Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-06-01 / 6. szám
2. oldal n imAKOEt 1977. június hó ÜZEN A HARGITA Dr. Kövér Jánosné által rendezett népművészeti kiállítás e hó 15-én — a legteljesebb erkölcsi siker jegyében — zárult. De a látogatók egyöntetű kívánságának engedve — a Ház vezetőségének kérésére —, dr. Kövérné megígérte, hogy ezt a sokoldalú — nemcsak tű-munkára szorítkozó — anyagot a június 17—25-e közötti Karavan idején is ki fogja állítani. Sokan voltak ugyanis, akik nemcsak gyönyörködtek e páratlan kiállítás anyagában, melynek minden darabját dr. Kövérné sajátkezűig készítette Kanadában, hanem üzent is számukra — íme a Hargita: (Két székely beszélget a kiállításon.) — Pajtás — mit szólsz hozzá — való ez, vagy álom? — Én a bámulattól nem is jutok szóhoz . . . — Míg az oláh zsarnok gyűlöletet hirdet, itt egy székely asszony-szív üzen a szívnek. — Üzen a Hargita: — szelleme ős szittya ... Lármafák hangját — óceánokon át — hegyek visszaadják . . . — Nem kell ide nyelv se, mert a lélek beszél: — az éjszakák csendje magyar múltról regél. Tündérkezek szőttek hajnali órákig: — Szeretet és béke, — mi benne parázslik . . . Másnap festegettek szorgos délibábok, hogy lennének szebbek az emberi álmok! Mert a Kis Hazánkat elvehették tőlünk, — Feldarabolhatták ősi szittya földünk' de ott a HARGITA, RITKA, ISTEN-SZÉKE: szumir, szittya, etruszk, székely ősi fészke most mind üzen nékünk . . . Dunántúl, Felvidék, Északkelet és Dél, mind válaszol, beszél, — és a hangjuk magyar, — még ha más is lakja — KÖZÖS LÉLEK HANGJA! Egy forrásban fürdőit Tündér Honával S minden ősi rajzon KÖZÖS LÉLEK szárnyal. — Nem lehet kitépni, összedarabolni: “A KÁRPÁTOK KÖZE nem vásári holmi!” Duna, Tisza tája, Vág, Kőrös, Maros, Olt Évezredek óta, — lásd — lélekben egy volt. Szittya, hun, avar, kun, magyar vér áztatta, Pirosabb a rózsa s a Tulipán rajta: “Tépjétek virágát, — jut minden vendégnek, — de a kertjét ezzel meg nem szereztétek, amíg tündérkezű magyar anyák élnek!” * * * Üzen a HARGITA, — csak meg is értsétek! Egyházüldözés Csehszlovákiában vitatott “rejtélyének” fölfedezése, ami egyszersmind Teleki emlékének védelme. — Hasonló az 1944 októberi teljesen balkezes “kiugrás” hogy ne használjak erősebb kifejezést, ismertetése, stb. stb.) Mindezek előadása nemcsak méltánylatot, hanem — joggal — őszinte csodálatot vált ki az olvasóból. Fokozódik az, ha meggondolja, milyen körülmények között születtek ezek a beszédek. Maga így céloz egyszer erre: “Hat hónap testi és lelki szenvedései után, a megalázás szándékának folyton kitéve, itt állok tiszta és nyugodt lelkiismerettel”! (Jegyezzük meg: nem méltatja figyelemre a csőcseléket, amely akkor megtöltötte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nagytermét, ahol a “népbíróság” működött. Viszont még a Bárdossyt izzón gyűlölő Sulyok is említi akkor a csőcselék minősíthetetlen viselkedését.) Ez a tiszta és ezért nyugodt lelkiismeret megacélozta Bárdossy közismert ragyogó elmeélét. — A justizmordnak, vagyis az ártatlan halálra - ítélésének minden átkát vállaló “népbíróság” előtt méltóságteljesen tiltakozott, hogy bűnösnek minősítsék. “A bűnösség és felelősség két lényegében különböző fogalom” — hangsúlyozta, majd a gyöngébbek kedvéért hozzáfűzte: “a bűnösben a tudatosan és szándékosan elkövetett rossz várja a megtorlást; az ország ügyei intézésében vállalt felelősség levonása a politikai szükségesség kérdése, amit a viszonyok és körülmények szerint kell, illetőleg lehet alkalmazni.” — Fontos tudni ehhez még közjogi szempontból a vádemelés jogtalanságát, a “népbíróságok” működtetését s ezek “bizonyításainak” erőszakolt és gyarló mivoltát, amit Bárdossy kitűnően pellengérezett. De még a perrendtartásban kevésbé jártast is megbotránkoztató eseteket állapíthat meg a Bárdossy pörben. Sokaknak igen érdekes lesz Bárdossy kapcsolata Bajcsy Zsilinszky Endréhez, akit a baloldal annyira a magáénak vall! Ugyanígy Bárdossy miniszterelnökségéről történt lemondásának tulajdonképpeni oka. — Kevesen tudják, hogy Bárdossy is összeroppant lemondásakor, beteljesedve rajta “a lélek ugyan kész, de a test erőtlen” igazsága. Máig is sokan úgy vélik, Teleki tragikus példáját akarta volna követni akkor. Magam ezt ma is kétségbevonom.) Bárdossy jogászi elmeéle jellemzésére álljon itt még egy idézet, amely egyszersmind szervesen kapcsolódik az előzőhöz. — íme: “A népbíróság nem vizsgálta meg azt a felelősség és bűnösség megállapításánál mellőzhetetlen kérdést, vajon a kormány elhatározásai súlyosabbá tették-e azt a helyzetet, amely egyébként más elhatározások esetén a nemzetre várt volna? Illetőleg: vajon jobb helyzetet lehetett volna-e teremteni a nemzet számára, ha a kormány más elhatározásokra jut? Végül, vajon egyáltalán megvolt-e a tárgyi lehetőség arra, hogy az Ország (itt már nem a kormányról, hanem az Országról van szól) ellenkező politikát kövessen, mint amilyenre a belső és külső erők hatása alatt tényleg kényszerült? Tárgyi szempontból ezeken a, kérdéseken fordul meg a kormány felelőssége.” * * * A demokrácia fogalmának hamis, visszájára fordított értelmezése helytadott a “háborús bűnösség” címén a kollektív felelősségre vonás gyakorlatának, amely ugyanekkor a vesztest eleve elmarasztalja! Lusta elmék szokása jött hát divatba: az általánosítás ... A két Bárdossy dokumentum olvasása alkalmat ad mindnyájunknak lelkiismerete vizsgálatára, fölvetve magunknak főbenjáró kérdéseket: valóban utat tévesztettünk-e, amikor európai érdekből szakadatlan sürgettük Trianon után a Kárpátmedence népei egyesítését? Részvételünk a II. világháborúban önszántunkból történt e? Volt-e hát lehetőségünk semlegességre”? Ezért fontos méltányolni a Bárdossytól bevezetett gyakorlatot, amely megkülönböztette a hadüzenetet a hadiállapotban léttől, illetőleg a diplomáciai kapcsolat megszakításától. De hol volt 45-ben a nemzetközi jog alapvető tételeinek méltánylata? Egyébként a hadüzenet és hadiállapot közti különbségre idézhetem — ha emlékezetből is — londoni követünk, Barcza György jelentését 41 áprilisából, amely szerint Churchill elismeri, hogy Londont sok bűn terheli a magyarokkal szemben(!) s mivel mindig sürgették revíziós igényeink teljesítését, emberileg érthető, ha megszállják a régi magyar területeket. Politikailag azonban nem tehet mást, megszakítja a diplomáciai viszonyt... Nemde ugyanígy jártunk el Moszkvával 41. jún. 22-én!? Bárdossy és társainak semlegességre törekvő azon érvelése a berlini követelésekkel szemben, hogy Közép- Európában rendfenntartó szerepünket csak akkor teljesíthetjük, ha katonai és gazdasági erőnk csorbítatlan — süket fülekre talált... Végül két, a Bárdossy-per kapcsán fölmerült jellegzetes magyarüldözésre kell emlékeznünk. Az egyik — miként majd Mindszenty esetében is — a származásnak olyanok részéről kutatása, akik erre a legkevesebb jogot formálhatták. Ezeknek, íme, Bárdossy válasza: “Kérdem: ki az, aki kétségbe meri vonni ‘ízig-vérig magyar’ voltomat? Ha a népbíróság vette volna magának a fáradságot, könnyen megállapíthatta volna, hogy felmenőim ötödiziglen név, származás és vér szerint tiszta magyarok. — Mindig az volt az álláspontom — fűzte tovább hozzá —, magyarnak lenni lelki magatartást, lélek-állapotot jelent, azt\ vajon mindenben közösséget vállalunk-e azokkal, akik magyarnak érzik magukat és eszerint élnek. Tudom, hogy ha a magyarság disszimiláció révén vesztett is, idegenvérűek asszimilálásával sokat nyert. Talán az asszimiláció volt megmaradásunk titka és magyarázata.” A másik az, hogy a “népbírósági” halálos ítélet végrehajtását — előbb kötél által! — “kegyelemből” golyóáltalira változtatva, a kirendelt katonák megtagadták — igazolva így is mindnyájunk fölmentő ítéletét. Röviden hát ennyit: “A Nemzet védelmében” a könyv marad, amelyből nemzedékek tanulnak majd — ha lesznek magyarok, akik kényesek becsületükre. Rev. Richard Wurmbrand “The Voice of the Martyrs” című havi közleménye alapján nemrég beszámoltunk a romániai egyházüldözésről. Most az ezévi januári számban részletesen foglalkozik a csehszlovákiai egyházüldözéssel. Ebből idézünk néhány részletet. Két fényképet közöl a 12 évi börtönre ítélt Jan Korec cseh katolikus püspökről; az egyik képen teljes püspöki ornátusban látható, a másikon amint felügyelet mellett az utcát sepri. A vett hírek szerint Stefan Javorski murányi katolikus plébánost elhurcolták és azóta semmi hír róla. (Neve és a helység után ítélve, minden valószínűség szerint magyar.) Miután Svatopluk Karusek evangélikus papot eltiltották az egyházi tevékenységtől, Vratislav Brabanec teológust pedig kitiltották az egyetemről, zenekart alakítottak és abból éltek. Most mind a kettőt 18 havi börtönre ítélték, mert “The accused have produce public disorder through their wild and pessimistic music. Through this they have troubled the youth and seduced them to take an anti social attitude.” A földalatti egyházak működését úgy teszik lehetetlenné, hogy titkos rendőröket építenek be, s mikor a hívek rájönnek, hogy besúgó van köztük, félelmükben megszakítják a kapcsolatukat az egyházzal. Az egyik Amerikába disszidált cseh kém “The Frolik Defection” (Diane Books, Glendale, Ca. 1977.) című könyvében írja, hogy a gyanúsítottak fejére vasvedret tesznek és azt addig ütik bottal, amíg az illető nem vall. Pozsonyban a Titkos Rendőrség épületének pincéjében mészárszéket rendeztek be, aminek a fala vérrel van befecskendezve és ott egy álarcos hóhér tartózkodik kezében bárddal, a lábánál pedig vérrel telt veder áll. A gyanúsítottakat elég ide bevinni, a látványtól úgy megborzadnak, hogy rögtön hajlandók mindent úgy vallani, ahogy kívánják. Az elmondottakhoz fölösleges kommentárt fűzni. Kiegészítésül idézzük az idézett közlemény 1976 novemberi számából a következő magyar vonatkozású hírt: “The publisher of Cardinal Mindszenty s memoirs were offered a big contract by the Soviet government and discontinued selling the book. Would you care for it?” A Virrasztó hírszolgálata. Olvasóink szíves figyelmébe! A “Committee for Human Rights in Rumania” szervezet a Romániában élő magyarság emberi jogaiért, magyarként való fennmaradásáért küzd. Ez a küzdelem nemcsak rengeteg munkával jár, hanem rendszeres anyagi támogatást is igényel. Kérjük, aki csak teheti, rendszeres hozzájárulásával támogassa ezt a munkát, mert e nélkül nem lehet eredményt elérni. A szervezet címe a következő: Committee for Human Rights in Rumania P. O. Box “J”, Grace Station, New York, N. Y. 10028 Minden névvel és címmel érkező adományt nyugtázunk.
