Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-08-01 / 8. szám
XVI. évfolyam 8. szám 1977. AUGUSZTUS HÓ Ára: 85 cent MAGYAR A MAGYARÉRT FELHÍVÁS A MAGYAR NEMZET ÉRDEKÉBEN Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Magyar Szabadságharc képviseletében a HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM legfelsőbb irányító szerve a MAGYAR SZABADSÁGHARCOSOK FORRADALMI TANÁCSA felhívással fordult az Egyesült Államok elnökéhez, hogy vegye felülvizsgálat alá a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Államok között fennálló gazdasági egyezményt. A felhívás kihangsúlyozza, hogy a kedvezményes gazdasági elbánást — Most Favored Nation Status — a legtöbb szocialista állam megkapta, közöttük a Szovjetunió, mely a zsidóság kivándorlását megnehezíti és Románia, mely az erdélyi magyarság legelemibb emberi jogait is megtagadja. A beadvány hivatkozik a TRADE REFORM ACT OF 1973 és az abból következő kongresszusi határozatra — HR- 10710, melynek alapján a többi szocialista ország is élvezi ezt a kedvezményt. Mozgalmunk felhívta az elnök figyelmét, hogy a Kelet— Nyugat közötti kereskedelemben a Magyar Nemzet ellen alkalmazott diszkrimináció igazságtalan, mert a szocialista államok között a legjobban Magyarország tartja be a Helsinkiben programba vett emberi jogok tiszteletben tartását. — A felhívás másolatát elküldtük Charles Vanik, a Kongresszus Trade Subcommittee elnökének. (Az eredeti levél a 2. oldalon) MA G YAR-AMERIKA I GAZDASÁGI KAPCSOLA TOK Elismeréssel adózik a legtöbb külföldön élő magyar, amikor azt látja, hogy agresszív erőfeszítéseket tesz a magyar állam nemzetközi gazdasági kapcsolatok kiépítése terén. Különösen nagy jelentőségű ez, ha az Egyesült Államokról van szó, mert gazdaságilag igen sok lehetőségre ad alkalmat. Erről számol be a hazai angol nyelvű kiadvány „Hungarian ECONOMY”, az 1977. áprilisi száma, „Hungarian—U. S. economic ties, Trade promotion 1977—78” cím alatt. Amint a cikk írja, ez év október vagy november havában Magyar Gazdasági és Technikai Napok kerülnek megrendezésre az Egyesült Államokban. A washingtoni hivatalos megnyitás után a magyar szakemberek három gazdasági központban, New York-ban, Chicagóban és San Francisco-ban tartanak előadásokat és megbeszéléseket amerikai vállalatok vezetőivel. A gazdasági szemináriumok keretében ismertetni fogják Magyarország technikai és tudományos vívmányait, és a magyar vállalatok előnyeit, mint üzleti partner. Az előkészítés alatt álló események sorozata csak az előzménye lesz az 1978-ra tervbe vett, aktív széleskörű gazdasági együttműködésnek — Magyarország és az USA között. Az előadásokat követően a magyar küldöttség tagjai 20 amerikai, vagy nemzetközi konvención és értekezleten kívánnak részt venni, főként olyan iparágakban, ahol „van mondanivalónk az amerikai hallgatóságnak” — írja a cikk. Ezek közé tartozik a gyógyszeripar, állatorvosi AZ ANGOLSZÁSZOK “BECSÜLETE” Disraeli angol miniszterelnök, 1875-ben, látva a lehetőségeket, meg akarta venni a brit világbirodalomnak a Szuezi-csatorna részvényei többségét. Az államkasszában nem volt elegendő pénz. Ezért Rotschild hoz fordult, aki hajlandó volt Angliát kisegíteni, de megkérdezte: mi a biztosíték a kölcsönre. Disraeli így válaszolt: A brit világbirodalom becsülete! Rotschild ekkor ezt mondta: Bankházaim korlátlanul excellenciád rendelkezésére állnak. —Mi, idősebbek, nagyon jól emlékszünk a magyar értelmiség jelentős részének annak idején dogmaként elfogadott tételére: „Az angol gentleman szavára mérget lehet venni.” Eckhardt Tibor Angliát a világ rendőrének nevezte. Az angolszász „becsületben” vakon bízó, a hadsereget 1918 ban leszerelő Károlyi Mihály hívei azt mondták: Wilson 14 pontja megígérte az igazságos békét, és az amerikai elnök ígérete többet ér nekünk erős hadseregnél... Eldobni a fegyvert, menjen mindenki haza, most aranykorba lépünk ... Károlyi M. emigrációban írt „Egy egész világ ellen” c. mentegetődző könyvében elismerte, „tiszta magyar területek, mint pl. Komárom elcsatolására senki sem gondolt...”. (Benesék már akkor gondoltak!) A két világháború között, sőt a II. alatt is igen sokan anglomániások voltak nálunk. Érvük: „Az Atlanti Carta leszögezte a népek önrendelkezési jogát”, mire sokan azt hitték, a szövetségesek győzelme esetén visszakapjuk a Csallóközt, Kassát, stb., mert hát kérem, az „önrendelkezési jog”-ban ez természetszerűleg benne van... — A német fegyverletétel után Truman elnök ünnepélyesen kijelentette: „Magyarország, Románia, Bulgária nem lesz sem angolszász, sem orosz érdekterület, ezen országoknak függetleneknek kell lenniük...” — A magyar békeszerződést garantálta Anglia, Amerika is; az alapjogok, tehát a vallás-, véleménynyilvánítás, pártalakítás, stb. tudomány, mezőgazdasági és híradástecnhika. „Annak ellenére, hogy Magyarországtól még mindig megtagadják a kedvezményes gazdasági elbánást, most favored nation status mi nem akarunk várni gazdasági törekvéseinkkel, míg a kedvező elbánásban részesítenek. Az elsőszámú célunk, szól a tudósítás, hogy információkat nyújtsunk Magyarországról, mint üzlettársról, és biztosítsuk, hogy az Egyesült Államok keleti partjától a nyugatiig, minél több üzletember minél többet tudjon Magyarországról. A hazai szakemberek remélik, hogy üzlettársakat találnak olyan magyar vállalatok részére, melyek be akarnak kapcsolódni az amerikai piac versengésébe. A szemináriumokat követő megbeszéléseket alkalmasnak tartják az ilyen partnerek összehozására, és üzleti megegyeze sek létrehozására. teljes szabadságával együtt. Ezt a békeszerződést az ENSZ közgyűlése külön becikkelyezte, higyje mindenki, amit ott leírtak, az nem rossz tréfa, hanem megvalósításukat az egész világ biztosítja, — s ezt akkor sokan el sem hitték ... E sorok írója akkortájt beszélt valakivel, akinek apja mindennapos bejáró volt Mindszentyhez. Tőle tudom, Mindszenty is azért feszítette akkor „túl a húrt”, mert bízva a nyugati ígéretekben, meg volt győződve, hogy a békeszerződés aláírása után „úgyis kimennek az oroszok”, tehát csak „mereven elutasítani”. 46-ban a lengyel püspöki kar letette az akkori alkotmányra az esküt, a magyar ezt elutasította, mert „úgysem tart már sokáig”, és „addig guggolva is kibírjuk”... Ezt írva, természetesen elítéljük a Mindszenty ellen indított hajszát és kirakatpert. — 49-ben Truman újabb „garanciát” adott, ünnepélyesen ígérve, hogy az USA politikai és katonai segítséget ad minden népnek, amelyik hajlandó függetlenségéért küzdeni. 55-ben Magyarországot fölvették az ENSZ-be. Alapokmánya garantálja a tagállamok teljes függetlenségét. — 56 előtt a „Szabad Európa” rádiója uszított, Münchenből léggömbökkel tízezerszámra küldték, ellenállásra, lényegében fölkelésre biztató röpcédulákat. Ez kitört, hiszen mindenki meg volt győződve, hogy a sokszor „garantált” segítség megjön. — Ehelyett Eisenhover elnök 1956. Nov. 2- án Titóhoz küldött táviratában kifejezetten fölbiztatta a Szovjetet Magyarország eltaposására. Legtovább „Sztalinváros” tartotta magát. Rádiója utolsó üzenetét egyenesen Eisenhoverhez küldte, e szavakkal: „Élelmünk, lőszerünk elfogyott; már csak a vérünket adhatjuk! Segítséget kérünk!” A válasz máig is késik ... * * * Hja! Elfelejtettük elolvasni az ír Bemard Shaw véleményét az angol becsületről. Többek közt az így: „ ... forradalmakat szít más országokban azért, hogy utána eltaposhassa az általa kirobbantottakat.” Más, nem magyar írók jellemzése szerint az angolok „egymás közt úri emberek, de más, idegen népek felé gengszterek”. Csak mi, magyarok mégis hittük, hogy létezik az angol „abszolút úri ember”. — Ma már az egész világ ismeri az angolszász becsületet. Éveken át támogatták a kommunista-ellenes Kambodzsát, Vietnamot. Oda küldték meghalni ifjúságuk színe-javát; aztán egyszerre „megváltozott véleményük”, s hagyták lemészárolni azokat, akiket háborúra biztattak ... —Itt van csattanósan például Csombé esete. Amikor a balga belgák kiürítették Kongót, átadva a hatalmat Lumumbának, megkezdődött a mészárlás, a teljes zűrzavar. A belgák kénytelenek voltak ideiglenesen visszajönni, hogy megállítsák a védtelen feketék és fehérek legyilkolását. Egyedül Katangában nem borult föl a rend, ahol 1 I
