Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1977-09-01 / 9. szám

4. oldal

«ITtVAKÖfcT

1977. szeptember hó

kisgazdák között, aminek következtében Magyarország ma Európa egyetlen állama, amelyik a legjobb és legolcsóbb élelmiszerkészlettel ren delkezik.

Annak örülnék a legjobban, ha a mi külügyminisztériumunk is követné Olaszország példáját, amelyik a Nyugati Hatalmak közül elsőként nyújtott segítő kezet Magyarországnak. Magyarország Anglia és Franciaország természetes szövetségese. Neki is helye van a Nap alatt. A magyarok ma a németekkel szemben bizalmatlanok és elégedetlenek. A köztük fennállt jóviszony nem igen fog helyreállni mindaddig, amíg a háború emléke él.

Ugyanígy ki van zárva az Ausztriával való régi kapcsolat újrafelvétele. Mi több, az Ausztriával szemben érzett harag ma olyan erős, mint annak idején volt a Kossuth-féle szabadságharc idején 1849-ben, amikor a magyar nemzet vezetője Angliában talált menedéket és rokonszenvet. Magyarország ma megértésért és barátságért Nyugat-Európa felé tekint, s itt van az ideje, hogy magunkhoz kapcsoljuk.

Egy olyan népet, mint a magyar — akik ezeréves nemzeti és alkotmányos múlttal rendelkeznek; akik a történelem tanúsága szerint Európa hős védelmezői voltak a törökkel szemben; akiknek a mi Magna Cartánkhoz hasonló Arany Bullájuk 1222-ből csak 7 évvel fiatalabb a mienknél — nem lehet úgy kezelni, mint valami újonnan létesített balkáni államot a maga újkeletű intézményeivel és gyökértelen politikusaival.

Szeretném, ha a mi külügyminiszterünk figyelmet szentelne a magyar ügynek, különös tekintettel a románok önkényeskedésének — amire a békeszerződés fel is jogosítja — az erdélyi magyar földbirtokosokkal szemben, akiknek a földjét a román kormány minden ellenszolgáltatás nélkül kisajátítja. Ez az ügy már régen a Népszövetség elé került. Angliának, mint a trianoni békeszerződés aláírójának, kötelessége az ilyesmiknek utánanézni és igazságot tenni.

Semmi sem lehet azonban nagyobb kihatással Közép-Európa stabilizálására és megbékélésére, mint a londoni és New York i nagy pénzintézetek befolyása. Ez a kérdés teljesen a kezükben van. Amennyiben ezek elhatároznák, hogy a jelenlegi súlyos helyzetért felelős államoknak megtagadják a kölcsönök folyósítását, hamarosan mutatkozna is az eredménye az ilyen békésebb politikának, ami lényegesen csökkentené a komoly háborús okokat.

Arról természetesen szó sem lehet, hogy a békeszerződéseket erőszakos lépéssel, vagy fenyegetéssel változtassák meg. Ha bármelyik volt szövetséges, vagy ellenséges nemzet megkísérelné fegyveres erővel megváltoztatni Európa térképét, szembetalálná magát — már csak önfenntartási okokból is — a Szövetséges Hatalmak közös ellenállásával. Ezzel szemben az újonnan létesített közép-európai államok megsegítésére alapított pénzintézetek bölcs pénzügyi politikával jótékony és megnyugtató befolyást tudnának gyakorolni a helyzetre. A határkérdéseknek ésszerű helyreigazítása ilyen meggyőző és békés eszközök nyomására inkább megerősítené, mint veszélyeztetné a világ békéjét.

(A kiemeléseket én eszközöltem.)

* * *

Hogy a kép teljes legyen, idézem Lord Rothermerének 1927. júl. 18- án Benes csehszlovák külügyminiszterhez intézett levelét a “Szittyakürt” 1969. jún.-i számában közzétett fordításban:

“Kegyelmes Uram!

Értesültem, hogy szenátusi beszédében azzal vádolt engem, hogy háborút szitok az utódállamok között.

Ez teljesen ellenkezik céljaimmal. Háború szítás helyett éppen az igazi békét akarom előmozdítani fellépésemmel. Sokkal nagyobb vélemény - nyel vagyok Excellenciád államférfiúi képességeiről, mintsem feltételezném, hogy Ön higyjen tartós béke lehetőségében a mai határok alapján, magyar területek, visszaadása nélkül, mindenütt, ahol az utódállamokban ők többségben vannak.

Excellenciád éppen úgy tudja, mint én, hogy a trianoni béke mai formájában egyedül azért jöhetett létre, mert a nagyhatalmak képviselői teljesen tájékozatlanok voltak e területek komplikált nemzetiségi és politikai viszonyai felől.

Rendelkezései éppen ezért nem tekinthetők véglegesnek.

A prágai parlamentben számos olyan kerület képviselője ül, melyeket sohasem lett volna szabad Magyarországtól elszakítani, ezeknek lakossága sohasem nyugszik bele mai helyzetében, mindig igyekszik visszatérni hazájához.

Nem azért halt meg egy millió brit katona, hogy haláluk árán a jogtalanságot tegyük úrrá Európa ezen részében.

Ilyen kiáltó igazságtalanságokat nem lehet szótlanul nézni. Magyarországnak vannak barátai, akik nem nyugszanak, míg az egész világ tudomást nem szerez a vele történt igazságtalanságokról, arról, hogy az utódállamok mennyire elnyomják, kirekesztik a hozzájuk csatolt magyarokat.

Kérem Excellenciádat, mindig tartsa eszébe, hogy Amerika és Franciaország barátsága és áldozata nélkül Csehszlovákia nem is léteznék. A győzelem azonban, amiért Anglia annyit áldozott, nem szolgálhat igazságtalanság és jogtalanság takarójául.

Ha Csehszlovákia visszaél azzal, amit kapott, úgy el kell készülnie arra, hogy Anglia barátsága és érzelmei teljesen elfordulnak tőle, helyüket csalódottság és közömbösség foglalja el. Elvárom Excellenciádtól, hogy levelemnek publicitást ad, mint szenátusi beszédének. Lapjaimban egyébként újból visszatérek a dolgokra.”

* * *

A trianoni békediktátum szerzői, megrettenve Magyarország feldarabolása folytán, a dunai térségben keletkezett káosztól, lelkiismeretük megnyugtatására egymásután mond tak ítéletet művük felett. Szavuk, írásuk azonban nem tudta áttörni az előadótermek, előkelő klubbok és könyvtárak falait sem.

Lord Rothermere elévülhetetlen érdeme, hogy a modern kor legfélelmetesebb fegyverével, a napi sajtó szürke ólombetűivel, rést vágott a Masaryk—Benes-féle pánszláv szellemiség és a rablott konc védelmére keletkezett kisantanti propaganda által gyűlöletből, bosszúból Magyarroszág köré vont szellemi kínaifalon.

Volt bátorsága meglátni és le is írni a trianoni békediktátum égbekiáltó igazságtalanságait és egész Európára kiható káros következményeit. Volt bátorsága a kisantanti propagandától ezerszer elgyalázott magyarságot az egész világ előtt nyíltan pártfogásába venni és megmondani, hogy a világháború kitöréséért a magyarság okolható a legkevésbé; hogy az ezeréves történelmi múlttal rendelkező magyarság megbízhatóbb, mint az újonnan létesített mesterséges államok népeinek bármelyike; hogy Magyarország Anglia és Franciaország természetes szövetségese; hogy a magyarságon elkövetett igazságtalanságok jóvátétele európai érdek.

Bár nem kellett hozzá különösebb jóstehetség, előre megmondta, hogy Beszarábia miatt Románia Oroszországgal, a szudéta-németek miatt Csehszlovákia Németországgal, az adriai hegemónia miatt Jugoszlávia

Olaszországgal előbb-utóbb ellentétbe kerül. De előre megmondta azt is, hogy Magyarország szétdarabolásával a dunai térségbe erőszakkal bevitt balkáni tűzfészek Európát lángbaborítja, ha a veszélyekkel teli közép-európai helyzetét idejében nem rendezik.

Meglátásai és aggályai az azóta bekövetkezett események véresen igazolták. Ennek ellenére a második világháborút lezáró békediktátumokban újból és fokozottabb mértékben követték el az előző hibákat, igazságtalanságokat. Úgyhogy Európa és az egész világ ma még veszélyesebb helyzetben van, mint a két világháború között.

Sajnos, amennyit használt a trianoni békediktátum józan, tárgyilagos elítélésével, ugyanannyit ártott is egyéb megállapításaival és a kérdés gyakorlati megoldására tett javaslataival.

Végzetes tájékozatlanságra, a kérdés lényegének helytelen megítélésére vallanak azok a megállapításai, hogy mi belenyugodtunk Erdély elvesztésébe-, hogy Csehszlovákiával még vámunióra is lépnénk, ha a déli határaikat "ésszerűen" kiigazítanák-, hogy Jugoszláviával szemben csak a baranyai háromszögben és a Dráva jobbpartján vannak követeléseink.

Később, az újraéledt, európa-ellenes, pángermán hatalmi törekvések is csak az általa javasolt mértékig voltak hajlandók elismerni és kielégíteni a jogos magyar igényeket. Nem a németeken múlott, hogy az események sodrában felszínretörő történelmi erők többre kényszerítették őket. Az események beigazolták, hogy az alkalmazott félmegoldásokkal ez a kérdés megoldhatatlan nemcsak a magyarok, az önállósított tótok és horvátok, hanem egész Európa viszonylatában is.

De a legvégzetesebb hibát akkor követte el, amikor nem ismerte fel a kérdés lényegét-, a Kárpátmedence földrajzi, gazdasági, hadászati, kulturális és politikai egységének európai jelentőségét. Vagy ha felismerte, nem volt bátorsága levonni belőle a helyes következtetést, mert csak a békeszerződés "egyes kirívó igazságtalanságait" akarta jóvátenni. És így minden jószándéka ellenére végzetesen tévedett.

A spanyol hajóhad megsemmisítése óta (1588) Anglia élesen elkülönítette magát Európától, önző, materialista, a hatalmi erők pillanatnyi kiegyensúlyozására törekvő és ennek érdekében bűnös megalkuvásokra kész politikájával sikerült Angliának Európában és a világ különböző pontjaiban a feszültséget állandóan forrponton tartani, az ellentéteket kiélezni és valahányszor törésre került a sor, mindig amellé állni, akivel a pillanatnyilag legveszélyesebb ellenfelét megsemmisíthette. Kétségtelen, hogy Anglia ennek az évszázadok során művészi tökélyre fejlesztett politikájának köszönhette világuralmát, de ennek az önző, minden erkölcsi gátlás nélküli politikájának köszönheti világbirodalmának szemünk előtt lejátszódott széthullását is. Lord Rothermere ebben a politikai szellemi légkörben született, nőtt fel,, élt és gondolkozott. Ezért őt személy szerint nem lehet elítélni.

De mit mondjunk azokról a szabad földön élő “magyar politikusokról", akik elárulták saját fajtájukat, árúba bocsájtották a magyarságnak nemcsak jelenét, de a jövőjét is és ezt teszik ma is? (Lásd: az Amerikai Magyar Szövetségnek 1946-ban a párizsi béketárgyalásra küldött “A just Peace for Hungary” c. memorandumát, a Magyar Nemzeti Bizottmány által aláírt Philadelphiai és Williamsburgi Nyilatkozatokat, az Amerikai Magyar Szövetség, a Magyar Szabadságharcos Világszövetség észak-amerikai szervezete és a Szabad Magyar Jogászok Szövetsége által szerkesztett, 1969-ben Nixon

elnökhöz felterjesztett “A Duna Medence Semlegesítése” c. memorandumot, az Európai Szabad Magyar Kongresszus által szerkesztett és 1972-ben kiadott “Trianon Enquete” c. füzetet stb.) A történelem tanulsága szerint a népek, nemzetek nem annyira az ellenség csapásaitól pusztultak el, mint inkább azért, mert megtört bennük a jövőbe vetett hitük és elveszítették hivatástudatukat.

Minden magyar kishitűség, lemondás, megalkuvás, engedékenység, kontár “reálpolitizálgatás” égbekiáltó bűn a magyarság és egész Európa ellen. Európának létérdeke, hogy legfontosabb kulcsterületen, a Kárpátmedencében, a sok tragikusvégű kísérletezés után ismét egy erős, egészséges, egységes, történelmi tapasztalatokkal és hivatástudattal rendelkező állam álljon őrt Kelet és Nyugat kapujában. Mindenki nagyon jól tudja, hogy amit hatalmi erővel rombolnak szét, azt csak hatalmi erővel lehet helyreállítani. De azt is mindenki tudja, hogy a létfontosságú kérdéseket, mint amilyen a Kárpátmedence egységének a kérdése is, nem lehet békés revízióval, európa-ellenes hatalmi erők által hozott döntésekkel, bűnös kompromisszumokkal megoldani. A Kárpátmedence esztelenül szétrombolt egységének helyreállítását lehet ideig óráig késleltetni, elodázni, de a jelenlegi helyzetet véglegesíteni nem, mert abba maga Európa is belepusztul.

Az európai hivatástudattal rendelkező magyarság, ha üt a cselekvés órája, tudni fogja, hogy a régi, kipróbált, időálló alapokon, de a kor követelményeinek megfelelően hogyan rendezze be életét és hogyan rendezze viszonyát a vele évszázadok óta sorsközösségben élő kárpátmedencei népekkel. Ebbe senkinek, még az idegenben élő magyaroknak sem lehet majd beleszólása.

Nekünk, szabad földön élő magyaroknak, egyetlen szent kötelességünk, hogy a rabságra és némaságra ítélt nemzet helyett hittel és meggyőződéssel hirdessük a magyarság európai hivatását, létjogosultságát, történelmi, kulturális és gazdasági jelentőségét, minden rendelkezésünkre álló eszközzel követeljük a magyarságon ejtett sérelmek megszűntetését, jóvátételét és a Kárpátmedence bűnös tudatlansággal, felelőtlenséggel szétrombolt politikai egységének helyreállítását.

De az is a mi kötelességünk, hogy az idegen érdekek szolgálatába szegődött hivatásos és önkinevezett emigráns politikusaink trianoni status quo-s, etnikai elves, nemzetáruló, ellenségeink magyarellenes propagandájánál is károsabb “reálpolitizálgatását” minden eszközzel megakadályozzuk és semlegesítsük.

CSIKMENASAGI

((Némi eltéréssel megjelent a Kanadai Magyar Újság, 1969. okt.

10—11-iésa Virrasztó, 1970. ápr.-i számában.)

INNEN-ONNAN VILLÁMHÍREK

* Az USSR mezőgazdasági vidéke elnéptelenedik, mert a földműves elem a városokba költözik. A hatóságok most olyan okmányt követelnek, amely igazolja beköltözésük szükségességét. Valóságos feketepiac fejlődött ki e téren. Belga jelentések szerint ilyen papír megszerzése 60 ezer belga frankba kerülhet.

A Pravda ezzel kapcsolatban tömegesen kapja a leveleket. Ezekből kitűnik, hogy az iskolákat és üzleteket sorozatosan bezárják a vidéken, ahol már nincs utcai világítás és járda sincs. Az újság nyomozása szerint ezek a vidékek elvesztették gazdasági érdeküket s jövőtleneknek jelentették ki a hatóságok. 15 év múlva nyomuk sem lesz . . .