Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-03-01 / 3. szám
2. oldal «ITTVAKÖfcT 1 1977 március hó NIMRUD PÁRDUCBŐRE amelyet, mint kacagányt hozott viszsza Pannóniába dicsőséges nagy Árpád papkirályunk, a judai-kereszténységbe szédült magyarság 1000 éve alatt a szomorú feledés sötétségébe veszett el és vált az utódok részére láthatatlanná. Ez a nimrudi párducbőr pedig a magyarság dicső hagyományainak a legnagyobb kincsét jelenti. A jövő majd be fogja mutatni azt, hogy amit a magyarság nem becsült meg és eldobott magától, azt a magát “turáninak” valló zsidóság — az uralkodni akarás legnagyobb mohóságával — fogja felvenni és magára ölteni. Ez világlik ki abból a könyvből, amelyet itt bemutatunk, mint az angolul beszélő nyugati világ “best sellerét”. Szerzője Koestler Artur, Budapesten nevelkedett, magyarul beszélő zsidó, aki ebben a könyvében felfedezi a zsidóság jövendőbeli világuralmi lehetőségének az egyetlen feltételét azt, hogy a jövő világ uralkodójának feltétlen “turáni vérből eredőnek” kell lenni. így válnak aztán itt az alábbi képen bemutatott lengyelországi zsidók is — “turániakká". Ezek turániak. . . ? A magyarság történelmének legszomorúbb fejezete előtt állunk. A magyarság ősi hagyományainak, legszentebb kincseinek, dicső nimrudi és turáni származásának kisajátítói lesznek azok, akik eddig a judai-kereszténység mákonyával tanított és kötelezővé tett bibliájukban azt hirdették, hogy ők Ábrahám magvából valók. Most nagy hirtelenséggel Atillával cserélik fel ezt az ábrahámi magot és nem sémiták többé, hanem “turániakká” lesznek és mint “turáni” nép Magyarországot foglalják el, ahol a valóságosan turáni származású magyarság — aki ismételt félrevezetéssel és ismételt csalással magát “finn-ugornak” vallja és azt hirdeti, hogy ő a szibériai pusztákról ered — majd ismét csak szolga marad. Fontos, hogy megemlékezzünk erről a könyvről, mert az angolul beszélő világban egymást érik a különféle kiadások, melyek Kanadától Ausztráliáig megjelentetik Koestler Artúrnak a könyvét. A nagy cél tehát az, hogy a zsidóság “turáni származása köztudatba kerüljön. De nem állnak meg ám itt a hitsorsos munkatársak, mert pl. Mikes György nevezetű közíró, az Irodalmi Újság, 1976. évi május—júniusi számának 7. és 8. oldalán (ahol ismerteti Koestler Artúrnak a könyvét) Koestlert egyenesen az irodalmi Nóbel-díjra ajánlja. Ez az ajánlat határozza meg a Koestler könyvében lefektetett és hirdetett turáni származás értékét. Ugyanis, ha azt az írót, aki a zsidóság turáni származásának az indoklását lerögzítette, bizonyítani igyekszik és nem eléggé felderített történelmi vonatkozásokat hoz fel indokainak erősítésére, a zsidóság annyira megjutalmazza, hogy a hatalmas összegű Nóbel-díj elnyerésére javasolják, akkor itt valami óriási dologról van szó. Mert hasonlítsuk csak össze Koestler hazugságait azokkal az igazságokkal, melyeket a sumir-magyar azonosság bizonyítói és hirdetői állítanak. A tények és a bizonyítékok itt cáfolhatatlanok. Ennek ellenére azonban e bizonyítékokszerzőit nemhogy Nóbel-díjra javasolnák, hanem a judai-kereszténység egyházi szervezeteinek minden eszközével sárba y. '"tou hut of Eurotiporni igyekeznek ezeket a munkákat és a szerzők ellen a legádázabb személyi harcot hirdetik. A magyarul beszélő judai-keresztény magyarság pedig nem Nimrud párducbőrös kacagányának a magyarokra való terítését szorgalmazza, hanem azt boldogan ajándékozza oda az ábrahámi magból származó, de magát hamisul “turáninak” nevező zsidóságnak. Ez a helyzet ma az emigrációs magyarság magyarul beszélő judaikeresztényei között és ezzel a Magyarság 1977 Tonuzóbájává válik. Mert miképpen a judai-kereszténység 1000 évvel előttünk élve tette a sírba lovával és feleségével együtt az Aba nemzetség herceg fiát — Tonuzóbát —, ma ugyanúgy fogja elhantolni a magyarság az új 1000 évét. Egyetlen mentségünk van\ A magyar nemzeti öntudatban való összeállás és a magyar lelki megújhodás szent erejére való támaszkodásunk. Ha a magyarság nem fog össze a Magyar Hitben alapuló, magyar nemzeti öntudatra épített magyar egységben, akkor a judaikereszténység és a zsidóság közös szervezete még a turáni származást is eltulajdonítja tőlünk. Rajtatok áll Testvéreim hova csatlakoztok. Ha megmaradtok továbbra is a judai-kereszténység mákonyában és nem ébredtek fel nemzeti öntudatra, akkor fiaitok azok lesznek, akikről a Talmud így ír: “A nemzsidók vagy vejeink, vagy szolgáink lehetnek csak”. Azért említjük a Talmudot, mert a helyzet úgy néz ki, hogy a Koestler féle — önmagát “turáni származású -nak hirdető — zsidóságnak esze ágában sincs az, hogy a becsületességet, tisztaságot, más népek megbecsülését hirdető “ Turáni Szellem" szerint éljen. Éppen ellenkezőleg. A más népek leigázására törekedő és más népek jogait el nem ismerő talmudizmusra építi fel jövőjét-„ (Ősi Gyökér, V. évf., 1. számából.) HELM ISTVÁNNÉ Szomorú szívvel tudatjuk, hogy visegrádi Helm Árpád szabadságharcos bajtársunk drága jó édesanyja HELM ISTVÁNNÉ Budapesten, 1977. január 19-én, életének 66. évében türelemmel viselt betegség után elhunyt. A drága jó édesanyát kívánsága szerint január 26-án a róm. kát. szertartás szerint a visegrádi temetőben helyezték örök nyugalomba. visegrádi Helm Árpád és családja mély gyászában a Szittyakürt is osztozkodik. * * * NAGY JÁNOS és NAGY JÁNOSNÉ 1906—1977 1903—1977 A Hungária Szabadságharcos Mozgalom Központi Vezetősége mély fájdalommal jelenti, hogy Mozgalmunk egyik alapító tagjának Nagy Árpád nemzettestvérünknek édesanyja NAGY JÁNOSNÉ született VARGA MARIA IDA január 21-én és édesapja NAGY JÁNOS február 12-én Győrben váratlanul tragikus hirtelenséggel elhaláloztak. Á drága édesanya és édesapa elhalálozásának emlékét a clevelandi Magyar Református Egyháznál Nt. Elek Áron február 20-án istentisztelet alkalmával vitte Urunk vigasztalást adó kegyelmes színe elé. Az istentiszteleten résztvettek a clevelandi cserkészcsapatok képviselői, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom képviselete és a Szittyakürt szerkesztősége. Most, amikor lapunk hasábjain szabadságharcos bajtársaid fejezik ki résztvétüket Árpád testvérünk drága szüleid elhalálozása alkalmából, legyen számodra vigasz e nehéz órákban a magyarnak megtartott családod, és az a tudat, hogy Te és családod mély gyászában bajtársaid is osztozkodnak. * * * DR. ZOLNAY MÁTYÁS 1898—1977 Fájdalommal értesítünk minden magyar testvérünket arról, hogy a Körösi Csorna Sándor Társaság clevelandi Magúra csoportjának fáradhatatlan elnöke DR. ZOLNAY MÁTYÁS életének 79. évében hosszú betegség után 1977. február 8-án Mundelainban (111.) csendesen elhunyt. Dr. Zolnay Mátyás az örök hazának, az oda vezető útnak, igazságnak és az örök életnek hit és erkölcsbölcseletével, annak keresésével kívánt életében foglalkozni s ebben munkálkodott sikeresen s^ját és munkatársai megelégedettségére — hangzik a Körösi Csorna Sándor Társaság Magúra csoportjának gyászjelentése. Isten veled Mátyás testvérünk! Mi, akik itt maradtunk, munkatársaid, bajtársaid emlékedet, tanításodat és fáradhatatlan magyarságszolgálatodat kegyelettel őrizzük s engedd meg nekünk, hogy a Te imádságos szavaiddal búcsúzzunk: Süss fel nap, áldott Magyar nap, Süss fel Nagyistenünk drága napja. Sugározz éltető meleget, szent szeretetet, Sugározz éltető küzdőerőt, jóreménységet. Békét, kitartást minden Jézust vágyó Magyarnak. Dr. Zolnay Mátyás (balról) a Körösi Csorna Sándor Társaság vitaestjén. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Hálásan köszönöm mindazoknak, akik imádott édesanyám és édesapám elhunyta alkalmából résztvétüket kifejezték és szeretetüket nyilvánították. Nagy Árpád és családja.
