelvű bemondója “figyelmeztette” Helm Árpád bajtársunkat, hogy ne foglalkozzék a revízió ügyével, mert az “ártalmas”. Nem sokat jelent, hogy a kálmánlászlók mit mondanak, de végre is egyszer már tisztázni kell, mi indítja őket arra, hogy minden igaz, becsületes magyar vágyával — nemzetünk felszabadulásának gondolatával — szemben “ellenzéket alkossanak”! Félrevezetettség, ellenséges erők szolgálata, vagy pesszimizmussal kevert ostobaság a rugója revizió ellenes megnyilatkozásaiknak? Ma még ez nem világos, de előbb-utóbb megtudjuk. Addig pedig a bölcs napkeleti mondáshoz tartjuk magunkat: “a kutya ugat, a karaván halad”. Emlékezetes a washingtoni tüntetés alkalmával lezajlott incidens — a tüntetést rendező “Committee of Human Rights in Rumania” néhány ifjú vezetőjének felháborító, meg nem gondolt fellépése néhány, revíziót követelő táblát tartó, vagy ilyen feliratú trikókat viselő magyar ellen, akiket “Kádár ügynököknek” titulálva el akartak a tüntetők közül távolítani. Nemrégiben megérkezett a CHRR beszámolója eddigi tevékenységükről. Az “Erdély Védelmében” című beszámoló — dicséretükre legyen mondva — elszámolást is közöl a befutott adományokról és azok felhasználásáról. Nem áll módunkban és nem célunk, hogy az elszámolással érdemben foglalkozzunk, jó érzéssel vesszük azonban tudomásul, hogy olyan emigrációs szervezet is van, amely a céljaira beérkezett adományokról nyilvános számadást nyújt. Szolgáljon követendő például azoknak, akik nagy összegeket szedtek össze “emlékműre, árvízkárosultak javára, diákösztöndíjakra”, s még Isten tudja hányféle célra, de elszámolni nem tudnak, nem is akarnak. Maga a beszámoló szerény hangnemben indulva ismerteti a CHHR ténykedéseit. Akad ugyan benne ittott néhány szemérmes “önvállveregetés”, dehát ez szinte elkerülhetetlen. S az igazság érdekében le kell szögezni, a beszámoló nem emlékeztet azokra a kérkedő, mások eredményeit elsajátító, önmaguk dicsőítésére apró szúnyogokat hatalmas elefántoknak feltüntető beszámolókra, melyekkel ama bizonyos “világszövetség” egyes vezetői és az eddig azzal a legszorosabb kapcsolatban álló “bizottság” ügyvezető titkára igyekezett a magyarságot félrevezetni. A beszámoló “küllemileg” tehát rendben van, “béltartalmát” illetően azonban néhány megjegyzés elkerülhetetlen. Elmondja a beszámoló, hogy május 18-án Edward I. Koch manhattani képviselő 55 képviselő társával aláírt levélben fordult Carter elnökhöz, kérve, hogy alaposan vizsgálják ki az erdélyi “magyar kisebbség” helyzetét, mielőtt a román kereskedelmi szerződés meghosszabbítása tárgyában döntene. Az Amerikai Magyar Szövetség közbenjárására 1976-ban 72 képviselő közös levelét küldötte Philipp Crane illinoisi képviselő Ford elnökhöz, ugyanilyen értelemben és ugyancsak eredménytelenül. Talán csak nem “siker”, hogy a múltévi 72 képviselővel szemben az idén 55 volt hajlandó “közös levélben” fordulni az éppen hivatalban lévő elnökhöz? Különben is: 55 vagy 72, ez teljesen közömbös. Az Egyesült Államok Kongresszusának 435 képviselője és 100 szenátora van. “Sikerről” majd az beszéljen, akinek majd sikerül legalább 218 képviselőt és 51 szenátort “Erdély Védelmében” megszólaltatni! . . . Megemlékezik a beszámoló Kádár és Ceausescu Debrecenben és Nagyváradon megtartott “tárgyalásairól”, ennek “eredményeiről”, valamint az erről kiadott “közleményről”. A közlemény “hangsúlyozta” jelentőségét annak, hogy “a két szomszédos állam nemzetiségei mind nagyobb mértékben töltsék be a híd szerepét a magyar és román nép közötti közeledésben”. Ezen a hídon ugyan nem lesz nagy forgalom! Még annyi sem, hogy a jelenlegi határtól a magyar oldalon kőhajításnyira lakó Bihari Mihály termelőszövetkezeti tag Riska tehenének táplálkozási melléktermékéből taligára való ganajt átfuvarozzon a “túlsó” oldalon lakó komája “háztáji” földjének erősítésére. A továbbiakban szól a beszámoló a szenátusi kihallgatásról és a múlt évihez viszonyítva nagy eredményként könyveli el, hogy “a Külügyminisztérium és a Fehér Ház munkatársainak a CHRR tagjaival folytatott tárgyalásainak” következményeképpen a Külügyminisztérium “több mint egy oldalon” foglalkozott a “magyar kisebbség” helyzetével. (A Külügyminisztérium a kedvezmények megadását javasolta.) Hát bizony ebben nagyon nehéz “kedvező eredményt” találni. Alaposan szemügyre kell venni a beszámolónak “A tüntetés, kihallgatás a Képviselőházban” című szakaszában foglaltakat: “Július 18-án újra részünk volt abban, ami ennek a fáradságos, hosszú és néha bizony lehangoló munkának a legfényesebb jutalma: közvetlenül tapasztalni az amerikai magyarság széles tömegeinek odaadását az ügy iránt, bizalmát a CHRR munkájában, politikai érettségét és öntudatát.” “És jöttek! Könny szökött többünk szemébe, mikor a menet eleje már befordult a Fehér Ház elé, de a végét nem lehetett látni. Csak zászlók, táblák erdejét, büszke, öntudatos, dacos, szép magyar arcokat. Gyermekek és öreg nagymamák. Munkások és professzorok. 40 éve és 4 hónapja Amerikában élők. Erdélyből látogatóban lévő néni, aki hatalmas kalap, paróka és napszemüveg mögött reszketett. De eljött. És eljöttek több mint ezerötszázan, másfélszer annyian, mint tavaly. Kaliforniából és New Yorkból, Arizonából és Clevelandból, az ország szinte minden szögletéből.” Ez nagyon szép, nagyon megható de vajon miféle politikai érettségre és öntudatra vall az úgynevezett “irredenták” inzultálása, Kádár bérenceknek való nevezése?! Valóban azt hinnék a CHRR igen tisztelt ifjú vezérei, hogy az általuk 1500 főre becsült tömeg nagy többsége azért vállalta a hosszú utazást az “ország szinte minden szögletéből” és csak azért vállalta a tüntetés fáradalmait, hogy a rendezők intésére éppen csak “illedelmesen” felvonuljanak a 90 fok körüli hőségben? Hát nem így van, fiatalurak! Vegyék tudomásul végre, hogy a tömeg nagy többsége azért ment Washingtonba, hogy a Magyar Erdélyt követelje! Ezt kétségbe vonni, ezt letagadni nem politikai “érettség”, hanem tudatlanság. Az “Erdélyt vissza” és “Erdély magyar föld” felíratok elparancsolni akarása pedig nem “politikai öntudat”, hanem éretlen nagyzolás, diktátoroskodás, mellyel akarva-akaratlanul az oláhok malmára hajtják a vizet. Mert mindegy annak, akit hátba szúrnak, hogy készakarva, vagy nem akarva szúrták le, egyformán fájdalmas az! Azért, aki nem akarva követ el ilyet, még fohászkodhatnak a jámborok, hogy “Uram, bocsájtsd meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek” és az Úristen végtelen irgalmában még reménykedhetnek. De nem várhatnak könyörületetet a magyarságtól! És ha ismét tüntetni akarnak, írják felhívásukra, hogy csak olyan magyarok jöjjenek és csak olyanok adjanak adományokat, akik kizárólag “emberi jogokat” követelnek, de Erdélyt nem — azután lássák, mekkora “tömeg” fog felvonulni és mekkora összeg fog befolyni a kasszába. A “Számvetés és terveink” című fejezet román ellenakciókról tudósít. Elmondja, hogy “erdélyi magyarokat” és németeket fenyegetésekkel kényszerítenek arra, hogy leveleket intézzenek a kongresszus tagjaihoz, melyekben leírják, milyen csodálatos a kisebbségi sors Romániában”. Ez igaz. Számtalan ilyen levél érkezett Erdélyből, nem csak politikusokhoz, hanem amerikai rokonokhoz és ismerősökhöz is. Továbbá: “. . . a washingtoni román követség tanácsosa diadalmasan mutogatta az előző napi tüntetésen lefényképezett néhány irredenta, túlzó és időszerűtlen követelést tartalmazó felírat szövegét, és csak azokat. A román hivatalos propaganda legfőbb érve elle(Folytatás a 6. oldalon) I TÁJÉKOZTATÁS | A Kereszt és Kard Mozgalom 1977. évi konferenciája az együttműködő szervezetekkel egyetértésben nemzeti érdekeink fokozottabb védelmére Nonpartisan Hungarian Political Action Group azonnali megszervezését határozta el. A csoport három bizottságot foglal magában: 1. Hungarian Campaign Committee. — Célja: a) Magyar származású érdemes jelöltek támogatása, tekintet nélkül pártállásukra, országos, állami, vagy helyi választásokon. b) Olyan nem magyar származásújelöltek támogatása, akik magyar érdekek képviseletére hajlandók és megfelelők. Ügyintéző: Prof. Balogh Sándor, Hudson Valley College, Troy, New York. 2. Political Education Committee — Célja: a) A kongresszus megválasztott tagjainak és illetékes kormányzati szerveknek felvilágosítása, az aktuális kérdésekről való rendszeres informálása megfelelő irodalom és szak-látogatók útján, továbbá hearing-eken való résztvétel, vallomások és beadványok útján. b) A kongresszus tagjai szavazatainak nyilvántartása és kiértékelése. Erről a magyar szervezetek és sajtó folyamatos informálása. Ügyintéző: Prof. Paposi-Jobb Andor, Kent State University. 3. Hungarian Lobby (szervezése még folyamatban). — Célja: Eljárás a törvényes keretek között minden magyarvonatkozású ügyben az illetékes személyek és szervek, valamint hatóságok előtt. Ügyintéző: Molnár L^jos és Róka Béla. A szervezetnek a törvényben előirt regisztráltatására vonatkozó előkészületek megtörténtek és a tisztikar megalakulása után a szükséges intézkedések meg fognak történni. A fentiekre vonatkozó szükséges felvilágosításokkal készséggel szolgál: Dr. Kollarits Béla, a KKM főtitkára, Corning Hill, Gienmont, N.Y. 12077. Tel.: (518) 434-3698. * * * Újra Vasvári Zoltánt választották meg a Kereszt és Kard Mozgalom vezetőjének. Egyhangúlag visszaválasztották a tisztségviselőket. Vasvári Zoltánt felhatalmazta a közgyűlés arra, hogy évközben is behívhat az intézőbizottság tagjai közé olyan személyeket, akik eredményes munka viselésére alkalmasak. A mozgalom vezetőségi és intézőbizottsági tagjai a velünk együttműködő szervek vezetőit melegen üdvözölték a 20 éve működő mozgalmi vezetőt. Szilágyi Imre int. biz. tag gyönyörű magyar címerrel ajándékozta meg Vasvári Zoltánt. Hungária Szabadságharcos Mozgalom vezetője Paposi Jobb Andor egy oklevelet nyújtott át a Kereszt és Kard Mozgalom vezetőségének 10 éves együttműködésük jeléül. Utánna Vasvári Zoltán a 20 éves Mozgalom működésének emlékéül, a hűséges bajtársaknak, akik munkájukkal hozzájárultak a mozgalom zökkenő mentes működéséhez egy művészi emléklapot nyújtott át. A többi határozati pontokra majd a következő számban térünk ki.
