Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-09-01 / 9. szám
hogy hazugságaikban határt ismernek, a “pápua” trepanációkkal és a többiekkel kapcsolatban . , . (A mi nagy őseink sírjainak a bizonyságtétele is egyedüli a maga nemében . . .) Ezekért és még sok minden másért: Mi hiszünk a sumer—magyar folytonosság történelmi bizonyságában! II. MI HISZÜNK A SZELLEM MAGASABBRENDŰSÉGÉBEN A VÉR FÖLÖTT! Ezredévek mélységében gyökeredző múltú és történelmi küldetéssel bíró nemzetek, mint a miénk is, mindig erős vonzóerővel hatnak másvérű, de szellemben és lélekben rokon emberi lényekre . . . A vér ugyanis csak anyagi vezetője a léleknek és a szellemnek. Ha a sors véletlene ilyen más vérből származó Egyedeket sodor a rokon lelket és szellemet vezető, magasfeszültségű, nemzeti vérhálózat közelébe, az előbbiek engedelmeskedve a testvéri vonzásnak átcsapnak az utóbbi hálózatba és benne tovább keringve megerősítik az új nemzettestet, lévén más vérből, de ugyanabból a lélek és szellem genotipus-fokból. Egy valóságos “újjászületés” dinamizmusában az ilyen friss nemzettesvérek lelki és szellemi termékenysége sokszor túlhaladja a legrégiebbekét is. • Csak történelmi küldetéssel bíró nemzetek hatnak ilyen vonzóerővel. Ha érző és értő szemmel nézzük a mi történelmünket, úton-útfélen-látjuk a bizonyítékait az ilyen jelenségeknek. Nemzetünk mindennemű aktivitása terén ott fénylenek a bizonyítékai ennek a transcendentális fenoménnak. Hitéletünk nagy hősei között ott látjuk immár nyolcszáz éves távlatban a Muhi-csata folyamán elesett Mócs-nemzetségből származó Mátyás hercegprímás után hősi halált halni, az egyházi és katonai értékben egyaránt magasan kiemelkedő Ugrin érseket, a Szabolcs-Csáky-nemzetségből. A mi IV. Bélánk, apostoli királyi jogainál fogva ott, a harctéren nevezte őf ki hercegprímásnak az órával előbb elesett Mátyás helyébe, mivel magának, Béla királynak is veszélyben forgott az élete, s az ő halála esetén, mint első zászlósúrnak, a hercegprímásnak kellett volna az új király megkoronázásáig az ország ügyeit vezetni. Van a mi történelmünkben tehát Mócs-nemzetségbeli és Szabolcs-nemzetségbeli Mátyásunk és Ugrinunk, hercegprímásaink mindketten, kik úgy estek el rövid időközben a csatatéren, mint az Úr hős tábornokai; de van egy Mindszenty József hercegprímásunk is, a “ Péhm-nemzetségből" (igen). Senki a mi véres történelmünk folyamán nem hordozta még annyi mártírfénnyel, tiszteletet-parancsolóan a mi nemzetünk nevét a világ előtt, mint ő. Csupán már a Mindszenty név lekötelezettjévé teszi ezt a züllő, hazug világot a mi nemzetünkkel szemben, csak hivatkoznunk kell majd Rá megfelelő időben, és megfelelő helyen. Higyje el minden magyar — Mindszenty József hercegprímás neve jobban fénylik a világ szemében ma, napjainkban, mint a mi nagy Kossuth Lajosunk neve fénylett annak idején, mert az O idejében rádió és televízió még nem létezett és nem tudta az eseményeket oly gyorsan és oly messzire röpíteni, mint most, a XX. század utolsó felében. Öveztessék azért az Úr hős tábornokának, Mindszenty József hercegprímásnak a neve, minden magyar által és a mi történelmünkben a legnagyobb hálával és tisztelettel. Mi hisszük, hogy a mi nemzetünk, hatezer esztendős jussa révén, ma is a Tudás Népe. Gondolkozzunk, ítéljünk és cselekedjünk hát úgy, amint a Tudás Népéhez méltó . . . Mindszenty József hercegprímásunk életéből csak az marad meg bennünk, ami örök érdeme lehetne sok más nagyjainkkal együttvéve ... És nem más! A mi nemzeti újjászületésünk harcos és tudós Badiny Jós Ferenc nem lenne méltó leszármazottja a Nagy Fejedelem tanítómesterének, Badiny Jánosnak, ha nem kísérelte volna meg azt, hogy a most folyó szellemi és lelki forradalmunk élére hívja meg, a már elhunyt, hős Hercegprímásunkat. A mi dicső emlékű Mindszenty József hercegprímásunk viszont önmagát tagadta meg, ha 82 éves korában, még Rómától elárultan is, Egyházat cserélt volna élete végén. Ő is, mint a mi Magyar Római Katolikus Egyházunk többi hősei, nem a Borgiák, Segnik és Montinik Vatikánjáért maradtak hűek az Egyházukhoz és estek el a harc mezején, hanem az Úr leghívebb és legbátrabb apostolának, Szent Péternek a lelki és szellemi vezetése alatt képzelt Anyaszentegyházért és mindenek előtt a Hazáért . . . Ha tévedtek ebben a hitükben, nem őket terheli ezért a mi Urunk Jézusunk előtt a számadás, hanem azokat, akik méltatlanokká váltak a Szent Galileai Halász 6. oldal hagyatékához, visszaélve még az emberi bizalommal is, amit megválasztásuk alkalmával beléjük helyeztek az Egyház egyes, bizonyára érdemesebb főpapjai. A pohár azonban már betelt. A kő, melyet Róma a mi nemzetünk sok ezredéves arculatába vágott, a Nyugat “Védőbástyája” falain belül, beleértve a mi Árpád-Házunk érdemeit is Róma előtt (a legtöbb szent és boldoggá-avatott a mi nemzeti dinasztiánk tagjaiból került ki) olyan vízfelületre esett, melynek a mélysége hatezer éves írott történelemig hat le . . . Mindszenty József, a Regnum Marianum hős hercegprímása, sok éves mártíromsága ellenére — a mi nemzetünk 1956-os világot megrengető elszánt kiállása ellenére az istentelen kommunizmus ellen, feláldoztatott Moszkva kedvéért. Még eltart egy ideig, amíg ez a kő leszáll a mi sok évezredes nagy múltunk aljáig ... De ott nem iszapot fog felverni, hanem tiszta, csillogó aranyhomokot. Hatezer éves írott múltunk szellemi és anyagi alapját fogja felkavarni. És akkor történni fog valami . . . A mi sumer kultúránk mágusai és királyai által ott született meg az Emberiség első és humánus törvényhozása és egyben az első dogmája is: “Egy az Isten.” És ebből az aranyhomokból olvasztva remekelték nagy művészi ízléssel a sumer ötvösök a Zigguratok bámulatosan gazdag királyi ékszer-kincseit, melynek egyenes folytatása lett a Herodotos által annyira dicsért és irigyelt szkita ékszerművészet, a Sumériai Paradicsomból való tömeges észak felé húzódás után. Ugyancsak ebből a sumer-khaldeai aranyhomokból vittek a mi mágusaink ajándékot 1977 évvel ezelőtt a bethlehemi jászol Istenfiújának is, a mi Urunk Jézusunknak. Ők várták csak igazán az Isten Fiának a születését: senki más. A nippuri theológia anyagtábláira — ki tudja hány száz, vagy ezer évvel azelőtt — feljegyeztetett ez a világot új utakra vezető esemény . . . Ezért kellett elindulniuk már hosszú hetekkel ez esemény előtt, asztronómus-asztrológusaik sürgetésére, hogy még a kisded Jézus és szüleinek kényszerű^ menekülése előtt, a jászolban találják meg Őt. Ők lettek Isten eszközei is, Jézus életének a megmentésében. Az általuk vitt három ajándék, a maguk természetében mind kardinális jelentőséggel bírtak ... Nem septében kiagyalt ajándékról volt szó. Az arany — sumer szimbóluma volt a királyi méltóságnak. A sumer-sabir vérből született Istenfiának szólt, az ossz-Emberiség mennyből érkezett Királyának. (És nem a zsidók királyának, kinek születése a számukra nem bírt volna különösebb jelentőséggel.) A tömjén a sumerek által már évezredek óta kutatott egy igaz Isten rituális, illatozó eszköze volt, melyet az összes többi nagy vallások átvettek tőlük . . . Isten Fiának, az Univerzum hercegének szólt ez az ajándék. A mirha fontos, nélkülözhetetlen eszköze volt az ókorban a testek bebalzsamozásának. A sumer mágusok kabalisztikus üzenete volt ez a Szent Szűz számára . . ., hogy kicsi, újszülött Fiának a testét földi enyészet sohasem fogja megrontani: mint ahogyan a lelke, úgy a teste is halhatatlan volt és lesz. De ezt a három titkot előre csak a sumer mágusok tudták, senki más. E három ajándék gesztusát eleddig még senki sem próbálta megmagyarázni, de enyhe gúny tárgyává már tették, mint Giacomo Biffi “El Quinto Evangelio” (spanyol fordítás) c. brossurája is. Ez a több kiadást megért “bibliai szatíra”, melynek spanyolnyelvű kiadása a salamancai püspök, Mauro Rubio “placet”-jával jelent meg a könyvpiacon — szabadjára engedve az emberi maliciát, megrökönyödöttnek, tiltakozónak állítja be Szent Józsefet, a Szent Szűz lábai elé rakott arany láttán, ízléstelennek a kisded számára hozott, halottbalzsamozó mirhát és a “pogány” keleti eredetű tömjént, kicsomagolásuk után . . . Eleitől kezdve az élcelődés hangján íratott meg ez a brossúra, mint egy illedelmesen szórakoztató negatívum, anélkül, hogy fáradságot vett volna az írója magának, az egymás után következő élcelődések mögött rejlő jelentőségek komoly megmagyarázására . . . Ez az írás parányi része csak annak a lélekrombolásnak, mely széles keretekben, legtöbbnyire álarc mögött ássa alá napjainkban a züllő Emberiség hitét, a Mindenek fölött álló, mert Mindent teremtett egy, igaz Istenben. A mi elhunyt, nagy Hercegprímásunk egyike volt azoknak a Keveseknek, kik látták a most folyó pokoli fejlemények igazi célját és teljes lelki és szellemi erejével harcolt ellenük . . . A mi birtokunkban van teljes egészében az a magnószalag, mely az Úr hős tábornokának, Mindszenty József hercegprímásnak a halála előtt 10 nappal vétetett fel Caracasban. A brazíliai központból irányított Sociedade Tradicao, Familia e Propriedade ottani küldöttsége előtt, magyarul beszélve, spanyol tolmácsolásban, három_______ttlttVAKflEt_______ szór említette a sumer-magyar folytonosság ügyét, Badiny Jós Ferenc egyetemi tanár után érdeklődve, tudni akarván, hogy ismerik-e ott az ő műveit. Kellő alkalommal a magyar emigráció rendelkezésére bocsájtjuk majd ezt az élő dokumentumot. A nagy magyar tudós-együttes által kidolgozott és Badiny professzor által méltóképpen képviselt sumer-magyar folytonosság forradalma, a nyolcvankét éves és közeli halálát előre sejthető Hercegprímásunk gazdag szellemében nem maradt nyomtalanul. Hiszen clevelandi beszédében Ő Maga kiáltotta bele a magyar fülekbe: “Csak szellemi újjászületéssel állhat talpra a mi nemzetünk!” Mindszenty-Péhm József hercegprímás méltó koronatanúja annak a hitünknek, hogy: A szellem magasabbrendű a vérnél, mert a vér csak vezető eleme a léleknek és a szellemnek. Van a mi egyházi történelmünknek Temesváry Pelbárt lelkiatyja, de van Prohászka Ottokárja is . . . Van a történelmünknek egy nagy, dicsőséges Hunyadi Jánosa, a szkita-besenyő Vereb-nemzetségből, de van Zrínyi-Subics-Zerin Miklósa is, horvát vérből, de magyar lélekkel és szellemmel. Ha nemzeti irodalmunk egyik erősen fénylő csillaga Berzsenyi Dániel, úgy népünk egén állandó Üstökösként vele halad a mi Petőfi-Petrovics Sándorunk is. A sok irodalmi csillagunk között egymás mellett ragyog Jókai Mórunk és Gárdonyi-Ziegler Gézánk. Harsányi Zsolt és Herceg-Herzog Ferenc nagysága között nehezen lehetne kiválasztani a nagyobbat . . . Gazdag tudományos életünk Bolyai Farkasa mellett büszkén tekintünk Semmelweis Ignácra. Zeneművészetünk napjainkban világhódító útjára indult Bartók Bélája mellett magasan kiemelkedve, már győztesen — nézünk fel Liszt Ferenc alakjára. Rokon vérből, de nem magyar földön született unokabátyja, a szintén Liszt Ferenc (Franz) ellenben, a Német Birodalom jogtudományát gazdagította tevékenységével ugyanabban az időiben. Tisztelünk történelmünkben egy Körösi Csorna Sándort, ki fajának forró szeretetétől vezetve, messze földekre ment el kutatni a mi Nyugaton meghamisított nagy és valóságos múltunk után, de nyomában, hűséges folytatásaképpen indult el egy Vámbéri Árminunk is, ki volt és lesz a számunkra mindig olyan értékes és tisztelt, mint az előbbi — pedig a vére neki sem volt magyar. Mindezekért és még sok másokért, itt nem említettekért: Mi hiszünk a szellem magasabbrendűségében a vér felett, mert magyarrá és értékessé mindenkit kizárólag a lelke, a szelleme, az érzelme és cselekedeteinek összessége tesz, nem pedig a neve, vagy mások elszigetelt véleménye. III. AZ ISTEN FÖLDRESZÁLLOTT FIA A MI VÉRÜNK! (Mi hisszük, mert az Ő saját kijelentésein kívül az is bizonyítja ezt, hogy környezetében, teljesen más mentalitással és teljesen más külsővel jött a világra.) A végtelen Világegyetem Teremtő Ura, az Isten akaratának, a mi Urunk Jézusunknak közénk való küldése tárgyában még nincs összhang, a magát “keresztény-keresztyén”-nek valló Emberiség körében, a mai napig sem . . . Magában az Evangéliumban is, hol “Megváltó’ -nak, hol pedig “Megtartó”-nak, vagy “Üdvözítő”-nek nevezik Őt. Élete, tanításai, bizonyságtételei, melyek mind megrendítő dokumentumai voltak Istenfiúi voltának, a fizikai törvények fölött való totális uralma, ezt bizonyító csodatettei, végtelen türelme, irgalom és a legkegyetlenebb halált önként, bátran való elfogadása, küldetésének teljes mértékben való elvégzését jelenti az Ő Örökkévaló Megbízója előtt, épp úgy, mint mielőttünk, emberek előtt. Ha a mi XX. századunk, valóban az “ésszerűség”-gé, a “raison”-é, akkor sokkal inkább, mint eddig, az Ő születése óta, most kell bátran, világosan és becsületesen, megtévesztési szándék nélkül, szabadon, inkvizíciós fenyegetések nélkül az emberi “Ésszerűség Alapjára” helyeznünk a mi Urunk Jézusunk Isteni Személyét és Vele együtt az Őt küldött — Végtelenséget teremtett Úristent, mert Jézus maga mondta, hogy “lélekben és igazságban kell imádnunk Őt”. Nem elég már ma olyan “lelkipásztori” leintés, hogy mindez már régen meg van írva a “Bibliában”, mert köztudomású, hogy szándékos ferdítéseket loptak bele az Új Testamentumba is, nemcsak az Ó-ba, mely utóbbi sokhelyről összehordott más írások “megmásított” gyűjteménye . . . Mózes előtt vagy 30—40 évvel élt Egyiptomban Amenefisz IV. fáraó (Akhenaton), aki Ur 1977. szeptember hó
