Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-08-01 / 8. szám
2. oldal a magyar-barát elnöki palotáján ott lengett a neki ajándékul küldött, 56- os magyar zászló. A belgák kivonulása után ENSZ-csapatok vették át a rendfenntartást Kongóban, kivéve Katangát, ahová Csombé nem engedte be azokat. Arra hivatkozott, semmi szüksége nincs rájuk, mert Katangában a rend kifogástalan. Ez időben az ENSZ főtitkára Hammarskjöld volt, a svéd réztröszt elnökének sógora. Az ENSZ élén az angolszászokkal mégis szükségesnek tartotta Katanga megszállását, akár vérontás útján, nyilván, mert az ottani rézbányákra Hammarsjöld sógora szemet vetett. Csombé jól kiképzett katonái kétszer kiverték az ENSZ csapatait. Ám, sok lúd disznót győz; Csomóénak menekülni kellett, s a kommunista-ellenes, 100 százalékig nyugatbarát megtartását megbosszulták. Ütja közben ellopták, s a börtönben megölték. — Pár hete a Paris Match közölte holtteste fényképét: fehér lepedőn fekszik. Feje alatt hatalmas vértócsa. A hivatalos jelentés: „szívszélhüdés”! De akkor honnan a vértócsa? — A történelem bosszúja nem késett: Csombé rendőrei, akiket Nyugat levert, átálltak a vörösökhöz, s ma Nyugat ellen harcolnak. Ugyanilyen kétbalkezes az algolszász politika Dél-Afrikában, Rhodeziában, mindent elkövetve, hogy a mai kormányok átadják a hatalmat a bennszülötteknek. Könnyű előrelátni, hogy nem a fekete lakosság kezébe kerül a vezetés, hanem a kubai és szovjet gyarmatosítókéba, éppen úgy, ahogy Angolában. Az angolszászoknak fáj, hogy a feketéket fehérek kormányozzák, de nem fáj az, hogy pl. a felvidéki és erdélyi magyarokat nem-magyarok kormányozzák! Hol itt a logika? Már előzőleg is így jártak el. Olvassuk a nemrég meghalt Varga László jezsuita munkásszervező emlékirataiban, hogy 1942-ben Pesten angolbarát társaival, angolok megbízottjával tárgyalt. Az angolok azt kívánták, hogy szakítsunk a németekkel, sőt támadjuk meg őket. — Vargáék megkérdezték, hogy ennek fejében — ami kétségtelenül óriási véráldozattal és teljes sikertelenséggel járt volna — mit kapunk angolszász győzelem esetén? Válasz: a bécsi döntések érvénytelenek, mindent vissza kell adni, még a Bácskát is ... Hogyan vártak tőlünk mégis áldozatot, amikor ennek fejében nemcsak nem adtak volna semmit, hanem előre megmondták, azt is elveszik, amit nagy nehezen visszakaptunk! Ma biztosnak látszik, hogy angolszász hegemónia esetén nemcsak semmit nem adnának vissza az elszakított területek 3.5 milliós magyarságával, hanem szabad kezet adnának a sQviniszta szomszéd népeknek az ottani magyarság kiirtására — a „belügyekbe nem avatkozunk be” elv alapján ... Régen azt tanultuk: Magyarország Európa védőbástyája. Ezt a védőbástyát azonbao maga Európa angolszász sugallmazásokra Trianonban tönkretette. Így erre Nyugat többé ne számítson. Többet magyar vér Nyugatért nem folyhat. Nekünk a magyar vér sokkal drágább, s a Nyugat hálátlansága miatt ezt nem is érdemli meg. (Dr. Gálfi Géza * A lakáshelyzet — az új építkezések ellenére is — egyre romlik Budapesten. A fővárosi tanács lakásügyi főosztályvezetője szerint a lakásigénylők száma július közepére 156 ezerre emelkedett. És a javulásra egyelőre semmi remény ... * * * * Bíró József külkereskedelmi miniszter fogadta a Dow Chemical amerikai vegyipari vállalat elnökét, aki egy budapesti iroda megnyitásáról tárgyalt — jelenti az MTI július 21-én. FMH Eurokommunizmus---------------kommunista Európa ______________________________________________________________________ 1977. augusztus hó 1945 óta sok szó esett Európa egyesítéséről, annak lehetőségeiről és problémáiról. Ezzel kapcsolatban több politiai párt próbálkozott európai színvonalon együttműködni, de eddig még mindig sikertelenül, mert sem ideológiák gyökerei (ha ilyenek egyáltalán voltak), sem helyi és nemzeti feladataik komoly és időtálló együttműködést még ideiglenesen sem tettek lehetővé. Ebben a gondolatkörben rendkívüli fontossággal bír az a tény, hogy Németországgal még nem lett aláírva a béke, s amíg ez be nem következik, a kezdeményezés ezen a téren a dél-európai fantáziadús, mozgékony, a szavak érdekében mélyen hívő, de könnyű szellemű latin népek kezébe adatott. Észak-Európa ebben a szellemi küzdelemben nem igen vesz részt, több lélektani és gazdasági oknál fogva, melyek elemzése eltérítene bennünket tárgyunk lényegétől. A keresztény kultúrájú Európa történelmének egy furcsa torz mosolya folytán az európai kommunista pártok elsőként emelkedtek európai színvonalra, és vállalkoznak „európaegyesítő” szerepre, marxista— leninista egységes ideológiájuk alapján. Ezen kommunista pártok, alapításuk óta hűségesen figyelve Moszkva vonalvezetésére és utasításaira, melyek a mindenkori anyagi segítségekkel jutottak el hozzájuk, ha nem is monolitikus, de a gyakorlatban és eddig még minden fontos esemény alkalmával egységes viselkedést tanúsítottak. Komoly változások történtek ezen a téren akkor, amikor a kínai kommunista párt hátat fordított Moszkvának, és saját maoista útját választotta, nem félve még egy esetleges szovjetellenes háborútól sem. A Pekingből immár másfél évtizede özönlő Moszkvaellenes ideológiai propaganda, melyet egy nyugati állam sem mert volna valaha is megtenni, volt hős szövetségese ellen, részben megértő fülekre talált a nyugati kommunista pártok vezetői sorában, akik a moszkvai Peking-ellenes szóáradatot részben magukra is értették, igen logikusan. Amikor a háború utáni újjáépítési láz, mely magával hozta a „gazdasági csodát”, megszűnt, s a tragikus energiakrízis és a velejáró gazdasági válság és munkanélküliség, párosulva az inflációval, megoldhatatlan problémák elé állították az európai országokat, akkor a tömegek, melyek az 1929—30-as évek válsága során a nemzeti szocializmus felé vezették Európát, most természetesen a szélsőbal felé tolják a tömegeket — az egyes kommunista pártok taglétszámát és választóközönségét félelmetesen megnövelve. A második világháború előtt, az európai szociológiai harctéren a katolikus egyház erős, kiegyensúlyozó szerepet töltött be. A „Rerum Novarum” Enciklika még sokakban élt, és a Vatikán céltudatosan és meglehetős sikerrel küzdött az atheista és bolsevista tanok ellen. Ma ez a fal is nagyrészt ledőlt, gondoljunk csak Lefebvre francia püspök jelenlegi nagy sikerére, aki nyíltan támadja a vatikáni vezetőket marxista-barát politikájuk miatt. Miután a győztes hatalmak a nemzeti szocializmus mindennemű megnyilvánulását lehetetlenné tették, a sajtó, rádió, televízió, a közoktatás, az egyházak, s lényegében az összes hangadó testületek mindennemű megnyilvánulásai azt kategorikusan kizárják, és a történelem szemétdombjára dobták, — így szinte észrevétlenül olyan helyzetet teremtet-Respectfully yours. Louis F. Molnár, Chairman Foreign Affairs Committee Hungária Freedom Fighter Movement tek Európában, melyben a jelenlegi gazdasági krízisben szociológiailag szükséges vákum betöltésére csak baloldali, ill. szélsőbaloldali szocializmus látszik egyetlen lehetséges megoldásnak a tömegek előtt. Ez a helyzet új, eddig még ismeretlen problémák elé állította a nyugat-európai kommunista pártokat, melyek: 1. Fel kell, hogy szívják magukba a feléjük tóduló tömegeket (ne felejtsük el, hogy Olaszországban minden harmadik és Franciaországban minden negyedik választópolgár a kommunista pártra szavaz); 2. A nemzeti problémákra a nemzet szempontjából specifikus megoldásokat kell, hogy javasoljanak, megfelelő marxista frazeológiával takarva az ideológiai ellentmondásokat; 3. A teljesen legyengült egyházak még helyileg fennmaradt ellenállását a feléjük nyújtott kéz taktikájával semlegesítik; 4. A nagy taglétszám által, az utóbbi évtizedek során demokratikus választások során elfoglalt városok és községek közigazgatásán keresztül, valamint a megijedt kapitalisták által adományozott, ill. befolyt komoly pénzek, a kommunista pártokat helyi anyagi gyökerekkel látták el, egyszersmind felmentve őket a Moszkvából származó adományok életfontossága alól; 5. A fent említett okoknál fogva az individualista, találékony, gyors észjárású, és szellemükben végtelen fegyelmezetlen latin népek, melyek 50 évvel ezelőtt a fasizmust termelték ki magukból, a jelenlegi politikai környezethez idomuló, és az egyes országoknak demagógiailag legmegfelelőbb kommunizmust kínálják fel (sikerrel) gyanútlan tömegeiknek; 6. A nemzeti vonalra rávezetett kommunista pártok komolyan remélik, hogy az így megkapott parlamenti nagy taglétszámuknak megfelelő kormánypozícióikat rövidesen megkapják, és azokon keresztül a szakszervezetek mindenkori, feltétel nélküli segítségével egyes nyugat-európai kulcsországok vezetését kezükbe tudják kaparintani. Vagyis, ami 1917 óta, minden fáradozás ellenére sem sikerült Moszkvának, az a jelenlegi gazdasági válság és a több évtizedes methodikus előkészítés gyümölcseként, szinte váratlanul, egyszerre lehetővé válik. Feltehetjük a kérdést: hogy egy ilyen „eurokommunista” előretörés vajon maradéktalan tetszést szül-e Moszkvában? A dogmatikus kiöregedett vezetők sorában valószínűleg nem, de ők kihalandóban vannak, és a most következő évek során feltörő, pragmatikus új vezető generáció nem a múltat tekinti — melyből a XX ik Pártkongresszus nagyrészt kigyógyította őket —, hanem csakis a jövő felé néz, melynek kiharcolására a most letűnő „öreg bolsevik” kaszt egy hihetetlenül erős és magas nívójú eszközt ad át örökségként: a Vörös Hadsereget, mely hatalmas erejével a nyugati katonai szakértők szerint, könnyűszerrel le tudja rohanni Nyugat-Európát. Ha Moszkva nem vár mást a nyugat-európai kormányokba beültetendő eurokommunista minisztereitől, mint azt, hogy háború esetén a katonai ellenállást még csökkentsék, már akkor is elérte célját, és a megmaradt Európa bolsevizálása felé valószínűleg immár az utolsó sakkhúzását megtette. Már látjuk, hogy a nyugat-európai politikusok tapsolnak az eurokommunizmusnak, de még nem tudjuk, hogy meddig? Valószínűleg már nem sokáig! (Fogarasi) HUNGÁRIA FREEDOM FIGHTER MOVEMENT LEVELE CARTER ELNÖKHÖZ: HUNGÁRIA FREEDOM FIGHTER MOVEMENT P. O. Box 534, Edgewater Branch * * Cleveland, Ohio 44107 July 29, 1977 COMMITTEE CHAIRMEN: Revolutionär) Council A S. P-Jobb Trianon Committee Elemér Papay Foreign Affairs Louis F. Molnár Publication Tibor Major Organization Tibor Lovagi Financial Committee Charles Hartman Honorable James E. Carter President of the United States of America 1600 Pennsylvania Avenue Washington, D. C. 20500 SUBJEGÍ: Appeal for Most Favored Nation Treatment for the People's Republic of Hungary Honorable President Carter: Hereby, the Revolutionary Council of the Hungária Freedom Fighter Movement, a de facto representative of the 1956 Hungarian People's Revolution, is requesting the review of the existing trade agreement policies between the United States and the People's Republic of Hungary. Since the birth of the Trade Reform Act of 1973, HR-lo710, the Most Favored Nation treatment has been extended to a number of Socialist countries. In spite of the restrictive Jewish immigration policies of the Soviet Union, and the inhumane treatment of Hungarians by the,Romanian Government in Transylvania, both of these governments are enjoying the Most Favored Nation status. Among the socialist countries, the People's Republic of Hungary has complied the most with the provisions outlined in the Conference on Security and Cooperation in Europe, known as the Helsinki Accord. Yet, they are subjected to discrimination in the East-West trade policies. Mr. President, we urge you to give serious consideration to Id ft this embargo against the People of Hungary, and grant the Most Favored Nation treatment to them. LFM:mls
