Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1977-05-01 / 5. szám

12. oldal «iTfVAKorr 1977. május hó UZEN A HARGITA Erdélynek szülöttje, — Kárpátköznek népe! — Üzen a Hargita: Minden fiát hívja lelki szövetségre Néptalálkozóra. Erdők, hegyek, völgyek, Fenyvesek és tölgyek szent ölelkezésben, — Túlról: "heted-hét"-en — Nézzétek, hogy jönnek! Halljátok mit üzen az öreg Hargita: Ami népművészet, népi lélek titka, Mint alvó parazsat a Nemere szítja — míg iiszköt vet végre s tüzes lángban égve, sárkányokat lövel a csillagos égre — az óperenciák egykori meséje megelevenedik . . . S miként a Kárpátok Erdélyt körülveszik várja az üzenet Erdély védnökeit Nagy találkozóra! Ezredéves hagyományok szép "csipke-bozótja" nyílj szét: székely-asszony szövőszékét rójja: Ébredj Csipke Rózsa! Ébredj magyar lélek! Elnyomnak a gépek! . . . Kinek keble tárva a szépre, a jóra, Ébredjen álmából csodaszép valóra! Vajon mit is üzen a Hargita nékünk? Hogy élt s hogy kellene éljen a mi népünk?! Vagy tán Kanadában nincs idő a szépre: Engeded, hogy lelked felmorzsolja, — tépje egy új életforma? Vagy megállsz egy szóra: e bemutatóra! Kinek adott Isten fület a hallásra, szépet befogadó szemet a látásra — azt várjuk. S összefog velünk "kalákába" hogy a szépet és jót itt is Kanadába' lélekből miveljük, miként tette Erdély, s tenni fogja, — amíg benne — magyar, — vagy székely él! Dr. Kövér János WINDSÖRI BESZÁMOLÓ Örömmel jelenti a krónikás a nagyvilág magyar emigrációjának, hogy a kanadai Windsornak március 13-án az 1848-as Idus ünnepén na­gyon szép napja volt. Ezt a címet is adhatnám beszámolómnak: Új sze­lek fujdogálnak a kanadai Windsor­­ban. A szomszédok csipkelődése ugyan­is eddig valahogy úgy aposztrofálta a wind^oriakat, hogy legmagasabb szellemi tevékenységünk csak a töl­­töttkáposztaevés művészete. Nos, hát ezen az ünnepségen erre ragyogóan rácáfolt a windsori ifjú­ság. A fáradt öregektől a staféta­botot Windsorban átvette az ifjúság — most ezen az ünnepségen debü­tált — méghozzá ragyogóan. A Mindszenty Bizottságnak, a Magyar Bizottságnak és a Körösi Csorna Sán­dor Társaságnak közös rendezésében dr. Greff János főrendező vezetésével olyan műsort kapott Windsor, mely­hez hasonlót még nemigen láttak Kanadában. Gondos, nagyszerű előkészítés után — csak kóstolóul például: olyan nagy nevek szerepéitek a pó­diumon, mint: Álla Brat zongora­­művésznő, aki iiiszt, Feirenc “Sze­relmi álmok” című szerzeményét in­terpretálta csodálatos tudással. Még egy szám a műsorból: Hidi Márta hegedűművésznőé, aki Hubayt tol­mácsolta a “Hegedűszó” a “Cremo­­nai hegedűs” című operából, aztán Bártól —Zathureczky: “Gyermekek­nek” számát, befejezésül pedig Hubay “Hejre Kati”-t, a csárdás­jelenetet. A harmadik nagy művész­nőnk a fellépők sorában Ormay Il­dikó művésznő, aki a “Magyar fo­hász”-!, Puccini “Tosca imáját” (a Tosca c. operából) és Liszt Ferenc­­től: “Ha álmom mély” című szerze­ményt adta elő felső fokú tolmácso­lásban. Mind a három nagy művésznő elő­adásáról elmondhatjuk: a nyíltszíni tapsok, a virágcsokrok, a szűnni nem akaró tapsorkán önmagáért beszélt. Nagy ügyesen keverte a műsort dr. Greff olyanformán, hogy abból a szerepét a jövő reménysége, az ifjú­ság is kivehette s így volt a műsor változatos is, szép is, művészi is — minden ^igényt kielégítő. Az ünnepi szónok tisztét ugyancsak dr. Greff János látta el — remek előadásmód­dal, mesterségbeli szaktudással, mindazt elmondva és csak azt mond­va, ami a Március 15 lényegéhez, a magyar szabadságeszme gondolatá­hoz hozzátartozik. • A konferanszié szerepét Zágonyi Sándor vezette felső fokban, nagy rutinnal, kedves közvetlenséggel. Az ifjúság premierje Windsorban reményen felül sikerült. Nagy ter­vekkel, május 8-án a Mindszenty Hallban — ugyancsak művészi szín­vonalon — rendezik meg a Édes­anyák Napját; május 14-én pedig Fűry Lajos tartja nagy előadását Árpád Napja alkalmából — Árpád fejedelemről, akiről éppen mostaná­banjelenik meg nagyvonalú könyve. Előtte pedig április 1-én a szom­szédos U.S.A.-ban, Detroit ban Illyés Elemér "Erdély Változása" c. mun­kájával kapcsolatosan tart előadást. Ezt azért is jelentjük be, hogy mi, a környékbeliek, akik elérhető földraj-Már Mihai Viteazulnak is szobrot állítanak Kolozsvárott “Marius Butunoiu ezredes, érde­mes művész most fejezte be legújabb emlékművét: a nagy fejedelem, Mihai Viteazul lovasszobrát... Hu­szonnégy méter széles és tizennégy méter magas gránit-talapzaton fog állni a nyolc méteres bronzszobor Kolozsvár-Napocán, a fejedelemről elnevezett téren... mely három ol­dalról zárt: trapéz alakban szűkül... Ide sorakozik az a három féldom­bormű, melyek 2/6 méteres nagy­ságban a szobrot körülveszik. A mű­emlék mondanivalójához szervesen illeszkedik a három jelenet: A calugareni csata, bevonulás Moldvá­ba, és a gyulafehérvári koronázás, melyek a tragikus sorsú fejedelem életútjának egy-egy jelentős állo­mását képezik. A szobor talapzatára kerül Mihai Viteazul fejedelmi pe­csétje és a három fejedelemség cí­mere is, jelképezve a nemzeti egy­séget, az egyesített fejedelemségek összetartozását.” — írja Kováts Il­dikó a Marosvásárhelyen megjelenő Új Élet 1976. évi 15. számában. Már többször megírtuk, hogy ki is volt Mihai Viteazul (1593 — 1601), akinek szoborkolosszusát a közeljö­vőben Kolozsvárott felállítják. Em­lékeztetőül itt csak annyit jegyzünk meg, hogy ez az obszkúros, hitszegő havasalföldi oláh vajda sohasem volt Erdély, de még Moldva fejedelme sem, s csak mint Rudolf császár-ki­rály biztosa garázdálkodott kereken 10 hónapig (1599. okt.-tól 1600. aug.-ig) Erdélyben és Moldvában. Végül is Basta császári tábornok 1601. aug. 11-én megölette. Követ­kezésképpen koronázásról sem volt, nem is lehetett szó, márcsak azért sem, mert nemcsak a moldvai és havasalföldi vajdákat, de még az er­délyi fejedelmeket sem koronázták, így a szoborkolosszust díszítő dom­borművek jelenetei és azok minden­nek csak oláhoknak nem mondható figurái a legtöményebb történelem­hamisítás. A calugareni csata, ami­ben magát Mihály vajdát is a székely dárdások mentették meg, előcsatá­­rozása volt a 1595. évi Bocskai István zi távolságban vagyunk, tudjunk róla, a nagy írót minél többen kö­szönthessük. Mert egy-egy ilyen elő­adónak a szereplése élmény, ami az életben keveseknek, s ritkán adatik meg. Jóleső érzéssel mond köszönetét a krónikás a detroitiaknak is, akik el­jöttek velünk ünnepelni a szabadság e szép ünnepét. Örömmel köszönti a krónikás az új tavasz új hírnökeit, az új lelkületet, és lendületet, és azt a reménységet, amely nekünk nagyon sokat jelent öregedő idős magyarok­nak, akik sokszor úgy éreztük, hogy már nincs aki továbbvigye a staféta­botot. Nos, a stafétabotot a fiatalok átvették. Kívánunk nekik a jövőben is sok sikert. Gratulálunk ehhez mindazoknak, akik hangyaszorga­lommal közreműködtek. A terem dí­szítése csodálatos és művészien ízléses volt. Az előadásmód is nagyon szép, amelyet a magyar közönség — elő­ször megtöltve Windsorban a Mind­szenty Hallt — néma csendben, teljes koncentrálással, összpontosí­tott figyelemmel élvezett végig. Amikor a krónikás a világ össz­­magyarságának ezt hírül adja, azt is jelezni akarja, hogy íme, így is lehet. Fiatalok! Merjünk beállni a sorbal Mert a magyarság jövőjét a fiatal­ság, a fiatalok jelentik, a Nyolcadik Törzsnek a fiatalsága. Kívánja a krónikás, hogy szétszórt emigrációnk ifjúsága sok helyen kapjon ilyen len­dületet, új tüzet. A nagy gondolko­dókkal hirdetjük mi is: “egy eszme csak akkor hal meg, ha nincsenek hirdetői”. A mi eszménk nem halhat meg, mert vannak hirdetői, van ifjúság, van új tüze. Isten velünk! Dr. Kászony vezette nagyszabású erdélyi hadjá­ratnak, amivel Havasalföldet egy időre felszabadítottuk a török ura­lom alól. Ami pedig Erdély címerét illeti, akkor még nem is létezett, hi­szen azt 1765-ben Mária Terézia adományozta Erdélynek. A címer úgynevezett leíró címer, amiben a fekete sas a magyarokat, a Nap és Hold a székelyeket, a hét vár pedig a szászokat jelképezi. Oláhokról szó sincs benne, hiszen akkor még nekik, mint népnek nem is volt jelvényük. Mint ismeretes, 1918-ban a romá­nok “erdélyi honfoglalásukat” a ma­gyar emlékművek ledöntésével kezd­ték, majd túlméretezett, bizánci stí­lusú ortodox templomok építésével folytatták, amikkel az ősi. magyar városok legszebb tereit és pontjait ékteleníteték el. Most pedig Ceausescu-féle román nacionalista őrület futószalagon gyártatja a “dicső” oláh múlt “hő­seit” megörökítő szoborkolosszusokat és állítatja fel az ősi magyar városok terein, hogy csak a gyulafehérvári Mihai Viteazul, meg a magyarok ezreit kiirtó Horia — Closca —Crisan oláh bandavezérek, a Csíkszeredái Balcescu, a kézdivásárhelyi Groza Péter és a sepsiszentgyörgyi a szé­kelyek ezreit állati kegyetlenséggel legyilkoló Román Hadsereg Hősei szobrát említsem. Nem is szólva a magyar múltat meghamisító, román nyelvű emléktáblák tömegéről, amik közül talán Aradon az Aradi 13 vér­tanú magyarok által emelt emlék­művén 1974-ben elhelyezett román emléktábla a legmegalázóbb, hogy a kolozsvári Mátyás szobor román fel­iratáról ne is beszéljek. De talán az Új Élet közleményé­ben az a legmegdöbbentőbb, hogy ez a bizonyos Marius Butunoiu készí­tette “a Miskolcon, Hajdúböször­ményen és Nyíregyházán felállított román katonai emlékműveket is”. Már az is vérig kellett sértsen és megalázzon minden magyart, hogy saját hőseink helyett hazánkat vér­­betipró, megszállva tartó, anyáin­kat, lányainkat, nővéreinket meg­gyalázó “dicsőséges”, “felszabadító” szovjet hordáknak kellett emlékmű­veket állítani. Hát akkor még ez...?! A történelem tanúsága szerint minden hatalmi rendszer, amelyik arra kényszeríti leigázott népeit, hogy meggyalázóit, kifosztóit, leigá­­zóit dicsőítse és még szobrot is emel­jen neki, sohasem volt hosszú életű és magától omlott össze. Éppen ezért szentül hisszük és tudjuk, hogy rövidesen a történelem süllyesztőjébe fog kerülni nemcsak a pánszláv-bolsevista agyaglábú go­lem, hanem az ultranacionalista, magyar-irtó román hatalmi őrület is Ceausescutól, szobrostól, mindenes­tül... A Virrasztó hírszolgálata «ITTVAKÖRT Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. 0. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 Előfizetés: Egy évre $10.00 — egyes szám ára 85# Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102

Next

/
Thumbnails
Contents