Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1977-10-01 / 10. szám

1977. október hó «IttVAKOkt 5. oldal A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA LKN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! DR. KOLLARITS BÉLA: BOKOR PÁL HAGYATÉKA 1977. július 10-én elragadta a ha­lál igazságunk tántoríthatatlan baj­nokát az élők sorából. Ismét kidőlt a sorból egy igaz, nagy magyar, aki híven, becsülettel szolgálta Nemze­tünket mindhalálig. Meghalt Dr. Bokor Pál, a trianoni gazság elleni küzdelem vezéralakja, a revíziós gondolat megőrzője és éltetője. Ami­kor érezte, hogy ereje fogytán van és nem hordozhatja tovább igazságunk lobogóját, rábízta azt Helm Árpád baj társunkra, hogy a Kereszt és Kard Mozgalom kötelékében vigye tovább a harcot Magyarország feltá­madásáért. A Kereszt és Kard Moz­galom és Helm Árpád átvette dr. Bokor Pál hagyatékát és megalkuvás nélkül küzdeni fog a magyar igazság diadaláért, Magyarország feltáma­dásáért. Emigrációnk visszataszító jelensé­ge, hogy amikor nemzetünk ügyének egy nagy harcosa sírba száll, azonnal előkerülnek olyanok, akik gáncsot akarnak vetni annak az eszmének, melynek az elhunyt életét szentelte, így történt ez most is. Kálmán Lász­ló, az egyik New Yorkban működő rádióállomás magyar nyelvű bemon­dója “figyelmeztette” Helm Árpád bajtársunkat, hogy ne foglalkozzék a revízió ügyével, mert az “ártalmas”. Nem sokat jelent, hogy a kálmán­­lászlók mit mondanak, de végre is egyszer már tisztázni kell, mi indítja őket arra, hogy minden igaz, becsü­letes magyar vágyával — nemze­tünk felszabadulásának gondolatá­val — szemben “ellenzéket alkossa­nak”! Félrevezetettség, ellenséges erők szolgálata, vagy pesszimizmus­sal kevert ostobaság a rugója revizió ellenes megnyilatkozásaiknak? Ma még ez nem világos, de előbb-utóbb megtudjuk. Addig pedig a bölcs napkeleti mondáshoz tartjuk ma­gunkat: “a kutya ugat, a karaván halad”. Emlékezetes a washingtoni tünte­tés alkalmával lezajlott incidens — a tüntetést rendező “Committee of Human Rights in Rumania” néhány ifjú vezetőjének felháborító, meg nem gondolt fellépése néhány, reví­ziót követelő táblát tartó, vagy ilyen feliratú trikókat viselő magyar ellen, akiket “Kádár ügynököknek” titulál­va el akartak a tüntetők közül távo­lítani. Nemrégiben megérkezett a CHRR beszámolója eddigi tevékeny­ségükről. Az “Erdély Védelmében” című beszámoló — dicséretükre le­gyen mondva — elszámolást is közöl a befutott adományokról és azok fel­­használásáról. Nem áll módunkban és nem célunk, hogy az elszámolással érdemben foglalkozzunk, jó érzéssel vesszük azonban tudomásul, hogy olyan emigrációs szervezet is van, amely a céljaira beérkezett adomá­nyokról nyilvános számadást nyújt. Szolgáljon követendő például azok­nak, akik nagy összegeket szedtek össze “emlékműre, árvízkárosultak javára, diákösztöndíjakra”, s még Isten tudja hányféle célra, de elszá­molni nem tudnak, nem is akarnak. Maga a beszámoló szerény hang­nemben indulva ismerteti a CHHR ténykedéseit. Akad ugyan benne itt­­ott néhány szemérmes “önvállvere­­getés”, dehát ez szinte elkerülhetet­len. S az igazság érdekében le kell szögezni, a beszámoló nem emlékez­tet azokra a kérkedő, mások eredmé­nyeit elsajátító, önmaguk dicsőítésé­re apró szúnyogokat hatalmas ele­fántoknak feltüntető beszámolókra, melyekkel ama bizonyos “világszö­vetség” egyes vezetői és az eddig az­zal a legszorosabb kapcsolatban álló “bizottság” ügyvezető titkára igyeke­zett a magyarságot félrevezetni. A beszámoló “küllemileg” tehát rendben van, “béltartalmát” illetően azonban néhány megjegyzés elkerül­hetetlen. Elmondja a beszámoló, hogy május 18-án Edward I. Koch manhattani képviselő 55 képviselő társával aláírt levélben fordult Carter elnökhöz, kérve, hogy alapo­san vizsgálják ki az erdélyi “magyar kisebbség” helyzetét, mielőtt a ro­mán kereskedelmi szerződés meg­hosszabbítása tárgyában döntene. Az Amerikai Magyar Szövetség köz­benjárására 1976-ban 72 képviselő közös levelét küldötte Philipp Crane illinoisi képviselő Ford elnökhöz, ugyanilyen értelemben és ugyancsak eredménytelenül. Talán csak nem “siker”, hogy a múltévi 72 képviselő­vel szemben az idén 55 volt hajlandó “közös levélben” fordulni az éppen hivatalban lévő elnökhöz? Különben is: 55 vagy 72, ez teljesen közömbös. Az Egyesült Államok Kongresszusá­nak 435 képviselője és 100 szenátora van. “Sikerről” majd az beszéljen, akinek majd sikerül legalább 218 képviselőt és 51 szenátort “Erdély Védelmében” megszólaltatni! . . . Megemlékezik a beszámoló Kádár és Ceausescu Debrecenben és Nagy­váradon megtartott “tárgyalásai­ról”, ennek “eredményeiről”, vala­mint az erről kiadott “közlemény­ről”. A közlemény “hangsúlyozta” jelentőségét annak, hogy “a két szomszédos állam nemzetiségei mind nagyobb mértékben töltsék be a híd szerepét a magyar és román nép kö­zötti közeledésben”. Ezen a hídon ugyan nem lesz nagy forgalom! Még annyi sem, hogy a jelenlegi határtól a magyar oldalon kőhajításnyira lakó Bihari Mihály termelőszövetke­zeti tag Riska tehenének táplálkozási melléktermékéből taligára való ga­­najt átfuvarozzon a “túlsó” oldalon lakó komája “háztáji” földjének erő­sítésére. A továbbiakban szól a beszámoló a szenátusi kihallgatásról és a múlt évihez viszonyítva nagy eredmény­ként könyveli el, hogy “a Külügymi­nisztérium és a Fehér Ház munka­társainak a CHRR tagjaival folyta­tott tárgyalásainak” következménye­képpen a Külügyminisztérium “több mint egy oldalon” foglalkozott a “magyar kisebbség” helyzetével. (A Külügyminisztérium a kedvezmé­nyek megadását javasolta.) Hát bi­zony ebben nagyon nehéz “kedvező eredményt” találni. Alaposan szemügyre kell venni a beszámolónak “A tüntetés, kihall­gatás a Képviselőházban” című sza­kaszában foglaltakat: “Július 18-án újra részünk volt ab­ban, ami ennek a fáradságos, hosszú és néha bizony lehangoló munkának a legfényesebb jutalma: közvetlenül tapasztalni az amerikai magyarság széles tömegeinek odaadását az ügy iránt, bizalmát a CHRR munkájá­ban, politikai érettségét és öntuda­tát.” “És jöttek! Könny szökött többünk szemébe, mikor a menet eleje már befordult a Fehér Ház elé, de a végét nem lehetett látni. Csak zászlók, táblák erdejét, büszke, öntudatos, dacos, szép magyar arcokat. Gyer­mekek és öreg nagymamák. Munká­sok és professzorok. 40 éve és 4 hó­napja Amerikában élők. Erdélyből látogatóban lévő néni, aki hatalmas kalap, paróka és napszemüveg mö­gött reszketett. De eljött. És eljöttek több mint ezerötszázan, másfélszer annyian, mint tavaly. Kaliforniából és New Yorkból, Arizonából és Clevelandból, az ország szinte min­den szögletéből.” Ez nagyon szép, nagyon megható de vajon miféle politikai érettség­re és öntudatra vall az úgynevezett “irredenták” inzultálása, Kádár bé­renceknek való nevezése?! Valóban azt hinnék a CHRR igen tisztelt ifjú vezérei, hogy az általuk 1500 főre becsült tömeg nagy többsége azért vállalta a hosszú utazást az “ország szinte minden szögletéből” és csak azért vállalta a tüntetés fáradalmait, hogy a rendezők intésére éppen csak “illedelmesen” felvonuljanak a 90 fok körüli hőségben? Hát nem így van, fiatalurak! Ve­gyék tudomásul végre, hogy a tömeg nagy többsége azért ment Washing­tonba, hogy a Magyar Erdélyt köve­telje! Ezt kétségbe vonni, ezt letagad­ni nem politikai “érettség”, hanem tudatlanság. Az “Erdélyt vissza” és “Erdély magyar föld” felíratok elpa­rancsolni akarása pedig nem “poli­tikai öntudat”, hanem éretlen nagy­­zolás, diktátoroskodás, mellyel akar­­va-akaratlanul az oláhok malmára hajtják a vizet. Mert mindegy an­nak, akit hátba szúrnak, hogy kész­akarva, vagy nem akarva szúrták le, egyformán fájdalmas az! Azért, aki nem akarva követ el ilyet, még fo­hászkodhatnak a jámborok, hogy “Uram, bocsájtsd meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek” és az Úristen végtelen irgalmában még re­ménykedhetnek. De nem várhatnak könyörületetet a magyarságtól! És ha ismét tüntetni akarnak, írják felhí­vásukra, hogy csak olyan magyarok jöjjenek és csak olyanok adjanak adományokat, akik kizárólag “em­beri jogokat” követelnek, de Erdélyt nem — azután lássák, mekkora “tö­meg” fog felvonulni és mekkora összeg fog befolyni a kasszába. A “Számvetés és terveink” című fejezet román ellenakciókról tudósít. Elmondja, hogy “erdélyi magyaro­kat” és németeket fenyegetésekkel kényszerítenek arra, hogy leveleket intézzenek a kongresszus tagjaihoz, melyekben leírják, milyen csodálatos a kisebbségi sors Romániában”. Ez igaz. Számtalan ilyen levél érkezett Erdélyből, nem csak politikusokhoz, hanem amerikai rokonokhoz és is­merősökhöz is. Továbbá: “. . . a washingtoni román követség taná­csosa diadalmasan mutogatta az előző napi tüntetésen lefényképezett néhány irredenta, túlzó és időszerűt­len követelést tartalmazó felírat szö­vegét, és csak azokat. A román hiva­talos propaganda legfőbb érve elle­(Folytatás a 6. oldalon) I TÁJÉKOZTATÁS | A Kereszt és Kard Mozgalom 1977. évi konferenciája az együtt­működő szervezetekkel egyetértés­ben nemzeti érdekeink fokozottabb védelmére Nonpartisan Hungarian Political Action Group azonnali megszervezését határozta el. A csoport három bizottságot fog­lal magában: 1. Hungarian Campaign Com­mittee. — Célja: a) Magyar származású érdemes jelöltek támogatása, tekintet nélkül pártállásukra, országos, állami, vagy helyi választásokon. b) Olyan nem magyar származá­sújelöltek támogatása, akik magyar érdekek képviseletére hajlandók és megfelelők. Ügyintéző: Prof. Balogh Sándor, Hudson Valley College, Troy, New York. 2. Political Education Committee — Célja: a) A kongresszus megválasztott tagjainak és illetékes kormányzati szerveknek felvilágosítása, az ak­tuális kérdésekről való rendszeres informálása megfelelő irodalom és szak-látogatók útján, továbbá hear­­ing-eken való résztvétel, vallomások és beadványok útján. b) A kongresszus tagjai szavaza­tainak nyilvántartása és kiértékelé­se. Erről a magyar szervezetek és sajtó folyamatos informálása. Ügyintéző: Prof. Paposi-Jobb An­dor, Kent State University. 3. Hungarian Lobby (szervezése még folyamatban). — Célja: Eljárás a törvényes keretek között minden magyarvonatkozású ügyben az illetékes személyek és szervek, valamint hatóságok előtt. Ügyintéző: Molnár L^jos és Róka Béla. A szervezetnek a törvényben elő­irt regisztráltatására vonatkozó elő­készületek megtörténtek és a tiszti­kar megalakulása után a szükséges intézkedések meg fognak történni. A fentiekre vonatkozó szükséges fel­világosításokkal készséggel szolgál: Dr. Kollarits Béla, a KKM főtit­kára, Corning Hill, Gienmont, N.Y. 12077. Tel.: (518) 434-3698. * * * Újra Vasvári Zoltánt választották meg a Kereszt és Kard Mozgalom vezetőjének. Egyhangúlag visszavá­lasztották a tisztségviselőket. Vas­vári Zoltánt felhatalmazta a köz­gyűlés arra, hogy évközben is behív­hat az intézőbizottság tagjai közé olyan személyeket, akik eredményes munka viselésére alkalmasak. A mozgalom vezetőségi és intéző­bizottsági tagjai a velünk együttmű­ködő szervek vezetőit melegen üd­vözölték a 20 éve működő mozgalmi vezetőt. Szilágyi Imre int. biz. tag gyönyörű magyar címerrel ajándé­kozta meg Vasvári Zoltánt. Hungá­ria Szabadságharcos Mozgalom ve­zetője Paposi Jobb Andor egy okle­velet nyújtott át a Kereszt és Kard Mozgalom vezetőségének 10 éves együttműködésük jeléül. Utánna Vasvári Zoltán a 20 éves Mozgalom működésének emlékéül, a hűséges bajtársaknak, akik munkájukkal hozzájárultak a mozgalom zökkenő mentes működéséhez egy művészi emléklapot nyújtott át. A többi határozati pontokra majd a következő számban térünk ki.

Next

/
Thumbnails
Contents