Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-10-01 / 10. szám
Szocializmust - magyar módra! ÍÍITTVAKOfeT XVI. évfolyam, 10. szám 1977. OKTÓBER HÓ Ára: 85 cent “LEGYETEK SZEMMEL RUMÁNIÁRA” Dokumentum az Egyesült Nemzetek összes kormány-tagjai részére Októberi Memorandum Excellenciás Uram, Napjainkban, a szellemi, ideológiai és hitbéli anarchia századában csak egyetlen “fogalom” maradt érintetlen és szilárdan: az egyes népeknek saját nyelvi és nemzeti keretébe való tartozásának akarata. Ez az egy “fogalom” még megerősödött. Nyugat részesült a mi véráldozatunk eredményeiben. Az Érték-Tőzsdék napi árfolyamjegyzésein és az évi Brutto Nemzeti Termelés-ek kulcsszámain túl, van lánc-reakció ellen kezet emelni, ha Nyugat akkor egységesen és határozottan szolidáris velünk. A második Krisztus utáni évezred utolsó évszázadának második feléA kivívott szabadság A XX. században merényleteket követnek el, “szekesztrálnak”, orvul, lesállásból gyilkolnak, néhol kisebbségben élő népcsoportokat kiirtani akarnak — a nacionalizmus jegyében. A Magyar Nemzet előtt ez a harcmodor eddig ismeretlen volt. Emlékezzetek 1956 októberére és novemberére. Akkor a magyar nép letette előttetek súlyos, vérrel áztatott “nemzeti névjegyét” a történelem asztalára ... Az öt világrész lelkiismerete beleremegett. Emlékezzetek ennek előtte a mi hős, vas-bíboros-hercegprímásunk, Mindszenty József mártíromságára. Nyíltan helyezkedett szembe a kommunista kormány által elindított kultúr-harccal, bár előre tudta annak embertelen következményeit önmagára nézve. “Nincs kompromisszum az istentelen marxizmussal” — hirdette a templomokban. És nem hátrált meg. Emlékezzetek még ennél is előbb, Budapest 64 napos védelmére, a szovjet divízió zárógyűrűjében . . . Az utcai harcok alatt, 1944/45-ben, utcáról-utcára, házról-házra és emeletről-emeletre védtük a Vörös Hadsereg ellen a mi fővárosunkat. Cristográddá alakítottuk át a Duna királynőjét, hogy az istentelenség Sztálingrádja választ kapjon Nyugattól . . . Budapest akkor sem adta meg magát. Csak összeroskadt a saját és ellenségei vérében. Ebben a században egyetlen nemzet sem tett és áldozott annyit adottságai arányában, mint a magyar — a mindjobban előretörő, intézményesített istentagadás és embertelenség ellen, melyet ma Szovjetuniónak neveznek. Mi hatévezredes írott Sumer múltunk mélységéből “üzenetet” hozunk magunkkal a világ számára, az “Egy Isten Hit” (Ur Namu), az emberi méltóság és az emberi jogok védelmében. Történelmünk lapjai telve vannak nemzeti méltóságunkért folytatott háborúinkkal, miután ezer évvel ezelőtt utat vesztettünk, elszakíttatva igazi múltunktól. Visszamenőleg a gyűlölt Habsburgok ellen, majd még ennek előtte a török-ottomán és a dzsingiszkánid mongol-tatár inváziók véres éveiben adta oda majdnem teljes exiztenciáját a mi nemzetünk, a szabadságáért és méltóságáért. Ez utóbbi két esetben az egész akkori 1956 valami, ami többet nyom egy nemzet megbecsülésében, úgy a saját maga részéről, mint a többi nemzetek előtt: Egy nép történelmi elhivatottságában való szilárd meggyőződése és az ahhoz méltó nemzeti magatartása! Mégis magunkra hagytatok minket 1956 októberében és novemberében a moszkovita Moloch-hal folytatott harcunkban. Csak egy kemény, határozott szót kértünk tőletek, a mivelünk való szolidaritástok kinyilvánításában. Nem kértünk tőletek katonákat, csak fegyvereket. Akkor elég lett volna Nyugat egy erős szava is, hogy magunkkal rántsuk az összes többi vasfüggöny mögötti népeket Moszkva elleni lázadásba, mert a mi felkelésünk azokban a napokban győzedelmes volt. Tőlünk a vörös cárizmus olyan ütést kapott az arcába, hogy nem lett volna bátorsága egy elindított ben megadatott nektek ez a lehetőség. De ti nem fogadtátok el . . . Ha megtettétek volna, most fiaitoknak nem kellene hősi-halott-jelölteknek lennie ... A ti feltétlen megadástok esetén még ennél is rosszabb sors várna reátok. A temetők békéje. Emlékezzetek, amíg még nem késő. Mi Nyugatra menekült 1956-os felkelők, együtt a még szabad világ országaiban működő Erdélyi Világszövetséggel, ma szót emelünk előttetek az Erdélyben (ma Rumánia) kipusztításra ítélt 3 millió székelymagyar testvérünkért. Ez az ősi sumer-szkita-magyar terület (az ókorban és a középkorban így változott a mi elnevezésünk), a történelmi Magyarország legmagyarabb része. Évsázadokig fellegvára volt a mi szabadságharcainknak és hitvédelmünknek az inkviziciós római törekvésekkel szemben. Ez a szent föld, Erdély, ma az alig száz éves múltra visszatekintő Rumániáé. — Mesterséges eljárásokkal létrehozott állam ez a Rumánia. Volt szövetségeseinek a bajban való cserbenhagyása megjutalmazása fejében, immár másodszor kapta meg ajándékképpen újfent szövetségeseitől a mi Erdélyünket. Ez a rumán magatartás következetes állam-etika a Dambuitza folyó partján épült fővárosukban . . . Legyetek mindig szemmel ezért Rumániára! A mi 1956-os kommunista-ellenes felkelésünk nyomában ellenünk támadt fokozott szovjet gyűleletet arra használta fel a rumán kommunista kormány, hogy az erdélyi székelymagyar milliókat utolsó, kevés jogaitól is megfossza. Ma Erdély 3 millió magyarja iskolák nélkül van. Az általa ősidők óta lakott és megművelt hazai területeiről a számára idegen Kárpátokon-túli rumán területekre kényszerítette őket a bukaresti vörös fasizmus. így akarja a rumán NKVD az erdélyi nép-statisztikát meghamisítani: helyükbe az ún. “Regát”-ból rumánokat telepítenek. Saját hajlékaitól megfosztva, kis ősi földejei, erdei nélkül, koldussorba taszítva nyomorog és haldoklik ma Erdély őslakos székely-magyarsága. Nagyrészük már számukra idegen területekre kényszerítve . . . így nem mehet tovább! Akadályozzátok meg ezt az ördögi merényletet, amíg nem késő! Erdélyben a legvadabb afrikai “genocid”-dal pusztítja a székelymagyar őslakosságot, a bukaresti vörös-fasiszta kormány. Mozambik, Angola, Kongo stb. után legyen gondotok a hatezer éves írott emberi civilizáció hordozójára, a közép-európai Magyarország elszakított 3 millió fiára is, akik Erdélyt vallják hazájuknak. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége sürgősen lépjen közbe, véget vetve a rumán kommunista embertelenségnek. Ez így nem mehet tovább! íme, ezt a kérelmünket tolmácsoljuk ma, az 1956-os magyar kommunista-ellenes felkelés 21. évfordulóján, minden szabad nemzet kormánya előtt és illetékes minisztereinél. Utasítsák az Egyesült Nemzetek Szövetségénél működő delegációkat ebben az értelemben. Tisztelettel és bizalommal kérjük őket, tegyenek bizonyságot arról, hogy mással is, mint orgyilkossággal és “szekesztrálásokkal” — lehet még visszanyerni a léthez és az emberi méltósághoz való “elrabolt” jogokat. Most valóban álljatok mellénk! Most cselekedjetek!
