Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-04-01 / 4. szám
4. oldal ttlTTVAKÖlrr 1977. április hó DR. SZAKÁTS ISTVÁNNÉ: Párizsban — a “Tigris” szobra előtt Most a télutón, hogy a párizsi Szajnaparton jártam, Georg Clemenceau szobra előtt vitt el az utam. A Champs Elysées sugárútján, a “Musée du Petit Palais” képtárából jövet. Eladdig úgy is tűnt franciaföldi kirándulásomon, mint valamely lelki terápia. A Mikes Kelemen Kör megtisztelő meghívása folytán és utazásaim tarka fűzérén. Hiszen, körülfont a sok régi emlék, az első, még diákköri utam májusi fénye — s később a legszebb, már az uram, István oldalán. És akkor történt, hogy ott a párizsi aszfalton sietve, egy szobor magaslőtt előttem. A födetlen fővel ábrázolt, szürke kőbe faragott nyersarcú férfi, kegyetlen, elszánt vonással a kőajka körül. Ösztönös döbbenettel torpantam meg előtte s betűztem a szobor feliratát. Ő volt — “A Tigris”! így tér vissza — azóta is — emlékezetembe! Hideg, gúnyos mosollyal a kőajkán, mint a hódítók gőgje és dr. Szakáts Istvánná törpesége. A meg nem egyezés, de diktátum: Trianon szörnyű valósága! És visszatért ma, amint itt fekszik előttem, íróasztalomon, a “Szittyakürt” “air mail” postával eddig röpített, január—februári, tartalmas száma, benne Varga Istvánnak páratlan érdekességű, pragmatikus, történelmi távlatból bizonyító — “Nemzeti ügy” című kitűnő írása. Ragyogó kiértékelése és elemzése az egykoron, a Quay d’Orsay termében lepergett eseményeknek! Elemzése, az ott szembenállt feleknek, a kulturált, a “great gentleman” jelzőre rászolgált gr. Apponyi Albert - nek — a linguistica szövevényében. Vele szemben, a titkos világhatalmat megszemélyesített — türelmetlen indulatokban robbant, elszánt, kegyetlen Clemenceau. Valójában: a “Gót katedrális”, meg a “Tigris”! S én ma, a messzi múltig szállva is vallom, hogy mi, a trianoni, a húszas-évek diákserege akkor is éreztük, tudatalatti, még meg nem fogalmazott érzéssel — hogy valahol vészes nagy hiba csúszott be a magyári számításba, hallatlan erőeltolódás, a katedrális és a görnyedt között . . . És éreztük mi — az élet rendje szerint tavaszi lendülettel indult ifjúság — családunk kifosztásában, bujdosásában, menekültségében, s mint mindazok, akiket magukra hagytak. A Felvidékről elüldözöttek, a Bácskából kiutasítottak és az erdélyiek, akik hátukon a korbács nyomát viselték. Azokban az időkben, amikor a magabiztossá nőtt oláh Goga Octavian, az elorozott magyari földek és a végrehajtott földreformmal kapcsolatban nyíltan hirdette: Mi az agrárreformot Erdélynek elrománosítására szántuk! Summázva reflexióimat — köszönöm Varga Istvánnak, oknyomozó, kitűnő írását! Innen, az én európai Rodostómból. Minthogy írásom elején a “Musée du Petit Palais”-t említettem, hozzáfűzöm, téli tárlatán, éppen a mi magyar festőművészeink képeiben gyönyörködtem. A művészetükkel a századfordulót “fémjelzett” Körösfői Kriesch Aladár, Ferenczi Károly, Csók István, Remsey Jenő, hogy csak párat említsek — képeiben. Ott láttam Ferenczi Béni kisplasztikáit, a dunántúli pécsi humusz eozinjából formázott Zsolnay vázákat, s nem utolsó sorban Ferenczi Noémi hatalmas méretű, megkapó erejű faliszőnyegét — “Toldi” címen. Az Arany János éposza nyomán szőnyegképbe álmodott, két farkassal viaskodó, ordast-hajító bátor legényt. Színekbe szőve a verssort: “Akkorfogja Toldiját kanyarít véle, — és a kannak vágja, mely rohan feléje." Valóban, úgy tűnt mint a csoda, amikor ott láttam a franciák képtárának falán Körösfői Kriesch Aladár hatalmas méretű vásznait, melyeknek nyomán, egykor, Marosvásárhelyünk Kultúrpalotájának szépséges, színes ablakait festette. Képein keresztül bizonyítván Erdély múltját. Lelkiségét, fajszeretetét, népének véres, súlyos idők küzdelmei és összetartozásából kifinomult múltját. Vár falas, kopjafás kompozícióban, Erdély fiainak helytállását. Napkorongos, rovásírásos ősi faragott kapun: “Keleten nőtt törzsökét fánknak”! Szépséges élmény! Éppen a mai, az “absztrakt művészetek” terepén, ahol a lélek, az ember eltűnik, idegen elemek összeillesztéséből, síkok, gépalkatrészek, ócska kacatok, no meg a pornográfia gyanús bájaiból tevődik össze a “művészi”. Ahogy egy kerge “műértő” leírta: “A láthatatlan látóvá tételének szent kényszerétől hajtva”! És ezért volt a mi magyari művészetünk olyan üdítő kép, a francia falon! Képe a mi ősi, kiirthatatlan emberi nosztalgiánknak, vágyunknak egy erkölcsi világrend után, amelyben harmónia uralkodik. S mintha a hatalmas vásznak, festmények intőén, védőén szólaltak volna: “AMIT ADTAM, ÖRÖKSÉG S NEM DIVAT!” Három Kaláka könyv A KALÁKA ismét három, érdekes munka kiadásával gazdagította az emigrációban megjelent munkák számát: Erdélyi Zoltán: BAZSALIKOM A székely származású Erdélyi Zoltán, a milléniumi aranykor egyik tehetséges költője és írója, 1872-ben született Kecskeméten és ott a piarista gimnáziumban végezte iskoláit. Még 17 éves sem volt, amikor a színjelesen érett fiatalember az újságírói pályára lépett. Pályafutását a Magyar Újságnál kezdte, majd a Veszprém Vármegye című politikai hetilap szerkesztője lett. 1900-ban a M. Kir. Posta szolgálatába lépett, aminek európai hírűvé tételében neki is komoly része volt. Fiatalon, 1915-ben hunyt el. Első országos sikerét 1897-ben a Vesztett Boldogság című verses elbeszélésével aratta, amit 1901-ben a Magyar Tudományos Akadémia Arany János Toldi Trilógiája után először a Nádasdy-féle száz aranykoronás díjjal tüntetett ki. Legszebb, legérdekesebb munkája a “Bazsalikom” című verses elbeszélése, amit a Magyar Tudományos Akadémia ugyancsak a Nádasdy-féle száz aranykoronás díjjal jutalmazott, s amiben egy Amerikába kivándorolt magyar történetét énekelte meg. A “Bazsalikom”-ot a költő születésének 100. évfordulója alkalmából winnipegi Kanadai Magyar Újság folytatásban leközölte. Most, az eredeti kiadás újranyomásával, könyvalakban a KALÄKA adta ki és mentette át a jövő számára ezt a történelmivé érett, ritkaságszámba menő, remek kis munkát, aminek egyik fő érdekessége, hogy a szerzője sohasem járt Amerikában és mégis olyan élethűen rajzolta meg benne az amerikai életet, hogy az most is helytálló és jellemző. Talán még élnek néhányan — legalábbis közvetlen leszármazottaik —, akik a Bazsalikomban megénekelt Carpathia fedélzetén vándoroltak ki, amelyik azzal lett világhírűvé, hogy elsőnek érkezett a süllyedő Titanic utasainak megmentésére. — Ara: $3.50. * * * Tordai Vilmos: OKKULT ELEMEK A MAGYARSÁG ÉLETÉBEN A 20-as években jelent meg otthon ez az érdekes munka, amelyik, mint a címe is mutatja, a rejtett természeti erőknek azokat a jelenségeit gyűjtötte össze, amelyek a magyar nép életében a legősibb idők óta megtörténtek vagy vele szoros kapcsolatban álltak. Íme néhány érdekes fejezet címe: Túlvilág, szellemhit és bűvös erők ősi hagyományainkban — A magyar szentek “csodái” — Transzcendes elemek a magyar történelemben — A magyar szépirodalom és az okkultizmus, stb. A szerző, akinek előzőleg már több hasonló tárgyú munkája jelent meg, a bevezetésben többek között ezeket írja: “. . . az okkultizmust, illetve az okkult jelenségekkel való foglalkozást nem lehet pusztán átfutó divatnak tekinteni, mert épp oly ősi és épp oly folytonos az, mint akár a vallás. Régi tapasztalat, hogy a templomok is akkor telnek meg legjobban, amikor az emberek szenvednek. A legtöbb embernek, sajnos, csak akkor jut eszébe az Isten vagy a halál, amikor bajban van . . . Ámde a vallásos érzéseknek e váltakozó elhalványodása és fellobanása alapján senki sem mondhatja, hogy a vallásos érzés általánosságban nem örök és kiirthatatlan az emberi lélekből. Csak az érdeklődés foka lehet “divat”, maga a vallás nem. így vagyunk az okkultizmussal is. Mindig volt, van és lesz, bár kultúrkorszakok szerint változó elnevezések alatt szerepeltek is egyes jelenségei . .. amelyek a természetnek és az emberi léleknek bizonyos ismeretlen, misztikus hátteréről lebbentik fel egy-egy pillanatra a fátyolt és amelyekből . . . konkrétebb fogalmak és meglátások alakultak ki a halhatatlanságról és a túlvilági életről.” Hát igen, lehet a szerzővel sok mindenben nem érteni egyet, könyve a benne összegyűjtött történelmi adatok miatt mégis igen érdekes és elgondolkoztató olvasmány. — Ára: $4.00. * * * AZ IGAZSÁG A NAGY IMRE ÜGYBEN Ezt a dokumentációs munkát, amelyik először francia nyelven jelent meg Albert Camus előszavával, az azóta megszűnt brüsszeli Európai Petőfi Kör és a Nagy Imre Emlékbizottság tagjai állították össze. “Ez a könyv — írja a bevezetésben a szerkesztő bizottság — nem vádirat Nagy Imre és elítélt társai ügyében. Ez a könyv — ha szabad ezt a súlyos szót használnunk — kísérlet az igazság feltárására. Ellenper, ha úgy tetszik, melynek adalékait azonban nem önkényesen összevállogatott tanúk vallomásai, hanem a történelem által feljegyzett tények és nyilatkozatok szolgáltatják.” A könyv I. része a per történetét írja le, a II. része a vádakat és tényeket sorakoztatja fel, a III. része, a Függelék pedig a fakszimilékét, a Mellékleteket tartalmazza. Azt, hogy mi “az igazság a Nagy Imre ügyben” végeredményben nem az olvasó, akihez a Szerkesztő Bizottság és a kiadó is apellál, hanem a történelem fogja eldönteni, amikor végleg eltűnik a vasfüggöny és szabaddá válnak a Kreml és a magyar kommunista rendszer titkos irattárai, ha ugyan az utolsó pillanatban meg nem semmisítik őket. Éppen ezért a Szerkesztő Bizottság és a Kaláka igen jó szolgálatot tett azzal, hogy még idejében összegyűjtötte és kinyomatta a szabad földön található dokumentumokat és így megmentette azokat a történelemírás számára. — Ára: $6.00. * * * A könyvek megrendelhetők: KALÁKA Kiadóvállalat 482 Stuyvesant Avenue Lyndhurst, N. J. 07071. (v. E. I.) * A zöldség- és gyümölcskonzervek, valamint a kávé fogyasztói árának emelése után februártól 5 százalékkal emelték Magyarországon a bor árát. * Főhelyen ismertetik a pesti lapok a Pravda nagy cikkét a Kínában folyó szovjet-ellenes “rágalomhadjáratról”. A Pravda erélyesen tiltakozik a szovjet veszélyről koholt kínai vádak ellen, “dajkameséknek” minősítve azokat. Dél-Magyarország Felszabadító Tanácsa 1977. április 17- én, vasárnap délután 4 órakor a Cleveland West oldali (West 98 St. és Denison Ave.) magyar evangélikus egyház termében tartja tisztújító közgyűlését. E közgyűlésre a DFT tagjain kívül emigráns szervezeteink vezetőit, az elszakított Délvidék barátait, s az elszakított területek problémái iránt érdeklődő minden magyart szerettei hív és vár, a Dél-Magyarország Felszabadító Tanácsának elnöksége.
