Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1977-04-01 / 4. szám

6. oldal $*imAKO*T 1977. április hó THIRY SÁNDOR: A SZENT KORONÁRÓL Míg más császári vagy királyi ko­rona csak az uralkodó jelvénye vagy dísze, addig a Magyar Szent-Korona már sok évszázad óta a legmagasabb közjogi hatalommal felruházott köz­jogi személyiség, maga az alkotmá­nyos főhatalom és annak tulajdo­nosa, amely főhatalmat a rendi al­kotmány évszázadaiban a király és a nemesség, a rendi alkotmány meg­szűntével, 1848 óta, a király és a nemzet gyakorolta. A forradalmak és a törvénynél­küliség idejének kivételével, minden­kor a Szent-Korona volt az ország függetlenségének, önállóságának, a királyi méltóságnak, a főhatalom­nak, az alkotmánynak, a törvény­nek és a nemzetnek közjogi érte­lembe vett megszemélyesítője és a Anjou-házi királyaink óta az állami­ságunk jelképe is. Királyaink igazságszolgáltatási jo­ga és az országgyűlés törvényalkotási joga a Szent-Koronától eredt, mert az igazságszolgáltatás és a törvényal­kotás ura mindig a Szent-Korona volt; ezért az igazságszolgáltatásunk mindig a Szent-Korona vagy annak jogán a királyaink, vagy a Magyar Állam nevében mondotta ki és haj­totta végre az ítéleteit. A Szent-Korona már kezdettől fogva ihletett tárgya volt a nemzet kegyeletének és hozzávaló ragaszko­dásának, amely teljes közjogi hata­lommal ruházta fel és ezért a nemzet csak a vele megkoronázott királyt is­merte el törvényes királynak. Királyaink föld, nemesség és egyéb kiváltságok adományozásának joga a Szent-Koronától eredt. Királyaink a Szent-Koronától nyer ték az “Apostoli Király” címüket és “apostoli jogukat”, mely szerint jo­gukban állott összehívni országos zsi­natot, püspökségeket létesíteni vagy megszűntetni és vitás egyházkor­mányzati ügyekben dönteni. Királyaink a Szent-Koronától nyer ték a “placetum regium” nevű jogu­kat, mely szerint ellenőrizhették, el­utasíthatták vagy engedélyezhették a római pápák által püspökeinknek küldött irataikat és rendelkezéseiket, továbbá, ellenőrizhették papjaink vagy a hívek által a pápának küldött irataikat és küldőiket felelősségre vonhatták. A Szent-Korona az annak jogán hozott királyi rendelkezések és a tör­vények útján ura a nemzetnek, épp ezért a nemzet nem tulajdonosa, csupán birtoklója, gondozója és őr­zője annak. A “Szent-Korona területének”, vagyis az országnak és az egykori Magyar Birodalomnak minden talp­alatnyi földje a Szent-Koronáé volt, épp ezért, szemben a középkor úgy­nevezett “patrimoniális” felfogásá­val, mely szerint “az ország minden földje az uralkodó fejedelem magán­­tulajdona”, hazánkban ez az elv nem érvényesülhetett. Minthogy hazánk­ban minden föld tulajdonosa a Szent-Korona volt, földesurainknak csak birtoklási joguk volt a földjeik­hez, épp ezért földbirtokosoknak és nem földtulajdonosoknak hívták őket. A Szent-Koronának, mint közjogi személyiségnek, a közjogi értelembe vett “testét” a rendi alkotmány ide­jében, 1848-ig, a király, a nemesség és a papság képezte, akik közvetlenül a Szent-Korona joghatósága alatt állottak. A jobbsorsra érdemes jobbágyaink, minthogy jogaikat a földesuraktól nyerték, nem a Szent- Korona, hanem földesuraik jogható­sága alatt állottak; azonban nemze­tünk és fajtánk ezen kiváló és leg­fontosabb rétegének ilyen megkü­lönböztetése és elnyomása nem a Szent-Koronától származott. Minthogy a Szent-Korona a tör­vényalkotás ura, annak hatalma ál­landó és csorbíthatatlan, azt nála ki­sebb közjogi tényezők, tehát sem a király, sem az országgyűlés, törvé­nyes úton meg nem semmisítheti, meg nem csorbíthatja. Közjogi lehe­tetlenség lenne a Szent-Korona közel ezer éves hatalmának megdöntése vagy megcsonkítása. Jogi képtelen­ség lenne törvényt hozni a minden jog és hatalom forrása, vagyis a Szent-Korona ellen. A Szent-Korona hatalma és tisz­telete független hazánk államformá­jától, annak politikai vagy gazdasági berendezkedésétől. Az első köztársa­ságunk idejében, Kossuth Lajos kor­mányzata alatt is a szent-koronás cí­mer volt az ország felségjele, azt nyomták a Kossuth-bankókra, azt használták a bélyegzőkön és az díszí­tette a honvédeink csákóját. Nemze­ti emigrációnk nem az államkapita­lizmus vagy kommunizmus formájú gazdasági rendszert valló osztálynél­küli magyar társadalomtól félti a Szent-Koronát, hanem kizárólag az országot megszállva tartó orosz bol­sevista hatalomtól. A Szent-Koronát nem a római pá­pától való eredete tette szentté, mert hiszen a Római Katolikus Egyház szentekre vonatkozó meghatározásá­nak egyetlen szava sem vonatkoztat­ható a Szent-Koronára. Ugyanis, a meghatározás szerint: “Szentek azok a megdicsőült lelkek, akik földi éle­tükben Istent híven szolgálták és ezért jutalomképpen haláluk után elnyerték a mennyország koronáját. Szentek azok a tárgyak, helyek és cselekedetek, melyeket az Egyház szenteknek minősít, mert ezek kellé­kei az Istennek tetsző életnek vagy elősegítik azt. ” — Ellenben, a Szent- Korona azért szent, mert a nemzet már kezdettől fogva szentnek nevez­te és a nemzet hozzávaló ragaszkodá­sának és mély tiszteletének mindig ihletett tárgya volt. Ez a közel ezer­éves tisztelet, szeretet és hódolat tette a Szent-Koronát nemzetünk részére szentté a múltban és kell, hogy tegye szentté részünkre a jelenben is. — Egyébként a Szent-Koronának is, mint közjogi személyiségnek, sőt a legfőbb közjogi személyiségnek, jo­gai vannak, többek között joga van ősi nevének teljes formájához. — Miként szent tárgya a kereszténység­nek a kereszt, feszület és még sok más, a zsidóknak a dávid-csillag és egyebek, a mohamedánoknak az al­­korán stb., éppúgy szent tárgya a magyarságnak a Szent-Korona, amit a legfontosabb törvénykönyvünk, a Magyar Közjog is minden alkalom­mal Szent-Koronának nevez, de így nevezi Werbőczy is az 500 évvel ez­előtt megírt Tripartitumában, a hármas törvénykönyvében. A Szent-Korona a viszonylag cse­kély anyagi és ötvösművészeti értéke ellenére is felbecsülhetetlen értékűvé lett a nemzetünk részére, mert a hozzáfűződő érzelmeinken kívül, a közel ezeréves, változatos története jóban és rosszban összeforrt hazánk történetével. A Szent-Korona most is osztozik a számkivetettségünkben, a megalázottságunkban. A Szent-Ko­rona az első számú emigráns, épp azért törekszik az otthoni kormány­zat arra, hogy birtokába kerítse azt. Ezért mindent el kell követnünk an­nak érdekében, hogy a Szent-Koro­na mindaddig ne kerüljön haza, amíg hazánk idegen uralom alatt van és amíg az ország népe, a ma­gyar nemzet, szabadon nem választ­hatja meg magának a parlamenti képviselő testületét. Ma, a Szent-Korona sorsa bizony­talan még a jelenlegi hatalom őrize­tében is, de még szomorúbb lenne annak sorsa a Vatikán őrizetében, mert a Vatikán bolsevizmus iránti engedékenysége és az ott lévő béke­papok ügyeskedése már előre vetíti azt, hogy milyen sors várna a Vati­kán őrizetére bízott Szent-Koronára. Hazánkat és az elszakított terüle­teinket megszállva tartó idegen ha­talmak nyíltan vagy alattomban, de mindent elkövetnek a magyarság nemzeti és hazafias érzésének kiirtá­sára, épp azért nekünk, a szabad­földön élőknek, fokozottabban kell ápolnunk és megvallanunk nemzeti hagyományainkat, mert nyelvünk és hagyományaink szeretete, ápolása és hozzávaló ragaszkodásunk élteti és erősíti a nemzetet. * Prágából keltezett MTI-jelentés­ből tudjuk meg, hogy Dusán Spacil csehszlovák külügyminiszterhelyet­tes Stockholmban járt, ahol nyilat­kozott a sajtó képviselőinek. A saj­tóértekezlet során elhangzott né­hány bíráló megjegyzés is a cseh­szlovákiai helyzettel kapcsolatban. Dusán Spacil erre kijelentette, hogy a Charta-77 szerzői ellenforradal­márok és deklasszált elemek. Majd hozzátette: Minden külföldi kor­mánynak tudomásul kell vennie, hogy saját problémáinkról mi va­gyunk illetékesek dönteni. S megtol­dotta mindezt még ezzel: Csehszlo­vákiában nincsenek politikai fog­­lyok(l). A Charta-77-et aláíró négy személy, akik jelenleg letartóztatás­ban vannak, megsértették az ország törvényeit. * * * * * Hanga Mária oktatási miniszter­­helyettes és N. N. Szofmszkij szovjet felső-oktatási miniszterhelyettes Bu­dapesten munkatervet írt alá, mely a magyarországi orosz nyelvoktatás­hoz nyújtandó szovjet segítség ki­­szélesitéséről szól. Szomorú per­spektívák . . . (FMH) MEGHÍVÁS ORSZÁGOS SAJTÓ-, KÖNYV- ÉS KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS TORONTÓBAN E sorok írója 1971 májusában Országos Könyvnapot rendezett a New York i Magyar Történelmi Társulat keretében, az új Magyar Ház dísztermében. Bemutattuk a külföldi magyar sajtó gyűjteményes lapfejeit, év­könyveit, könyvhátak, illusztrátorok művészeit, grafikusait, továbbá a megjelent írókat. A művek külföldi, magyar határokon kívül élő hon­fitársaink munkásságát tükrözték, ismertetve megszűnt sajtótermé­keinket is. A munkát megkönnyítette, hogy az intézmény néhány blokknyira volt a rendező stúdiójától, ahol az anyag gondos előkészítése történt: táblázatok, föliratozás, montirozás, anyaggyűjtés, postázás stb. Ezúttal a néhány háztömbnyi táv 1000 km-re nőtt, közbeeső vám­határral. Mulasztás lett volna, ha a távolság okozta nehézségek miatt elmaradt volna a folytatás és a tapasztalatok fölhasználása. Az előkészületek elkerülhetetlenné tették a helyszíni szemlét, sze­mélyes látogatást, mikor a híressé vált legnagyobb Magyar Házat, a kanadai Magyar Kultúrközpont székházát Torontóban fölkerestem, ott megjelenő lapjaink szerkesztőségeivel együtt. Ennek alapján koordinálva a lehetőségeket, a szabadságolások kez­dete előtt, 1977. április 15-re határoztuk meg a nagyszabású kiállítás nyitását. A charterezett intézmény hivatalos neve: “Hungarian House, Hungarian Canadian Cultural Center'. Cím: 840 St. Clair Ave., West, Toronto, Ont., Canada, M6C 1C1. (Tel.: 654-4926.) A Kultúrközpont méltatása, jelentősége külön cikket, ismertetést kívánna, mégis megemlítésre méltó, hogy a rendezés alatt álló köl­­csönkönyvtára az emigrációban a legnagyobb: a gyűjtés 28.000 kötet­ből áll. Ehhez igazodik méreteiben a százméteres épület belsejében az iskola, klubok, tornaterem, számtalan szobája, előadó termei — hely bővében. A pár éve induló múzeumnak is beillő objektum kellő átala­kítása, fejlesztése a jövő feladata, de a pezsgő élet célkitűzéseit nem befolyásolja. Kiállításra külföldön megjelenő újságok, megjelent könyvek kerül­nek. Terv szerint kontrázott falemezekre erősítve a hátsó fedőlap rög­zítésével, hogy a könyv forgatható, betekinthető legyen. Egy falemezre 6 könyv kerül. A módszer célja az, hogy a könyveket a látogatók ne dobálják össze, azok csoportosítva legyenek és . . . nehogy a könyvba­rátok elvigyék. A falemezek nagysága azonos méret: 24x30 inch. Azok vízszintes helyzetben kerülnek asztalokra — terv és elgondolás szerint letakart asztalsoron, a díszterem falaihoz zárva. Az újságok fekete kartonla­pokra helyezve montírozzák — celofán alatt — legfontosabb, legszebb oldalaikat, azonos méretben. A rendezőhöz, vagy a kultúrközponthoz küldött könyvek annak tulajdonába mennek át. Kivételes esetben (csak kiállításra szánt mű) Berzy József könyvtárossal levelezendő meg. A megjelent írók és művészek a főasztalnál ülnek, avagy, ha pél­dányon felül eladásra szánták műveiket, külön asztalt kapnak, szignálják azokat. A képzőművészeti anyag a rendezőtől kerül elhelyezésre, művészek jelenléte nélkül. A képek elosztása a lehetőségekhez alkalmazkodik. Beadási határidő: április 12, 10 — 2 óráig. “Nevezési díj” (költséghozzájárulás), akik 1977 jan. 1 előtt tagdíju­kat a Világszövetséghez befizették, képenként $5.00, vendégművészek $15.00 — járulnak hozzá kiadásainkhoz. Az anyag zsűrizésre kerül, de fiataljainknak is igyekszünk módot nyújtani bemutatkozásra. Minden kiállító maga gondoskodik a biztosításról, az eladásokból %-ot nem vonunk le. Az asztalok nevezési díja $30.00. Vámkezelés, szállítás, adó­zás, a kanadai törvények szerint, a kiállítók felelősége. A főrendező címe: Ernest Gyimesy Kásás, 416 East 85th St., New York, N.Y. 10028, USA. Tel.: (212) YU-8-4221. Az idő rövidsége miatt ezúttal sok nehézséggel jár a feladatok meg­oldása. Közöttük a vámkezelés és a szállítás, amit — mint a határátlé­pést is — egyénenként kell megoldanunk. Hozzad képeidet, könyveidet, d t jóindulatodat is céljaink egy befogásában. Gyimesy Kásás Ernő a Művészvilágszövetség elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents