Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-06-01 / 6. szám
8. oldal ttlTTVAKOkT 1977. június hó pontosan az ügyvivő (Take Utsi, volt berlini nagykövet) asztalánál volt, s így sikerült néhány kérdésre magától az ügyvivőtől választ kapnunk. — Hogyan tekintik a japánok a magyar népet, a magyar nemzetet? — A magyar nemzet — válaszolta Take — a turáni testvérnépek olyan törzse, mely a legtisztábban őrizte meg a szkita—szumir világ örökségét, az ősi nyelvet. Testével-vérével akadályozta a nyugati világhódítók kelet felé való terjeszkedését. Nyugat civilizációját megfelelően átszűrve továbbította keletre és a keleti kultúrát nyugat felé. — Mi a különbség a kereszténység és a japán nemzeti vallás: a sintoizmus között? — A kereszténységgel nem kívánok behatóbban foglalkozni, ehelyett röviden a sintoizmusra kívánok rámutatni: Mindenek előtt meg kell határoznunk, ki vagyok én? Én az őseim és utódaim végtelen láncsorozatában csupán egy láncszem vagyok, kinek természetadta kötelessége utódokat nemzeni, s ha azokat felneveltem és elindítom az egészséges élet vonalán, kötelességemet teljesítettem, mert bennem élnek az ősök s velem együtt ők továbbélnek az utódainkban. — Hogyan látja a jelen helyzetben a jövő kibontakozását? — Erre a kérdésre nehéz választ adni. Egy tény, ma az új világ térképét két helyen készítik, az egyik Berlin, ahol Rosenberg német fajbiológus szerint ahol német él, az német élettér, és így a német törekvések mélyen belenyúlnak Ázsia térségébe. Tokio szerint a világ térképe meg van hamisítva. Ázsia határa — folytatta Gyetván szövegében Take Utsi — nem az Uralnál, hanem a Lajtánál végződik s népünk legnyugatabbra tóit előőrse a magyar. A japán tervek célul tűzték ki a turáni népek államszövetségét, mely a Csendes-óceántól a Lajtáig, Magyarország nyugati határáig terjed.” Eddig Take Utsi, Rév. Gyetván folytatja: “Ezt a térképet abban az időben Tokióból megküldték a Turmezei László vezetése alatt álló folytatja: “Ezt a térképet abban az időben Tokióból megküldték a Turmezei László vezetése alatt álló Túrán Szövetségnek”. E visszaemlékezés a magyar—japán kapcsolatoknak valóban a gyöngyszeme. Gyetvánnal kettőnk vonatkozó élményei teljeséggel födik egymást. Melegen ajánlom mindenkinek, akit illet, olvassa tovább eredetiben A Nap Fiainak, s Gyetván szóbanlévő cikkét. — “Ebben az időben vetődött föl egy ázsiai—magyar, helyesebben egy Japán—Magyar Bank gondolata, hol a magyar eladósodott gazdák olcsó kamatra kaphattak volna hitelt” — szól a továbbiakban, egyebek között Gyetvai. E gondolat eredetében — folytatom én — a Túrán Bank, mely Hathy Károlynak, a MTSz kincstartójának — pénztárosának — vezértanácsi tagjának — foglalkozása szerint bankárnok volt — gondolata, s mindvégig legégetőbb szívügye. A fejlemények indultán, Take Utsi követ hármunkat: Hathy Károlyt, Kádár Lajos főszentségnagyot, s engem, titkárjai meg a katonai attasé társaságában, ismerkedő vacsorán látott. Köztudomású, hogy a kínai—japán, s a második világháború folyamán, Mandzsukuo néven, fölélesztette az ősi Mandzsu Császárságot. Japán sugalatra, a MTSz ez alkalomból, a Túrán Társasággal karöltve, pompás kézifestésű okmányban üdvözölte a testvéri mandzsu császárt. Az esetnek megfelelő, pergamentra festett és írt, magyar népi díszítésű ékes okmányt Morocz János, a MTSz iparművésze készítette, Szentgály Antal, a MTSz akkori nagyvezér-elnöke, s a Túrán Társaság részéről ifj. Habsburg József főherceg írta alá. Eljuttatni, a budapesti japán követség, Tokion át, diplomáciai úton jutatta helyére. A Szövetség ügyvezetője voltam, s mindezt intéztem. Japánnal és Mandzsukuoval öszszefüggőn, más vonalon is jellegzetes a kapcsolatunk. A kínai, s a második világháború folyamán, a japánok oly hatalmas területek birtokába kerültek, hogy kezdtek kifulladni: nem győzték emberrel. Túrán telepítésekre gondoltak. Katonai rendbe szervezett magyar tömbök Mandzsukba való telepítésére is. A fantasztikusnak tetsző terv nem volt további népi, nemzeti hadműveleti, stratégiai átgondoltság híján. Részünkről a tárgyalásokat én vezettem, nem a japán követséggel, egy harmadik, döntő turáni tényezővel. A tervet a MTSz Vezéri Tanácsának is csak beavatott tagjai ellenezték és — helyesen — elvetették. A száz és néhány milliós japán, a bontakozó világhelyzetben, kevés. A hadbanálló magyarság kevesebb. Kevés a magyar, kevés a magyar gyermek. A nem sintoista, de keresztény vallású magyarság, a terhesség műtéti vetéléssel való megszakítása folytán, milliókkal lett mégkevesebb. Tény. Fájdalmasan, de nem pótolhatatlanul az. Folytassuk vidámabb húrokon. S itt budapesti japán követség volt hölgyeitől mondásomért mély bocsánatot kérek. A követség egyik legkedvesebb jelensége a fiatal Hotta Iszojuku volt. Hotta egy előkelő japán családnak volt diplomáciai pályára szánt fiúsarja. Egyetemi tanulmányait Budapesten fejezte be. Fölös mondanom: folyékonyan olvasott, beszélt, írt magyarul. Ismerte népünket, nemzetünket, utazott Csonkahazánkban, majd az átmenetileg visszacsatolt Észak-Erdélyben is. Szombathelyt, a Hungarista-uralom egyik előadássorozatának keretében, a diplomáciai kötöttségek ellenére, Japánról szabadelőadást tartott. Feleségemhez és hozzám meleg barátság és bizalom fűzte. Súlya az, hogy orosz megszállattatásunk idejében, ő Japán budapesti nagykövete lett. Az akkoriban már ismét bécsi japán követség útján, kötetlenül leveleztünk egymással. Beszélnek a tények? Eleget és eléggé? Ha nem, itt még egy tény. A turániság, mondták, és fönntartás nélkül hirdették a japánok, gyakorlatilag egy nagy lándzsa. Ennek a lándzsának legkeletibb végét a japánok fogják. S ennek a lándzsának legnyugatibb éle, hegye Magyarország. Kép ez, mely több mint kapcsolat és beszéd. És több, mint írás. Elég volt, rég volt. Arany János írta: A példa fáj. A világ közben óriásit fordult. A második világháborút is elvesztettük. Japán szintén elvesztette. El? Mondjuk így: nem győzött, de . . . az emberiség négy mai nagyhatalma közül, kettő már ma turáni. Egyik Kína, a másik Japán. Ha nem lesz harmadik világháború, a dolgok eddigi Istentől való rendjében, szakértők becslése szerint, 15—20 év múltán, csak egy világhatalom lesz. Kína. Ott nincs emberhiány. Ha a második világháborút nem vesztettük volna el, a császári japán birodalom és a hitleri német birodalom közös határa végül valószínűleg az Ural volna. Japán, mint fönnebb Gyetván tanúságtételében láttuk, ezt a elgondolást elvetette. Törekvéseinek nyugati súlypontja Magyarország és a magyarság, nyugati határa a Lajta-vonala volt. E törekvés sikere esetén, a tokioi— budapesti túrán tengely jegyében, hazánk ma Kárpát—Dunamedence beli nagyhatalom. Madách 1848— 49 után “Az ember tragédiájáéval intett: “Mondottam, ember küzdj és bízva bízzál!”. Befejezésül valamit, ami a Szitytyakürtöt meg olvasótáborát a magától értetődőnél közelebbről fogja érdekelni. Közvetlenül tudom, hogy Szálasi Ferencet a turáni “kérdés” bensőségesen foglalkoztatta. A budapesti japán követséggel utolsó találkozásom Szombathelyt volt. A Szálasi-kormány Nemzetvédelmi Tá jékoztató, valamint Külügyminisztériuma 1944 november végén Szombathelyre költözött. Nem sokkal utóbb, odaszorult a budapesti japán követség is. Ott, Szombathelyt ültük Japán nemzeti ünnepének azidőbeli nagy napját. Hazánk-A 13 évvel ezelőtt elhunyt Padányi Viktor, az emigráció nagy történésze, történelem- és társadalomfilozófusa, 1952-ben adta ki “A nagy tragédia” című történelemfilozófiai munkájának első részét “így kezdődött ...” címmel. A munka “íme a folytatás” című második részét is megírta, de anyagiak hiányában nem tudta kiadni. Ezt a részt a kézirat tanúsága szerint 1957-ig többször átírta és így maradt meg hagyatékában. A nagy érdeklődésre való tekintettel a Hídfő Baráti Köre, amelyik Padányinak eddig már 3 munkáját adta ki, most újból kiadta az 1952- ben megjelent első részt és kiadta az eddig kéziratban maradt második részt is. Az első részben az I. világháborút kirobbantó okok társadalmi és politikai hátterét, majd az azt lezáró, a hivatástudatát vesztett európai szellem meghasonlásából és az esztelenségig túlhajtott nacionalizmus boszszúvá torzult lelkiségéből megszületett versaillesi békék egész világot megrázó eltévelyedéseit vázolja fel éles logikával és az eseményeket történelmi távlatokban szemlélő filozófus bölcsességével. A második részben a versaillesi békék esztelen eltévelyedésiből szükségszerűen kirobbanó, az I. világháború következményeként világhatalommá nőtt Egyesült Államok elnökének, Rooseveltnek, bűnös beavatkozása folytán újból világméretűvé nőtt háború okait, lefolyását és az előbbinél is esztelenebb békék következményeit tárgyalja, amiket az előzőknél sokkal nagyobbméretű, véresebb és feltartóztathatatlanul bekövetkező harmadik világháborúval lehet majd csak feloldani. 1952, az első rész megjelenése óta, negyedszázad telt el. Azóta sok minden olyan történt, amiket a szerző nem láthatott előre. Ennek ellenére ma is időszerű, mert a munka elvi része és lényegi mondanivalója helyt- és időtálló marad. És olyan remek “szintézisét” adja Európa félévszázados tragédiájának, hogy ha a munka szerzője nem magyar lenne, ma az egész világon ismernék és tanítanák . . . Ezt a remek történelemfilozófiai munkát melegen ajánlom a 45 után otthon és idegenben felnőtt, iskolázott, az előző korszakból személyes ban az utolsót. Azután már csak 1945 következett, ez úton utolsó sátorbontással, határátlépéssel, külfölddel, menekült-táborokkal és odahazai akasztásokkal. A budapesti japán követség szóban lévő utolsó, zártkörű, meghitt, hazánkbéli nemzeti ünnepélyén a Hungarista-kormányt, a Szálasikormány külügyminisztere képviselte. A Magyarországi Turáni Szövetséget, s túrán mozgalmat feleségem és én. A második világháború e vonalon befejező japán nemzeti ünnepélyen, Szálasi külügyminisztere emelte poharát a japán—magyar szövetségre. A nagaszaki atombomba meg Sztálin győzelme szakította meg ezt a szövetséget. Szakította, vagy csak megakasztotta, felfüggesztette? — Gondold át, és — ismét nagy költőnk egyikének, Vörösmartynak, a Szózat költőjének szavait idézve — tedd rá éltedet. Helsinki után mi más értelmeset tehetnél? kétkötetes munkája élményekkel már nem rendelkező fiatalabb nemzedéknek, amelyiknek rövidesen minden téren át kell vennie az író sírbaszálló nemzedékétől a vezetést. Rájuk vár az a feladat is, hogy ezt és az ehhez hasonló örökbecsű munkákat idegen nyelveken a világ elé tárják. Ennek az örökbecsű munkának, de különösen az eddig kéziratban porosodó második résznek, közkinccsétételéért a Hídfő Baráti Körét külön elismerés illeti. Ezt a munkát, mint a Hídfő Baráti Köre által kiadott előző hármat is, v. Erdélyi István, Padányi Viktor szellemi hagyatékának gondnoka, rendezte sajtó alá és írt hozzá előszót. Megrendelhető a kiadónál: Fabó László, 22 Hancock St., San Francisco, Calif. 94114. Ära: Első rész $10.00, második rész $11.00, a két kötet együtt $20.00. CSIKMENASÁGI TRAHSyt-VAMAN WORLD FEDERATION Erdélyi Világszövetség Dept.International Relations. * Az Erdélyi Világszövetségbe tömörült, immár több, mint száz magyar egyesület közé — a MKCSBK- calgary-i helyi csoport, az Enciklopédia Hungara, Argentína, a California! Committee for Human Rights of Hungarians and Other Minorities in Rumania — csatlakozott és megalakult az Erdélyi Világszövetség San Francisco-i Szervezete. Az Erdélyi Világszövetség Elnöki Tanácsa örömmel üdvözli soraiban a csatalakozott magyar egyesületeket és az újonnan megalakult San Francisco-i Szervezetet, akik csatlakozásukkal az erdélyi magyarság iránt érzett szeretetüknek adtak kifejezést. A Californiai Committee for Human Rights of Hungarians and Other Minorities in Rumania “Belépési Nyilatkozatáéban írja: “Nemcsak a Committee, hanem a ma esti tömeggyűlés is, egyhangúan, felállással az Erdélyi Világszövetség alapelveit magáévá tette”. Zolcsák István Megjelent Padányi Viktor: “A nagy tragédia” c
