Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1-2. szám
14. oldal «IttVAKÖkt 1977 január—február hó dental —, annak elismert magas nívója miatt. És ennek a műsornak az eredményeképpen született meg egy kitüntetés, mely bizonyára az egyetlen az emigráció eseményeiben: egy magyar újságíró nemzete szolgálatában ki lett tüntetve egy idegen nemzet Egyetemi Érdemrendjének parancsnoki keresztjével, a televízió videója előtt.) — Hát figyeljetek ide — hangzott a válasz. — A szumir származás ügye nem új, már a középiskolában is tanultuk ezt futólag. Az ellemiben beszéltünk sokat Nimródról is. Ez egy szóbeli hagyomány, amelynek alapja van. De most álljunk reális alapra... (Erőltetett komolysággal néztünk hol az egyik, hol pedig a másik szemébe.) Ha bebizonyítják itt azt, hogy létezik ma is valahol egy erős Szumir Állam és annak van képviselete ma az Egyesült Nemzetek Szövetségénél “vétó” joggal; ha Sumeriának van erős hadserege, hatalmas tengeri flottája és olyan légihadereje, mely nagytávú bombázóit három évenként selejtezi ki; van nagy atombomba készlete és a szumir kormány hű kis öccsének, Magyarországnak tud legalább 50 millió dolláros 50 éves kamatmentes kölcsönt folyósítani, hogy újjáépíthessük a felszabadulás után és naggyá tehessük azt újból — akkor számíthattok rám. Különben nem érdekel engem most a szumir-magyar azonosság. — Az elmúlt “nemzeti hajszák” után mindenre számíthatott a két honfitárs, csak erre nem . . . Megrökönyödés és bizonyos fokú megvetés ült ki az arcukon. (Szóval ezért kellett oly hosszú időre visszavonulnia — gondolhatták. Most már ő is csak számokban akar beszélni.) Aztán már valóban az őszinteség hangján folytattuk: — Tudjátok mit gondolok az egész szumir-magyar azonosság mindjobban való előtérbe kerüléséről? Azt, hogy ez az egész, a moszkvai Politbüró egy ördögien zseniális találmánya a legértékesebb és legaktívabb magyar emigráns rétegek teljes neutralizálására . . . Egy politikai “mézes madzag”, melyet elhúztak a szellemi emigráció aktív egyedei előtt, hogy mohón, foggal kapjunk utána és rágcsáljuk a kedvünkre, de ne foglalkozzunk többé szovjet- és kommunista-ellenes felvilágosító munkával itt Nyugaton. Eddigi eredményeink alátámasztják a számításaikat. Én ezt gondolom az ügyről. Ismét hosszú hónapok, sőt évek múltak el. Olykor egy előadás, újságcikkek és főleg sok olvasás, kutatás az itteni gazdag, nagy könyvtárakban, amennyire a kenyérkereset azt megengedi ... A szumir civilizáció, Werner Keller best-sellerje, a nagy francia Művészet Történelem gazdag oldalai Abagi király, Mes- Kalan-Dug’ Shub Ad királyné Nefertiti-nél is pompásabb ékszerei (ezer évvel előbb) és antropológiailag rekonstruált fejének szépsége, a szumir mágusok logaritmus táblákkal, gyökvonásokkal stb. lefolytatott asztronómiai számításai, melyek oly pontosak, mint a XIX. század végebeli modern csillagászaté ... A Zigurrat földalatti emeleteiben kiásott koponyák egyeseinek ezüstlapocskás és lékeléses bizonyítékai az évezredek előtti sikeres agyoperációkról, amikor Európában, történetesen Lyon városában csak 1152- ben próbálkoztak nagy sebész aszszisztenciával ilyen műtéttel . . . anélkül, hogy annak eredményét ismernők. Az Ur városi operációk többjét évtizedekkel túlélték a páciensek. És akkor jelent meg László Gyula nagy otthoni régészünk munkája “A Népvándorlási-kor Művészete” címmel, melyben beszámol többi között a tiszavidéki honfoglaláskori magyar sírok több “trepanációs” bizonyítékáról, ugyancsak a “mágus” ezüst lapocskákkal és a koponya heggedések kétségtelen dokumentálásairól, hogy évtizedekkel élték túl megoperált őseink a műtéteket. László Gyula csak szerény óvatossággal meri megjegyezni: “Európában 856 körül nem igen merészeltek még ilyen súlyos és komplikált műtéteket végezni” . . . Nemi Csak háromszáz év múlva! A “művelt Nyugaton”! Badiny Jós Ferenc professzornak az 1973-as XXIX. párizsi Orientalista Kongresszuson a plénum előtt bemutatott bizonyítékai a szumirmagyar azonosság tárgyában, minden magyart a lelke, a szelleme mélyéig megremegtette. Az ő forradalmi agresszivitása, ahogyan az otthoni és külföldi bizonyítékok birtokában levonta a következményeket, az emigráció legpasszívabb rétegeit is mozgásba hajszolta. II. Rákóczi Ferenc fejedelem nevelőjének egyenes leszármazottja, dr. Badiny Jós Ferenc professzor kíméletlen logikával még árpádházi uralkodóink százados királyi falgyűrűinek is nekirontott, hogy azokon túl megtalálja az igazi “Ősi Gyökeret”, mely eredeti, “árpádi”, de Róma-mentes. Egy igazi “mágus tűz” hajtja a Nagy Fejedelem nevelőjének késői leszármazottját. És egy hideg, miliméterről-miliméterre szívósan visszakutató logika, melynek látóköre mindent felölel, minden apró részletet ... És remegnek történelmünk “mondvacsinált” lapjai. A nagy “badiny”-i orkán dühös fújása alatt zizegve tépődnek ki a lapok százával, miközben az ő lelki szemei előtt tiszteletre méltó öreg bencéskolostorok és idegen származású nagyúri várromok téglái és terméskőkockái zúzódnak pozdorjává, hogy porrá változva és eltűnve szabad visszatekintést engedélyezzenek a múltra... Badiny harcmodora valóban nem ismer kíméletet. Ő akkor van igazi elemében, amikor támad. És nagy szellemi fölényt mutat ebben a műveletében. (Folytatjuk) Megmozdultak a dunai svábok is A dunai svábok amerikai egyesülete még a nyáron levélben kérte Ford elnököt, hogy segítsen megmenteni a román uralom alatt sínylődő, pusztuló véreiket. Levelüket a Deutscher Anzeiger is leközölte 1976. aug. 13-i számában. Minthogy tudtunkkal ezt a levelet az amerikai magyar lapok még nem közölték, Árgus fordításában teljes egészében közöljük. “Mélyen tisztelt Elnök Úr! A dunai térségből származó svábok amerikai egyesülete 1957 óta áll fenn, s tagjai ezrével élnek az ország minden államában. Tagjaink szülei, vagy nagyszülei a volt Osztrák—Magyar Monarchiához tartozott Bácskából és Bánátból jöttek Amerikába az első, illetve a második világháború előtt és után. Azok a vidékek, ahonnan származnak, jelenleg Romániához, Jugoszláviához és Magyarországhoz tartoznak. A dunai svábok ősei 200 éiruel ezelőtt telepedtek meg a Dunamentén, miután Szavojai Jenő herceg csapatai ezt a területet a török uralom alól felszabadították. A német császár, majd Mária Terézia császárné és fia, II. József, telepítette le őket oda. A dunai svábok az elvadult, elmocsarasodott földeket megművelték, falvakat, városokat építettek, iskolákat és templomokat létesítettek és tartottak fenn. Vállalkozó kedvük és szorgalmuk nyomán a pusztaságból néhány évtized alatt Európa ‘éléstára’ lett. A dunai svábok a második világháború alatt és után nemcsak otthonaikat és javaikat veszítették el, hanem ki is űzték őket, csak azért, mert németek voltak. Ezerszámra hurcolták el őket Oroszországba rabszolgamunkára, ahol jórészük el is pusztult. Az otthonmaradottak zömét pedig Németországba telepítették át. A hazatérő foglyok zöme már nem is ment vissza hazájába, mert ott időközben a kommunizmus került uralomra. A családok tagjai elszakadtak egymástól és a visszamaradottaknak Románia nem engedi, hogy külföldi rokonaikhoz csatlakozhassanak. — Ezek mindenükből kifosztva nagy szegénységben élnek és a puszta megélhetésért kénytelenek egykori saját földjeiken a kommunista rendszernek dolgozni. Kiutazási engedélyt nem kapnak és azt nem is igen merik kérni, mert akkor nemcsak a munkájukat veszítik el, hanem a megélhetési lehetőségük is veszélybe kerül. Románia is aláírta a Helsinki egyezményt és azt az Ön bukaresti látogatása alkalmával külön szerződésben is megerősítette. Románia azonban nem tartotta be a szavát és nem teljesíti a vállalt kötelezettségeket. A román állampolgároknak tilos az országot elhagyni és még csak látogatóba sem mehetnek szabad földön élő rokonaikhoz. Felkérjük tehát Önt, mélyen tisztelt Elnök Úr, szíveskedjék a román kormánynál közbenjárni és emlékeztetni őket vállalt kötelezettségeik betartására, különösen arra, ami azoknak a bánáti sváboknak a kivándorlását illeti, akik szeretnének végre külföldön élő családjaikkal és rokonaikkal egyesülni. Ehhez azonban kiutazási engedélyre van szükségük, amit a román hatóságok megtagadnak tőlük. Tagjaink, szeretett hazánk polgárai nevében előre is köszönetét mondunk Önnek, Elnök Úr és maradunk őszinte tisztelői': Aláírások. Végtelenül fájlaljuk, hogy az erdélyi szászok ösztönzésére 1918-ban önként Romániához csatlakozó svábok a második világháború után rájuk szakadt tragédiából, amit majdnem kizárólag pángermán érzelmű vezetőiknek köszönhetnek, még mindig nem tanultak. Az igaz, hogy a török uralom alól felszabadított, lakatlanná vált Bánátba 200 évvel ezelőtt a Habsburg császárok telepítették le őket. De az is igaz, hogy ott a mai napig megtudták őrizni anyanyelvűket, népi kultúrájukat, biztonságban élhettek, gyarapodhattak és szaporodhattak, azt első sorban az államalkotó magyarságnak és az istenáldotta magyar földnek köszönhetik. 1848-49- ben őseik hálából önként és szíwellélekkel támogattak minket a Habsburgok önkényuralma ellen vívott szabadságharcunkban. Feledve a két világháború közt történteket, mi most is szívből fájlaljuk, hogy szépen indult bánáti életük ilyen tragédiába torkolott. Ha felszabadul a Kárpátmedence, ami — szentül hisszük — nem is olyan sokára meg is történik, újból szívesen látjuk őket az ősi magyar állam keretében. Éppen ezért csak sajnálni tudjuk, hogy a dunai svábok amerikai egyesülete hitét és reményét vesztve feladta 200 éves magyarországi múltját, s a helybenmaradás és helytállás helyett pillanatnyi előnyökért a kivándorlás mellett döntött. MEMORANDUM AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSÁNAK 1975. ÉVI NAIROBI VILÁGGYÜLÉSÉVEL ÉS ÁLTALÁNOS MŰKÖDÉSÉVEL KAPCSOLATOSAN A Buenos Aires-i “Krisztus Keresztje” Magyar Evangélikus Gyülekezet, mint sok más keresztyén egyház és gyülekezet is már évek óta komoly aggodalommal szemléli az Egyházak Világtanácsa egyes vezetőinek, mint szerveinek nyilatkozatait, egész tevékenységét. Sajnálattal tapasztalja, hogy a keresztyén világ ezen egyik legfőbb egyházi testületé egyre jobban eltér eredeti célkitűzésétől: a keresztyén hit védelmétől, erősítésétől, a különböző felekezetek közti testvéri kapcsolatok ápolásától, elmélyítésétől. Ténykedéseiben igen sokszor nem a krisztusi szeretet parancsa, hanem kimondottan világi hatalmak érdeke és befolyása érvényesül, főképp a keresztyén hittől távol álló, sőt azzal ellentétes materialista ideológiák térhódításának előmozdítására. Tudva azt, hogy egyházainknál minden jog forrása a gyülekezet, kötelességünknek érezzük, hogy tiltakozzunk az EVT működésének ilyentén való eltorzítása ellen. Tesszük ezt abban a reményben, hogy tiltakozásunkat más gyülekezetek is követik és így e “lentről” elinduló megmozdulás talán elindít az EVT-nál egy tisztulási folyamatot. Ellenkező esetben ugyanis ez az egyik legfőbb keresztyén egyházi testület elveszti minden lelki és erkölcsi létjogosultságát. Célunk e memorandummal: 1. felhívni a többi egyházak és gyülekezetek figyelmét az EVT-ban uralkodó jelenlegi helyzetre; 2. felkérni, főképp magyar testvérgyülekezeteinket, hogy adjanak hangot ők is tiltakozásuknak; 3. javasolni felettes egyházi hatóságainknak, hogy vonjanak meg minden erkölcsi és anyagi támogatást az EVT-tól mindaddig, amíg a jelenlegi helyzet meg nem változik. Hitünk védelme, egyházunk szeretete kötelez arra, hogy ennek a kérdésnek minél nagyobb nyilvánosságot adva, erkölcsileg odahassunk, hogy ez a helyzet az EVT-nál mielőbb megszűnjék. Ehhez kérjük testvér-gyülekezeteink legmesszebb menő támogatását. Erős vár a mi Istenünk! Hittestvéri szeretettel: v. Hefty László ev. lelkész és egyháztagsága. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMATUS EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA LV. év. 12 szám — 1976. december