Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1977-06-01 / 6. szám

12. oldal BRAZÍLIAI MOZAIK---­_______________»ITtVAKŐltT 1977. június hó KÖVETENDŐ PÉLDA: A Sao Paulo-i nemzeti emigráció a f. évi március hó folyamán pozitív példával szolgált a külföldre sza­kadt magyarság számára... A legcselekvőbb honfitársaink között is az egyik legaktívabb nem­zettestvérünk, vitéz Vörös Károly felesége, két nagyszerű ifjú magyar édesanyja — mindkettő csillaga a brazíliai vívó sportnak — súlyos szívoperáción kellett, hogy átessen. A komplikált és életveszélyes műtét húsz embernek a véradását tette szükségessé. A magyar ügy szolgá­latában végzett állandó tevékenysé­gei iránti hálából, az itteni nemzeti emigráció válasza azonnali volt és pozitív. Ebben a nagy, nyolcmilliós dél-amerikai városban, a lakosság száma és a távolságok kiterjedtsége ellenére, két órával később a Nem­­zetesasszony kórházba való érkezése után, már elkezdődött a magyarok sorbaállása a Szamaritánus Kórház egyik emeletén, hogy a bajbakerült és nagyrabecsült család segítségére siessen. Az egyetemi fakultást vég­zett “fő-laboráns” jóindulatú tréfá­val jegyezte meg: “Ez a kórház most tele lesz hunokkal...”. Két napig, délelőtt és délután megállás nélkül folyó véradás for­gatagában egyszerre aztán elhang­zott az “ávizé”: “Már tizenketten többen adtak vért a kelleténél...”. A “riadó” gyorsaságával szemben a “lefújás” már lassabban érte el a magyar Sao Paulo-i hajlékokat, úgy, hogy még két nap múlva is jelentkeztek ott magyarok vér adás­ra... Az első három véradó közül kettő “vértestvér volt”, már felnőtt, csalá­dos asszony és férfi. F. Laci, ha ál­dozatot kell hozni a magyar ügyért, mindig első az “igen”-ben, míg nő­vére B. Jánosné, olyan családot rep­rezentált, kinek feje az itteni ma­gyar ifjúság céljaira felbecsülhetet­len erkölcsi és anyagi áldozatot hoz állandóan. A harmadik pedig “esz­mei sorstársa” volt v. Vörös Károly­­nak még otthonról... De ez a har­madik csak a kezdet volt, mert mö­götte jöttek azután a többiek... ök, és az itteni Körösi Csorna Sándor csoport, valamint a TFP (Tradicao, Familia e Prepriedade) brazil ifjú­sági kommunista-ellenes militáns szervezet, rövid három nap lefor­gása alatt még vagy nyolcvan test­vért és barátot tudott volna mozgó­sítani, ha nem állították volna le a “riadót”... Az amerikai Lauristen Job Lane által alapított nívós “Hos­pital Samaritano” híres szív-specia­listája, Felipozzi tanár, egyik honfi­társunk sógorának (Prof. Lane volt adjunktusának) külön “beajánlá­­sára” nyomban reagált és nem min­den humor nélkül biztosította őt: “Tudja jól, Kollega Űr, enélkül is mindent megtettem volna. De ezek után talán még többet is kell ten­nem valamivel, mert, mint hallom — a megoperálandó magyar anya miatt majdnemhogy “közlekedési közeget’ kellett kérnünk a rendőr­ségtől a nagyszámú véradásra je­lentkezők miatt”. Az operáció, Istennek legyen hála, remeke lett a legkorszerűbb orvosi tudománynak. Kérjük a vilá­gon mindenütt szétszórtan élő hon­fitársainktól — ha valahol ilyen súlyos eset előfordul még, a “nem­zeti emigráció” lánc-szolgálata leg­alább úgy működjék ott is, mint az itteni, Sao Paulo-i: a sumer-ma­­gyar-hungarista szellemben... * * * BRAZÍLIA ÖNMAGÁRA TALÁL Az 1964 március 31-i marxista­ellenes brazil forradalom óta, a felé­ben katonai és felében polgári kor­mányok kitartó és erélyes nekigyűr­­kőzéssel újjászervezték ezt a kon­tinens nagyságú országot. A legna­gyobb eredményeket a társadalom biztosítás terén érték el. Ennek a száztíz milliós latinamerikai népnek a megnyugtatására (legalább is rész­beni) ez a tény volt a legfontosabb, az eddigi eredmények között. A dolgozó tömegek orvosi ellátása majdnem tökéletesen működik. A “beteg-pénzek” kiutalása már pon­tos, de még mindég sorba kell érte állni, a kitűzött napokon. A forra­dalom utáni ellenforradalmi tényke­dések (naponta megismétlődő “po­litikai” bankrablások, bomba-do­bások stb.) értelmi szerzőit “végte­len türelemmel” egytől-egyik kiir­tották. Volt akit a utcákon csaltak lépre és lőttek szitává, de volt olyan, talán a legveszedelmesebb vala­mennyi között, Luiz Lamarca, egy kommunista szökött százados, akit a végzete, a trópusi nap égette sivár pusztában, a “caotinga”-ban érte utol, ahol kilométerekig egyetlen fát nem lehet látni... Száraz bozót az egész vidék. Ez a szökevény “kapi­tány” egyedül hat emberéletet oltott ki, hidek kegyetlenséggel. A brazil hadsereg két kitűnően működő biz­tonsági szerve, a DÓI és CODI tűvé tette érte egész Brazíliát, ö, az áruló Lamarca, jól tudta mit jelent ez... Egy hónapon keresztül kerülve minden lakott helyet, másodmagá­val, mint a veszett kutya kóborolt a legbelsőbb brazíliai pusztákban, bi­zonyára a perui határt akarván elérni. A déli nap heve elől egy ma­gányosan álló fa alá menekült kísé­rőjével. Biztonságba érezte magát, hiszen messze kilométerekig el lehe­tett látni. Rongyosan, éhesen, elcsi­gázva elnyomta az álom. Mikor egy “zajra” a társa felébredt, már késő volt... Ébresztő kiáltását géppiszto­lyok sorozatlövése nyomta el. La­marca kapitány “céllövő” bajnok volt a brazil hadseregben, minden lövése halálos volt. De ezúttal nem volt ideje a fegyveréhez nyúlni. Ez az áruló, feleségét és gyermekeit még időben Svájcba küldte, a ban­kokból elrabolt pénznek egy részé­vel, míg maga és “csoportokba” szervezett társai, mind “hazafias” rablók, szeretőikkel éltek együtt igazi luxszusban, így készítve elő a “világ-forradalom” Brazíliába való érkezését. A hadsereg két biztonsági szerve elől egyetlen “vezető” sem tudott kereket oldani... Mindet elérte a végzet. Azóta Brazília önmagára talált. Tudatában van katonai, mineroló­­giai és földrajzi “kulcspoziciójávan” az amerikai hemiszférában. Az USA-val eddig való teljes “aláren­deltségével” szakított. Önmagát egyenlőként téve tárgyal Washing­tonnal. Az elmúlt év áprilisában, az ONU Biztonsági Tanácsában Izrael ellen szavazott, a cionizmust “faji” imperializmusként bélyegezte meg, az arab államokkal együtt szavazva. Az USA felelős emberei felvoltak háborodva ezen merészség felett. A nemzetközi sajtó parancsra általá­nos támadást intézett a brazil kor­mány ellen. Azerede Silveira a kan­cellár erre méginkább aláhúzta a brazil döntést azzal a kijelentésével, hogy “Brazílián belül és kívül fúj­jon, akinek fájnia kell, de Brazília döntése megmásíthatatlan és végle­ges”. Két hét múlva a brazíliai zsidó hitközségek legfelsőbb tanácsa ki­hallgatást kért Erneste Geisel elnök­től... Öt dúsgazdag iparmágnás képviselte ezt a tanácsot. Félórás ki­hallgatáson fogadta őket Geisel el­nök (tiszta porosz származású), megnyugtatva őket, hogy ez a brazil döntés csakis külpolitikai érvénnyel bír... A kihallgatás végén átadtak az elnöknek, díszes bőrkötésben, aranyozott díszítéssel' két kötetet arról, hogy mit adott a világ zsidó­sága kultúrában a világnak. Geisel átvette azokat és szórul-szóra a kö­vetkezőket mondta: “Négy évig nem lesz időm, hogy ezekbe belenézzek. Utána — majd meglátjuk...”. A brazil sajtó ezt a kijentését pontosan tudomására hozta a közvélemény nek. Az irányzat a teljes függetlenség kivívására és a brazil öncélú politika tökéletessé tételére mindinkább megerősödik. Brazília önellátásra rendezkedik be, hogy ne kelljen “feltételekhez szabott” előnyöket várnia az USA-tól. Brazília a teljes külpolitikai “désenpagagement” készíti elő... Semmiképpen nem vesz részt a harmadik világháború­ban. De belül egyre határozotabban kommunista-ellenes lesz. És ebben követik az összes dél-amerikai köz­társaságok. Henning tengerészeti miniszter, hogy kitérjen a Washing­ton által ajánlott “délatlanti pak­tumába való belépés elől — kijelen­tette, hogy Brazília egyáltalában nem érzi magát veszélyeztetve a Szovjetunió Angolában való beren­dezkedése miatt. (Természetesen annak érzi magát, de az USA-val, a vietnami események után, semmi­féle katonai szövetségben nem akar lenni... Ellenben Argentínával és Chilével megszervezi majd a saját “védelmi” dispozicíóját. Brazília tisztában van azzal, hogy egyelőre ő még nem képes döntő sújt képezni katonai téren egy nagy világkonflag­­rációban. Azonban méltóságán alu­linak ítéli egyszerű “szatelit”-ként követni az USA-t, ki akkor hagyja cserbe az ő szövetségeseit, amikor azt ő alkalmasnak ítéli... A német— brazil atom-szerződéstől sem haj­landó elállni, ugyanazon okoknál fogva, amiért annak idején, De Gaul tábornok nem volt hajlandó... Washington megbízhatatlan szövet­ségesnek bizonyul mindinkább.) Carter elnök filmszínész-mosolya mögött két “enigma” rejtőzködhe­­tik: Egy mélységesen hivő baptista Istenben bízó megingathatatlan op­timizmusa, hogy — ha megütnek a balorcádon nyújtsd oda a jobbot is, így majd lefegyverzed az ellenfeled haragját és megbékélteted azt — vagy pedig egy teljesen felelőtlen, a helyzetet fel nem ismerő vezető “naívsága”, hogy rosszabban ne fe­jezzük ki magunkat... Egy azonban (a harmadik lehetőség) még fennáll­hat: Ha minden jóhiszeműsége cső­döt mond a vörös ellenséggel szem­ben, akkor — a mosolygó Carter elnökből az USA történelmének, minden átmenet nélkül, a legerélye­sebb és legbátrabb elnökévé válik. Erre azonban egyelőre semmi jel nem mutat. Ezért Brazília tovább szorítja a maga “biztonsági övét”. Geisel elnök a politikai perek (főleg) mene­tének meggyorsítása érdekében az egyetlen ellenzéki párttól el akarta érni azt, hogy szavazzák meg az ál­talános jogszolgáltatás reformját, mely a “habeas corpus”-t politikai bűn esetében semmisnek ismeri el. Mivel ezt az MDE nem volt haj­landó megtenni, átmenetileg meg­szűntette a parlament működését, és az 1964-es győztes forradalom jogaival élve, maga, “dekrétum”­­mal hozta meg a döntéseket. Brazília, mivel az évenként az USA kongresszusa által megszava­zandó “szövetséges fegyverszállítás” ellenében nem volt hajlandó saját belső igazságszolgálatának eritériu­­mait bírálat tárgyával tenni, vissza­utasította a jelen és a jövőbeni eddigi hadikedvezményeit az USA részéről. Ezzel a gesztusával mégin­kább függetleníti magát az USA kétes külpolitikájától és egyben az összes többi dél-amerikai állam el­ismerését vívta ki magának. Brazília a saját maga lábán akar megállni... De ehhez nagy beéső változásokra is szüksége van. Több bátorságra és határozottságra, de most már be­felé... nem kifelé, ami már meg­történt. OBSERVATOR TRARSVLVANIAN WORLD FEDERATION Erdélyi Világszövetség Vepl.International Relations. * Az Erdélyi Világszövetségbe tö­mörült több mint 100 független ma­gyar egyesület örömmel üdvözli so­raiban a márciusban csatlakozott: Sociedad Cultural de “Los Hfios Del Sol”—Seccion Mqjeres és a Sociedad de Cultural y Argentina- Hungara független magyar egyesü­leteket. * * * * Az Erdélyi Világszövetségbe tö­mörült több, mint száz magyar szer­vezet és egyesület nyilvánosan is a leghálásabb köszönetét fejezi ki Yves de Daruvár úrnak azért a munkáért, amit a magyarság érde­kében a múltban kifejtett és most is végez. Yves de Daruvár példaképünk abban a munkában, amit a ma­gyarság szolgálatában végezni aka­runk. Az Erdélyi Világszövetség Végre­hajtó Bizottsága: Adorján Ferenc Dr. Béky Zoltán Dr. Nádas János Dr. Wass Albert Zolcsák István * Ismét egy Jellemző karikatúra a Magyar Nem­zetből: a munkából hazaérkező családapa valami kis csomagot nyújt át az őt üdvözlő feleségének s közben ezeket mondja: "Ez a kis hányad ma a miénk lett a társadalmi tulajdonból . . .”. (FMH) «ITTVAKÖftT Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési eím — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 Előfizetés: Egy évre *10.00 — egyes szóm ára 85tf Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents